Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

HTML

[Az interjú a 2013. február 19-i Közgazdászban jelent meg] 

Dr. Török Gábor egyetemi docenssel beszélgettünk. Kérdeztük blogjáról, a tanításról,  közéletről és politikáról.

Az egyetem legtöbb diákjának önről azon kívül, hogy itt tanít, „törökgáborelemez” című blogja ugrik be először. A honlapon áll egy rövid bemutatkozás: „Egy politikai elemző reménytelen küzdelme a megértésért.” Úgy érzi, mára megértik Önt?

A mottó nem túl régóta szerepel a blogon, ez tulajdonképpen a tapasztalataimat összegzi, a hangsúly pedig talán nem is a megértés szón van, hanem sokkal inkább a reménytelenségen. Emellett két dolgot szerettem volna üzenni ezzel az olvasóknak, hiszen maga a megértés is kétértelmű. Egyrészt, a politikai elemző feladata, hogy megértse és megértesse a történéseket, másrészt hogy magát megértesse, ez esetben az olvasókkal. Sajnos mindkettőben tapasztalom a reménytelenséget. A visszajelzések alapján az az elemzői szerepfelfogás, az a fajta véleményalkotás, amelyik elsősorban nem ítélkezni vagy politizálni akar, nagyon kevés ember egyetértésével találkozik. Egy elemzőtől a többség saját politikai nézeteinek megerősítését várja, semmint azt, hogy valamilyen szempontokat adjon a politika értelmezéséhez. Ma a közéletben szinte mindenki politizál, minden fórum határozott véleményekkel van tele. Tudatosan döntöttem úgy, hogy nem a politikai véleményemet akarom megírni, hanem elemezni szeretnék, ez pedig elég küzdelmes.

Soha nem merült fel önben, hogy politizáljon? Nehéz függetlennek maradni 2013-ban Magyarországon.

tg1mega.jpg

Nehéz kérdés, mert összekeverednek a közéletben a független és semleges szavak. Szerintem semleges ember nincs. Amint a világra vonatkoztatva eldöntendő kérdéseket teszünk fel magunknak és értékeket választunk, valahol elhelyezzük magunkat. Az elemző célja inkább az, hogy a meglévő politikai elkötelezettségein megpróbáljon felülemelkedni, illetve lehetőség szerint  független legyen a pártoktól illetve a politikai szereplőktől. Ami a politizálást illeti, valóban egy lehetséges út azok számára, akik a politikával foglalkoznak. Persze bennem is felmerült a politizálás lehetősége, de egyszerűen úgy gondolom, hozzám közelebb áll a szemlélődő, elemző magatartás, mint a cselekvő, átalakító habitus. Ez persze változhat még, de úgy érzem, hasznosabb munkát tudok végezni elemzőként, mint politikusként.

 

Ebbe a megfigyelő szerepkörbe hogyan fért bele, az hogy 2010-ben független képviselő jelöltként indult az aszófői választásokon, majd meg is választották?  Ez kétségtelenül egy aktívabb szerep.

Aszófő számomra részben az elköltözést jelenti Budapestről, ami szerintem nagyon illeszkedik a fenti életformába, hiszen távol lenni a politizálás színtereitől, legalább időnként nagyon hasznos tud lenni. Még 130 kilométer távolság is sokat segít abban, hogy az ember másképp lássa a dolgokat. Ami pedig a képviselőséget illeti, egy 400 fős településen nem keverném össze azzal, amit a politika egyébként jelent. Természetesen ugyanolyan fontosak az ottani történések, de nincs jelen a klasszikus értelemben vett pártpolitika. Leginkább tapasztalatszerzés céljából döntöttem, úgy, hogy indulok az önkormányzati választáson. Sokat tudtam már a politikáról felülnézetből, de nagyon érdekelt, hogyan is néz ki mindez egy kistelepülés életében.  Rettentően tanulságos, hogy az országos szintű döntések hogyan csapódnak itt le, milyen változásokat hoznak.

Nem utolsósorban a Corvinuson is tanít, mi az, amit megpróbál átadni a diákjainak? Ma a fiatalabb generáció körében rengetegen tesznek olyan kijelentéseket, hogy nem érdekli őket a politika, így elzárkóznak a közélettől, nem tájékozottak. Mit lehet ilyen közegben eljuttatni a diákokhoz?

Amikor az ember tanítani kezd, eleinte mindent izgalmasnak talál benne. Aztán eljut egy pontra, ahol felteszi a kérdés:  van haszna is annak, amit csinálok? Az egyetemi tanítás során ez a kérdés többször is megfogalmazódott bennem, és ahogy ön is fogalmazott, a kulcs talán az átadás szón lehet. Arra jutottam, hogy egyetlen dolog miatt lehet a hallgatók számára fontos, esetleg érdekes az, hogy vannak tanárok is az egyetemen, a személyes tapasztalatok szerzése miatt. A diákok mintákat kapnak arról, hogy mások hogyan gondolkoznak, példákat látnak és közvetlen kapcsolatuk lehet az oktatókkal. Persze, ezek a példák nem feltétlenül jók, de a rossz példából is lehet tanulni. Igyekszem azt megmutatni a hallgatóknak, hogy hogyan gondolkozom, hogyan közelítek meg problémákat. Minden más megtanulható más forrásokból, ahhoz nem szükséges bejönni az egyetemre.

tg2mega.jpg                                        Fotók: Telegdi Adrián

Mi a legfontosabb tulajdonság egy kezdő politológusban? Mit tanácsolna nekik, illetve azoknak, akik politológiával szeretnének foglalkozni?

Szerintem a legfontosabb az, hogy a hallgatók az itt töltött éveket komolyan vegyék. A tapasztalatok alapján, egy olyan szakon, ahol nem egyértelmű, hogy mi lehet az emberből, azok a hallgatók lesznek később sikeresek, akik már az egyetemen felhívják magukra a figyelmet, legyen ez egy nagyszerű TDK dolgozat, esetleg publikációi jelennek meg, bekapcsolódik kutatásokba, vagy elkezd dolgozni valahol. Az első naptól kezdve kell lennie egy célnak, határozott elképzelésnek, ami túlmutat azon, hogy a diák készül az órákra. Hasznos lenne, ha sokan tanulnának politológiát, hiszen hozzátartozik az alapműveltséghez, viszont a politológus képzést én inkább egy elitképzéses formában képzelem el, hiszen a tapasztalatok szerint csak a legjobbak tudnak elhelyezkedni ott, ahol valójában szeretnének.

Önt mi terelte a politikatudományok felé?

Ahhoz a generációhoz tartozom, amely fiatalon élte át a rendszerváltást, amikor a magyar politika hirtelen érdekes lett, amikor tétje lett annak, ami történik. Történésznek készültem, a 19. század érdekelt, de az, hogy végül a jelenkorral foglalkozó politológus lettem, leginkább 1989-90 politikai eseményeinek köszönhető.

Mi az, ami Önt ezen a pályán tartja, mi motiválja leginkább? Talán a pozitív visszajelzések?

Mióta elindult a blogom, a néhány kedves szó mellett rengeteg negatív véleményt kapok. Az interneten sokkal keményebbek és bántóbbak a kritikák, úgyhogy talán elhiszi nekem: nem a visszajelzések motiválnak. Az is kétségtelen, hogy az elmúlt években nagyon sok illúziómat elvesztettem mind a politikával, mind a politika megértésével kapcsolatban. Ennek ellenére,  bárkik is vannak a politikai színtéren, engem továbbra is érdekel ez a világ, leginkább azért, mert a politika nagyon sokat mond el magáról az emberi jellemről is. Bármennyire is próbáljuk racionálisnak bemutatni a politikát és a politikusokat, itt is emberi döntésekről, sorsokról, hibákról és sikerekről van szó. Ha valaki szereti figyelni az embereket, annak ez mindig érdekes lesz.

Csabai Tünde

Címkék: interjú pályakép torok gabor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://corvinusonline.blog.hu/api/trackback/id/tr45298311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Visszajelzes  |   Impresszum  |   Kapcsolat