Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson kijelentette, hogy "illiberális" állam épül Magyarországon. Ez ijesztően hangozhat a társadalom műveltebb tagjai számára, de van ennek a kijelentésnek alapja vagy esetleg csak egyszerűbb fejjel kéne gondolkoznunk? A következő cikk ennek a kérdésnek a mélyére próbál ásni.
Furcsa váltásnak látszik ez a kijelentés a rendszerváltáskor még ultraliberális Fidesz vezérétől, de mint tudjuk, Orbán Viktor retorikája úgy változik, ahogy a közhangulat és a közgondolkodás.
A magyar társadalom nagy része a rendszerváltás óta a liberalizmussal a vadkapitalizmust, az állami vagyon elherdálását, banki kamatok manipulálását... tehát minden lehetséges rosszat párosít. Ennek a csúcspontja pedig a 2007-2008-as világválság és hosszas recesszió volt, ami a már akkor válsághelyzetben levő magyar gazdaságot olyan sokként érte, hogy azt a devizahiteleseken, hitelvisszafogáson, adósságleépítésen keresztül még mindig nyögjük. A Fidesznek mindig is volt egy nemzetállam-politikája, és ezt a nyugati országok gazdasági válságára mutatva tökéletesen fel tudta használni egy globalizációellenes, külső okokat felmutató ideológia felállítására. Innentől kezdve két ellenségkép élhetett az emberekben: a baloldal és a liberalizmussal egybekötött nyugati világ, amely képviselői megpróbálják elhitetni a médián keresztül, hogy a magyaroknak bele kell törődniük, hogy az EU "gyarmata" lesz. Ezért ennek a "liberális" társadalomnak a leépítése bármennyibe is kerüljön, meg kell, hogy történjen. A Norvég Alap pedig csak egy kis része ennek, ami a magyar társadalom nagy részét nem érdekli túlzottan, mivel a legtöbben nem is tudják, mi ez. Amennyit viszont kommunikálni lehet, hogy a kortárs művészet (tehát az "elfajzott", "erkölcstelen" művészvilág) mindig is baloldali vagy liberális volt, ami a mindenkori rendszerek ellen lázadt. Ki is jelenthetjük, hogy a norvégok a "beépített ellenségeinket" pénzelik.
Itt nem a nép nevelési szándékáról van szó, hanem arról a retorikáról, amit a legegyszerűbb emberek is megértenek szájízük szerint, de a műveltebb jobboldali réteg is elfogadja, ugyanis ki tudja hámozni ezeknek a mondatoknak, beszédeknek a szándékát vagy csak egyszerűen a tettekre és nem a szavakra koncentrál.
Magyarországon egy konzervatív, európai állam épül, de az is kétségtelen, hogy erős centralizáció, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerének gyengítése is zajlik. Ez azonban csak egy másmilyen államfelépítés, amely a prezidenciális rendszer jeleit mutatja. Bár bizonyos sajtóorgánumok szeretik hangoztatni, hogy "nacionalista", "autokrata" hatalom épül, azonban ez egyértelműen nem támasztható alá. Az RTL Klub maga mutatja meg, hogy olyan független, hogy még Orbán közeli környezetében levő embereket is zaklathatja, az interneten továbbra is akármi megjelenhet, sőt a nacionalista jelzőt sem alkalmaznám erősebben, mint egyes nyugat-európai országokban. A jelenlegi retorika folytonossága és logikussága miatt kell fenntartani egy erősebb, akár agresszívabb hangsúlyt. Hogy ez az egész politika csak színjáték onnan is érzékelhetjük, hogy bár Orbán nyugat-magyarországi, de keleti tájnyelvet használ, így kívánja fenntartani "a Puszta szava" címet, melyben tökéletes társa Lázár János, ezt pedig többek között Kósa Lajossal és Tarlóssal ellensúlyozzák.
Amiről nem hallhattunk sokat a médiában például, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban levők már családtagnak számítanak, míg az előző szocialista kormány alatt, mikor ezt a kapcsolati formát törvénybe iktatták, még arra sem volt joguk a pároknak, hogy a társukat meglátogassák a kórházban egy baleset után. Mióta a Fidesz kormány van hatalmon nem történtek zavargások a Prideok alkalmával, valamint a melegek kezdenek egyre elfogadottabbak lenni (annak a 2/3-adnak a véleményében pedig valószínűleg az ismeretek hiánya játszik szerepet).
Amire Orbán az illiberalizmussal utalhatott: gazdasági szakszóval "Laissez faire" (hagyjátok csinálni) az amerikaihoz hasonló, teljes állami kontroll nélkül, a piac "láthatatlan keze" által szabályozott gazdasági modell. (Ez az Egyesült Államokban működik leginkább, de már ott is különböző állami szabályozó mechanizmusokat, törvényeket állítottak fel a válság után.) Ez a "vadkapitalista" modell lett ráhúzva a rendszerváltás után megrogyott magyar gazdaságra. Matolcsy György mostani jegybankelnöknek, az akkori Privatizációs Kutatóintézet igazgatójának erre az volt a reakciója, hogy Amerika és Nagy-Britannia voltak olyan erős gazdaságok, hogy létrehozhatták ezt a rendszert, azonban Magyarország még egyáltalán nem állt készen erre. Jelenleg egy "újrakezdés" zajlik ezen a téren.
Olyan időkben, amikor a magyar lakosság fogyóban van és elvándorol, egy jobboldali, nemzeti pártnak a legfontosabb mondanivalói a közérdek és a család kell, hogy legyenek. Ezek létezhetnek a liberalizmus indivídum központúságával, mert az nem azt jelenti, hogy mások rovására, egyedül lehet csak érvényesülni és beteljesülni.
Végezetül a külföldi "példákról", hogy bár Oroszország és Kína a két mintaország a beszédeiben, ez is beleilleszthető a jelenlegi retorikába. 2008 után ez a két ország volt képes növekvő GDP-t felmutatni tartósan (Oroszországot jelenleg külső, belső válsága fékezi), míg a Nyugat még most is küzd a munkanélküliséggel, recesszióval, árcsökkenéssel, magas adóssággal, és az euróválság is ki tudja mikor tör ki legközelebb. Tehát alátámasztható adatokkal is a "liberalizmus" elleni harc fontossága, a multik megadóztatása, a bank- és energetikai szektorok költséges államosítása, visszavásárlása és a további magas profitot termelő szektorok különadóztatása, tehát a közteherviselés kiterjesztése és az elszámoltatás. De lehet ez egy jelzés is a keleti nyitás folytatása melletti szándéknyilvánításnak.
Ez azonban nem egy "illiberális" állam építése, hanem egy "ne laissez pas faire" (ne hagyd csinálni) gazdaság építése vagyis az "ultraliberális" gazdasági modell leépítése.
