Budapestre érkeztek a fajvédők, de a kormány betiltotta a rendezvényüket. Szegény-szegény elnöküknek szembesülnie kellett azzal, hogy bizony létezik a rasszisták elleni diszkrimináció. Krokodilkönnyeivel tele is sírta a médiát. Szombaton pedig le is tartóztatták szerencsétlent. Szabad örülnünk ennek?

Amikor betiltották a konferenciájukat, a fajvédők elnöke pökhendi stílusú videóban reagált. Beszédében dühnek vagy agressziónak nyoma sem volt. Szinte elégedettséggel töltötte el, hogy elmondhatja: győztek. Győztek, hiszen hiába tiltották be a rendezvényüket, azt úgyis megtartják. Győztek, hiszen azt hiszik: a jogvédők egész hisztije csak saját "álszentségüket" bizonyította. Márpedig a fajvédők az ellenfeleik felett aratott morális “diadalnál” soha nem reménykedhetnek nagyobb sikerben.

Tudva levő, hogy korunk erkölcsi relativizmusában – elméletileg – az összes világnézet egyenértékű. Ha hiszünk a liberálisoknak, akkor a társadalmi normamentesség anómiás állapotában bármiben hihetsz, ameddig tetteiddel másoknak nem ártasz. Márpedig egy ilyen környezetben senkit sem ítélhetsz el a meggyőződése miatt. Ha nincsenek abszolút értékek, nincs mihez viszonyítva ítéletet mondanod felettük... Viszont létezik egy kiskapu: bárkit megfeddhetsz következetlensége miatt. Megteheted, hiszen ekkor nem cselekedetét vagy nézetét kritizálod, hanem álszentségét. Vizet prédikál és bort iszik.

Az intoleránsoknál, a magukat liberálisnak vallók rajtakapása különösen kellemes érzést ad. Lám, lám a tolerancia élharcosai sem hisznek az általuk hirdetett mitikus erényben. Önelégülten hátradőlnek és úgy érzik, erkölcsi piedesztálra kerültek ezzel: lehet, hogy ők is lenéznek másokat, de ők legalább őszintén kimondják az előítéleteket, nem játsszák meg magukat.

A fajvédők most így érezték magukat. Egy derűs, békés állapotban, a felsőbbrendűség tudatában. Számukra ez volt a nirvana. Vagy a fehér mennyország.

Természetesen az egész gondolat blődség. Egyrészt még a mai posztmodern korban is léteznek egyetemes értékek, példának okáért: mások öröklött tulajdonságainak tiszteletben tartása. Az általánosan elismert erények létét a fajvédők is elismerik, hiszen a szólás- és a véleményszabadságra hivatkoznak, amikor pityeregnek. Az már más kérdés, hogy ki szerint melyik a fontosabb – egy amerikai nyilván az utóbbit fogja annak tartani (lásd első alkotmánykiegészítés).

Másrészt, ha el is fogadjuk, hogy jogvédőnek lenni következetlen álszentség, akkor is meg kell állapítani, hogy rasszistának lenni biztosan következetesen hülyeség. Bőrszín alapján megkülönböztetni másokat, pedig pláne a tudománytalan álfilozofikus badarságok netovábbja. Akkor már miért nem szemszín, miért nem hajszín vagy épp miért nem kislábujjméret alapján ítélkezünk? Annyi külsőleg lemérhető attribútumot örökölhetünk, hogy pont a pigmentáltságunkat kiszúrni eléggé önkényes. Pláne azt mondani, hogy a fehérek a felsőbbrendűek. Miért nem azok, akik háta közepén páratlan számú anyajegy van? Vagy miért nem azok, akik bőrfestékhiányban szenvednek? Ők aztán olyannyira felsőbbrendűen fehérek, hogy még a nap se tudja őket befeketítetni.

Hiába igaz, hogy konferencia betiltása nem a legszerencsésebb-, és az állambácsi részéről nem a legjogszerűbb intézkedés volt, nem lehet sajnálatot érezni a fajvédők iránt. Hisztijük inkább nevetséges. Elnökük számára pedig még egy exkluzív hahota-sorozatot is megérdemel. Tudom a rasszisták nem a legintelligensebb emberek, de nehéz elhinni, hogy van köztük akkora hülye, aki egyáltalán nem figyel oda az úti okmányaira, ha nem kívánatos személyként utazik be egy országba.

Szerintem tehát nyugodtan kárörvendjünk nevessünk vígadjunk, mert a rasszisták a magas lóról egyenesen a pofájukra estek. Szánjuk erre a hétvégét. Ráérünk csak hétfőn elgondolkodni azon, valóban jó precedenst teremt-e, ha állambácsi csakúgy kénye-kedve szerint betilthat egy-egy rendezvényt....