Molnár Ferenc regénye Budapesten játszódik, és a báltermeken kívül két konkrét helyszín állandó váltakozása ad otthont neki: az Andrássy út és a városligeti korcsolyapálya. A parfümös, szerelmes, álságos, megalkuvó táncos mulatságok abba a korba repítenek, amikor a főváros legnagyobb fényében tündökölt – a huszadik század legelejére. Ekkorra Budapest hatalmas fejlődésen és újításokon ment keresztül, korának egyik legmodernebb európai városa volt. A társadalomban ugyanez a változás még késlekedett ugyan, de nem váratott sokáig magára.

Miért olvasd el?

A főszereplő, Elza a felső tízezer tagjaként szembesül a kosztümös filmek és regények oly’ gyakran kifejtett társadalmi-szerelmi problémájával. Akit szeret, tőle alacsonyabb osztályból való, és, talán mondanunk sem kell, nászuk széles körben nemtetszést vált ki környezetéből. Amiben ezt a problémát mégis másképpen taglalja ez az alkotás, mint Disney Aladdinja vagy Austen Büszkeség és balítélete, az részletességében rejlik. A fiatal lány lelkivilágát olyan alaposan és mélyrehatóan veszi szemügyre, hogy mindkét nem rácsodálkozhat és beleélheti magát a lány érzéseibe. Nem vontatott, de nem is rohanó: hagy időt a gondolkodásra, az azonosulásra, és eléri azt, amit csak az igazán jó könyvek tudnak: saját magadra irányítja a figyelmedet. Minden mondata szépen vezet tovább, stílusa gördülékeny, és egy-egy hangulatot csak éppen annyira fest meg, amennyivel még nem terhel le túlságosan, hogy teret hagyjon a saját fantáziádnak is. Hangulata nem nyomott, azonban a mai olvasónak kissé meglepő lehet az akkori élet "eseménytelensége", a békét, szomorkásságot, kicsattanó jókedvet és derűt váltogató hétköznapok.

A korabeli társadalmi viszonyokról, a fiatalok feladatairól és a szülő-gyermek nézetkülönbségekről pedig hiteles és némely tekintetében még ma is releváns képet ad.

Hogy Elza végül megtalálja-e a boldogságot, kiáll-e érzései mellett, mint Elizabeth, Jasmine vagy Hófehérke, avagy felcseréli azt egy másféle szerelemre, mint Majmunka, azt tőlem biztosan nem tudjátok meg. De nem is ez a fontos, hanem az odavezető út – olvassátok el.

Oldalszám: 168

Először megjelent: 1916 óta kiadatlan, a mai első példányok 2007-ben jelentek meg.

Szabó Ervinben kölcsönözhető: Igen.

Személyesen

Nem vagyok budapesti, de amikor idejöttem, én sem tudtam ellenállni a város sokszínű bájának, nem észrevenni igazságtalan mocskát, büszkesége előtt meghajolni és fennhéjázásában egy kicsit részt vállalni. Klasszicista és eklektikus stílusban felhúzott 19-20. századi épületeivel azóta sem tudok betelni, ezért a regény olajlámpás, kovácsoltvas kapus korabeli leírása igazán jó közönségre talált bennem. Ha Te is nagy kedvelője vagy ennek a hangulatnak, a városnak, mindenképpen megéri már csak emiatt és a kezedbe venned.

Fiatalként pedig még könnyebben tudtam azonosulni a saját érzéseit és gondolatait bogozgató, időnként önző, máskor szánalomra méltó főszereplő tetteivel. Felkerült a kedvenceim közé.

Amennyiben vannak kedves idézeteitek a könyvből, várjuk azokat kommentben!