A köztévé híradója ellentmond a szakma normáinak – interjú Gálik Mihály médiakutatóval

Egyre furcsább dolgokat produkál az állami pénzben dúskáló közmédia. Nem elég, hogy Vida Ildikó kitiltásáról szóló riportot az adás végén mutatták be, ahol általában az állatkertes sztorik kapnak helyet; legutóbb már a szerkesztőség saját véleménye is megjelent a tényközlésére hivatott Híradóban. Vajon az ilyen szokatlan szerkesztési gyakorlat tényleg szakmai hibának számít? Miért kell tömérdek pénzt fordítani az Médiaszolgáltatás Támogató- és Vagyonkezelő Alapra? Ezekkel a kérdésekkel indultam neki a beszélgetésnek Gálik Mihállyal, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárával, neves médiakutatóval.

galikmihaly_1.jpg

Fotó: Metzler Viktória

Mit szól a M1 Híradójában közölt "publicisztikához"?

Őszintén meglepődtem rajta. Tizennégy évig voltam újságíró, a Kádár-korszak végén. Ilyet azonban már a nyolcvanas évek végén sem írt senki, talán csak a kivételezett helyzetben lévő, a hatalom nyílt támaszának számító kollegáink. Az ügyben nem foglalnék állást, hogy tételesen a közszolgálati híradóba való-e, vagy sem. – viszont maga az a 44 másodperc és annak tartalma mindenféle újságírói értékrenddel szembe megy. Védhetetlen, mert nem mondja meg, kit támad, csupán általánosságban beszél.

A szakmai körökben etalonként emlegetett BBC-nél ilyenkor mi történne?

Szokták mondani, hogyha a BBC-t áttelepítenék Magyarországra, akkor két éven belül ugyanolyan lenne, mint a Magyar Televízió. Egy egészen más kultúrában, egy teljesen más történelmi és intézményi háttérrel rendelkező rádiónak és televíziónak nem lehet a normáit egy az egyben átvenni. Ott el sem hangozhatnék ilyen, hiszen nem a szerkesztőn, hanem már a reggeli lapindító értekezleten elbukna egy ilyen ötlet – a termelési folyamat egyszerűen kirostálná.

A magyar közmédiára vonatkozó Közszolgálati Kódex mit ír elő ilyen esetben?

A Közszolgálati Kódex különböző pontjain lehet fogódzókat találni. Az előírások nyilván értelmezést igényelnek: lehet, sőt biztos, hogy az értelmezésem különbözik a Híradó felelős szerkesztőjének értelmezésétől. Idézném a célt, és nézzük meg, hogy megvalósulni látszik-e vagy sem:
"A közszolgálati médiaszolgáltatás törekszik: a médiaszakmai innovációra, a szakmai színvonal folyamatos emelésére, a magas etikai mérce alkalmazására a médiaszolgáltatásban."
A szóban forgó híradórészlet nekem szakmai színvonalat nem jelent, és nem hogy magas, de semmilyen etikai mércét nem üt meg. Véleményem szerint a műsorrészlet megsértette a Közszolgálati Kódexet, de ezt az álláspontot nyilván nem osztja a felelős szerkesztő, mert ha osztaná, akkor nem engedte volna adásba.

Nincsen olyan szakmai szervezet Magyarországon, amely egy ilyen esetben érdemben állást tudna foglalni, amelynek hatása is lenne?

Olyan szervezet létezik, amely állást tudna foglalni – olyan, amelynek hatása is lenne, nincs. A médiatörvény rendelkezése szerint a közszolgálati szervezetek működését ellenőrzi egy úgynevezett Közszolgálati Testület, amely elviekben gyakorolja a társadalmi felügyeletet. Ennek kell megítélni, hogy a közszolgálati szervezetek működése megfelel-e annak a törvényben megfogalmazott célrendszernek. Nem tudok róla, hogy kifogás érkezett volna részükről.

Más kritikák is érték a köztévét. Például a közelmúltban azért, mert a Vida Ildikó kitiltásáról szóló hírt a Híradó végére rakták.

Ez az ottani szerkesztő hírérték-felfogásához kapcsolódik, ami nem egyezik meg az enyémmel, hisz a választott sorrendet szakmai nonszensznek tartom. Általában mélyen demokratikus gyökerű országokban létezik az újságíró-társadalomban egy konszenzus arról, mi a hírérték. Nyilván ott sem ugyanabban a sorrendben adja le A, B, C irányultságú orgánum a híreket, de az elképzelhetetlen, hogy ha van mondjuk 16 darab anyag, akkor ezt a 14. helyre sorolják. Mert nem történt semmi aznap! Ha a marslakók leszálltak volna és bementek volna a Parlamentbe, persze, hogy az lett volna első számú hír és Vida Ildikónak sajnos meg kellett volna elégedni a második hellyel. Ez tudomásunk szerint nem történt meg, hadat sem üzentünk senkinek, mi sem kaptunk hadüzenetet egy külső hatalomtól – ergo semmiféle olyan esemény nem történt, amelynek a hírértéke fontosabb lenne a néző normális értékrendje szerint. Szerintem az ottani szerkesztő hibát követett el, hogy a vélt vagy valós nyomásnak engedve így döntött. Nekem, mint állampolgárnak ez nem tetszik, de szerencsére nem kötelező nézni a Híradót. Nem veszek tudomást ennek az orgánumnak a létéről – már amennyire ezt tanárként megtehetem.

Mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a közmédiát, hiszen egyre nő a költségvetése: idén 77,9 milliárd forintot költenek el, jövőre pedig ez a szám már 80,5 milliárd lesz.

Amennyit az állami költségvetésből kap az nagyjából 70 milliárd forint, a többi pedig egyéb típusú bevétel. Valóban iszonytatóan nagy összegről rendelkezhetnek. Csak viszonyításul: ez nagyjából akkora összeg, mint amit a 2014. évre érvényes költségvetési törvény a közgyűjtemények, a művészeti intézmények és a Magyar Tudományos Akadémia intézményrendszerének támogatására együttvéve fordított. S hogy kicsit haza is beszéljek, az egyetemek és főiskolák állami támogatására 2014-re 136,7 milliárd forint volt az előirányzat. A közmédia jól láthatóan igencsak ki van stafírozva. Joggal érheti az a kritika kormányzatot, hogy az értékrendje, már ami a közpénz elosztását illeti, nem egyezik meg a miénkkel. Adózó állampolgárként nem csak egy kibic vagyok, hanem fenntartó is. Úgy gondolom, hogy igenis van jogunk beleszólni, és akinek nem tetszik a mostani gyakorlat az nem egy hőzöngő valaki, hanem úgy érzi, a pénzéért nem azt kapja, amit elvárhatna.

Miért megy ennyi pénz a közmédiába, amikor így is nagyobb a működési költsége, mint a két kereskedelmi csatornának együttvéve?

Egyrészt a közönségvonzó jogok megszerzése rendkívül költséges. Kérdés például, indokolt-e, hogy a közmédia stábja végigutazza a világot a Forma-1 közvetítésére és megvegye a méregdrága közvetítési jogot. Fogyasztóként úgy gondolom, hogy az így kapott érték nincs arányban a költséggel. Másrészt a saját tartalmak legyártása is drága. Gyakorlatilag tokkal-vonóval nagyobb a közmédia állami támogatása, mint a magyar televízióipar többi részének tartalomgyártása. Az, hogy ehhez képest elég saját tartalmat gyárt le vagy nem eleget, megítélés dolga. Készülvén erre a beszélgetésre megnéztem az eheti TV-műsort, hogy mennyi saját tartalom van az M1-n mondjuk az RTL Klub-hoz vagy a TV2-höz viszonyítva. Merem állítani, hogy látványosan nincs több. De lehet törölhetném azt a jelzőt, hogy látványosan. Tehát nem kirívó a közmédia tartalomgyártási tevékenysége, az önmagában nem indokolná az összegeket – hacsak nem túlárazva készítik a tartalmakat, mert nincs az a piaci prés rajtuk, mint a kereskedelmi médiaszolgáltatókon.

galikmihaly_2.jpg
Fotó: Metzler Viktória

Mit kell ez alatt érteni?

Amikor az RTL Klub menedzsmentje dönt arról, hogy milyen tartalmat fog készíttetni, akkor megnézi, mennyibe kerül, illetve milyen közönséget vonz, hiszen a nézők után fizetnek a reklámozók. Tehát alaposan megvizsgálja a várható bevételi oldalt is. Ha veszteséget termel a műsor, akkor a producerét ki lehet rúgni. Túl jó állások ezek, hogy az ember csakúgy hobbiból elkezdjen tartalmat gyártatgatni, ráadásul az ilyen ötletek át se mennének a belső döntési mechanizmusokon. Egy nagyvállalatban rendkívül kemény szűrők vannak. A műsorgyártásért, illetve -beszerzésért felelős MTVA-nál, úgy tűnik, ilyenek nincsenek, és következmények sincsenek – kivéve talán az olyan hatalmas bukásokat, mint a Marslakók sorozat volt.

2012-ben kezdett sugározni a Dankó Rádió, tavaly az M3, jövőre pedig jön az M4 Sport. Ha alacsony a nézettség, akkor miért terjeszkedhet a közmédia?

Azt mondhatjuk, hogy már teljesen szabadon rendelkeznek a közpénzek felett. Az Európai Bizottság a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásában tett ajánlásában tételesen benne van, hogy előtanulmányokkal kell indokolniuk tevékenységük bővítését. Elvárás, hogy ha terjeszkedsz, közpénzt használsz fel, bizonyítsd be, hogy a közpénzt hatékonyan költöd el a létező elemzési technikák szerint. Érvelhetünk amellett, hogy nem jók a létező elemzési technikák, de az minimum vitatható, hogy úgy jobb döntés születik, ha semmilyen költség-haszon elemzés nincs, vagy ha van is, nem tudunk róla, nem tudjuk megnézni.

A reklámadó bevezetése jelenthet versenyelőnyt a közmédiának?

A közmédia működése szempontjából a reklámbevételek marginálisak, míg egy kereskedelmi televízió esetén ez a költségvetés minimum 70-80%-át teszi ki. Elképzelhető, hogy a lecsökkenő bevételek miatt csökken a nagy kereskedelmi televíziók nézettsége, hisz kevesebbet tudnak majd a saját gyártásra és közönségvonzó játszási jogokra költeni, de azt nem hiszem, hogy az emberek tőlük a közmédia csatornáira fognak vándorolni.

A reklámadó legfelső – RTL Klubra vonatkozó – sávját a napokban akarják megemelni, ennek milyen hatása lesz?

Biztosra veszem, hogy végül majd az Európai Bíróságon beperlik a magyar államot és úgy vélem, hogy egy ilyen pert az országnak csak elvesztenie lehet. Persze ez három év, hátha addig tönkremennek. Nem fognak. Ha ezzel az ágyúval az RTL Klubra lőnek, akkor a csatorna lehet fájdalmas veszteségeket szenved el, de egy óriási médiabirodalom 1%-áról van szó, amely nem szeretné, ha egy kis ország kis piacán példát statuálnának vele, mert akkor hátha elszemtelenednek mások, a nagyobb piacokon. A végső tulajdonos, a Bertelsmann-alapítvány nincs olyan kényszerhelyzetben, hogy ne tudjon várni 4-5 évet, amíg ez megoldódik.

A reklámadó bevezetése óta az RTL Híradóban jelentősen megnőtt a közéleti tartalom. Ráadásul a programigazgató Kolosi Péter a média2.0 meetupján azt mondta, olyan közönséget is elérnek, akik korábban egyáltalán nem néztek hírműsort. Mindeközben az M1 Híradója nem marginalizálódik még jobban azzal, hogy a korábban már tárgyalt unorthodox hírszerkesztési elveket alkalmazzák?

Az M1 Híradó rendelkezik egy olyan stabil táborral, akik azt szeretnék hallani, amiben ők hisznek. Létezik egy pszichológiai jelenség – amit műsorszerkesztésnél is figyelembe kell venni – a kognitív disszonancia: mindenkinek van egy világképe és szeretné, ha időről-időre megerősítené azt a média. Szerintem azoknak, akik az M1 Híradót nézik, megfelel ez a szerkesztés. Ezt akarják hallani – hogy őket elnyomják, támadják, az országot elárulják, az amerikaiak szórakoznak velünk. Minden más talán lepereg róluk.

Akkor a közmédia mindig ilyen marad nálunk?

Nem marad mindig ilyen, vannak jobb periódusok és rosszabbak. Például a Magyar Rádió a Such György – egy elismert jobboldali, konzervatív, Fidesz-alapító tag – elnöksége (2006-2010) alatt kifejezetten jól ment, színvonalas hírműsorokat adtak.
Ha valaki elismeri, hogy mi a hírérték és hagyják, hogy elismerje, akkor lehet jó köztévét csinálni. Ehhez olyan embernek kell lenni akinek az értékítélete tükrözi a szakmáét. De az is baj, hogy Magyarországon nincs közös szakmai értékrend. Ugyan még nem találkoztam olyan újságíróval, aki szerint a Vida Ildikóról szóló hírt a Híradó végére kellett volna rakni...
Azt el kell ismerni, hogy a mi kultúránkban mindig közelebb lesz a köztévé, ahhoz, aki a pénzt osztja, tehát az éppen hatalmon lévőkhöz. Az még nem is tragédia, ha közelebb van, csak a mérték lehetne más.

süti beállítások módosítása