A közmédia részéről korántsem szokatlan, hogy bizonyos műsorrészeket szerkesztett formában töltenek fel. Egyszer a Ma Reggel egyik interjújából vágtak ki részeket, máskor éppen a Lomnici Zoltán kitakarásának nyomait próbálták eltüntetni. Olyan azonban még sosem volt, hogy a teljes archívumot töröljék le egy médiatermékük kapcsán. Mindeddig. Megemlékezünk a Skoff Elza mikroblog legjobb pillanatairól.
A gengszterfilmekben a szorult helyzetbe kerülő bűnözők gyakran hajlandók zsákmányukat vagy értékes kocsijukat megsemmisíteni, nehogy nyomként szolgáljanak. Szerencsére az MTVA-nak semmi ilyet nem kellett csinálnia, csupán a fekáliára és egyéb emberi melléktermékekre rendszeresen utaló mikroblogját kényszeredett az örök vadászmezőkre küldeni.
A Magyar Rádió híres bemondójáról, Skoff Elzáról elnevezett postr-oldaluk kezdetben nemes céllal indult: PR-ozni kellett a csatorna kínálatát. Szépen lassan azonban a közmédia sajtóreflexiónak (vagyis a médiaháborúnak) színterévé vált a mikroblog olyan színvonalas cikkcímekkel, mint a
vagy
A végére viszont már teljesen eltűnt az önreklámozás, csak a mocskolódás maradt. A bezárás előtt (úgy tűnik) egyetlen szerzője maradt a blognak, aki az elején "Arebaba" nickkel írta alá a bejegyzéseket. Ő az, aki így jellemzi magát:
Közszolgálati újságíró vagyok. Kutya kötelességem elfogulatlanul közölni a valóságot, tartózkodva minden nyílt vagy burkolt minősítéstől. Kiegyensúlyozottan felmutatni a vélemények különbözőségét. Úgy, ahogy azt kőbe véste a BBC.
És olyan nyelvtani bravúrokat fogalmaz meg, mint:
Azt mondja a nol.hu szerző, hogy szervilizmus van ma a köztévében. Merthogy az Obersovszky, aki Schmittista és egyébként is tanítják a szar interjúját a profizmus ellenpéldájaként a kommunikációs büfészakokon, most azt követte el, hogy a miniszterelnök évértékelője után megkérdezte, mint híres megmondó ember Granasztói Györgyöt és ez az interjú-fertelem már megint tendenciózus volt, ráadásul az ő adójából.
Ha újságíró-palántánk a kommunikációs "büfészakot" megjárta volna, talán képes lenne értelmes mondatokat alkotni... A nem-minősítés mintaképe aztán végül a zavaros mondataival arra a kiegyensúlyozott-, véleménykülönbségét felmutató következtetésre jut, hogy igazából a Népszabadság cikk szerzője a szervilis.
Egy másik posztban az M1 Ég, Föld, Férfi, Nő műsorát védi meg a jogtalan kritika fogalmazójától.
A lényeg, hogy a műsor után olyan cikket kanyarintott, melyet kétszer kellett lehúzni ahhoz, hogy egyszer lemenjen. A férfiak tudják, hogy miről beszélek.
A kortesbeszéd egy harmatgyenge érvre alapul, miszerint a többi csatorna értéktelenebb audiovizuális élményeket kínált az adott műsorsávban. Nyilván "Arebaba" agyában fel se merült a gondolat, hogy a tévénézés helyett más tevékenységeket is űzhet a XXI. századi ember.
Ha valakit nem érint meg egy ilyen műsor, semmi baj: ott vannak a fentebb felsorolt "alternatívák", szabad a választás! Ilyen esetben viszont nem is ír róla semmit az ember, mert az senkit nem érdekel, hogy kit mi (nem) érint meg. Ám ha látta és értette, majd ezek után leírta azt, amit, akkor nagy a baj. Akkor köpködött, ócsárolt, és/vagy valamilyen feltétlen reflexnek engedelmeskedve szimplán megrugdosta a köztévét. És ha sokan olvasták az írását, akkor elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a következő adást kevesebben nézzék meg.
"Ne bántsd a köztévét :("
Az utóbbi két idézet már annak az óriási hiszti-cunaminak a részei, amely idén szeptemberben kezdte el a webkettőnulla világát nyaldosni. A fröcsögés-monszunidőszakában csak egy promócikk fért be a Játék Határok Nélkülről, a többi mind a sajtótermékeket szidó nyalánkság volt. A HVG, a Magyar Nemzet, a 444, az RTL Klub, a Cink, az ATV, a Világgazdaság, az Index és a Népszava is kapott hideget-meleget. Egy-egy írásnak már csak erőltetetten került bele a közmédia. A "Tényleg mérjük össze Aurelio himbilimbijével?" című például arról szólt, hogy a Celeb vagyok ments ki innen erkölcstelen, éppen ezért felesleges a nézettséget boncolgatni egy Batthyányról szóló dokumentumfilmmel szemben.
Mérjék az M1-et bátran, de mondjuk az "A Dal"-t hasonlítsák a többi ker-es dalos versenyhez, ne pedig az almát a körtéhez!
– közli a szerző (X-faktor legkisebb nézettség: 27,5% share, 1 225 776 néző, Dal legnagyobb nézettség 19,9% share, 890 558 néző).
A kereskedelmi médiára való fixáció visszatérő szindróma. A Magyar Nemzet kritikájára, miszerint egyik rádiós műsorban "elcsépelt, betanult sablonokat használnak a műsorban szereplők", az a válasz (és egyben az egyetlen ellenérv is) született meg, hogy ilyen csak az álrealitikben fordulhat elő. Sőt a pátoszias semmitmondás jegyében egy igazi kliségyöngyszemet kaphatunk lezárásként:
Értékteremtés: ez a Válaszút a kereskedelmi média és a közmédia között.
Az értékteremtés jegyében az azóta jogerősen hírhamisítónak nevezhető Papp-Dánielt is próbálták mosdatni. Az
címbe gyaníthatóan csak a rágalmazási pert megelőzendő rakták bele a kérdőjelet (milyen ravasz ötlet ez – gondoltam és átvettem). A hangzatos elnevezés ellenére maga a szöveg nem bizonyít semmi újat, csupán megismétli azt a hamis (az ominózus riportban is elhangzott) állítást, hogy Cohn-Bendit nem válaszolt a neki feltett kérdésre. A valóságban a zöld párti politikus felelt, sőt még be is szólt az MTV riporterének, ahogyan az az Index által teljes terjedelmében lehozott felvételen jól látható (a 19. percre tekerj).
A gyógyszer a Vida Ildikó kitiltásáról szóló hír hátra száműzése kapcsán megfogalmazott kritikák miatt gurult el véglegesen:
Azt ugye szabad, hogy bár elvárjuk a közmédia szerkesztőinek függetlenségét, nap mint nap belepofázunk abba, hogy mit és hogyan kellene szerkesztenie? Melyik hírt hová kellene tenni a híradóban? Melyik halálesetről kellene beszámolni, s melyikről nem? Hol kell állnia a kamerának meg a riporternek, s hol nem? Belepofázunk? Megszakértjük, és ahogy kell, függetlenül tudásunktól, tapasztalatunktól és minden szakmaiságtól, úgy elküldjük a melegebb éghajlatra, hogy csak na! S ha nem tesz kedvünkre a szerkesztő, bizony nem független ő, hanem nem független.
Aligha a szakmai normáktól való függetlenséget kérik számon rendszeresen a szerkesztőségen, sokkal inkább a politikai különállóságot. Bár megértem, hogy a mondat megfogalmazásával küzdő nyelvtanilag alighanem alulképzett MTVA-s miért képtelen felfogni, hogy egy szónak több jelentése is lehet.
Sajnos a zavarodott esztelen düh hamarosan véget ért, mára a postr blogot inaktívvá vált, a korábbi posztokat kizárólag a google gyorsítótárában lehet nézegetni. Az internet népe már nem léphet be a Közmédia Iránymutató Bölcsességének leltárába, eltemették a karakter-gyilkosságokkal és sárdobálással teletöltött értékteremtő lerakatot.
Nem tudni, hogy azért történt mindez, mert a hír24 felfedezte ezt a közszolgálati arculatot romboló kincsesbányát vagy pedig azért, mert Medvegy Gábor rákérdezett mégis kiírta ezt a rengeteg baromságot. Még az se kizárható, hogy Kunigunda Útján valamelyik fejesnek lelkiismeret-furdalása támadt, hogy magasztos múltjuk híres alakját nem kéne piti ócsárlás szinonimájává silányítani. Helyette tiszta lappal elindítottak a skoffelza.hu-t, ami immár saját domain néven közli a PR-cikkeket. Vajon előbb-utóbb is a szervilis csatornát védő szócsővé válik?
Nem tudhatjuk. Sajnos azonban mindaddig csak szegényebbek lehetünk, hiszen nem láthatjuk az identitászavarban szenvedő, szovjettípusú közmédia-eszmény boldog követőjének nyilvános toporzékolását. Bár Németh Balázs Híradóban elmondott jegyzeteinek feltűnésében még mindig reménykedhetünk...
(A cikkben szereplő vélemény nem tükrözi a Budapesti Corvinus Egyetem, mint szervet vagy épület véleményét, se a Corvinus Hallgatói Médiaközpont értékítéletét, hanem csak a szerző egyéni álláspontjának kivetülése.)
