Németország végveszélyben?

Az ünnepek alatt a kezembe került a Der Spiegel legújabb száma, amelyet egy családtagunk hozott magával Svájcból. Az újság átlapozása közben feltűnt, hogy több cikk is foglalkozik a németországi muzulmánok helyzetével. Mikor elolvastam őket megdöbbenve jöttem rá, hogy valójában mekkora horderejű dologról van szó, amiről a magyar médiumok szinte semmit sem közölnek erről – még említés szintjén sem.

pegida1.jpg

PEGIDA

A PEGIDA (Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes - Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen) nevű drezdai szervezet 2014 októbere óta szervez tüntetéseket a Németországban egyre nagyobb méreteket öltő muzulmán bevándorlók/menekültek ellen. A csoport elégedetlensége abból fakad, hogy szerintük a Németországban élő muzulmánok nem képesek, vagy sokszor nem is akarnak beilleszkedni az európai társadalomba és figyelmen kívül hagyják az Öreg Kontinens erkölcsi és vallási normáit. A PEGIDA eleinte egy kis megmozdulásnak indult. Az első tüntetésen még csak 4-5000 ember vonult ki a félmilliós Drezda utcáira, de az ünnepeket megelőző utolsó tüntetésre már közel 20 000 (!) ember nyilvánította ki nemtetszését. A csoport két hónap alatt hatalmas támogatottságra tett szert, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a Facebook oldalukon már több, mint 100 000 kedvelőjük van, ráadásul Drezdán kívül már Frankfurtban, Dortmundban, Berlinben és Kölnben is nagy tömegeket vonzanak az utcákra - a PEGIDA mozgalom tehát már egész Németországra kiterjedt.

„Wir sind das Folk!”

„Mi vagyunk a Nép” – hallatszott 25 évvel ezelőtt az akkori NDK több városában  a szocialista rendszer ellen megrendezett békés demonstrációkon. Az tüntető tömeg akkori jelmondatát ma a PEGIDA használja, ezzel emlékeztetni kívánja az államvezetést, hogy egy demokratikus államban a népet igenis meg kell hallgatni. Az akkori és a mostani megmozdulások között még egy közös jellemző van: a PEGIDA – csakúgy mint az NDK-s tüntetők  hétfőre szervezi a tiltakozásaikat. Ennek az oka az, hogy ezzel üzennek az államfői posztot betöltő Joachim Gaucknak, aki annó maga is vezető tagja volt a szocialista rendszer ellen szervezett hétfői demonstrációknak. A PEGIDA ezzel a párhuzammal is arra szeretné emlékeztetni a köztársasági elnököt, hogy figyelni kell a tömeg véleményére. Gauck a két Berlin újraegyesülése előtt beszédeiben többször hangoztatta, hogy egy államban a népé a hatalom. Ezzel szemben most, amikor Németország egy nagy része megmozdul egy olyan ügy érdekében, amely szerintük sértő rájuk nézve és azonnali kormány beavatkozást követelne, úgy érzik, hogy az államvezetésnél süket fülekre találnak, sőt a legfelsőbb vezetés elítéli a csoportot.

A sok muzulmán otthonra lelt Németországban…Talán túlságosan is?

Hogy megértsük a németek elégedetlenségét, meg kell néznünk, hogy az iszlám vallás mennyire eltér az európai vallások mindegyikétől. Ezek a normabéli ellentétek - amelyek a vallások között vannak – vezettek odáig, hogy a PEGIDA ennyi támogatóra tett szert. Tudnunk kell, hogy Németország fogadta be a legtöbb muzulmánt az elmúlt években. Mára a nagyvárosokban rengeteg muszlim él és dolgozik, akik általában külön negyedekbe tömörülve élnek. A németeknél a hitszabadság és a vallásgyakorlás szabadsága is egyaránt alkotmányos jog. Míg az előbbi nem vetül ki gyakorlati tettekben, addig az utóbbi igen – és a németeknél ez okozta a problémákat. Az iszlám vallás szigorú előírásait Európában követni néha kifejezetten normaszegésnek minősül. Néhány hónapja nagy port kavart fel két eset Németországban. Az egyiknél muzulmán szülők egy csoportja több iskolában is kérvényezte az igazgatóságtól, hogy tornaórán a gyerekeiknek ne kelljen rövidnadrágban, illetve rövidujjú pólóban tornászniuk, mint a többi társuknak, mivel az szembemegy a hitük előírásaival. A másik esetben pedig úszásoktatás órán szólaltak fel a szülők, hogy lányaik nem fognak bikiniben úszni, csak és kizárólag zárt, egyrészes úszódresszben. Az iskolák igazgatósága mindkét esetben engedélyezte a muzulmán tanulóknak a szülők által megfelelőnek tartott uniformisokat. Ez a két eset jól mutatja, hogy a bevándorlók aránya már olyan magas, hogy összefogva egy olyan lépésre kényszerítsék az iskolákat, amelyek szembemennek az Európában elfogadott általános normáknak.

A vallási előírások kiterjesztése a német állampolgárokra

"A saría (arabul: شريعة) az iszlám erkölcsi és vallási vezérelve, ősrégi szokások továbbélése. A saría kiterjed a mindennapi élet valamennyi területére. Legfőbb célja a közösség szabályozása. A saría vallásjogot – ellentétben a nyugati jogi felfogással – örök érvényű isteni kinyilatkoztatás szentesíti, tehát megváltoztathatatlan.
(Wikipedia)

Több nagyvárosból is érkeztek olyan jelentések, hogy németek lakta területeken kétfős muzulmán alakulatok kezdtek járőrözni, az ún.„Scharia Polizei”-ok. Eleinte ezek a „járőrök” a muzulmán negyedekben tevékenykedtek és tartatták be az iszlám erkölcsi előírásait a lakossággal, ám egy idő után a keresztény lakosságot is elkezdték ellenőrizni és verbálisan megróni, ha nem úgy jártak az utcákon, ahogy az az iszlám szerint elő van írva. (Rászóltak a fiatal német lányokra, ha túl kivágott blúzban, túl rövid szoknyában mutatkoztak.) Európai fejjel ez teljességgel hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy a saját kontinensünkön, a saját keresztény országunkban egy idegen vallás önkényszerűen alapított „rendőrei” mutassanak nekünk utat egy olyan vallás alapján, amelynek gyakorlása alapjaiban eltér az Európában több száz éve jelenlevő vallásokétól.
Úgy gondolom, hogy a német lakosságnál ez volt az a döntő eset, ami miatt végül az utcára vonultak.

pegida2.jpg

Nem létező párbeszéd a kormány és a szervezet között

A német társadalom egyfajta paranoiás félelemmel kezeli (vagy inkább nem kezeli) a PEGIDA által felhozott sérelmeket. Ennek okai érthetőek, és egészen a II. világháborúig nyúlnak vissza. A német nép még mindig magán viseli azt a nagy fekete foltot, amit Hitler Harmadik Birodalmának emberiség elleni súlyos bűntettei „aggattak” oda. Azóta a rasszizmus, antiszemitizmus legkisebb jelét sem akarják kimutatni, mivel jól tudják, hogy milyen megkülönböztetett figyelem irányul rájuk egy-egy ilyen helyzetben. Mondhatni, hogy a kormány struccpolitikát gyakorol ilyen helyzetben, nehogy a nemzetközi médiában vagy fórumokon előjöjjön akár a párhuzam legkisebb gyanúja is. A német egy befogadó nép, ezt az elmúlt évek statisztikái nagyon jól tükrözik, hiszen több menekültnek és bevándorlónak adtak otthont, mint Svájc, Franciaország és Belgium. Csak hogy azzal úgy látszik nem számoltak, hogy ha ennyi más vallású és kultúrájú embert engednek be az országba, akkor ennek előbb utóbb ez lesz a következménye. A muzulmánok már annyian vannak Németországban, hogy lassan a szó legszorosabb értelmében otthon érzik magukat. És ezt a fentebb említettek nagyon jól példázzák.

A PEGIDA és a kormány között a kommunikáció nagyon kevés, vagy egyáltalán nem is létezik. Ahelyett, hogy az államvezetés esetleg párbeszédet kezdeményezne a csoporttal és meghallgatná, hogy pontosan miért is alakult ki ez a hatalmas ellentét a muzulmán lakossággal szemben és ennek megfelelően együtt keresnék a megoldást a problémára, a PEGIDA-t fasizmussal vádolják. Tény, hogy a szervezetet több fasiszta és neonáci csoport is teljes támogatásáról biztosította. Viszont a legtöbb szimpatizáns a német középosztályból kerül ki. Ezek a dolgozó emberek politikai hovatartozásuktól függetlenül tömörültek a PEGIDA alá és vállvetve akarják cselekvésre bírni a kormányt. A tiltakozók szerint Merkelék legnagyobb hibája talán az, hogy nem vallják be, hogy Németország a bevándorlók ország lett. Kanada pár éve ezt megtete: szigorított a beutazások- és a munkavállalások menetén. A PEGIDA is hasonló célokért küzd, egyelőre eredménytelenül.

Egy megoldási alternatíva – az ’56-os menekültek példájára

A hétfőről hétfőre több ezer taggal bővülő PEGIDA előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a kormánytól a bevándorlási törvények újragondolását, mivel a kormány már nem tudja sokáig elodázni a párbeszédet és hatalmas nyomás alatt van. Az Európai Unióm belül Németországnak vezető szerepe van, ezért lehetséges egy, a többi tagállammal közösen kidolgozott megoldás, ami azzal járna, hogy a Keletről beáramló menekültáradatot közös erővel, szisztematikusan „osztanák” szét a Nyugat-Európai országokban. Erre már láthattunk példát az 1956-os forradalom idején, amikor is a magyar menekülteket a Vasfüggönyön túli országok szétszórtan helyezték el maguk között…

Nagy Albert

süti beállítások módosítása