Egy politikai formáció erejét abban is lehet mérni, hogy mennyire képes irányítani a közbeszédet. Az utóbbi időben a Fidesz ebben szokatlanul rosszul szerepelt. Az internetadó bejelentése óta azt látni, hogy rendszeresen kicsúszik a párt kezéből a fontosabb ügyek kommunikációjának irányítása. Úgy tűnt a Fidesz csak szerválni tud, de az adogatás megkezdése után már nem képes irányítani a labdamenetet. A párizsi terrortámadás esetén ez megváltozni látszik: most egyértelműen sikerült a kormányzópártnak a számára kedvező mederbe terelni a párbeszédet.

A lövöldözés után a magyar média is a nemzetközi sajtó által megalkotott narratívát vette át, vagyis a szólásszabadság elleni terrortámadásról beszélt. Ez meghatározta a kezdeti diskurzust. A liberális véleményvezérek kiálltak a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, míg konzervatívabb társaik a vallási érzékenység tiszteletben tartására hívták fel a figyelmet. A párbeszéd nem szolgált pártpolitikai célokat, nem volt több értelmiségi értekezésnél.

A Fidesz viszont megtalálta a helyzet kínálta kommunikációs lehetőséget. Felfedezni vélték az október óta keresett gumicsontjukat a bevándorlás ellenességben. A kormányzópárt abban reménykedhet, hogy a társadalmon élősködő szegényekkel való rémisztgetéssel újra egységbe rendezheti táborát. Erre minden esélye megvan: a közmunka-program bevezetésére vagy a hajléktalanok közterületről való kitiltására pozitívan reagált a szavazóbázis, miért éppen a menekült-ügyben lenne más a helyzet?

A terv megvalósítására a miniszterelnök szokásos, péntek reggeli rádióinterjúját jelölték ki. A párizsi eseményekről beszélő Orbán Viktor különös kitérőt tett: elkezdte ecsetelni, hogy el kell zárkózni a bevándorlás elöl. Egy, a magyar társadalom számára tulajdonképpen irreleváns ügyben fogalmazott meg markáns álláspontot.

Pechére felvetése kisebb sajtó visszhangot kapott, mint amire számíthattak. A gondokat tetézte, hogy délután már a Jobbik elnöke is rátelepedett a témára, ráadásul egy sokkal radikálisabb gondolattal megpróbálta elhappolni a kezdeményezés. A Vona Gábor-féle "zéró tolerancia" meghirdetése sokkal erőteljesebb üzenetnek bizonyult, mint amit a miniszterelnök megfogalmazott. Úgy látszott, a Fidesz ismét elbukta a közbeszéd tematizálásának kísérletét.

A kormányzópárt azonban nem adta fel. Vasárnap a köztévének adott exkluzív interjújában Orbán Viktor megerősítette korábbi álláspontját, hétfőn a Ma Reggelben Rogán Antal megismételte a főbb gondolatokat, majd rátett még egy lapáttal. A tandem ügyesen működött: nemcsak a belpolitikai nyereségre ügyelt, de közben a Magyarország nemzetközi megítélésben okozható potenciális kárt is próbálta minimalizálni. A miniszterelnök, akire a világsajtó jobban figyel, jóval visszafogottabban fogalmazott, meghagyva a kommunikációs bombákat frakcióvezetőjének. Rogán viszont homályos általánosságok helyett konkrétan kimondta, hogy szerinte a muszlimok nagyszámú jelenlétével van gond. Míg a kormányfőt ilyen esetben a külföldi média felháborodott cikkekben iszlamofóbnak bélyegezné, addig egy Fideszes pártfunkcionárius nyilatkozata nem igazán üti meg a ingerküszöböt.

A kérdés már csak az volt: ráharap-e a témára az ellenzék és a média. Eddig úgy tűnik, igen. Az egyszemélyes pártok Bokros Lajos és Fodor Gábor valamint a kicsivel nagyobb Demokratikus Koalició, Együtt és a Párbeszéd Magyarországért már tiltakozásuknak adott hangot.

A sajtó is tele volt reakciókkal: az Index főoldalán elemző és véleménycikkben is cáfolta a miniszterelnök szavait a 444 Szent István intelmeivel állította szembe az elhangzott nyilatkozatokat és egy Top10-es listát állított össze a bevándorlókról; a vs.hu, az origo és az abcug menekültekkel foglalkozó szakemberek panaszát közvetítette, a Cinken Szily László kínosnak nevezte a bevándorlásellenességet, a Kettős Mérce a kormányfő gondolatmenetében előforduló logikai bukfenccel foglalkozott, az Örülünk Vincent szerint a vezetőség nem érti az európai értékeket. 

A Fidesz számítása bejött, hiszen elterelte a közbeszédet a korrupciós vádakról, az útdíjról, a vasárnapi zárva tartásról, a drogtesztről és a többi olyan témától, amely még saját híveiben is kételyt ébreszthetett hőn szeretett pártjuk kormányzóképessége, tisztessége vagy racionalitása iránt. Lecserélte egy olyanra, amely táborában pozitív fogadtatásra várhat. Vajon az akció elég lesz arra, hogy lefékezze a népszerűségvesztést? Meddig tarthat ki az elterelés?

Nehéz megjósolni.

Egy valami mindenesetre bizonyos: az elmúlt hónapok bénázása ellenére továbbra sem szabad lebecsülni a Fidesz kommunikációs csapatának profizmusát.