Ma délután avatták fel a Steindl Imre Program keretén belül újraállított Kossuth-emlékművet, Horvay János 1927-es alkotásának pontos mását, az Országház előtt. Ezen alkalomból olyan biztonsági intézkedéseket vezettek be a téren, amelyek semelyik korábbi szoboravatáshoz nem hasonlíthatók. A villamossínek külső vonalán elhelyezett kordon egy dolog, bár az is érthetetlen, de az, hogy a tér középső részére csak reptéri beléptető-kapukon és táskaellenőrzést követően (még a teleobjektív sapkáit is le kellett szednem, hogy a lencsén átnézve bizonyosodjanak meg a felől, nem próbálom kedves vezető(i)nk életét veszélyeztetni) lehetett bejutni, enyhén szólva túlzás.

Főként annak fényében, hogy egy alig több, mint fél évvel ezelőtti avatáson, ahol Tisza István egykori miniszterelnök rekonstruált emlékművét leplezték le, még szinte semmilyen biztonsági intézkedés nem volt. Balog miniszter úr és családja az emberek között állva nézte végig a ceremóniát, míg a miniszterelnök szokásos kézfogására ment a nézelődőkhöz. Most ilyesmi elképzelhetetlen volt.

Emellett magát a rendezvényt is kicsit túl komolyan vették. A köztévé élő adásban, több kamerával - többek között egy közel 10 méteres állványról – közvetített, a történelmi zászlók bevonulásához katonai díszszemle járt, a sajtónak két emelvényt is állítottak, sőt a középső füves partert teljes egészében fesztiválokon (is) látható műanyag lapokkal fedték le.

De ez még mind semmi magához a konkrét eseményhez képest.

„A magyarok mindig ellenálltak, ha nyugati értékrendjük feladására akarták kényszeríteni őket, felszólaltak az ilyen elnyomó hatalom ellen.”

A fenti gondolat volt ugyanis a vezérfonala Áder János államfő mai, a régi/új, Országház előtti Kossuth-szobor avatásán mondott beszédének. Ez pedig mi, ha nem végtelen cinizmus és/vagy az önirónia teljes hiánya? Mert bár a nem pont ebben a formában, de hasonlóan elhangzó kijelentések a 48-as forradalomhoz kapcsolódtak, nem lehet nem észre venni az erőteljes párhuzamot a kormány mai politikájával. Maga a szónoklat egyébként közepesen volt szórakoztató, Elnök Úrnak néha meggyűlt a baja a szöveggel, mely utóbbi jól rávilágított, most már sajnos számomra is, az eredeti alkotás némileg elhibázott koncepciójára is.

Hiszen Áder is Batthány, mint kormányfő méltatásával kezdte a megmintázott alakok bemutatását, míg a szobor főalakja az erőteljesen kiemelt – pénzügyminiszter – Kossuth. A kettő közötti ellentét pedig ezzel nekem is egyértelművé vált. Ez azonban nem mostani hiba, félreértés ne essék, továbbra is lelkes híve vagyok mind a Steindl Imre Programnak – köszönhetően Wachsler Tamás programigazgató mintaszerű hozzáállásának -, mind pedig a szoborrekonstrukcióknak, hiszen a most átadott alkotás is fantasztikus és tökéletesen illik is a térre.

Ezek mellett a hatvanas átlagéletkorú érdeklődőket még olyan epizódok is szórakoztatták, mint a Csík Zenekar előadása, Nagy Ervin színművész felejthető szavalata, illetve a számomra legérthetetlenebb jelenet, a református, az evangélikus és a katolikus tábori püspökök szoboráldó beszéde, mely egyértelműen a rendezvény csúcspontja volt. Ugyanis nem látom egy ilyen aktus létjogosultságát egy állami beruházás következtében létrejövő, egyértelműen világi alkotás esetén. Egy egyházi projektnél logikus, hogy sor kerül erre, de itt mi szükség volt rá, mivel lehet ennek itteni megjelenését indokolni?

A rituális megöntözést követően már csak a házelnök és az államfő koszorú-elhelyezése volt hátra, melyet a látogatóközpontban a VIP-vendégek részére megrendezett „tovább folytatódó megemlékezés” – a gyakorlatban valószínűleg állófogadás – követett. Miután az illusztris megjelentek, mint például az első kormány tagjainak leszármazottai, elvonultak, azonnal megindult az bontás, közel fél óra alatt szinte teljesen sikerült eltüntetni az átadó kellékeit. A végre teljes pompájában látható szobor mellett ez utóbbi volt az egész rendezvény másik pozitívuma.

Horváth Máté

(A fent megírt vélemény a szerző sajátja, nem tekinthető sem az egyetemi hivatalos álláspontnak, sem a szerkesztőséginek. A CorvinusOnline-on keresztül minden Hallgatói Médiaközpontos szabadon kifejtheti nézeteit.)