A bevándorlás kérdése a napi politikai párbeszéd részévé vált a párizsi tragédiát követően. Egyre több hír foglalkozik az illegális határátlépőkkel, a Keleti pályaudvaron feltartóztatott koszovóiakkal. Mi áll a háttérben? Dr. Melegh Attila szociológust, corvinusos oktatót   kérdeztem a magyarországi menekültekről, a bevándorlók helyzetéről és arról, mi számít jó migrációs politikának.

Hogyan lehet a migrációt mérni? Milyen tendencia figyelhető meg világ-, illetve európai viszonylatban?

A számadatok nagyon bizonytalanok. Az ENSZ statisztikái szerint ma a világon 320-340 milliónyi az olyan ember, aki hosszabb ideig él az állampolgárságához képest külföldön. Ha a születési helyet nézzük, akkor ez még több, vagyis a különböző mérőszámok alapján legalább a világ népességének 3-4%-a migráns. Ez önmagában nem tűnik olyan óriási számnak, de nagyobb, mint az USA teljes lakossága. Azt is tudjuk, hogy a migráció szempontjából Európa nem a legfontosabb cél-, illetve kibocsátó állomás.

Milyen migrációs trend alakult ki Magyarországon?

Hazánk még európai viszonylatban is alacsony bevándorlású ország. A mostani vitának semmi köze a migrációs helyzethez, politikai indítékok állnak mögötte. Magyarország növekvő kivándorlású ország, 2013-ban a hosszabb távon elvándoroltak száma 350 ezerre tehető. Ez az ország 3,5%-a, tehát nagyjából a világátlagot produkáljuk.

Magyarországra a legtöbb ember a környező országok magyarságából jött. Ezt a folyamatot már nem igazán látjuk, mert állampolgárságot kaptak, így az ő mozgásukat ma már nem lehet mérni. Az viszont egyértelmű, hogy az ország vonzóképessége a kétezres évek elejétől – de 2008 után mindenképp – megtört. Ma a statisztikai hivatal 130-140 ezerre teszi a bevándorlók számát.

Hogyan történik, és milyen okok vezetnek a Magyarországra irányuló migrációhoz?

Magyarországra az idevándorlás két formában történik: bevándorlókról és menekültekről beszélünk. A bevándorláshoz tartózkodási engedély szükséges. A vita a menekültekre vonatkozik, rájuk elkezdtek helytelen fogalmakat használni. Ahelyett, hogy a menekült státuszért folyamodók helyzetéről beszéltek volna, elkezdtek gazdasági bevándorlást emlegetni. A menekültek száma nagyon változó. Itthon volt ez kétezer, de  a jugoszláv háború idején az ötvenezret is elérte. A mostani negyvenezres szám nem annyira meglepő – volt már ilyen magas a múltban, és lesz is még ilyen a jövőben.

Mely országokból érkeznek ide az emberek?

Viszonylag sok bevándorló érkezik Németországból – megjegyzem ironikusan – megélhetési okokból. Utána bizonyos harmadik világbeli országok következnek, mint Kína és Vietnám. Nincsenek megbízható számadataink a környező államokból érkezett magyarokról, akik állampolgárságot kaptak, de ők is sokan vannak.

Koszovót leszámítva a menekültek főleg Afganisztánból, Szíriából, Irakból, és afrikai országokból érkeznek. Fontos hangsúlyozni, hogy általában borzasztó körülmények késztetik őket a továbbállásra. Ha bombázzák az ember országát, vagy fanatikusok akarják elhurcolni a vallása miatt, akkor is jó opciónak tűnik a menekülés, ha őt magát közvetlenül nem is érintik a történtek. Aztán ott vannak a koszovóiak: létrejött egy életképtelen állam, ahol a munkanélküliségi ráta 70%. Abba kapaszkodnak bele, amibe tudnak. Morálisan nehéz elítélni őket.

Másrészről sokszor az kerül a hírekbe, hogy illegálisan jönnek. Azzal illene tisztában lenni, hogy menekült legális formában nem tud jönni, illegálisan kell átlépniük a határt, és bejelenteniük a hatóságoknak, hogy menekültstátuszért folyamodnak.

Milyen munkákat szoktak vállalni?

A bevándorlók általában magasabban képzettek és magasabb a gazdasági aktivitásuk is. Gyakran a képzettségük alatti pozícióban dolgoznak, de jelen vannak a vendéglátóipartól a szakmunkás rétegig szinte mindenütt. Nagyon pozitív a hozzájárulásuk a gazdasághoz, a társadalombiztosítást illetően pedig mindig jobb, mint a honos népességé, mert fiatalabbak, és kevésbé használják ezeket a rendszereket.

Mennyi az esélyük a beilleszkedésre?

Az integráció egy többdimenziós folyamat. A munkaerőpiacon abszolút jó, valamint nagy általánosságban a nyelvi integráció is rendkívül magas, annak ellenére, hogy semmilyen támogatást nem kapnak a magyar államtól.

Milyen a magyarok véleménye a bevándorlásról?

A magyar közvélemény negatívan reagál, de ez a mi esetünkben nem különösebben sokatmondó. Lehet sok mindent kimutatni, de ez nem lehet a kormányzás alapja, hiába hivatkoznak most erre.

A magyar aggódó nép: félünk, hogy elveszítjük a munkahelyünket. Azonban a bevándorlók általában nem a magyarok elől veszik el a munkát – például jöhetnek orvosok és ápolók: ez a „helyettesítő migráció”.

A magyarok nem létező népcsoportoktól is nagyon tudnak félni: volt egy híres szociológiai kísérlet, amelyben a válaszadók nagy része szerint túl sok a piréz hazánkban.

Milyen társadalmi előnyökkel és hátrányokkal jár a bevándorlás?

Fontos hangsúlyozni, hogy a migráció mindig jelen van: „csupán” terelgetni és szabályozott körülmények között kell tartani az embereket. Sok előnye van – egyrészt fiatalabb, képzettebb, gazdaságilag aktívabb népesség áramlik be, akik olyan tudást hoznak, aminek hiányában vagyunk. Ha a világon belül a gazdasági egyenlőtlenség csökkenne, az a migrációt is redukálná. Hátrányos lehet, amennyiben az integráció rosszul menedzselt, és ha nem tudjuk feloldani az integrációs csapdákat, ennek következtében a magyar közvélemény még arrogánsabb lesz velük szemben.

A jó migrációs politika az, amely az előnyöket segíti, és az esetleges hátrányokat, társadalmi feszültségeket oldani próbálja.

(Az interjú a márciusi Közgazdászban is megjelent)