A múlt hétvégén volt szerencsém élőben megtekinteni Svájc legnagyobb rangadóját, az FC Basel – Zürich meccset. A városban eltöltött hétvégém alatt rengeteg érdekes információval gazdagodtam a labdarúgócsapattal kapcsolatban olyan emberektől, akik több évtizede ott élnek és minden meccsen kint vannak. A legmeglepőbb információ az volt, hogy az FC Basel mögött is egy olyan tulajdonos áll, mint az angol Chelseanél Roman Abramovics, ráadásul a svájci csapaté egy nő!
A bázeli futball fellendítése 1999-ben kezdődött, amikor Gisela „Gigi” Oeri megvette a klubot. Gigi a La Roche család örököse, akik a világszerte ismert Hoffmann-La Roche termékeket forgalmazzák. A nő mindig is a sport szerelmese volt, így merülhetett fel benne az ötlet, hogy hatalmas vagyona egy részét az FC Basel megvételére fordítsa, sőt, nem csak tulajdonos, de a klub elnöke is volt egészen 2012-ig. Vezetése alatt a csapat kilenc bajnoki címet nyert, illetve hétzser hódította el a svájci Ligakupát. Miközben soha nem látott méretekben zajlott a Basel európai topcsapattá tétele: 2001-re lett kész a vadonatúj, 42 ezer férőhelyes St. Jakob-Park, amelynek az UEFA négycsillagos minősítést adott a maximális ötből. Az új, ultramodern arénán kívül a tulajdonosasszony rengeteg pénzt invesztált bele a bázeli utánpótlás kiépítésébe. Az eredmény pedig egy többhektáros komplexum lett a stadion közvetlen közelében. Bár Gigi 2012-ben lemondott elnöki pozíciójáról (a mai napig többségi tulajdonos), a fejlesztés ezzel együtt nem állt meg, sőt, rohamléptekben haladt tovább!
A fejlődés alappillére a Basel tehetségkutató- és akadémiai osztályának megteremtése volt. Teljesen egyedülálló módon, pontos üzleti modell alapján keresik meg a megfelelő gyerekeket, majd nevelik ki őket. Mondhatni, hogy az FC Baselnek a tehetségkutatás a specialitása.
Minden klubnak vannak tehetségkutatói, ám csak néhány klub rendelkezik olyan scout-okkal (magyarul felderítőkkel) akiknek olyan sasszemük van, hogy már nagyon fiatal korukban kiszemelik az adott játékost, aki később a csapatuk fényes csillaga lesz. A legjobb akadémiák az Arsenalnál, a Barcelonanál, az Ajaxnál, illetve a Portonál működnek. Senkinek nem kell bemutatni az ezekről az akadémiákról kikerült játékosokat, gondoljunk csak Fábregasra, Snejderre vagy Wilsherere. A felsorolt csapatok közül azonban mindegyiknek az a célja, hogy ezeket a kinevelt játékosait megtartsa, habár ez az esetek majdnem száz százalékában nem sikerül.
A Basel utánpótlásrendszere ilyen szempontból teljesen másként működik, ugyanis náluk inkább a kinevelt játékosok minél magasabb áron való eladásán van a fő hangsúly. A scout-okat kiküldik a harmadik világ országaiba, Észak-Afrikába illetve a Balkánra, ahol jobbnál-jobb játékosok vannak, akik csak az életszínvonal és a mélyszegénység miatt képtelenek megélni a tehetségükből, nincs kitörési lehetőségük.
De miért lehet vonzó számukra egy FC Basel, amikor mindenki álma a Real Madridban, vagy a Manchester Unitedben játszani? A Baselt lehet egyfajta ugródeszkaként is tekinteni a legnagyobb európai csapatok felé és ezt a leszerződtetett gyerekek is tudják. Giginek köszönhetően azonban a bázeli akadémiai rendszer sokkal többet kínál ezeknek a gyerekeknek, mint focit és egy belépőt a nagyon szűk európai futball elitbe. Akiket a scout-ok elég jónak találnak és leszerződtetnek, azoknak a futball mellett kötelező iskolába is járni az akadémián. Ez máshol is így van, de Bázelben nem csupán gimnáziumi képzést és magas szintű nyelvoktatást kapnak, hanem kötelezően kell választaniuk valamilyen szakmát, amit a gimnáziumi évek elteltével tovább fognak tanulni. A paletta elég széles, de inkább felsőoktatási szakokat tanulhatnak a focisták. Ennek oka egyszerű: ha valamiért mégsem futnának be, mint profi futballisták, akkor legyenek hasznos tagjai a svájci társadalomnak, integrálódjanak. Ez kulcskérdés, ugyanis Európában Svájcban a legnagyobb a bevándorlók aránya.
A legtöbb üzlet döcögősen, lassan indul be, ez nem volt másképp a bázeli csapatnál sem. Ugyan a bajnokságot az elmúlt 15 évben kilencszer nyerték meg, tehát mondhatjuk, hogy egyeduralkodók Svájcban, ám az akadémiának kellett idő, amíg olyan játékosokat képes kinevelni, akikre Európa topcsapatai is kíváncsiak. Minden futballkedvelő ember hallotta már Xerdan Shaqiri és Mohamed Salah nevét. Ezt a két játékost a Basel nevelte, majd adta el a vételáruk sokszorosáért a Bayern Münchennek és a Chelseanek, tehát két topcsapatnak. A bosnyák-albán származású Shaqiri családjával együtt vándorolt be Svájcba, ahol aztán az FC Basel akadémiáján nevelkedett. A Bajnokok Ligájában többször is remekelt topcsapatok ellen, így nem volt meglepő, hogy a Bayern 12 millió euróért elvitte őt 2012 nyarán. Mohamed Salah is Basel-nevelés, aki potom összegért szerződött Egyiptomból Svájcba mindössze 17 évesen. Ő is a BL-ben hívta fel magára a figyelmet, ahol a Chelsea-nek többször is gólt tudott rúgni. José Mourinho, a Chelsea edzője pedig hitt benne és amint lehetősége nyílt, le is igazolta a fürge egyiptomit 11 millió fontért 2014 telén. Az európai futballközösség már Shaqiri kapcsán is felfigyelt a bázeli akadémiára, ám Salah Londonba való költözésekor vált bizonyossá, hogy megtérült mindaz, amire Gigi annyi pénzt áldozott, ugyanis a bázeli akadémiát manapság megkülönböztetett figyelem övezi a topcsapatok részéről.
