Interjú-sorozatunkban az egyetem Közgazdászhoz kötődő egykori hallgatóit keressük meg, akik példaképként szolgálhatnak a mostani diákok számára is. Ezúttal egy fiatalabb volt közgazdászossal beszélgettünk egy sör társaságában: Szerényi Szabolcs 29 éves szerkesztő, aki egyetemi évei alatt előbb a Napi Gazdaságnak dolgozott, 2010-től pedig a Kreatív munkatársa. Jelenleg a magazin BTL témákért felelős szerkesztője, valamint fesztiválfotós és LolliPOP reklámverseny egyik zsűritagja.

Milyen volt régen, ha nem is olyan régen, a Közgazdász szerkesztősége és az egyetemi élet? Melyik rovatot vezetted te?

A Közélet - Köztér rovatot vittük Szerencsi Ágnessel közösen, D. Szekeres Ágnes főszerkesztő vezetése mellett. Akkoriban ez a rovat foglalkozott az egyetemi közélettel és az aktualitásokkal. Családias közösség voltunk, D. Szekeres Ágnes igyekezett valódi csapattá kovácsolni a szerkesztőséget, nyaranta többször meghívott minket a keszthelyi nyaralójába, ahol a médiában dolgozó profi szakemberekkel ismerkedhettünk meg.

A marketing szak és marketing-kommunikáció szakirány elvégzése gondolom nem volt elég ahhoz, hogy az ember befusson az újságírás területén. Hol kamatoztattad a tudásodat, fejlesztetted a képességeidet az egyetem mellett?

Lényegében a Kreatív volt az, amit azért választottam, hogy fejlődjek. A Közgazdász mellett a Napi Gazdaságnak kezdtem írni, de olyan helyet szerettem volna inkább, ahol a reklámmal és az újságírással egyszerre tudok foglalkozni. Így adta magát a Kreatív, mint a hazai marketing-kommunikációs szakma vezető lapja.

Mikor döntöttél úgy, hogy újságíró szeretnél lenni és megbántad-e azóta ezt a döntést?

Mindig is imádtam írni. Gyerekkoromban főleg verseket, fogalmazásokat, az egyetemen pedig már tudtam, hogy az újságírás is érdekel. Ekkor kerestem meg a Közgazdász szerkesztőségét. Nagyon sokat tanultam a lapnál, ahogy később a Napinál és a Kreatívnál is. A Kreatívnál szerencsére sokrétűek a feladatok, ráadásul a nyomtatott lapot és a weboldalt időről-időre megújítjuk, így nem untam még bele és nem is bántam meg, hogy így döntöttem.

Hogyan jött a plakáttervezés és a fotózás az életedbe?

Valójában ez is gyerekkoromból ered. Akkor még leginkább rajzoltam, később fotózni kezdtem, tulajdonképp a vizuális kifejezésmód mindig is ugyanúgy izgatott, mint a szövegalkotás. A fotózás és a plakáttervezés lassan 10 éve része az életemnek. Egyáltalán, a kreatív feladatokat, az ötletelést nagyon élvezem, márpedig egy ARC kiállítás továbbra is kreatív kihívás, még ha az újdonságerejéből sokat veszített is az elmúlt években.

Említetted, hogy szépirodalommal is foglalkozol. Legutóbb a Főútvonal című novellád jelent meg. Mesélj erről!

Régóta írok novellákat, verseket, de csak most kezdtem foglalkozni azzal, hogy ezek meg is jelenjenek. Első lépésként a Liget folyóirat pályázatára adtam be verseket, ezekből kettőt le is hoztak Terek címen. Nyár elején pedig a Fiatal Írók Szövetsége alkotói pályázatán értem el a második helyezést a novelláimmal, ezek közül az egyik az általad említett Főútvonal. Várhatóan ebből az anyagból hamarosan egy novelláskötet jelenik meg.

Az örök kérdés. Mit gondolsz, mi kell inkább ahhoz, hogy az ember jó újságíró legyen: tapasztalat és tudás, vagy pedig érzék?

Elsősorban elhivatottság kell hozzá és tanulni akarás. Az újságírás nem feltétlenül egy tehetségalapú szakma, mert a sajtó etikai és mesterségbeli fogásai, akárcsak a szövegformálás, tanulhatók. Ezért, ha valakiben van elszántság és képesség arra, hogy tanuljon, meg persze hajlandó dolgozni és nincs teljesen elszállva magától, szóval van benne alázat, abból lehet jó újságíró.

Szerinted mi az a fő tényező, ami egy sikeres pályakezdést meghatároz?

A legfontosabb, hogy tudatosítsd magadban azt, hogy mivel szeretnél foglakozni és attól kezdve adj bele mindent, hogy azt elérd. Közhelyes, de tényleg ne kifogásokat keress, hanem megoldásokat! Mi a Kreatívnál sokszor azt látjuk, hogy az egyetemről kiesett pályakezdők azonnal műsorvezetők meg szerkesztők szeretnének lenni, de közben az ehhez vezető – nem feltétlenül egyszerű – utat már lusták bejárni.