A tervezettnél rövidebb úttal rendelkező metróvonal szerelvényei szombattól „sofőr” nélkül juttatják el utasaikat A-ból B-be. Persze nem ennyire idilli a helyzet, titkon már vártuk, mikor válik valósággá a legnagyobb félelmünk, és a technika ördöge nem is váratott magára. Hétfő este jelentkezett az első probléma, a vonatok leálltak. A „műszaki hiba” elhárítása negyed óráig tartott.
Az utóbbi napokban különös, új üzenetnek lehettek fültanúi a legfiatalabb földalatti utasai. A négyes metró állomásain a jól megszokott, lágy férfihang figyelmezteti a kedves utazóközönséget arra, hogy a jármű kísérő nélkül közlekedik. Továbbá óva int miket attól, hogy az ajtók záródását jelző fény és hanghatások láttán-hallatán további fel-, illetve leszállást kíséreljünk meg, mert balesetveszélyes lehet. (Emellett természetesen a biztonsági szolgálat erélyes, ámde sokszor hiábavaló kiáltásait is hallgathatjuk: „Záródik!”) Utasítanak minket arra, hogy a gyorsabb és hatékonyabb utazás érdekében lehetőség szerint egyenletesen helyezkedjünk el a peron egész hosszúságában. Mindezt figyelmen kívül hagyva a tömeg csak maga elé bámulva lézeng a várakozó helyiségben. A tény, hogy a szerelvények automatikusan működnek, nem új, hiszen ez eddig is így történt, csupán a felügyelőket „távolították el” az utasforgalmi próbaüzem alatt. A cél valójában az lenne, hogy december végére a végleges használatbavételi engedély birtokába jussanak.
Az intelligens vezető a vonal rádióhullámos kisiklás-érzékelőinek, valamint akadályérzékelőinek köszönhetően automatikusan vészfékez, amint megjelenik valami a szerelvény előtt. Az AVR (Automatikus Vonatvezető Rendszer) gyakorlatilag a síneken helyezkedik el, a programszőnyeget szürke színű panelek alkotják, amelyek megszabják a haladás sebességét. Sohasem voltam kíváncsi a hosszú és sötét folyosóra, amelyen végighaladunk, de a legismertebb videoközvetítő csatornán egy fantasztikus mozgókép keretében még arra is választ kaphatunk, hogy mit láthat – vagy mit nem láthat – a robotpilóta, amikor a föld alatt jár.
https://www.youtube.com/watch?t=148&v=lETuhOoHs_I
Egy kis metró-történelem. A földalatti története egészen 1972-ig nyúlik vissza, amikor a főváros a metró negyedik vonalaként a Dél - Buda – Rákospalota útvonalat jelölte ki. Évekig tartó tervezés során több dokumentáció, pénzügyi előirányzat, építéstechnológiai terv született. Később felmerült a szovjet kapacitások bevonása, hogy kiegyenlíthessék a magyar külkereskedelmi aktívumot. Nem túl meglepő módon ez kizárólag az orosz műszaki tervek alapján valósulhatott meg. Zavaros, elhalasztott döntések sorozata következett, párhuzamosan több terv kidolgozása folyt, hitelfelvételt tervezetek a megvalósítás finanszírozásához. A rendszerváltás után a nemzetközi tenderre beérkező pályázatok értékelésében angol pénzügyi, amerikai kereskedelmi-műszaki és jogi tanácsadó cégek is részt vettek. Az előkészületek jelentős ráfordításának ellenére 1993-ban a tendert eredménytelennek nyilvánították. Sorozatos tárgyalások után 1998-ban írták alá a megállapodásokat, amely rögzítette a finanszírozási arányt, de még ebben az évben - a választásokat követően - az új Kormány bejelentette, hogy nem kíván részt venni a metróépítésben.
Klubert Dóra
