2016. január 1-jétől az ÉTK, a KeTK és a TájK a Szent István Egyetem részét képezi. A mintegy 4500 hallgatót és közel 400 dolgozót érintő változtatás előzményeiről, illetve a Budai és a Közgáz Campus jövőjét befolyásoló következményeiről Mezősné Dr. Szilágyi Kingát, a Tájépítészeti és Településtervezési Kar dékánját kérdeztük.

A három budai kar elcsatolása előtt mennyire törekedtek a két campus közötti integrációra? Miben nyilvánult ez meg? Mennyiben tekinthető mindez a történtek előzményének?

A Corvinus egyetem 12 éves fennállása alatt konszenzusos légkör, többnyire jó együttműködés volt a karok, illetve a Közgáz (pesti) és a Budai Campus karai között. A 2008. évi intézményi akkreditáció külön kiemelte a konstruktív szellemiséget, és eredményesnek minősítette az integrációt. A kezdeti, elsősorban menedzsment típusú integráción túl észszerű együttműködések alakultak ki az oktatás és a kutatás területén is. A könyvtár és a nyelvi intézet szervezeti összevonása is megtörtént, a területi egyesítés azonban a budai karok hallgatói számára jelentős hátrányt jelentett volna. Nyilvánvaló, hogy az alapszolgáltatást mindkét campuson biztosítani kellett.

Nem az integráció hiánya miatt szedték szét a Corvinust. Ez csak ürügy volt egy hosszú ideje a háttérben már rég meghozott döntés igazolására, amiben a Szent István Egyetem mint agrárcentrum fejlesztése mellett a pesti campus bizonyos kormányzati megítélései is szerepet játszottak.

Semmivel sem integráltabbak a hazai nagy universitasok, akár a vidéki nagyvárosok egyetemeiről, akár a fővárosi egyetemekről van szó. Egy intézményi együttműködés – épp úgy, mint a személyes szintű – akkor jó, akkor eredményes, ha szabad akaratból építkezik, közös érdekek mentén és nem erőltetett módon, ütemben, hogy na, most akkor tessék integrálódni, ha kell, ha nem, de azonnal, az oktatási év, a vizsgaidőszak derekán!

A közös érdekek, a közös célok megkeresése viszont nem megy egyik napról a másikra. A közös szakok, az átoktatások, a tervezett kutatási együttműködések az egyetem és a felsőoktatás egésze szempontjából is értéket jelentettek.

Miért ellenzi a Tájépítészeti és Településtervezési Kar a budai karok elcsatolását?

A budai karok elcsatolását nem csak a mi karunk ellenzi. Rektor úr is többször nyilatkozott az elcsatolás ellen szólva, de a Corvinus szenátusának július 13-i határozata is csak a Szent István Egyetemmel való együttműködésről döntött, az integrációt még csak napirendre sem volt hajlandó tűzni. Az egyetemi integritást megőrző, együttműködéses, hálózatos agrárközpont koncepcióját, az együttműködés szakmai tartalmát augusztus 10-én tárgyalta a három budai kar kari tanácsa, és azt egyhangúlag elfogadta, míg az integrációt mindhárom kar elutasította.

De ha röviden kell válaszolni: 12 év építkezését, fejlesztéseit, az ország legjobb agrárkarainak értékeit ítélték átszervezésre, ami súlyos értékvesztéssel jár.

A budai karok koncepciója világosan kimutatta, hogy minimális a párhuzamosság, hosszabb távon mindössze két szak esetében áll fenn. Vajon ez miért csak az agrárképzés esetében probléma, mikor például a SZIE GTK és a BCE GTK szakjai között több párhuzamosság van?

A Tájépítészeti Kar képzései túlmutatnak a hagyományos agrárképzésen; agrárműszaki, műszaki és művészeti képzéseket folytatunk, ezek unikális képzések, nincs párhuzamosság, illetve a képzési profilba tartozó társtudományok és szakterületek oktatása több évtizedes múltra és kapcsolati rendszerre tekint vissza a fővárosi egyetemekkel, pl. a BME-vel. A társadalomtudományi tárgyak oktatását bő egy évtizede épp a Corvinus tanárai végzik.

Milyen szempontok, érvek alapján szavazott a Kari Tanács?

A három budai kar kari tanácsa együttes ülést tartott augusztus 10-én. A SZIE-vel való hálózatos együttműködésre részletes szakmai programot dolgoztunk ki, szakok harmonizációjával, új kutatási irányokkal. Ezt a programot konstruktív együttműködéssel érdemben meg lehetett volna valósítani. A Minisztérium azzal utasította el, hogy nincs kidolgozva a hálózatos rendszer szabályozása.

Az elmúlt hetek során nyilvánvalóvá vált, hogy a budai karok véleményének, szavazatának figyelembe vétele nélkül kimondott integrációs döntés végrehajtása lényegesen több egyeztetést és szabályozást igényel.

Az pedig végképp furcsa, hogy az egyetemi struktúra átalakítása során egyedül a három budai kar sorsáról döntöttek „hatalmi szóval”, az érintettek szakmai érveit és véleményét félresöpörve, miközben minden más egyetem, kar tudta érvényesíteni az érdekeit.

Az integráció mellett érdemi szakmai érvek nem sorakoztak fel. A Kari Tanács a stabilitás és a jelenlegi fejlesztési trendek mentén való fejlődés mellett tette le a voksot.

A szorosabb, szervezeti integrációnak a Budai Campus – Gödöllő távolság pedig – 2-4 órás ingázási időkiesés miatt – semmiképp nem kedvez.

Ha megnézzük a felsőoktatás nagy nemzetközi piacát, azt látjuk, hogy az élen járó egyetemek tartós, stabil struktúrájú intézmények több évtizedes vagy akár több évszázados szervezettel és névvel. Nálunk ez az elv biztos, hogy nem érvényesült, jóllehet közben elvárás a nemzetközi szinten is eredményes képzés.

Másrészt vannak az élmezőnyben hirtelen, szinte a semmiből kiemelkedett egyetemek, a feltörekvő országok új alapítású és hihetetlen állami szubvencióval támogatott iskolái. Attól tartok, minket a „túlfinanszírozás” veszélye nem fenyeget,

hiszen az agrárképzésben 2011 óta folyamatos forráskivonás tapasztalható. A budai karok finanszírozási problémáihoz épp ez a folyamat vezetett, jóllehet a Corvinus létrejöttekor fordított volt a helyzet. Az első közös években épp a budai karok biztosították az egyetem likviditását.

Milyen hátrányokkal járhat a három budai karra nézve a Szent István Egyetembe történő integrálás?

Az elmúlt hónapok történései még a végleges döntés kimondása előtt is erodálódást indítottak el a budai karokon, több oktató és munkatárs is távozott az egyetemről érzékelve a bizonytalan helyzetet, az integráció veszélyét. Az oktatók elvándorlása súlyos veszteség, hiszen sok-sok év munkája, építkezése megy veszendőbe. Pótlásuk évek, évtizedek feladata. Kérdés, hogy a folyamat vajon itt megáll-e?

A budai karok képzései kiválóak, a hallgatók az agrárképzés legmagasabb pontszámaival kerülnek be a képzésekre. A karok meg tudták tartani, sőt növelni tudták a hallgatói létszámot.

A karok mint Corvinus-karok jól ismertek és keresettek itthon, valamint külföldön egyaránt. A Corvinus brand nem csak a pesti karok érdeme: gondoljunk csak a QS rangsorra, amelyben a Corvinus egésze a 700-1000 közötti mezőnyben van, míg az agrárkarok a 150-200 közötti mezőnyben! A hazai rangsorokban (HVG, Eduline) is rendre a budai agrár karok vannak az élmezőnyben.

A tájépítészeti képzés minden szintje – a közép-európai térségben egyedülálló módon – IFLA Europe akkreditációval rendelkezik, s félő, hogy az új intézményi struktúra miatt új akkreditációra lesz szükség. A felsőoktatásban éles harc van a piacokért, a karunk jelentős fejlesztési eredményekkel büszkélkedhet, a külföldi hallgatók aránya 15% körül van, az önálló angol nyelvű mesterszak mellett egyéves alapszakos blokkot kínálunk külföldi, pl. kínai hallgatóknak, és szeretnénk felkészülni az angol nyelvű alapszak indítására is.

A Corvinus egyetem nemzetközi kapcsolati rendszerén keresztül épp most kezdtek érdeklődni például a mexikói és kínai társintézmények az itteni tájépítészeti képzés iránt. A nagy nemzetközi univesitasok ugyanis széles portfolióval rendelkeznek, a nagy létszámú gazdálkodástudományi képzések mellett a legtöbb egyetem műszaki, élettudományi vagy éppen művészeti képzéseket is folytat. A Tájépítészeti Kar nemzetközi kapcsolatainak fejlődését csak nagyon kis részben jelenti az agráregyetemekkel való kapcsolat.

Mennyiben érzi/nem érzi hátrányosnak az említett karok elcsatolását az Egyetem egészét tekintve és miért?

A budai karok elcsatolásának számos következménye van, illetve lesz. Corvinusos oktatóként gondolkodva úgy látom, hogy az új struktúrában a Közgáz Campus megszűnik a szó nemes értelmében vett universitas lenni. A gazdálkodástudományi dominancia biztos piaci pozíciók esetén minden bizonnyal busásan jövedelmező lehet, ám a budapesti felsőoktatási paletta elveszít egy komplex, több lábon álló, több tudományterületen működő, kiváló egyetemet.

Az integrációval a SZIE az agrárképzések terén valóban megerősödik, s közben paradox módon komplexebb intézmény lesz, mint a megmaradó Pesti Campus. Az integráció okozta időveszteség, a szervezeti átállás többletterhelése azonban nehezen kompenzálható károkat okoz, a minőségi visszaesés aligha kerülhető el.

Mindezen túl sajnálatosnak tartom a szolidaritás hiányát, a 12 év konszenzusos légkörének megbontását, azt a nem épp kollegiális mentalitást, ami az utóbbi hetek, hónapok nyilatkozataiból sugárzott. Ez nem volt méltó az ország egyik vezető egyeteméhez. Beigazolódott a mondás: „bajban ismerszik meg az ember”. Tisztelet a kivételeknek, nem szeretnék általánosítani, maradtak azért sokan, akik az univesitast ma is értékteremtő, az emberi és szakmai kapcsolatokat értékként kezelő szellemi műhelynek tartják.

A budai karok a bajban össze tudtak fogni. Személy szerint abban bízom, hogy jó együttműködéssel megmaradunk, s ha lesz is megtorpanás, visszaesés, idővel újból fejlődési pályára tudunk majd állni. Ezt kívánom a pesti karoknak is.

Horváth Máté