Egy nagy hajó lassan, egy kisebb sokkal gyorsabban fordul
Interjú Lánczi Andrással

Idén nyáron lejár Dr. Rostoványi Zsolt rektori megbízása, a pozícióra az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2015 őszén elindította az utánpótlási folyamatot (részletek a Közgazdász 3. oldalán). A január 29-i határidőig az EMMI-hez – a találgatások ellenére – csak Dr. Lánczi András, az Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója nyújtott be pályázatot. A rektorjelölt-aspiráns egyetemi tanárt pályázatáról és terveiről kérdeztük (az interjú rövidebb verziója a márciusi Közgazdász újságban jelent meg).

dsc_6697-min.JPG

Fotó: Martinek Ádám

Lapunknak 2012-ben adott interjújában jövőbeli tervei között nem szerepelt magasabb vezetői beosztás. Mi változott?

Eltelt négy év. Akkor nagyon közel voltunk még az előző rektorválasztáshoz, nem akartam azt a látszatot kelteni, hogy ilyen konkrét ambícióim vannak. Hogy 2011-ben miért nem indultam, annak egy fő oka volt: ismerve az egyetem akkori helyzetét, túl nagy falatnak éreztem, hogy egy ekkora intézmény iránt anyagi felelősséget vállaljak, akkor ugyanis még nem volt kancellár.

Ennek ellenére az egyetemi polgárokat meglepetésként érte a hír, hogy várhatóan pályázik a rektori pozícióra. Miért döntött így?

Aki ismer, az tudja, hogy sok éve formálódik a fejemben, hogy milyen irányba kellene mennie ennek az egyetemnek és bizonyos értelemben a magyar felsőoktatásnak is. Most álltak össze úgy az egyéb körülmények és az egyéni életpályám ritmusa, hogy beadhassam pályázatomat. Életkoromból adódóan ez az utolsó lehetőség, hogy rektor lehessek.

Célja „Közép-Európa legfontosabb egyetemévé” válni. Milyen és mennyire hosszú út vezet idáig?

Szerintem nem annyira hosszú ez az út, mint amennyire tudatosan kell csinálni. A régiónk új helyzetben van, a lehetőségei szerintem jobbak, mint Európa más részének. Ha ebben tudunk eredményeket felmutatni, problémákat diagnosztizálni, ez egészen biztos, hogy nemzetközileg is piacképes. A közép-európaiságnak vannak oktatási-kutatási irányai, ezzel szerintem lehet eredményeket és forrásokat is szerezni. Hogy saját példát említsek: Magyarországon még mindig nem indulhat el politikai gazdaságtan, szakindítási stop van, pedig nagy a lehetőség benne, csak úgy, mint a geopolitikában vagy a szűkebb tudományterületekben, új irányzatokban. Sokkal tudatosabban kell fejleszteni a meghívott előadók rendszerét is: ha az egyetemre bejövök, zuhanjon rám, hogy itt mi minden zajlik. Erre áldozni kell, mert egy egyetemet az minősít, hogy kiket szeretne megnyerni magának szellemi partnerként. A Közgáz jelenlegi méretét tekintve szerintem dinamikusabban tud mozogni – egy nagy hajó lassan, egy kisebb sokkal gyorsabban fordul.

A BGE inkább versenytársa vagy stratégiai partnere a Corvinusnak?

Nehéz megmondani. A BGE-n nincs elméleti közgazdaságtan, ott kizárólag egy „praktikus” irányt oktatnak. Meg kellene ismerkedni az elképzelésükkel, fel kell vennünk velük a kapcsolatot, hogy lehet-e együttműködni vagy sem. Komoly probléma például, hogy a Közgázról sokan tanítanak ott is. A magyar felsőoktatás minőségi előrelépésének egyik legnagyobb gátja, hogy az oktatók nem csak az anyaegyetemi állásukból élnek meg. Mit lehet tenni? Azok az oktatók, akik a teljesítménymérés alapján kiemelkednek, jelentősen megemelt bért kapnak a következő évben. Fel kell vinni a fizetéseket olyan szintre, ami legalább Közép-Európa jobbik felén jellemző, cserébe elvárjuk a teljesítményt és azt, hogy máshol nem dolgozik, nem oktat. Ide kell kötnie magát, viszont a magyar viszonyok között kiemelt, megbecsült fizetés is járjon ezért.

dsc_6701-min.JPG

Fotó: Martinek Ádám

Az adminisztratív dolgozók fizetése is jóval a versenyszférában jellemző alatt van.

Erre már tíz évvel ezelőtt megfogalmaztam a válaszomat: az a kolléga menjen el a versenyszférába.

És a hallgatók? Hiszen az ösztöndíjak szintén alacsonyak…

Ennek rengeteg financiális, szervezeti és morális eleme van. Ha ez a három összejön, akkor lesz áttörés a magyar felsőoktatásban. Nyilván több pénz kell. De hogy honnan jön a pénz, és hogyan áll össze a rendszer, milyen feltételekkel, arra nem várni kell, hanem valamit tenni ennek érdekében. Ha ez megvan, akkor az államnak is tetszeni fog, mert a politikának az tetszik, ami emeli őt is. Ha van egy jó egyetem, akkor annak a fényében értelemszerűen mindenki szívesen sütkérezik. Hiszem, hogy ezt meg tudjuk csinálni, és azt is, hogy minden más intézményt megelőzve modellt alkothatunk. Ez nem idealizmus, hanem egy elképzelés. A hallgatók ösztöndíja akkor fog lényegesen emelkedni, ha az egész rendszer teljesítményelvűvé válik.

A rektorválasztás kapcsán felkapott kifejezés lett a „kurzusváltás”. Várhatóak drasztikus változások az egyetem életében rektorrá választása esetén?

Ez a politikai sajtónak a hangja. Mivel közéleti személyiséggé is váltam, legnagyobb meglepetésemre, ezért sosem rejtettem véka alá, hogy milyen politikai felfogásom van. Ebből kifolyólag nagyon sokan sok mindent gondolnak erről a helyzetről. Aki nem ismer, az azt is mondhatja, hogy „ide ejtőernyőzik a Lánczit”. Huszonöt éve vagyok itt, ekkora ejtőernyős esés nincs a Földön, ami ennyi ideig tart. Rengeteg olyan dolgot aggatnak az emberre, ami nem igaz. Nem vagyok Orbán Viktor tanácsadója, hiába mondom, senki nem hiszi el. Az viszont igaz, hogy nagyra tartom a miniszterelnök teljesítményét. A lényeg, hogy egyetemi polgár vagyok régóta, volt egy morális alapú bekapcsolódásom a közéletbe, ebből adódik, hogy vannak, akik politikai ellenfélnek tekintenek – miközben sosem voltam politikus. Fogalmam sincs, hogy mit jelent a „kurzusváltás”… Ez olyan, mintha az egyetemnek lenne már egy kurzusa. Szeretném meghallgatni, hogy mi az, mert nekem is könnyebb lenne úgy pályázni, ha tudnám. Hogy ehhez képest kurzusváltás lesz, az számomra értelmezhetetlen. Van egy leírt programom, szeretném megvalósítani, ha valaki ezt kurzusváltásnak éli meg… akkor nevezzük kurzusváltásnak, de ez egy felesleges szó ebben az összefüggésben.

Szakmai aktivitása kimagasló, rektorrá választása esetén ez értelemszerűen háttérbe szorul majd. Hiányozni fog a napi szintű oktatás-kutatás?

A tudományos publikálásról nem fogok lemondani, hiszen vannak rektorok, akik publikálnak, van rá lehetőség. Most érkezem el abba az életszakaszba, hogy a legjavát tudjam nyújtani a képességeimnek. Okoz feszültséget bennem ez a változás, nem tagadom, de végiggondoltam, és úgy érzem, hogy össze tudom egyeztetni a munkám minden részét. Ahogyan pályázatomban is írtam, a Századvég Alapítvány elnöki pozíciójáról rektori kinevezésem esetén le fogok mondani, ugyanakkor hangsúlyozom, büszke vagyok az ott végzett közös munkára.

süti beállítások módosítása