Manapság sorra nyerjük a nemzetközi turisztikai elismeréseket és büszkén hirdetjük, hogy Budapest fürdőváros, a turistákat pedig gyakrabban kell útbaigazítani a Széchenyihez vagy a Gellérthez, mint a Bazilikához vagy akár a Parlamenthez. Mégse minden pesti strand csillaga ragyog olyan fényesen, mint a belvárosi nagyoké, bár nagyszabású tervek vannak. Néhányuk inkább szellemvárosokra emlékeztet. Lehet, hogy az olyan nagy sikert arató romkocsmák után be kéne vezetni a „romstrand” fogalmát, és máris dőlne a pénz. A megoldás persze sosem ilyen egyszerű.

Múlt és jelen éles kontrasztja

 „Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó…” – az új évezred hajnalán még fel-felcsendült ez a már akkor is bőven retrónak számító nyári sláger a XX. kerületi strandon. Meg a kolomp is, a nagy kedvenc, ami összetéveszthetetlen éles hangjával óránként hullámfürdőre hívta a pancsoló gyerekeket. Nyaranta hosszú évekig ez jelentette a pesterzsébetieknek a nyári strandolás legegyszerűbb, legkézenfekvőbb módját.

Rég elmúlt már az az idő. Aki az utóbbi jó néhány év strandszezonjában arra járt, nem hallotta se a kolompot, se a gyerekzsivajt, de még a vízcsobogást sem. Ennek egészen prózai oka van: az Erzsébeti Strand, becsületes nevén Erzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő nemes egyszerűséggel megszűnt létezni. 2001-ben a strandra, 2005-ben pedig a gyógyfürdőre is lakat került, amit azóta sem nyitott ki senki. Legalábbis nem azért, hogy a fürdőzőket beengedje – mert poszt-apokaliptikus hangulatú fotók azért készültek a mai állapotokról –, pedig igény lenne rá.

A stand pénztáránál már régóta nem váltott jegyet senki

A kerületben ugyan időről időre felmerült az ötlet, de mivel egyrészt nincs pénz a felújításra, másrészt a terület a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-hez (BGYH) tartozik, a gondolat évekig csak gondolat maradt. Még akkor is, ha ezzel egy igazi különlegességtől esik el a város: Budapesten ugyanis egyedül itt lenne jódos, brómos gyógyvíz. Sőt ami azt illeti, egész Európában is csak Franciaország büszkélkedik hasonló vízösszetételű fürdővel. A terület majd tíz éve mégis elhagyatottan, az enyészetre várva áll, és tehetetlenül tűri, ahogy lassan visszahódítja a természet.

A bezárás oka a közlemények szerint veszteséges működés volt. Azóta a helyzet a következő: egy, a ’20-as években épült, Duna-parti gyógyfürdő és strand minden évvel egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerül. A növényzet vadon burjánzik, az épületek omladoznak, a hullámmedencéről pedig egyre kevésbé képzelhető el, hogy miért is rohant hozzá egy egész kerületnyi gyerek olyan nagy örömmel annak idején, amikor megszólalt az a bizonyos kolomp.

A szebb napokat is látott hullámmedence

Minél később kezdődik meg a felújítás, annál nagyobb költségeket emészt majd fel. Szinte minden – a kiszolgáló épületek, az öltözők, a vizesblokkok, a tető, a homlokzat – felújításra szorul, a speciális jódos-sós kút pedig úgy tönkrement, hogy elkerülhetetlen lenne az egész újrafúrása. Ráadásul ez még csak a fürdő; a kültéri strandmedencék a régi nagy sztár hullámmedencével ebben még benne sincsenek. A költségeket azonban eddig sem a kerület, sem a BGYH nem tudta vállalni, úgyhogy évekig ez is csupán egy volt a főváros számos, néha már-már utópisztikusnak tűnő elképzelései közül.

A helyzetet tovább komplikálja a kerület és a BGYH elhúzódó dialógusa. Előbbi reménykedve forrást, míg utóbbi befektetőket keresett az elmúlt években, bár az BGYH-nak nem is a stranddal, hanem a mellette fekvő területtel voltak tervei. Szállodát vagy gyógyászati központot képzelt el mondván, akkor újranyitja a strandot is. Nos, a szálloda 2011 nyarán felépült: négycsillagos, Duna-parti, exkluzív; a strand viszont azóta is szomorú végét várja.

Pedig nem kéne hagyni, mert ez egy jó hely és van benne lehetőség. Sokkal több, mint néhány száz ember nyári fürdőzése: ez lehetne a XX. kerület kulcsa a fejlődéshez. A különleges vizű fürdő könnyedén turistacsalogató szolgáltatássá válhatna, olyan egyedi jellegzetességgé, ami kiemeli Pesterzsébetet a többi külső kerület közül. A pillanatnyi helyzet mégis az, hogy az újranyitáshoz feltételként kötött szálloda felépült és megnyílt, miközben a projekt áll, a fürdő területe pedig pusztul.

A beltéri fürdő épületét sem kerülte el az idő rombolása

Tervek persze vannak. Szőke László, a BGYH vezérigazgatója tavaly olyan ötéves fürdőfejlesztési tervről beszélt, amely az elmúlt ötven évben példa nélküli lehet a fővárosban. Ebben a nagy elképzelésben helyet kap az Erzsébeti strand is: a BGYH és a Fővárosi Önkormányzat tervezete szerint nemcsak a fürdő életre keltéséről, de bővítéséről is szó van. Eszerint a strand újjáélesztésére legkorábban 2018 áprilisában kerülhet sor, vagyis a megújult Erzsébeti Strand 2019-ben nyithat meg újra, viszont – ha hihetünk a híreszteléseknek – ezt követően egész évben nyitva tartó fürdőt élvezhetünk. A különleges sós-jódos víz is kitüntetett figyelmet kap, hiszen a tervek külön gyógymedencét is említenek. A kilátások tehát szépek, a hosszú évekig magára hagyott terület ugyanakkor nehezítő tényezőként jelenik meg a projektben. Az újrafúrásra szoruló kutak és a teljes renoválás kényszere nagyban bonyolítja a helyzetet. A fürdő kedvező, part-menti fekvése és egészen egyedi összetételű vize mégis reménykedésre ad lehetőséget.

Az Erzsébeti fürdő sorsa tehát talán eldőlni látszik és talán jó véget ér lassan a történet, sajnos azonban nem ez az egyetlen szomorú sorsú strand a külvárosban, pedig mi is itt vagyunk, nem csak a nyugati turisták. Szóval Reményik Sándor után szabadon talán jogos a kérés – bárki felé, aki meghallja és meghallgatja –, hogy ne hagyjátok a strandokat, a fürdőket!