PEGIDA. Ha valaki meghallja ezt a szót, az esetek 90%-ban azt mondja, hogy „igen, azok a nácik Németországban”, „az a mozgalom, ami a migránsok ellen lép fel, és utálják a bevándorlókat”, „persze, azok a radikális jobboldaliak”. De mind ez igaz lenne? Annyi biztos, hogy 12 szászországi lakos alapította a mozgalmat,frontemberük Lutz Bachmann, és első tüntetésüket 2014.10.20-án tartották.

Ebben a cikkben csak a drezdai PEGIDA-val foglalkozom, hiszen ott alakult meg először, ott fogalmazták meg a 19 pontos követelést, és ebben a városban figyelhető meg a legtöbb hétfő kora esti felvonulás. Németország mindig is nyitott országnak számított, ha bevándorlókról volt szó. Az OECD kutatása szerint a világ egyik legliberálisabb országa. A migrációs hullámoknak négy szakasza figyelhető meg Németországban: az első a vendégmunkás szakasz (1955-1973), a második az első integrációs kísérlet szakasza (1973-1981), a harmadik a védekezés szakasza (1981-1998), a negyedik pedig az elfogadási szakasz (1998-tól).

Ebből látszik, hogy Németország számára nem idegen fogalom a migráció, a vendégmunkás, az integráció vagy akár a kettős társadalom.

De mégis mi váltott ki 2014-ben akkora elégedetlenséget a lakosság köreiben, hogy egy ilyen nagy mozgalom indulhasson útnak? Összesen három tényezőt tudunk felsorolni. Először is az orosz-ukrán konfliktust, másodszor az Iszlám Állam terjeszkedését. Ezek nem szorulnak különösebb magyarázatra és talán önmagukban nem is vezettek volna egy ilyen mozgalom megalapításához.

Bár félelmet váltottak ki az emberekből, a legnagyobb hatással mégis talán az bírt, amikor a drezdai vezetés a lakosság bevonása nélkül úgy döntött, hogy a belvárosban menekültszállókat fog építeni. Ez – mondhatni - feltette az i-re a pontot. Sok városban azonban ez a három tényező még nem lett volna elég ok egy ilyen szervezet megalakítására. Így felmerül a kérdés: miért volt ez elég Drezdában, miért lett ott sikeres a minden hétfői demonstráció, míg más városokban kevésbé?

Németországban van két „szabad” és nagyon büszke tartomány: Bajorország és Szászország. Szászország történetéhez hozzá tartozik, hogy az NDK-hoz tartozott; itt 1989-ig kevésbé volt jellemző vendégmunkások, vagy épp menekültek jelenléte, ezért nem is voltak hozzászokva az „idegenekhez”, és eléggé zárt világban éltek. Nem maradt más hátra, minthogy politikailag is definiáljuk a mozgalmat. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy megismerkedjünk a követeléseikkel.

2014.12.10-én 19 pontban fogalmazták meg, hogy mit szeretnének elérni. Ezt a 2015.01.07-ei demonstráción hat pontra rövidítették, melyek a következőek:

• 1. Új bevándorlási törvény, Kanada és Svájc példája alapján.
• 2. Integráció kötelezettségének felvétele az alaptörvénybe.
• 3. Bevándorlási és tartózkodási tilalom a vallási fanatikusoknak és az iszlamistáknak.
• 4. Közvetlen demokrácia államszövetségi szinten.
• 5. Oroszországgal folytatott harc befejezése, és egy barátságos egymás mellett élés megteremtése brüsszeli kontroll nélkül.
• 6. Több eszköz bevetése Németország biztonsága érdekében.

Minden hétfőn nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy elmondják, ők nem a menekültek ellen vannak. Szívesen fogadják őket akkor, amikor ellenőrizni tudják, hogy kik ők, és honnan jöttek. Azt is szeretnék, hogy a hazájukban dúló háború lezárultával vissza is térjenek oda. Beszédeik túlnyomó részét a politikusokra gyakorolt kritika alkotja. „Wir sind das Volk”, azaz „Mi vagyunk a nép” rengetegszer elhangzik a tüntetők szájából. Ezzel azt próbálják sugallni, hogy a politikai elit sokszor az ő beleszólásuk nélkül hoz döntéseket, miközben a hatalmukat nekik, azaz a népnek köszönhetik. Legfőképp ezen szeretnének változtatni, céljuk a politikai elit hatalmának gyengítése.

A logójukon egy ember látható, aki a szemetesbe dobja a horogkeresztet, az Iszlám Állam fekete lobogóját, az Antifasiszta Koalíció piros fekete logóját, valamint a Kurd Munkáspárt zászlaját. Az összes vizsgált tüntetésen a PEGIDA-szimpatizánsok békésen demonstráltak, ellentétben a bal oldali tüntetőkkel, akik nem egyszer sebesítettek meg olyan embert, aki egyetértett a PEGIDA követeléseivel. Olyan eset is előfordult, amikor parkolóban autókat gyújtottak fel, vagy például rendőrökre támadtak.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a mozgalom nem írható le szélsőjobboldaliként, hisz nem a demokratikus rendszer és a demokratikus állam megrendítésére törekszik. A jobboldali radikális már közelebb áll hozzá, de mégsem fejezi ki a demonstráció igazi lényegét és céljait. Jobb-populista, mint politikai fogalom, áll legközelebb a PEGIDA-hoz. Fellépnek az iszlám ellen, a német lakosság előjogait hirdetik, sokszor elítélik az embereket vallási hovatartozásuk miatt. Minden hétfőn említésre kerül azonban, hogy „mi vagyunk a nép, akik a társadalom alján helyezkedünk el, a politikusok pedig felettünk állnak és nem vesznek minket figyelembe”. Céljuk tehát egy olyan társadalom létrehozása is, melyben a társadalmi különbségek minimálisak. Mivel ez tipikus jellemzője a politikai baloldalnak, így megállapítható, hogy a PEGIDA egy populista mozgalom, mely bal és jobboldali értékeket egyaránt képvisel.