Akit az úszás választott
Világbajnok magyar úszónk. Áprilisban döntötte meg negyedszerre saját világcsúcsát. Riói paralimpiai negyedik helyezést ért el száz méteren. Ki az?

Adámi Zsanettel, a Budapesti Corvinus Egyetem sportcsillagával beszélgettem.

14206011.jpg

Mikor kezdtél el úszni?

A. Zs.: 15 éve úszom. 1O éve vagyok tagja a Magyar Paralimpiai csapatnak.

Miért ezt a sportágat választottad?

A. Zs.: Az úszás választott engem. Az általános iskolában adott volt, hogy rehabilitáció szempontjából minden tanuló lejárjon a helyi uszodába heti 1 alkalommal. Ilyenkor mozgásnevelő segítségével oldottunk meg különböző feladatokat, gyakoroltunk a kezdetektől. Majd fél év alatt észrevették, hogy nagyon ügyesen mozgok, így átraktak konkrét úszóedzőhöz a nagy vízbe. Ott sok új kihívás volt: hideg víz, mély víz és úszásnemekkel való ismerkedés. Szerencsére ebben is hamar jó tudtam lenni. Első osztályban vettem részt életem első versenyén, egy helyi bajnokságon. Első helyezett lettem. Összességében hatalmas pozitív energiát tudott adni az úszás, illetve hihetetlenül kíváncsi voltam, hogy meddig juthatok el. Csak hallottam, hogy beszélik: „ebben a lányban nagy tehetség van”. Motiváltak a szüleim, barátaim és persze az edzőm is. Szépen sorban vittek versenyekre, majd a hazaiaknál eljutottam odáig, hogy nem volt és a mai napig nincs ellenfelem. Nemzetközi viszonylatban természetesen már akadt, aminek nagyon örültem! Életem első nemzetközi versenyén tizenegy évesen vettem részt. Nem volt egy leányálom, de büszke vagyok a sikeres szereplésemre. 2010-ben kerültem be a válogatottba, aminek jelenleg is tagja vagyok. Ez hatalmas pluszt tud nekem adni a hétköznapokban a mai napig.

Ez hobbi, vagy munka a számodra?

A. Zs.: Mivel diák vagyok, ezért úgy vélem a legnagyobb feladatom, hogy teljesítsek az Egyetemen. Vagyis a munkám a tanulás. E mellett nem mondanám munkámnak az úszást, de nem is hobbi ma már. Kötelezettség talán. Elsődleges célomnak tartom, hogy legalább egy, de inkább több diplomás embernek mondhassam magam, illetve hogy a magánéletben egy sikeres nő lehessek, aki az eszével is dönt meg csúcsokat, nem csak a sportban, hisz jó sportoló akkor lehet valaki, ha agyban ott tud lenni a helyzetekben, okos. Az úszás számomra egy olyan dolog, ami néha nagyon fáj, néha nagyon nem akarom, de mindig tud valami pluszt adni, amit másban nem találtam meg. Mindemellett hatalmas rejtély is, hisz ki tudja hol a csúcs?

Mi a titkod? Hogyan tudsz sorra világcsúcsokat dönteni?

A. Zs.: Nincs titok. Csak élvezem a szituációt, ami a medencében van amikor úszom. Mindenki sikeres tud lenni valamiben. Én örülök, hogy tudom, ez az úszás. És hogy ezt 15 éve tudom. Ez nem titok szerintem, hanem az egésznek a kulcsa. Kell, hogy legyen motiváció. Kell, hogy adjon egy olyat, amit másban nem talál meg az ember. És természetesen kell a siker érzése, tudata is. Fogalmazhatok úgy is, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez a „kötelezettségem”, amit imádok csinálni.

Ki a példaképed?

A. Zs.: A példaképem Gyurta Dániel. Úgy gondolom, ő egy hatalmas sportember, aki mindenki számára példaértékű lehet a nyilatkozatai, viselkedése, fairplay-e miatt! Jelenleg nem szerepelt jól a riói olimpián, de azt is hihetetlen alázattal és nyugodtsággal tudta kezelni, ami nagyon nem egyszerű. Nyilván, ez legbelül egy hatalmas vívódás. Örülök annak, hogy január óta az UTE egyesület tagja vagyok és a Gyurta teammel dolgozom és készülök a versenyekre. Nagyon nagy energiát tud ez adni a számomra, hisz Dani mindig is a példaképem volt minden téren. Az, hogy most egy csapatban készülünk, vannak közös edzéseink, fantasztikus érzés!

Mire kell nagyon odafigyelni egy nagy szabású világversenyen? Vannak olyan kihívások, amire nem lehet előre felkészülni?

A. Zs.: Nem lehet mindenre felkészülni! Bármikor jöhet egy olyan helyzet, ami ismeretlen az ember számára, hiába tudja mire kéne figyelnie. Jelen esetben a Riói Olimpián egy teljesen más környezetbe csöppen bele pár nappal a verseny előtt az ember (új hely, más ágy, stb.). Biztos könnyebb lenne a saját ágyamból felkelve lemenni a Komjádi uszodába, és úszni egy jót, de ez a varázsa ezeknek a versenyeknek. És az ember csak így juthat el ilyen körülmények között Brazíliába.

Hogy tudod összeegyeztetni a profi sportolói karrieredet az egyetemmel?

A. Zs.: Huh, összeegyeztetni a tanulást a sporttal nagyon nem egyszerű. Abszolút ez az egyik legnehezebb dolog az egészben. Az egyik mindig a másik rovására megy valamilyen szinten, bármit is tesz az ember. Ugyanakkor hatalmas váltás tud lenni, ami nagyon jól jön egy vizsgaidőszak után. Vagy épp egy VB után visszamenni a padba. Másképp fog az agy, miután úszik az ember. Vizsgaidőszakban az edzéseket pihentettem, hiszen nem bírtam mindkettőt egyszerre maximális erőbedobással csinálni. Ilyenkor el kell gondolkodni, hogy éppen mi a fontosabb. Viszont mindkettő mindig nagyon meghatározó és fontos volt az életemben. Ha úszom, tanulni nincs kedvem, ha tanulok, úszni nincsen kedvem. Ez már csak ilyen!

Milyen volt az első éved a Corvinuson? Betöltötte a várakozásaidat?

A. Zs.: Szuper jó évem volt! Mindkét félévben volt egy-egy tárgy, ami elsőre nem sikerült, de másodjára már nagyon jól. Tehát összességében, nagyon jó évem volt. Fura volt belecsöppenni az egyetem forgatagába a gimnázium után, de nagyon tetszik! Most nem a cikk kedvéért mondom ezt, de imádok a Corvinus hallgatója lenni, és nagyon büszke vagyok rá!

A bejegyzés trackback címe:

http://corvinusonline.blog.hu/api/trackback/id/tr1311697045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.