„A science fiction univerzumok pont azt mutatják meg, hogy a politika számít…”

Jog és Politika a fantasykban címmel tart előadássorozatot az ELTE ÁJK HÖK, amelynek dr. Tóth Csaba rendszeres előadója, valamint a 2016-ban megjelent, A Sci-fi Politológiája című könyv szerzője.  Ezek kapcsán kérdeztük a Sci-fi, a fantasy és a politika kapcsolatáról.

Közgazdász: Honnan jött az ötlet, hogy a Sci-fi és fantasy világok politikai rendszereivel foglalkozzon?

Tóth Csaba: Nálam okosabb emberek mindig azt mondták, hogy olyannal kell foglalkozni, amit az ember nagyon szeret. Gyerekkorom óta érdeklődtem mind a sci-fi, mind a politika iránt, és szerencsére a politológia tanulmányaim lehetőséget adtak arra, hogy ezt a két területet kombináljam.

Vannak olyan sajátosságok, amelyek kizárólag a fantasykban található politikai rendszerekre jellemzőek?

Szerintem nincsenek. Sőt! Pont ez az érdekes, hogy – miközben ezek nagyon kreatív szerzők által alkotott világok – a politika alapjai ugyanúgy jelennek meg mint a mi világunkban, talán ezért is alkalmas arra, hogy egyetemen is a sci-fi és fantasy világokon keresztül mutassuk be a politikát, vagy akár a jogot és a közgazdaságtant. Van néhány olyan szerző, aki próbálkozik egzotikus politikai rendszerek felvázolásával. Csak hogy egy példát mondjak: Alastair Reynoldsnak van egy demarchia nevű politikai rendszere, melyben sorsolással választják ki a politikai vezetőket. De igazából nem ezek a jellemzőek.

Hogyan hat a fantasyk társadalmára a varázslat?

A mágiának azért van fontos szerepe, mert sok világban megakadályozhatja a kapitalista fejlődést, a polgárság kialakulását, az iparosodást. Egészen egyszerűen azért, mert a nagyobb teljesítmény eléréshez nincs szükség fejlődésre, nincs szükség gépekre, hanem mindent el lehet érni varázslattal. Ebben az esetben a tehetséges fiatalok nem iparosnak tanulnak és vállalkozók lesznek, hanem varázslók lesznek. Ez az egyik magyarázat arra, hogy miért van az, hogy a legtöbb fantasy világban nincs polgárság. A Gyűrűk Urának például van egy olyan értelmezése, amely szerint Mordor, a gonosz, voltaképpen egy iparosodás irányába induló társadalmat jelentett a dolgos orkokkal, akik igyekeznek egyre többet dolgozni. Pont ezért jelentenek fenyegetést a mágiában érdekelt konzervatív embereknek, mert ők egy ilyen folyamatosan dolgozó társadalom helyett, inkább egy idillikus, kissé nemesi, agrárius, konzervatív világot szeretnének. Ebben az értelmezésben Mordor valójában a progressziót képviseli, amelyen nevetünk, de ez jól mutatja, hogy milyen témákat lehet feldolgozni az ilyen könyveken keresztül.

Mit tanulhatunk a fantasykból politikai szempontból?

Rengeteget. Ezek a világok lehetőséget nyújtanak nekünk arra, hogy gondolatkísérleteket végezzünk. A társadalomtudományok egyik nagy problémája az, hogy nem tudjuk újrajátszani a történelmet. Viszont gondolatkísérlet szintjén ez a sci-fi, fantasy világokban lehetséges. Például Philip K. Dick Az ember a fellegvárban c. híres könyvében – aminek a sorozatfeldolgozása most fut az Amazonon ­­­– azt vizsgálja, hogy hogyan nézne ki az Egyesült Államok, ha náci és japán megszállás alá kerül a második világháború után. Vagy Ursula Le. Guin egyik művében az embereknek alapvetően nincs nemük, de minden hónap egy meghatározott időszakában vagy férfivé, vagy nővé válnak. Ebben az esetben lehetőségünk nyílik arról az egyébként kimondottan fontos társadalmi kérdésről gondolkodni, hogy a biológiai és a társadalmi nemnek pontosan hol húzódik a határa

unnamed.jpg.

Melyik filmnek vagy könyvnek van a legjobban kidolgozott jogi vagy politikai rendszere?

Most már egyre több olyan világ van, amelynek rendkívül részletesen kidolgozott a politikai rendszere. Könyvekben és sorozatokban persze mindig könnyebb, mint a filmekben, hiszen azok eleve hosszabb időszakot ölelnek fel. A Trónok Harcát mindenképp kiemelném, különösen a könyvverziót, valamint a Dűnét, amelyben egy nagyon izgalmas, egzotikus politikai rendszert láthatunk, de a Star Wars előzmény trilógiája is voltaképpen egy politikai dráma.

Mi lehet az oka annak, hogy egyre inkább kidolgozott politikai rendszerekkel találkozunk sci-fi és fantasy művekben?

Csak spekulálok, de úgy látom, hogy a populáris kultúrában az elmúlt 10-15 éven elmozdultak a realizmus felé és úgy néz ki, hogy egyre jobban szeretjük a realisztikus történeteket. A Gyűrűk Ura helyét átveszi a Trónok Harca. Az Elnök emberei optimista légkörét felváltja a House of Cards sötétebb, realistább világa. A realitáshoz viszont hozzá tartozik a politika is. Minél inkább elhagyjuk a magányos hősöket és az adott univerzum fontos szereplőivel és azok kapcsolataival foglalkozunk, annál inkább előtérbe kerülnek a politikai kérdések.

 

Lát valami párhuzamot a jelenlegi magyar vagy amerikai politika és egy fantasy vagy sci-fi politikai helyzete között?

Mindig óvakodom attól, hogy egyértelmű párhuzamokat vonjak, de ha például a Star Wars-ban Palpatine felemelkedésére gondolunk, amit egy külső fenyegetés, a populizmus erősödése, egy erős vezető iránti igény, a demokratikus intézmények gyengülése, és a bizalmi deficit okozott, akkor ezeket a jelenségeket könnyen felismerhetjük világszerte.

Ön szerint van rá esély, hogy az előadássorozatnak vagy a könyvének köszönhetően olyan embereket is elkezd érdekelni a politika, akiket addig hidegen hagyott?

Én nagyon bízom ebben, viszont elsősorban ez egy „geek” terület azok számára, akiket a társadalomtudományok és a sci-fi egyaránt érdekel. Ezek az univerzumok pont azt tanítják meg, hogy a politika számít, akkor is számít, hogy ha mi nem szeretjük. Az egyik kedvenc példám a Star Wars kapcsán, hogy a régi köztársaság nem bukott volna el, ha a jedik hajlandók lettek volna részt venni a politikai küzdelmekben és nem távolságtartással figyelik azokat. Ha a politikáról azt mondjuk, hogy csak a gonoszok meg a rosszak terepe, ez végül önbeteljesítő jóslattá válik: tényleg csak azok az emberek kezdenek majd politizálni, akiknek túlzott hatalmi ambícióik vannak. Az egyetlen lehetőség ennek a megakadályozására, hogy ha azok is részt vesznek a politikai életben, akiket pozitív érdekek mozgatnak.

Lehetne ezzel a módszerrel esetleg középiskolások számára is politikai tudást átadni?

Persze, ez nagyon hasznos lenne. Nyilván én nem hívnám politikainak vagy politológiainak, mert az talán önmagában is taszító, de azok a kérdések, hogy miért emelkedett fel Palpatine, vagy az, amit a legújabb Marvel univerzum a szuperhősök kapcsán felvet, hogy kell-e a szuperhősöket kontrollálnia valamilyen állami intézménynek, velejéig politikai, vagy jogi kérdések. Ezekkel lehetne középiskolában is foglalkozni. Talán mindenki szívesebben beszél Amerika Kapitányról és Vasemberről, mint a FIDESZ-ről és az MSZP-ről.

Van erre példa itthon vagy külföldön?

Mindenféle példák vannak, Magyarországon én is voltam már középiskolás közösségben és itthon is vannak olyan programok, amik a középiskolába a politikai kultúrát a popkultúrán keresztül viszik be. Ilyeneken mi is dolgozunk a Republikon Intézetben. Én azt érzékelem, nyilván elfogultan, hogy egyre nagyobb az érdeklődés eziránt a szemlélet iránt, a Corvinus és az ELTE is elég nyitott ezekkel a témákkal kapcsolatban, de szerintem ez a figyelem erősödni fog.

Lát még más alternatív módszereket, melyeknek köszönhetően könnyedebb formában adható politikai tudás fiatalok számára?

Szerintem a hangsúly a gyakorlatiasságon és a kézzel foghatóságon van. A populáris kultúra az egyik ilyen eszköz. A másik a különböző szerepjátékok, viták, az olyan helyzetek, amikor az embereknek bele kell képzelniük magukat olyan álláspontok képviseletébe adott esetben, amelyekkel nem feltétlenül értenek egyet. A vitakultúra javítása, az interakció eltérő véleményű, vagy más szociokulturális hátterű emberekkel szerintem mind segítenek abban, hogy egy demokratikusabb, és talán toleránsabb társadalmunk legyen.

 

Kérdezett: Mikus Áron

Fotó: Bauer Emese

 

süti beállítások módosítása