Azok a civil szervezetek, amelyek egy adott közpolitikai üggyel foglalkoznak, szakértelmük és rálátásuk miatt komoly szerepet tölthetnek be a közpolitika formálásában. Ugyanakkor a civil társadalom gyengülésével önmaga is képes közpolitikai kérdéssé válni.Ezek kapcsán kérdeztük Wessenauer Vesznát, a Political Capital elemzőjét, aki az intézet, civil társadalommal kapcsolatos kutatásaiért felel.

Mi az a civil társadalom?

Anélkül, hogy politikaelméleti mélységekbe mennék, a civil társadalom, dióhéjban, az a semmiképp sem homogén massza, ami állampolgárokból áll össze és egy-egy társadalmi ügy mentén, függetlenül és önkéntesen szerveződik meg. Létezik intézményesült és mozgalmi jellegű, alulról jövő (grass root) civil társadalmi egység. Fontos jellemzője továbbá, hogy többségében a civil társadalom ügyek mellett áll ki (pl.: állampolgári jogok védelme) és nem valami (pl.: kormány) ellen. Persze könnyen kialakulhat olyan politikai környezet, amely azt kívánja meg, hogy felszólaljanak döntések ellen vagy kritikát fogalmazzanak meg egy politikai rendszerrel szemben, de ezt az általuk képviselt értékek védelmében teszik.

Kik azok a civilszervezetek?

A civilszervezetek a civil társadalom intézményesült formái. Végeláthatatlan számú civilszervezet létezik és működésük sok szempontból eltér. Ugyanúgy civilszervezetnek számít egy vidéki sportklub, horgászegyesületek, egy fővárosi jogvédő szervezet és egy brüsszeli székhelyű nemzetközi civilszervezet. Meghatározó tulajdonság a civilszervezetek csoportosításakor, hogy mennyiben végeznek politikához kapcsolódó, arra reflektáló vagy azt kritizáló munkát. A civilszervezetek nagy százalékának semmi köze a politikai eseményekhez, lokális szinten tevékenykednek és teljesen apolitikusak (pl.: vidéki falunapokat szervező nonprofit szervezetek – persze elméleti szempontból minden politikai tevékenységnek számít, maximum nem tudatos). Emellett vannak olyan, sokkal kisebb számban fellelhető civilszervezetek, amelyek erősen kapcsolódnak a politikához, mert természetüknél fogva hivatásuk, hogy azt monitorozzák, véleményezzék a jogalkotást, felszólaljanak képviselt csoportjaik védelmében stb. Ezek a civilszervezetek lehetnek érdekérvényesítő szervezetek, amelyek egy-egy társadalmicsoport (pl.: magyar állampolgárok, roma közösségek, autisták stb.) érdekeit próbálják érvényesíteni kampányok és döntéshozatal felé megfogalmazott kritika segítségével. Léteznek szolgáltatást nyújtó civilszervezetek, amelyek valamilyen szociális problémára kívánnak választ adni (pl.: hátrányos helyzetű diákok segítése, jogsegély szolgálat, szexmunkások segítése). Attól azonban, hogy ezek a szervezetek próbálnak hatni a döntéshozatalra, felhívni a problémákra a figyelmet és felszólalnak a számukra elfogadhatatlan intézkedések ellen, nem válnak pártpolitikai szereplőkké, csupán a politikaitér részévé – a releváns jelenlét átka. Megjegyezném, hogy a civilszervezetek olyan területeken működnek a legintenzívebben, ahol az állam rosszul teljesít.

Milyen szerepet játszanak a politika, közpolitika/szakpolitikák formálásában?

Egy egészséges demokráciában fontos szerepet játszanak a civilszervezetek, egészen pontosan a civilszervezetek azon kis része, amely valamilyen közpolitikai ügyön dolgozik.  Gyakorlatilag térítésmentes auditálást végeznek a mindenkori kormány számára, hiszen a saját szakterületüket érintő döntéseket, jogalkotást és intézkedéseket figyelik, véleményezik és ajánlásokat fogalmaznak meg. Ideális esetben a kormányok ezt figyelembe veszik, érdekérvényesítésre lehetőséget adva egyeztető kerekasztal beszélgetéseket hívnak össze teret nyújtva ezzel a társadalmi párbeszédnek.

Milyen állapotban van a mai magyar civiltársadalom? Milyen nehézségekkel néz szembe a magyar civilszféra?

2014-es KSH adatok szerint kb. 63 000 bejegyzett civilszervezet van Magyarországon és ezen felül még léteznek nem szervezeti keretek között működő, civiltársadalmi egyégek is. Félrevezető és nem lenne helyes a civiltársadalomról egységes pólusként beszélni, mert a bejegyzett szervezetek csupán csekély százalékáról tudunk információkat. Egy hamarosan megjelenő elemzésünkből kiderült, hogy nagyjából milyen állapotban van a magyar civiltársadalom, de ahogy említettem, ez csupán egy kis szegmense az amúgy számos szervezetet magában hordozó civil szférának:

Leggyakoribb kihívások a forráshiány, az ellenséges és elutasító politikai környezet, a gyenge társadalmi támogatottság és a megosztottság. A politikához való viszony alapján négyféle típusú működés figyelhető meg: léteznek a mindenkori hatalommal szemben (így a jelenlegivel is) kritikus civilek, léteznek a jelenlegi politikai akarat és érdekek mentén működő civilek, valamint léteznek, egyre számosabban, a kettő között lebegő civilek, a fennmaradásért küzdve. A civilek negyedik, legnagyobb csoportja azon szervezetekből tevődik össze, amelyek egyáltalán nem tudatosak politikailag, nem jellemző rájuk a civil kurázsi, és nem folytatnak érdekérvényesítést.

Annyi bizonyos, hogy a civiltársadalom egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon, de itt leginkább azokra a szervezetekre és mozgalmakra kell gondolni, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal szemben, olyan értékeket képviselnek, amelyek nem illenek a központilag meghatározott „Nemzeti egység” értékrendszerébe. Politikai kommunikáció szintjén ezek a szervezetek korábban Norvég állam által támogatott szervezetekként jelentek meg, most pedig Soros-pénzből működő konspirátorokként emlegetik őket. Az úgynevezett „szűkülő tér” („shrinking/closing space of civil society) nem csak magyar jelenség, sok másik országban próbálják a független és kritikus hangokat politika lejáratókampányok keretében elhallgattatni.

Hogyan lehetne ezen javítani?

Leginkább az utolsó pontból fakad a válaszom, amelyet már sokan megfogalmaztak korábban: a főként budapesti székhelyű intézményesült (infrastruktúrával, munkatársakkal rendelkező), nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező civilszervezetknek meg kell kezdeniük a vidéki Magyarországgal való kapcsolatfelvételt (pl. azért, mert a nonprofit szektor teljes bevételének több, mint 55%-a felett a KSH adatai szerint budapesti szervezetek rendelkeznek). Rendszerváltás óta fennálló elmaradása a civilt társadalomnak, hogy nem fordított kellő figyelmet a társadalmi bázis és támogatottság megszerzésére, ami mindmáig nem jelentett nagy problémát, de az átalakuló politikai térben erősen szükségszerűvé vált. A probléma ismert, jelenleg a kapacitás és az erőforrások előteremtésén van a hangsúly.

Magyarországon milyen szerepet játszanak a civilszervezetek a politika, közpolitika/szakpolitikák formálásában?

Mivel a civil szervezetek közelebb vannak a mindennapi problémákhoz, sokkal gyorsabban felismerik azt, hogy valamilyen területen nem teljesít az állam. Miközben ezekre a problémákra civil szervezetek megoldásokat fejlesztenek ki, kevés támogatást kapnak az államtól, még akkor is, ha ezeket a megoldásokat szívesen is ajánlják.  Lássuk be, önmagában szerencsétlen a problémára rámutató szerep, mert az állami tisztviselők mindezeket munkájukkal szembeni kritikának élik meg.  A „Magyarország jobban teljesít” narratívába is nehezen beilleszthető az, ha egyes kormányzati szereplők, elismerik, hogy problémák vannak. Nem marad más, egyszerűen besorolódnak a politikai ellenség kategóriájába a kritikus szervezetek. A legtöbb esetben ezzel gyakorlatilag ellehetetlenül annak a lehetősége is, hogy részt vegyenek a közpolitika formálásában. A már említett kutatásunk egyik megállapítása az volt a kutatásban résztvevő civilszervezetek igazgatóinak részéről, hogy az egyik nagy kudarca a magyar civil szférának, hogy nagyon minimálisan sikerült az elmúlt 27 évben hatni a döntéshozatalra.

Korábban léteztek civil egyezetető kerekasztalok egy-egy téma mentén (pl.: korrupció, átláthatóság), de azok idővel megszűntek és látszatfórumokká alakultak. Jó példa az OGP: A Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) egy 2011-ben életre hívott, az országok önkéntes részvételén alapuló nemzetközi kezdeményezés. Az OGP-nek az a célja, hogy a csatlakozó államokban elősegítse a polgárok felé nyitott kormányzás megteremtését és erősítse a közhatalom átláthatóságát. A kezdetben nyolc országot tömörítő szervezethez időközben 65 kormány csatlakozott, Magyarország 2012 óta tagja az OGP-nek. Aztán a magyar kormány 2016-ban kilépett. Indoklás: „A jelentésekben a hazánkat folyamatosan bíráló, úgynevezett civil szervezetek véleménye megjelent, a kormányzati választ azonban negligálták. Semmi értelme, hogy egy ilyen – az alapításkor kitűzött céloktól és elvektől teljesen eltért – szervezetben fenntartsuk tagságunkat. Szijjártó Péter a mai napon a kormány döntéséről értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát."

Interjút készítette: Mikus Áron