Otthagyta a multik világát, most Európa egyik legjobb sörét főzi

Éjszakánként a konyhában, lavórban és konzervből kísérletezett első söreivel, miután egy nemzetközi vállalatból kilépve adott magának pár hónapot, hogy kitalálja, mihez kezd az életben. Negyvenes fejjel, vezetői múlttal ment ingyen segédkezni sörfőzdékhez, hogy tanulhasson. Amikor elhatározta, hogy saját főzdét alapít, volt, hogy 36 órát dolgozott egyhuzamban, a bemutatkozó söröket az utolsó pillanatban, hajnalban címkézte fel kollégáival, hogy kész legyenek a fesztiválnyitásra. Benevezte őket egy nemzetközi versenyre,  és csak akkor jött rá, hogy a European Beer Star megmérettetésen szerzett érem mekkora elismerés, amikor záporoztak a gratuláló levelek. Ő Ali Rawech Szami, a HopTop kézműves főzde alapítója, főmérnöke, és ha úgy hozza a helyzet, karbantartója is.

Kezdjük a legelején. Hogyan lesz valakiből hivatásos sörfőző?

Leginkább a véletlen hozza. Multinál dolgoztam, volt, amikor több mint százfős részleget vezettem, és az onnan való kilépés után az volt a tervem, hogy pár hónap múlva hasonló pozícióra pályázok. A köztes időben hobbit kerestem magamnak, és teljesen véletlenül többször is elmentem egy kis sörfőzde előtt. Egyszer megálltam, vettem pár sört. Előtte húsz évig nem ittam, de amikor megkóstoltam az újhullámos söröket, megtetszettek, és belevetettem magam.

Hogyan tanultál meg sört főzni?

Éjjelenként kezdtem otthon – mert a feleségem kitiltott a konyhából –, és egészen hajnalig főztem, lavórban. Ez egy 7-8 órás művelet, rengeteg elrontható részlettel, de nagyon élveztem. Az első söröm, amit konzervből készítettem, nem érte el azt az alkoholszázalékot, amit kellett volna, úgyhogy felhívtam a bolt tulajdonosát, ahol az alapanyagokat vettem. Ő volt Olasz, a Legenda Sörfőzde tulajdonosa, nála láttam először profi mérőműszereket. Onnantól kezdve akartam ebbe az irányba menni.

Az otthoni próbálkozások után két lehetőség állt előttem: elmenni az akkori Corvinusra, most már Szent István Egyetemre másoddiplomát szerezni, vagy OKJ-s oktatásban részt venni. Mivel az egyetemi képzés kétéves lett volna, de nekem viszonylag hamar kellett a papír, az OKJ-t választottam, ami féléves. Egy hónap után rájöttem, hogy ott nem fogok megtanulni sört főzni, magam kezdtem így utánajárni a dolognak. Mivel senkit nem ismertem, interneten kezdtem el keresgélni, ahol rátaláltam a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületére. Az ő elnökük  ajánlott be Gyenge Zsolthoz, a Fóti Sörfőzdéhez tanulni. Nagyon vicces volt öltöny-nyakkendőről gumicsizma-overallra váltani, kvázi gyakornokként ingyen dolgozni. Elmentem még megnézni pár más sörfőzdét is, mindenkitől rengeteget tanultam. Láttam, mit hogyan és hogyan nem szeretnék csinálni, de még ekkor is nagyon messze voltam a saját sörfőzde indításától.

Mennyire jellemző az, hogy ezen a piacon mindenki segíti a másikat?

Nekem egyelőre az a tapasztalatom, hogy eléggé. Sok az olyan ember, akivel nagyon jól lehet együttműködni.

20_biznisz_hoptop_csere.jpg

Mi volt az a pont, amikor láttad, hogy ebből vállalkozást fogsz építeni?

A vége felé már megfogalmazódott bennem, hogy komolyan szeretnék a sörfőzéssel foglalkozni. Ehhez rengeteg támogatás kellett a feleségem részéről, hiszen az ember ilyenkor feléli, vagy éppen befekteti tartalékait. Megismerkedtem a szakmában jártas emberekkel, kockázat- és piacelemzést készítettünk, és arra jutottunk, hogy még érdemes belevágni és piacra lépni.

Mi volt az első lépés?

Először is elkészítettünk egy üzleti tervet, de a teljes képtől még nagyon messze voltunk. Az első egy-két hónapban rá kellett döbbennem, hogy a tervet folyamatosan módosítani kell, és állandóan nő az az összeg, amit bele kell forgatni a vállalkozásba. Nem ismertem az adminisztratív folyamatokat, és egyedül csináltam a nagy részét, rengeteg idő volt mindent felderíteni és az összes engedélyt megszerezni.

Hogyan találtatok megfelelő telephelyet a főzdének?

Ez egy kalandos történet. Szűk a piac, újként senkinek nem akartam belerondítani a dolgaiba. Felírtam, milyen dolgokra lenne szükségem: csatornahálózat, áram, gáz, de sajnos nem sok megfelelő hely van a városban. Végre találtam egy területet, de ott a szomszéd épületet pont megvette az Olasz, így az kiesett a versenyből. Ingatlanosokhoz fordultam, akik szintén csak egy sörfőzde melletti területet találtak, így egyedül folytattam a keresést. Az M47 Vállalkozói Parkban találtam egy újabb helyet szintén egy sörfőzde - a MONYO Brewing Co. - mellett, akikkel nagyon jóban voltam még a „gyakornokságom” idejéből. Mivel ők szívesen fogadtak, és nekem is szimpatikus volt a sörfőzéshez való hozzáállásuk, szomszédok lettünk.  

Mi volt a legfontosabb szempont?

Nekem az, hogy a főzdét minél kevesebb átalakításból létre lehessen hozni. Szűk büdzséről van szó: ez egy családi vállalkozás, nincs befektető, így fontos volt a költségek alacsonyan tartása. Ami egyébként emellett a legfontosabb volt, hogy megfelelő mennyiségű víz és áram legyen. A fix költségek alacsonyan tartása miatt a fűtéshez gázt használunk. Ezenkívül a csatornarendszer még az, amire rengeteg pénzt lehet elkölteni, de ezen a telephelyen szerencsére nagyon jó, strapabíró hálózat van.

Hogyan szereztétek be a berendezéseket?

Először használt eszközöket kerestem, de nem találtam megfelelőket. Fontos volt a minőség megfizethető áron, amit le is tudok ellenőrizni. Magyarországon kezdtünk keresgélni, majd egyre nagyobb körben – Kínáig jutottunk el végül, ahol az üzleti kultúra miatt különböző cseleket kellett alkalmazni a tárgyalásoknál, és rengeteg átalakítást kellett kérni a berendezéseken, hogy az én elvárásaimnak és az európai sztenderdnek is megfeleljenek. Hét hónap alatt kb. hetven ottani céggel vettük fel a kapcsolatot, ebből öt volt olyan, ami megfelelt a kritériumoknak. Közben rájöttünk arra, hogy majd egy idő múlva érdemes lenne nekünk is behozni és árulni ezeket a sörfőző berendezéseket Magyarországon. Az öt cégből kettő volt hajlandó az ilyen jellegű közös üzletre, az egyikkel – különböző forrásokon keresztüli többszöri ellenőrzés után – meg is állapodtunk. Kiutaztunk három hétre felügyelni a gyártási folyamatokat, részt vettünk teszteken, és kisebb időbeli csúszások után megkaptuk a berendezéseket. Ez a keresés kezdetétől közel egy évet jelentett. 

Mennyi ideig tartott a főzde kialakítása?

A sörfőző és a tartályok összerakása a kínai mérnök kockás füzetbe lejegyzett utasításai alapján 25 napig tartott; a víz-, gáz- és áramhálózat kialakítása problémásabb volt, hónapokat csúszott. Ennek a sztorinak is vannak érdekes részei, például amíg Kínában voltunk, egy brigád ellopta mindenemet, ezt kintről kellett megoldanom. Normális szerelőket szinte lehetetlen találni, nekem kellett megtanulnom a mérnöki részét is a dolgoknak.    

21_biznisz_hoptop-interju_bauer_emese.jpg

Kanyarodjunk a termékre. Hogyan született meg az első sörötök a HopTop név alatt?

2016 júniusában tudtunk elkezdeni főzni. Gondolkozni kellett azon, hogy milyen sörök divatosak a piacon, és azok közül melyiket éri meg előállítani – ez már nem olyan, mint otthon kísérletezgetni, a vállalatot fenn is kell tudni tartani. Emiatt választottunk kicsit populárisabb söröket. Az elején ötfélével jöttünk ki, ezek pont egy éve debütáltak egy sörfesztiválon. Fogalmunk sem volt a fogadtatásról, minden az utolsó pillanatban készült el – hajnalban értem haza vidékről a palackcímkékkel, reggel 7-kor kezdtük el őket kézzel ragasztani, hogy délben a sajtótájékoztatóra ki tudjuk őket tenni.  Sok bizonytalanság volt bennem, a fogyasztók nem ismertek minket, de a fesztivál nagyon jól sikerült, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk akkor és azóta is. Született öt újabb sörünk, most úton van a tizenegyedik.

Hogyan kerültetek ki a nemzetközi körforgásba?

Valaki a sörfőzők közül szólt, hogy van egy verseny, ahova szabadon lehet nevezni. Nem volt időnk utánanézni, hogy pontosan melyikről van szó, 11 napunk volt elküldeni a söröket. Reggeltől estig dolgoztunk, volt olyan, hogy 36 órán keresztül folyamatosan főztünk. Az eredményhirdetésnél jöttünk rá, hogy milyen díjról van szó – bronzérmesek lettünk, amihez mindenki gratulált. Európa legnagyobb és a világ egyik legnagyobb sörversenye volt. A European Beer Starról beszélünk, a verseny történetében mi voltunk az első magyar díjazottak. Nürnbergben volt a díjátadó, nagynevű cégekkel voltunk együtt, jó rálátást kaptunk a világpiacra is.

Mi volt a szándékod a nemzetközi megmérettetéssel?

Az, hogy ott már egy sokkal kiterjedtebb sörkultúra van több olyan zsűritaggal, aki ténylegesen ismeri a különböző típusokat, és nagyobb tapasztalata van velük. Így talán reálisabb képet kapunk arról, hogy milyenek is a söreink.

Mit tanultatok belőle?

Marha kicsik vagyunk. Nem csak mi, hanem egész Magyarország. Külföldön rengeteg tőkeerős cég van nagyobb méretben, a legmodernebb technológiával. Már a díjátadón találkoztunk egy szintén díjazott német sörfőzde versenyzőivel, akik büszkén mesélték, mekkora eredménynek számít ez egy magukfajta kis főzdének. Aztán a kivetítőn láttuk, hogy vagy 50 fős cégről van szó… (nevet).

Szerinted hogy állnak a magyar kézműves sörök a nemzetközi porondon?

Sok nagyon jó minőségű sör van, de az állandóság hiányzik: nem pontosan ugyanolyan az íze a söröknek. Ehhez két dolog lenne szükséges: az egyik a labor, a másik a minél professzionálisabb berendezések. Az ipar fejlődéséhez a laboros hátteret kellene kiépíteni. A nemzetközi piacon nagy múltja van a kézműves söröknek kiváló szakemberekkel, és megvan a laboros háttér is. Ebben van a jövő.

Mik a további terveitek a HopTop-pal? A magyar piacra koncentráltok, vagy kifelé tekintetek?

Mind a kettő nagyon fontos. A magyar piacon egyre többen vannak, már nem elég jó minőségű sört gyártani. A bárok folyamatosan változtatják, milyen söröket rendelnek, igyekeznek variálni kínálatukat. Szeretnek olcsóbban hozzájutni a termékekhez, ahhoz viszont nagyobb mennyiségben, állandó minőséggel kell tudni sört főzni. Biztos, hogy a nemzetközi piacra is menni kell – ez az elejétől kezdve szándékunk volt. Kanadában már hivatalosan is jelen vagyunk, az első szállítmány ott van, várjuk a fejleményeket. Lesz egy új kollégánk, aki csak a nemzetközi értékesítéssel fog foglalkozni. A nemzetközi piac ellátásához a berendezéseinket is fejlesztenünk kell, következik egy újabb beruházási kör. 

 Milyen országokban érdemes gondolkodnia egy magyar főzdének?

Van helyünk Nyugat-Európában mint különlegesség, de érdemes a kontinens keleti felére is tekintgetni, ahol még nincs ekkora sörforradalom. Ezek a sörök nem olcsók, a magyar piac pedig véges.

Lezárásként muszáj rákérdeznem: nem sok arab nevű sörfőző van, pláne nem Magyarországon. Mi a Te háttértörténeted?

Édesapám jemeni, a legelső arab egyetemi hallgatók közt érkezett az országba. Megismerkedett a szőke hajú magyar lánnyal, édesanyámmal. Én már itt születtem Magyarországon. Hét hónapos voltam, amikor egy évet kint töltöttünk Jemenben. Ott nem volt rózsás a helyzet – most sem az, de akkor még inkább –, így édesanyám úgy döntött, a két kisgyerekkel hazaköltözik. Édesapám mindenképpen Jemenben akart maradni, politikai pályára készült, javítani akart az országán, így nem működött a kapcsolat

Az interjút készítette: Toma Franciska és Sándor Krisztián 
Képek: Bauer Emese

A bejegyzés trackback címe:

http://corvinusonline.blog.hu/api/trackback/id/tr7512826878

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Basszus, Bacchus 2017.09.25. 13:52:58

Mit üzen a web? Heti alkoholos hírek, költemények: Nem nevezhetlek igazi Bacchusnak. Hasonlítasz inkább bakhoz, mint nektárhoz. Miattad irtották ki a kelták a szőlőt, hogy gabonából italt készítsenek maguknak. Igen, a Heti sajtó ezzel Flavius Claudi...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.