"Nem születtem vezetőnek" - kerekasztal-beszélgetés Galambos Mártonnal

Forbes Magyarország: a magazin, amelyből több mint 17 ezret adnak el, és amelynek az értékrendje a vállalkozó – és piacpárti szemléletmódban gyökerezik, miszerint kreativitással, szorgalommal és hittel sikert lehet elérni, még Magyarországon is. Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője is hasonló elvek mentén került a magazin élére: a 2013-as indulás óta segít megmutatni azokat, akik jobb hellyé teszik az országot. A kerekasztal beszélgetés alkalmával arról kérdeztük, hogyan lett újságíró, hogyan zajlott a casting, mitől működik a Forbes és honnan jönnek a sikersztorik?

A reklámszakmától az újságírásig

Galambos Márton a beszélgetés legelején leszögezte, hogy mindig nagyon örül, amikor egyetemeken beszélnek a Forbesról, majd elgondolkodva, messziről indította a történetet , hogy hogyan is lett újságíró. Szociológiát végzett az ELTE-n, majd kommunikációt és bussiness administration-t a McDaniel College-ban, részben Amerikában. Amikor hazajött, tudta, hogy a kommunikáció valamelyik ágával szeretne foglalkozni. Először egy médiaügynökségnél, helyezkedett el gyakornokként, majd három hónap után médiatervező asszisztens lett - annak ellenére, hogy nem ez volt az ő világa. Hamar megfogalmazódott benne, hogy valami olyasmit akar csinálni, amiben hisz. Ekkor huszonhárom éves volt: jött a Kreatív, a maga lendületes és elszánt csapatával, és rovatvezetővé fogadta Galambost.

img_0128.JPG

A három egy meseszám: Kreatív, Figyelő, Origo

Három, a Kreatívnál eltöltött év után kiment egy évre Berlinbe, amikor visszajött egy számára kellemetlen kanyarral - a Kreatívnál főszerkesztő-helyettesnek akarták őt épp és már igent is mondott rá - végül a Figyelőhöz szegődött, úgy, hogy lényegében az utcáról csöngetett be hozzájuk. Akkoriban az egy igazi európai, üzleti hetilap volt, egy biztos és „jófej” nemzetközi kiadóval a háta mögött. „A legjobb munkahelyek egyikének számított, amit csak újságíró kívánhat magának.”

Itt is három éven át dolgozott újságíróként. Azonnal megkapta az energiaszektort, amihez korábban semmi köze nem volt: először egy címlapsztorit kellett írnia a MOL-ról. „Az első héten ültem a telefon mellett és elemzőket hívogattam, hogy képezzenek ki valahogy a témából. Végül a cikk megjelent, ma is emlékszem a címlapra.”

Három évvel később a Figyelőt eladta a Sanoma kiadó, és az előző magyar tulajához került. Ekkor Galambos érezte, hogy így ez nem lesz jó, és tovább állt az Origóhoz, ahol a gazdaság rovat vezetője lett – ez az időszak maga volt a pokol, túlhajszolt volt és kihívással nézett szembe: újságíróból rovatvezető lett, ő pedig nem volt igazán komfortos a pozíciójában.

Casting és marcipán

Hamarosan azonban az Origónál érte a telefonhívás, hogy a Forbes belép Magyarországra és ennek kapcsán szeretnének vele beszélgetni – hamar kiszimatolta hogy főszerkesztőválasztás zajlik. „A Corinthia Hotel aljában akkor még volt Szamos Marcipán, ott esett meg az interjú, amitől úgy éreztem, hogy az életemben minden okkal történt; hogy voltam Amerikában, voltam havilapnál, hetilapnál és online-nál.” Részben ezek voltak azok a dolgok, amik meggyőzték a kiadó tulajdonosát arról, hogy ő a legjobb választás. Az interjún méregették egymást: Galambost érdekelte, hogy miért gondolják, hogy 2013-ban érdemes nyomtatott lapot kiadni. Annyira óvatos volt, hogy a szerződésbe beleíratta, hogy mi történik, ha nem indul el, vagy ha két hónap, esetleg fél év után bezárják a lapot.

Az első nagy nehézség

„Irtózatos küzdelemnek” nevezte a magyarországi Forbes indulását. Az első számot két hónap alatt hozta össze az akkori szerkesztőség, ami négy újságíróból állt. Galambos több éjszakán át nem aludt; azt gondolta, hogy a rovatvezető a legmunkásabb pozíció, kiderült, hogy még annál is többet lehet dolgozni, ha lapot indít az ember lapszervezői tapaszalat nélkül. A kapkodás és a nem alvás miatt bevallása szerint vállalhatatlan elütések és hibák vannak az első számban, de akkora lendülettel és beleéléssel csinálták, hogy még így is átüt a tartalom a hibákon.

img_0124.JPG

„Nem születtem vezetőnek”

Szerinte vannak emberek, akik vezetőnek születnek: ők általában nem kellemes társaság, nem egyszerű egy háztartásban élni velük. Galambos nem született vezetőnek, viszont, ahogy annyi minden mást, ezt is meg lehet tanulni: hosszú ideig járt coach-hoz, ami egy fontos önismereti út volt számára, most pedig a pszichodrámával barátkozik.

Mitől működik a Forbes Magyarországon?

Galambos szerint azért, mert a Forbes egy óriási, nemzetközi márka, azonban pozitív, helyi sztorik vannak benne. Ha kinyitod a magazint, azt látod, hogy vannak emberek, akik építkeznek, akarják és meg is csinálják végül. „Mindig azt mondom az újságíróinak, hogy ne szobrot állítsanak, mert nem arra van szükség, hanem reális sikersztorikra: a Forbes nem információt ad át, hanem történetet mesél, ami, bár az angolszász újságírásban alapvető, nálunk még szokatlannak számít."

Honnan szedik a sikertörténeteket?

„Tele van az ország jó sztorikkal – persze, ez nem azt jelenti, hogy rendben van az ország. Velünk kapcsolatban fontos elmondani, hogy nem méregetjük, hogy egy vállalkozás kicsi, vagy esetleg még nem nyereséges, ha jó a sztori. Ha elmesélnéd otthon is, vagy este a kocsmában, akkor a lapba is be fog kerülni.” Az újságírók dolga hogy észrevegyék a jó sztorikat, de be is esnek néha maguktól. Valójában nem olyan nagy kihívás ez, mint ahogy az ember elsőre gondolja, mondja. 4-5 cikktémát mindenki be tud dobni egy szerkesztőségi ülésen.

A Forbes már régóta nem csak magazin, több lábon is állnak. Galambos szerint, mivel már 4 éves a cég, nincsenek a „nagyon lelkes kiscsikó” állapotban. Elégedett a 17 ezres eladott példányszámmal, úgy gondolja, hogy a különszámokkal érdemes terjeszkedni, valamint a Forbes online-al, illetve az eseményekkel terveznek többet foglalkozni.

süti beállítások módosítása