Elöregedés, prostitúció, nemi egyenlőtlenség és szociológiai devianciák - ezek mind a kínai egykepolitika hatásai. A világ egyik legszélsőségesebb “társadalmi kísérletének” 2015-ben vetett véget a Kínai Népköztársaság, ennek ellenére több generáció életére rányomta a bélyegét. Közel 30 millió nő “hiányzik” a kínai társadalomból, ami társadalmi és gazdasági feszültséget is okoz. Dr. Matura Tamással, a Corvinus oktatójával az egykepolitika brutális eszközeit és hatásai vizsgáltuk.
2021.03.03. Írta: Belayane Najoua, borítókép: David Mark, Pixabay
Hogyan kezdődött a születésszabályozás?
A II. világháború után Kínában robbanásszerűen nőtt a születésszám, miközben a folyamatos egészségügyi fejlődésnek köszönhetően ugyanilyen gyorsan esett vissza a gyermekhalandóság. Ezzel szemben viszont nőtt az élelmiszerhiány, és mivel a lakások száma stagnált, lakhatási válság következett be. A Mao-Ce-Tung utáni kommunista vezetés a születésszabályozással szerette volna visszaszorítani a válságot. A hatvanas évektől kezdődően egyre szigorúbb családtervezést vezettek be, és családonként egy gyermekben korlátozták az engedélyezett gyerekek számát.
A hatósági szankciók a pénzbüntetéstől a kényszerabortuszon át a kényszersterilizációig jutottak.
A világ egyik legszélsőségesebb “társadalmi kísérletének” 2015-ben vetett véget a Kínai Népköztársaság - ennek ellenére több generáció életére rányomta a bélyegét.
“A kínai gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából az egyik legnagyobb kihívást az elkerülhetetlenül közelgő demográfiai hullámvölgy jelenti. Az egy gyermek politika hatására a születések száma olyannyira lecsökkent, hogy a kínai népesség száma a 2020-as évek közepén várható tetőzését követően gyors zuhanásnak indul, az évszázad második felére akár az 1 milliárdos határ alá is beeshet. A negatív hatások azonban már ma is jelentkeznek, hiszen a munkaképes korú lakosság létszáma már 2017 óta csökken, ami az olcsó, szorgalmas és nagy létszámban rendelkezésre álló munkaerőre alapozott gazdasági növekedési modell végét jelenti. Az egy gyermek politika feloldása azt a célt szolgálta, hogy enyhítsék a negatív demográfiai trendek hatását, azonban ez - úgy tűnik - nem sikerül, mert a kínai társadalom már régebben belépett a modernitás azon szakaszába, ahol a reprodukciós ráta természetes módon is lecsökken.
Így a legfontosabb kérdés, hogy Kína a gazdasági növekedés fenntartása érdekében a munkaerő számának visszaesését képes lesz-e a termelékenység növekedésével ellensúlyozni.
Emellett a nemi arányokban kialakult egyenlőtlenség okozhat még társadalmi zavarokat, amin ráadásul az egy gyermek politika eltörlése aligha tud segíteni” - mondja Dr. Matura Tamás, a Corvinus Nemzetközi, Politikai és Regionális Tanulmányok Intézetének tanársegédje.
2016-ban már két gyermeket is lehetett vállalni, 2018-tól pedig nincsen semmiféle kormányzati korlátozás - tehát a nők maguk dönthetik el, hogy hány gyermeket szüljenek, és nem ölnek meg sorra ártatlan csecsemőket, csak azért, mert lánynak születtek.
Akik mindezt megélték
Kép: Free-Photos, Pixabay
A kínai egykepolitikáról azóta számos műsor, dokumentumfilm, könyv készült, amik legtöbbször az emigrált érintettekhez kötődnek. Nanfu Wang is közéjük tartozik, aki először egy Ted Talk konferencián mesélte el, hogy milyen volt az egykepolitika alatt felnőni. Nanfu szülei fiút szerettek volna, aki eltartja majd a családot, ezért adták neki a Nanfu nevet, ami “fiú tartópillért” jelent. Habár a gyermek végül lány lett, nevet nem változtattak. Nanfu 1985-ben született, tehát az egykepolitika bevezetése után hat évvel. A kormány a szülés után sterilizáltatni akarta Nanfu édesanyját, de a család kiharcolta, hogy ne történjen meg, ezért súlyos pénzbüntetést róttak ki rájuk.
Sokszor éreztem magam szégyenben, és azt gondoltam, hogy a szüleim nagy vétséget követtek el azzal, hogy utánam még egy gyereket vállaltak.
- mondja Nanfu a beszédében, az öccsére utalva.
A gyerekkori tapasztalatok hatására született meg Nanfuban a One Child Nation (Egygyerekes nemzet) című film ötlete, amit 2019-ben mutattak be a Sundance Filmfesztiválon. A filmben Nanfu saját szülőfaluja bábaasszonyát interjúvolta meg, aki több mint hatvanezer rendeletbe adott abortuszt és sterilizációs műtétet végzett el.
Mikor visszamentem a szülőfalumba, hogy beszéljek a bábával, és meghallgattam az ő szemszögéből is a történteket, rájöttem, hogy ő is a rendszer áldozata volt. Gyakran a magzat túlélte az indukált abortuszt, ezért a bábának az újszülött csecsemőt kellett megölnie.
- mondja Nanfu a Ted Talk-ban. 2016 óta a bábaasszony kizárólag a terméketlenségi problémákkal küzdő párokat segíti hozzá a gyermekáldáshoz.
Az egykepolitika hatásai ma
1. Elöregedés
Az egyik legfontosabb probléma a népesség tragikusan gyors elöregedése. Az ENSZ becslései szerint a hetvenes években 450 millió volt a tizenkilenc év alatti kínaiak száma, viszont ez a kétezres évek elejétől elkezdett zuhanni - jelenleg már csak 327 millió fiatalkorú van az országban. Ez a munkaerő és a családi hagyományok szempontjából is igen nagy problémát jelent. Ha kevés a folyamatosan cserélődő fiatal a munkaerőpiacon, akkor nem lesz, aki eltartsa az államot, és fenntartsa a kínai gazdaság növekedését. A családfenntartás szempontjából fontos megjegyezni, hogy a kínai hagyományok szerint a fiatalabb családtagok tradicionális kötelességüknek tekintik, hogy segítsék az idősebbeket - annál is inkább, mivel Kínában kevesen részesülnek nyugdíjellátásban.
2. Nemi egyenlőtlenség
A korosztályok közötti egyensúly felborulásán kívül a fiatalkorúak között a nemi egyenlőtlenségek is megjelentek. Mivel a családok csak egy gyermeket vállalhattak, és a fiúgyermekeket többre becsülték (hiszen ők viszik tovább a család nevét), így a becslések szerint nagyjából 30-60 millió lánycsecsemőt öltek meg 1979-2015 között, azaz 36 év alatt. Ez azt jelenti, hogy legalább 30 millió nő “hiányzik” a kínai társadalomból. A pár nélkül maradt, 33 év fölötti férfiakra a kínai társadalom a „shengnan” kifejezést ragasztotta, amely „hátrahagyott férfit” jelent, míg a 29 év feletti hölgyek a „shengnü” elnevezést viselik, ami arra vonatkozik, hogy válogatnak a férfiak között.
3. Prostitúció felélénkülése
Mivel sok férfi pár nélkül éli le az életét, elkezdődött a prostitúció felvirágzása a térségben, és az illegális nőkereskedelem veszélye is megnőtt. Egy 2014-es kutatás szerint Kínában megnőtt az emberkereskedelem mértéke (leginkább ezekből az országokból szállítanak gyerekeket és nőket: Burma, Vietnám, Laosz, Észak-Korea, Mongólia). A legtöbb nőt házasságközvetítő szervezeteken keresztül “adják el”, de sokan miután Kínába érkeznek, prostitúcióra kényszerülnek.
Az emberkereskedelem áldozatává vált nők iránti kereslet közvetlenül összefügg az egykepolitika miatt kialakult nemi egyenlőtlenséggel. A probléma leginkább a szegényebb vidékeken jellemző, ahol a munka miatt elvándorolt nők egész falvakat hagynak hátra nők nélkül. Emiatt a férfiak házasságközvetítőket keresnek, akik biztosítják nekik a feleségeket.
4. Szociológiai hatásai
“A testvérek nélkül felnőtt kínai gyermekek tízmilliói esetében járt jól látható következményekkel az egy gyermek politika. Az egész család figyelmét és szeretetét élvező gyerekek gyakran úgy nevezett “kis császárokká”, azaz elkényeztetett, akaratos emberré váltak. Másfelől ugyanez a figyelem jelentős nyomással is együtt járt, hiszen az egész család azt akarta, hogy az egyetlen gyermek jól tanuljon, bekerüljön a legjobb egyetemekre, majd jól fizető álláshoz jusson, így támogathassa szüleit, nagyszüleit öregkorukban. Ez a jelenség kisgyermekkortól kezdve jelentős stresszel járt, ami nyomot hagyott számos egyke lelkében” - mondja Dr. Matura Tamás.
