Merre tart a réges-régi galaxis? - Új sorozatok, régi dilemmák a Star Wars háza táján

lucasfilm_bejelentes_forras_twitter.jpg

Nagyon kevés filmes franchise képes akkora tömegeket megmozgatni, mint a Csillagok háborúja. A széria negyvennégy éves története során, illetve az utóbbi néhány esztendőben is megjárta a mennyet és a poklot – kérdés, mit hozhat a jövő a Disney zászlóshajója számára.

2021.03.05. Írta: Rada Bálint, borítókép: a Lucasfilm bejelentése legújabb projektjeikrőlTwitter

A Csillagok háborúját mindenki ismeri. Luke Skywalker vagy Darth Vader nevével az is találkozott már, aki egy percet sem látott a tizenegy filmből, illetve a megszámlálhatatlan sorozatból, videójátékból, könyvből vagy képregényből. Míg az első trilógia fő varázsa leginkább filmművészeti volt, napjainkra már a réges-régi galaxisban rejlő hatalmas potenciál, az elmondott és elmondatlan történetek sokasága adja a franchise fő erejét.

A klasszikus motívumokra építő eredeti trilógia és a későbbi folytatások is monumentálissá tették a Star Wars világát: minden egyes történet csak egy részlet, egy hópehely a Hoth jégvilágában, egy homokszem a Tatoine dűnéin, egy apró tollvonás a Halálcsillag poros koncepciós rajzain, mégis meghatározó idők fontos eseményeiről mesél.

A Disney 2012-ben vásárolta fel a Lucasfilmet. Kathleen Kennedy elnöksége alaposan átdolgozta a Star Wars univerzumát - célja a kánon egységesítése volt. Mivel számos független regény, novella, képregény, videójáték vagy animációs film készült gyakran egymásnak ellentmondó történettel, a Disney saját kánont határozott meg, elválasztva egymástól a „Kánon” és a „Legendák” elemeit. Előbbibe a legfontosabb alkotásokon túl nagyrészt a 2012 után készült tartalmak kerültek. A „mi számít kánonnak” kérdés ugyanakkor komoly konfliktusokat szült a rajongótáboron belül – különösen azután, hogy a Disney saját Star Wars projektjei nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A következő fejezet SPOILERESEN elemzi az új trilógiát!

Mi a gond az új trilógiával?

Míg az előzménytrilógia esetében joggal illették erős kritikákkal a kivitelezést, az új trilógiánál a fő probléma a koncepcióban, illetve annak hiányában rejlett. Míg George Lucas ezredfordulós filmjei egy eredeti történetet akartak elmesélni - elképesztően sok hibával -, addig Az ébredő erő célja már kimondottan az volt, hogy a lehető legszélesebb tömegeket szolgálja ki a cselekménnyel, és az eseményeket is ennek szolgálatába állította. Ennek megfelelően a film az Új remény remake-je lett, mégis ez aratta a legnagyobb sikert mind a pénztáraknál, mind a nézőknél és a kritikusoknál. A nagyobb probléma, hogy Abrams és társai sem ekkor, sem a harmadik filmben nem vállaltak kockázatot, így a történet teljesen kiszámítható és tét nélküli lett.

the_last_jedi_cast_forras_wikipedia.jpg

Kép: (balról jobbra) Ram Bergman, Rian Johnson, Mark Hamill, Adam Driver és Kathleen Kennedy Az utolsó Jedik bemutatóján (forrás: Wikipédia)

Az utolsó Jedik esetében már kiütközött az egységesség hiánya is. Rian Johnson nem kívánta J.J. Abrams útját járni: nem a közönséget akarta kiszolgálni, inkább a saját szemszögén keresztül interpretálta a világ történéseit, hogy aztán a harmadik filmben Abrams visszatérjen a populista történetmeséléshez. Emiatt a karakterek gyakran szembemennek a korábbi cselekedeteikkel és elveikkel, az erőhasználat mítosza a midikloriánok óta nem esett át ekkora átértelmezésen, a szereplők történetíve pedig a legritkább esetben fut ki bárhová is: az Első Rend vezérének szánt Snoke-ot például a trilógia felénél írták ki - még azelőtt, hogy bármit megtudtunk volna róla.

Utóbbi egy újabb problémát szült: a filmben kiürült a sötét oldal. Snoke halála, Hux árulása és Kylo Ren átállása után a Skywalker korára a filmnek nem maradt antagonistája, így visszanyúltak a klasszikus trilógiához és Darth Sidioushoz. Ez rosszabbnál rosszabb döntésekhez vezetett. Palpatine visszatérése az első hat film legmeghatározóbb karakterének teljes történetívét tette érvénytelenné. Anakin Skywalker önfeláldozása teljesen tét nélkülivé vált, ahogy a prófécia is megdőlt, miszerint ő hozott volna egyensúlyt az erőbe. Ez a feladat az új trilógia főszereplőjére és a franchise történetének egyik legmegosztóbb karakterére, Rey-re hárult. 

Tény, hogy a filmvásznon Rey lett az első olyan női erőhasználó, aki meghatározó szerepet töltött be a Galaxis történetében - bár az animációs sorozatok, könyvek és videójátékok kapcsán már ez sem állja meg a helyét - ám azzal, hogy a karakter „magában hordozza az összes jedi erejét”, sokak számára vált azonosulhatatlanná. Rey egyszer sem bukik el a három film során, a korábbi jedi és sith harcosokhoz képest töredéknyi tapasztalattal is képes bárkit legyőzni, karakterfejlődése pedig minimális, ami annak tükrében, hogy egy sivatagi roncsvadászból lesz a galaxis legmeghatározóbb ereje, igen meglepő.

Mivel az utolsó filmben  már Palpatine is képes pusztán az erő segítségével egész flottákat feltámasztani, a két gigász küzdelme egy King Kong vs. Godzilla jellegű párharccá redukálta az amúgy példátlan összetettségű Star Wars univerzumot, miközben az emberek szerepét gyakorlatilag a nullával tette egyenlővé.

the_rise_of_skywalker_forras_disney_lucasfilm.jpg

Kép: The Rise of Skywalker (Forrás: Lucasfilm/Disney, New York Times)

A legnagyobb probléma, hogy a rendezői székbe visszatérő J.J. Abrams a film üzenetével sem tudott mit kezdeni. Azzal, hogy Rey Palpatine unokájaként a világos oldal hőse lesz, a Disney gyakran visszatérő, inkluzivitást és egyenlőséget hangoztató narratívája mellett áll ki: nem a származásunk határoz meg minket. A film utolsó jelenetében Rey mégsem vállalja fel a nevét, hanem Skywalkerként mutatkozik be, ezzel pedig az előbbi gondolat ellenkezőjét állítja. A trilógia számtalan ponton tesz kinyilatkoztatást amellett, hogy vállaljuk önmagunkat, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, majd az utolsó jelenetében a teljes gondolatmenetet szembeköpi. Talán ez a széria koncepcióhiányának legékesebb példája.

A következő fejezet SPOILEREKET tartalmaz a Mandalorian néhány visszatérő/új karakterének kilétéről, de a történetről nem!

Miben hozott változást a Mandalorian?

Kaithleen Kennedy és csapata a Han Solo-film bukása után felfüggesztették a filmek ipari mennyiségű gyártását, és az új trilógia után a sorozatok irányába mozdultak el. Ehhez két, a Star Wars újkori történeténét meghatározó ember segítségét kérték. Egyikük John Favreau, a Marvel-univerzum sikerkovácsa, akinél csak nagyon kevesen értik jobban az utóbbi évek filmiparának működését és a filmes univerzumok hatékony felépítésének módját. A másikuk Dave Filoni, akinek beágyazottsága és munkájának fontossága a Star Wars-univerzumban kizárólag George Lucaséhoz mérhető. Filoninak köszönhetjük többek között A Klónok háborúja és a Lázadók animációs sorozatokat is, olyan meghatározó karakterekkel, mint például az Anakin tanítványából lett renegát jedi, Ahsoka Tano vagy A baljós árnyakban kihasználatlanul hagyott antagonista, Darth Maul.

Favreau és Filoni a Mandalorian első évadában a filmeknél jóval szűkebbre vették a fókuszt. A sorozat már nem a galaxis legnagyobb erőinek ütközetéről szól: végig azt érezzük, hogy egyetlen történetet követünk az események végtelen folyamában. Emellett lassítottak a tempón: mivel nem kötötte őket az idő, így klasszikus űrwesternt alkottak, melyben minden egyes jelenet pontosan kimért és részletes, nem veszünk el a gyors vágásokban és a folyamatos akcióban. A filmekkel ellentétben sokkal realisztikusabbak és ritkábbak lettek a dialógusok: nem adnak minden információt a karakterek szájába - ahogy az a gyermeknézők tömegei miatt a filmekben történt -, sokszor csak utalnak az apróbb részletekre.

star_wars_the_clone_wars_forras_lucasfilm_disney_medium.jpg

Kép: Star Wars - A klónok háborúja, utolsó évad (forrás: Lucasfilm/Disney, Medium)

A második évad az egész franchise-t meghatározó változásokat hozott, ám ehhez célszerű egy másik sorozattal indítanunk. A klónok háborúja című animációs széria hat év késéssel, 2020-ban kapta meg záróévadát. Bár a sorozat kezdetben kifejezetten gyerekeknek szólt, később együtt öregedett a közönségével: folyamatosan foltozta be az előzménytrilógiában maradt lyukakat, és végül olyan mélyre ásott a karakterek lelkébe, olyan drámákat és erkölcsi dilemmákat vitt képernyőre, hogy átértékelődött bennünk a „gyereksorozat” kifejezés. Filoni sorozata a harmadik évadtól már érett történetként funkcionál, az ötödiktől pedig sötétnek is nevezhetjük a jedik és a Köztársaság bukásának bemutatását.

A Mandalorian amellett, hogy gyakran visszanyúlt a klasszikus filmművészethez - sokat merít például Sergio Leone vagy Akira Kuroszava munkásságából - a második évadban folytatta a Clone Wars vagy a Rebels által megkezdett utat: a régi kánon elemei felé fordult, és visszafordíthatatlanul beágyazta azokat az univerzum mainstream hálózatába.

Megkapta például első élőszereplős változatát Bo-Katan Kryze és Cobb Vanth, de visszatért a halálból Boba Fett, és debütált a már említett közönségkedvenc, Ahsoka is. Mindezekre tekinthetünk „fan service”-ként is, hogy könnyű kedveléseket hozzanak a szériának, ám ennél jóval többről van szó: megágyaztak az univerzum újjáépítésének.

mandalorian_vs_joyimbo_forras_reddit.jpg

Kép: Balra Ahsoka Tano (Rosario Dawson) a Mandalorian-ben (Dave Filoni, 2019), jobbra Kuwabatake Sanjuro (Toshiro Mifune) A testőrben (Akira Kuroszava, 1961) (Forrás: Reddit)

Mit hoz a jövő?

A Disney 2020 decemberében jelentette be, hogy tíz új Star Wars-sorozatot dob piacra. A legnépszerűbb karakterek közül Obi-Wan Kenobi, Boba Fett és Ahsoka is önálló szériát kap, de a felsorolásban szerepel animált sorozat, sőt, anime-antológia is. Mindez érdekes kettősséget eredményez. A Star Wars világában gyakorlatilag végtelen a lehetőség és a potenciál. Nem köt minket sem helyszín, sem idő, hiszen minden „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” történt. Ennek ellenére a Disney nemcsak az új trilógia cselekményében kerülte a kockázatot, hanem az új sorozatok berendelésénél is: a szériák szinte egytől egyig a Skywalker-saga idővonalán helyezkednek majd el. Az egyetlen kivétel The Acolyte címre hallgat, mely két évszázaddal a Baljós árnyak eseményei előtt játszódik majd.

A Star Wars ezzel véglegesen a Marvel és a DC modellje mellett kötelezte el magát. A potenciál hatalmas, ugyanakkor az értékes tartalmak inflálódnak, az egyre táguló franchise-ok között pedig elveszhet a fókusz és a központi gondolatok.

Az eredeti Csillagok háborúja-trilógia egyszerre volt kalandfilm, lovagregény, buddhista tanmese, filmművészeti unikum és szórakoztatóipari mestermű. Csak találgatni tudunk, hogy a folyamatos terjeszkedés mellett képes lesz-e megőrizni Filoni és Favreau a világ legnagyobb erényeit: a kreativitást, a jó és a rossz örök belső harcát, az apró részletek fraktálszerű egymásba fordulását és monumentalitását.

A Mandalorian korántsem hibátlan sorozat, egy dolgot azonban biztosan elért: sokak számára visszahozta a franchise-ba vetett hitet. A Disney feladata pont olyan nehéz, mint amilyen egyszerűnek hangzik: nem szabad visszaélnie vele…

süti beállítások módosítása