A vers gyönyörködtet, elgondolkodtat, empátiára tanít, letaglóz, megszólítja a lelket. Verset olvasni lélekemelő. Verset olvasni menő. Szeretnénk ezt bebizonyítani, így a Költészet napján összeszedtük azokat a verseket, sorokat, amelyek nagy hatással voltak az életünkre.
2021.04.11. Szerkesztette: Sipos Sára, borítókép: Unsplash
József Attila: Gyermekké tettél - részlet
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
József Attila mindig is a kedvenc költőm volt. Az első kötetemet nagypapámtól kaptam még általános iskolás koromban, és mindig ő olvasott fel belőle nekem. A Gyermekké tettél és az Óda című versek a két kedvencem tőle. A Mondjad Atikám című színdarab miatt még közelebb került a szívemhez. Hihetetlen költő, aki gyönyörűen és érzésekkel telve fogalmaz.
Jeneses Dorka
Kép: József Attila, vers.hu
Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat - részlet
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
Radnóti mindig is közel állt a szívemhez: költészete és ahogy alkotni tudott egyszerre letisztult és letaglózó. Végzős koromban hallottam ezt a verset egy előadás keretein belül, és szinte egyből megjegyeztem a sorokat. Rengeteg mindent rejt magában: harag, alázat, jövő, félelem, belenyugvás, lázadás. Nem lehet nem szeretni.
Tepfenhart Beatrix
Kép: Radnóti Miklós, színház.hu
József Attila: A Dunánál
Ez egy klasszikus, amit biztosan sokan ismernek, de életemnek volt egy olyan időszaka, amikor Kaszás Attila előadásában minden nap meghallgattam. Mindig fedeztem fel benne valami újdonságot, egy meglepő szót, egy bölcsességet, egy érzést. Ha már a Költészet napja van, nem hagyhatjuk ki József Attilát a gyűjteményünkből, akit ezen a versen keresztül nagyon jól meg lehet közelíteni. Kézzelfogható, mindennapi gondolatok vannak benne, mégis emberi létünk legmélyebb rétegéig hatol.
Verset nem lehet regényfolyamként, gyorsan olvasni, inkább olyan mintha egy különleges ízen nyammognánk percekig. Nagyon megnyugtató este, elalvás előtt a telefon helyett elővenni egy verseskötetet, és belekóstolni egy-két versbe. Nagyon ajánlom nektek is, hogy olvassatok rendszeresen verseket, mert teljesen kiszakítanak a sokszor felzaklató mindennapokból.
Taxner Tünde
Závada Péter: Vers a szerelemről és a matematikáról
Oly sok idő megy el formaságra,
az embernek nincsen is élettere.
Mint ez a gondolat a szótagszámba,
napjaidba, lám, nem férek bele.
Még a magányhoz is jóval több kell,
édeskevés tizenegy-két szótag.
A szerelem ritka prímszám, kettőnkkel
elsőre nem tűnik oszthatónak.
Nem vagyok én egy kimondott gépész,
ámbár lelkileg, ha bontok szárnyat,
jön, s keresztbe húz mindent az épész,
rideg törtjele a boldogságnak.
Nézd, egy kétváltozós egyenletben,
ha kivonod magad, úgy minden borul:
csak ülünk itt, mint két ismeretlen,
ix és ipszilon megoldatlanul.
De várj, feladnunk nem kell azonnal,
azt mondják, egyre tágabb lesz a tér,
s a mi életünk is, mint két vonal
a végtelenben talán összeér.
Kit kitettek, mint egy zárójelet,
ha írni nem is, számolni megtanul.
A végeredmény: maradnék veled,
én maradnék maradéktalanul.
Azért szeretem ezt a verset, mert szerintem kevés olyan vers és költő létezik, ami és aki az egyik legalapvetőbb és legbonyolultabb emberi érzésről, a szerelemről egyszerre ilyen őszintén és játékosan tud írni. Bármennyire is nem szeretem a matekot, ezt a verset - és a költő munkásságát - egyszerűen imádom.
Csikós Zsófia
Kép: Závada Péter, jelenkor
Ady Endre: Őrizem a szemed - részlet
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Röviden és tömören számomra Ady az a költő, aki minden pillanatot, érzésemet, gondolataimat versbe tudja foglalni, amiért hálás vagyok neki.
Gajdics Bálint
Kép: Ady Endre, cultura.hu
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
Számomra ez a vers a gondtalan és idillikus gyermekkor iránti vágyódást szimbolizálja, ahová sokan szeretünk visszarévedni. Mi lenne, ha most, felnőtt fejjel is megtennénk, és kiszíneznénk az életünk?
Kovács Máté
Kép: Kosztolányi Dezső, index.hu
Weöres Sándor: Akik megtalálnak
Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.
Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.
Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.
Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.
Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.
Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.
Én keresem halálomat
és életem majd megtalál.
A gimnáziumi éveim alatt találtam rá Weöres Sándor verseire, és rendkívül megfogott a költészetének érzékenysége és elmélyültsége. Pár éve mutatta meg anyukám ezt a verset, amit a költő fiatalon, csupán 15 éves korában írt, és nagyon megragadt bennem a szerzemény. Azóta sokszor a legváratlanabb pillanatokban egyszer csak eszembe jutnak a vers sorai, és valamiféle keserű nyugodtság tölt el. Ilyenkor úgy érzem, hogy ez a vers már megtalált engem.
Eblinger Éva
