Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

HTML

Azok a civil szervezetek, amelyek egy adott közpolitikai üggyel foglalkoznak, szakértelmük és rálátásuk miatt komoly szerepet tölthetnek be a közpolitika formálásában. Ugyanakkor a civil társadalom gyengülésével önmaga is képes közpolitikai kérdéssé válni.Ezek kapcsán kérdeztük Wessenauer Vesznát, a Political Capital elemzőjét, aki az intézet, civil társadalommal kapcsolatos kutatásaiért felel.

pchonlap_bio_wesves_hires.jpg

Mi az a civil társadalom?

Anélkül, hogy politikaelméleti mélységekbe mennék, a civil társadalom, dióhéjban, az a semmiképp sem homogén massza, ami állampolgárokból áll össze és egy-egy társadalmi ügy mentén, függetlenül és önkéntesen szerveződik meg. Létezik intézményesült és mozgalmi jellegű, alulról jövő (grass root) civil társadalmi egység. Fontos jellemzője továbbá, hogy többségében a civil társadalom ügyek mellett áll ki (pl.: állampolgári jogok védelme) és nem valami (pl.: kormány) ellen. Persze könnyen kialakulhat olyan politikai környezet, amely azt kívánja meg, hogy felszólaljanak döntések ellen vagy kritikát fogalmazzanak meg egy politikai rendszerrel szemben, de ezt az általuk képviselt értékek védelmében teszik.

Kik azok a civilszervezetek?

A civilszervezetek a civil társadalom intézményesült formái. Végeláthatatlan számú civilszervezet létezik és működésük sok szempontból eltér. Ugyanúgy civilszervezetnek számít egy vidéki sportklub, horgászegyesületek, egy fővárosi jogvédő szervezet és egy brüsszeli székhelyű nemzetközi civilszervezet. Meghatározó tulajdonság a civilszervezetek csoportosításakor, hogy mennyiben végeznek politikához kapcsolódó, arra reflektáló vagy azt kritizáló munkát. A civilszervezetek nagy százalékának semmi köze a politikai eseményekhez, lokális szinten tevékenykednek és teljesen apolitikusak (pl.: vidéki falunapokat szervező nonprofit szervezetek – persze elméleti szempontból minden politikai tevékenységnek számít, maximum nem tudatos). Emellett vannak olyan, sokkal kisebb számban fellelhető civilszervezetek, amelyek erősen kapcsolódnak a politikához, mert természetüknél fogva hivatásuk, hogy azt monitorozzák, véleményezzék a jogalkotást, felszólaljanak képviselt csoportjaik védelmében stb. Ezek a civilszervezetek lehetnek érdekérvényesítő szervezetek, amelyek egy-egy társadalmicsoport (pl.: magyar állampolgárok, roma közösségek, autisták stb.) érdekeit próbálják érvényesíteni kampányok és döntéshozatal felé megfogalmazott kritika segítségével. Léteznek szolgáltatást nyújtó civilszervezetek, amelyek valamilyen szociális problémára kívánnak választ adni (pl.: hátrányos helyzetű diákok segítése, jogsegély szolgálat, szexmunkások segítése). Attól azonban, hogy ezek a szervezetek próbálnak hatni a döntéshozatalra, felhívni a problémákra a figyelmet és felszólalnak a számukra elfogadhatatlan intézkedések ellen, nem válnak pártpolitikai szereplőkké, csupán a politikaitér részévé – a releváns jelenlét átka. Megjegyezném, hogy a civilszervezetek olyan területeken működnek a legintenzívebben, ahol az állam rosszul teljesít.

Milyen szerepet játszanak a politika, közpolitika/szakpolitikák formálásában?

Egy egészséges demokráciában fontos szerepet játszanak a civilszervezetek, egészen pontosan a civilszervezetek azon kis része, amely valamilyen közpolitikai ügyön dolgozik.  Gyakorlatilag térítésmentes auditálást végeznek a mindenkori kormány számára, hiszen a saját szakterületüket érintő döntéseket, jogalkotást és intézkedéseket figyelik, véleményezik és ajánlásokat fogalmaznak meg. Ideális esetben a kormányok ezt figyelembe veszik, érdekérvényesítésre lehetőséget adva egyeztető kerekasztal beszélgetéseket hívnak össze teret nyújtva ezzel a társadalmi párbeszédnek.

Milyen állapotban van a mai magyar civiltársadalom? Milyen nehézségekkel néz szembe a magyar civilszféra?

2014-es KSH adatok szerint kb. 63 000 bejegyzett civilszervezet van Magyarországon és ezen felül még léteznek nem szervezeti keretek között működő, civiltársadalmi egyégek is. Félrevezető és nem lenne helyes a civiltársadalomról egységes pólusként beszélni, mert a bejegyzett szervezetek csupán csekély százalékáról tudunk információkat. Egy hamarosan megjelenő elemzésünkből kiderült, hogy nagyjából milyen állapotban van a magyar civiltársadalom, de ahogy említettem, ez csupán egy kis szegmense az amúgy számos szervezetet magában hordozó civil szférának:

Leggyakoribb kihívások a forráshiány, az ellenséges és elutasító politikai környezet, a gyenge társadalmi támogatottság és a megosztottság. A politikához való viszony alapján négyféle típusú működés figyelhető meg: léteznek a mindenkori hatalommal szemben (így a jelenlegivel is) kritikus civilek, léteznek a jelenlegi politikai akarat és érdekek mentén működő civilek, valamint léteznek, egyre számosabban, a kettő között lebegő civilek, a fennmaradásért küzdve. A civilek negyedik, legnagyobb csoportja azon szervezetekből tevődik össze, amelyek egyáltalán nem tudatosak politikailag, nem jellemző rájuk a civil kurázsi, és nem folytatnak érdekérvényesítést.

A válaszok alapján a következő fő területekre különíthetőek el a civil szervezetek kihívásai:

Politikai kihívások

  1. Ellenséges politikai lépések a civilekkel szemben és azok hatása a szervezetekre
  2. Állami szereplőkkel való szakmai párbeszéd, érdekérvényesítés és együttműködés ellehetetlenítése
  3. Az állami támogatás átláthatatlan, szakmai helyett ideológiai alapon történő elosztása

Pénzügyi nehézségek

  1. Forráshiány és az ebből fakadó munkaerőhiány
  2. Korlátozott pályázati lehetőségek az átalakult politikai térben

Intézményesülésből származó adminisztratív, jogi, operatív és szervezeti kihívások

A közvélemény korlátozott tudása a civil szervezetek munkájáról, ami a társadalmi megítélés gyors megváltozásához, a bizalom csökkenéséhez vezethet a kormány által esetlegesen indított lejáratókampány következtében. 

Civil társadalom túlzott megosztottsága, belső identitásválság, ezekből fakadó együttműködés hiánya.

Annyi bizonyos, hogy a civiltársadalom egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon, de itt leginkább azokra a szervezetekre és mozgalmakra kell gondolni, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal szemben, olyan értékeket képviselnek, amelyek nem illenek a központilag meghatározott „Nemzeti egység” értékrendszerébe. Politikai kommunikáció szintjén ezek a szervezetek korábban Norvég állam által támogatott szervezetekként jelentek meg, most pedig Soros-pénzből működő konspirátorokként emlegetik őket. Az úgynevezett „szűkülő tér” („shrinking/closing space of civil society) nem csak magyar jelenség, sok másik országban próbálják a független és kritikus hangokat politika lejáratókampányok keretében elhallgattatni.

Amit még talán érdemes figyelembe venni, hogy egyre több olyan civilszervezet és mozgalom jelenik meg, amely 

Vagy a kormány által kerül megszervezésre és kvázi-civilszervezetként működik (angolul szokták QANGO – quasi-autonomous non-governmental organisation, vagy GONGO – government-organized non-governmental organization-nek nevezni őket). Ezek a szervezetek leginkább azt a célt szolgálják, hogy látszatszerepet betöltve, kormányhoz hű és annak intézkedéseit támogató civilhangot testesítsék meg.

Vagy szélsőséges eszmék mentén kerül megszervezésre. Szélsőjobbról szóló kutatásainkból kiderült, hogy egyre erősebbek és nagyobb számban vannak jelen vidéken a szélsőjobb által szervezett „civiltársadalmi” szereplők, mozgalmak. Közösségszervezők szerint ez nem tekinthető hagyományos értelemben közösségszervezésnek, inkább politikai szerveződésekről van szó. Az elmondható, hogy a szélsőjobbos szerveződések vidéki jelenléte és ezáltal érték- és közösségteremtő ereje erősebb és sikeresebb.

Hogyan lehetne ezen javítani?

Leginkább az utolsó pontból fakad a válaszom, amelyet már sokan megfogalmaztak korábban: a főként budapesti székhelyű intézményesült (infrastruktúrával, munkatársakkal rendelkező), nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező civilszervezetknek meg kell kezdeniük a vidéki Magyarországgal való kapcsolatfelvételt (pl. azért, mert a nonprofit szektor teljes bevételének több, mint 55%-a felett a KSH adatai szerint budapesti szervezetek rendelkeznek). Rendszerváltás óta fennálló elmaradása a civilt társadalomnak, hogy nem fordított kellő figyelmet a társadalmi bázis és támogatottság megszerzésére, ami mindmáig nem jelentett nagy problémát, de az átalakuló politikai térben erősen szükségszerűvé vált. A probléma ismert, jelenleg a kapacitás és az erőforrások előteremtésén van a hangsúly.

Magyarországon milyen szerepet játszanak a civilszervezetek a politika, közpolitika/szakpolitikák formálásában?

Mivel a civil szervezetek közelebb vannak a mindennapi problémákhoz, sokkal gyorsabban felismerik azt, hogy valamilyen területen nem teljesít az állam. Miközben ezekre a problémákra civil szervezetek megoldásokat fejlesztenek ki, kevés támogatást kapnak az államtól, még akkor is, ha ezeket a megoldásokat szívesen is ajánlják.  Lássuk be, önmagában szerencsétlen a problémára rámutató szerep, mert az állami tisztviselők mindezeket munkájukkal szembeni kritikának élik meg.  A „Magyarország jobban teljesít” narratívába is nehezen beilleszthető az, ha egyes kormányzati szereplők, elismerik, hogy problémák vannak. Nem marad más, egyszerűen besorolódnak a politikai ellenség kategóriájába a kritikus szervezetek. A legtöbb esetben ezzel gyakorlatilag ellehetetlenül annak a lehetősége is, hogy részt vegyenek a közpolitika formálásában. A már említett kutatásunk egyik megállapítása az volt a kutatásban résztvevő civilszervezetek igazgatóinak részéről, hogy az egyik nagy kudarca a magyar civil szférának, hogy nagyon minimálisan sikerült az elmúlt 27 évben hatni a döntéshozatalra.

Korábban léteztek civil egyezetető kerekasztalok egy-egy téma mentén (pl.: korrupció, átláthatóság), de azok idővel megszűntek és látszatfórumokká alakultak. Jó példa az OGP: A Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) egy 2011-ben életre hívott, az országok önkéntes részvételén alapuló nemzetközi kezdeményezés. Az OGP-nek az a célja, hogy a csatlakozó államokban elősegítse a polgárok felé nyitott kormányzás megteremtését és erősítse a közhatalom átláthatóságát. A kezdetben nyolc országot tömörítő szervezethez időközben 65 kormány csatlakozott, Magyarország 2012 óta tagja az OGP-nek. Aztán a magyar kormány 2016-ban kilépett. Indoklás: „A jelentésekben a hazánkat folyamatosan bíráló, úgynevezett civil szervezetek véleménye megjelent, a kormányzati választ azonban negligálták. Semmi értelme, hogy egy ilyen – az alapításkor kitűzött céloktól és elvektől teljesen eltért – szervezetben fenntartsuk tagságunkat. Szijjártó Péter a mai napon a kormány döntéséről értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát."

Interjút készítette: Mikus Áron

5 komment

Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere tegnap bejelentette, hogy családtudományi mesterszak indul a Corvinuson. Ezzel kapcsolatban kerestük fel a BCE oktatási rektor helyettesét, hogy választ kapjunk az alábbi kérdésekre:

  • Mióta tervezik, és mikor indul a szak?
  • Melyik intézet keretein belül fog megvalósulni a mesterszak?
  • Kik rakják össze a koncepciót és a tananyagot?
  • Mit fog a tananyag tartalmazni?
  • Kik lesznek az előadók?
  • Mit gondolnak, mekkora igény van erre a szakra?
  • Kik alkotják a szak célközönségét?
  • Hány hallgatóval terveznek?

A Kommunikációs Igazgatóság által küldött sajtóközleményből megtudtuk, hogy „a nemzetközi mintákra (family studies) épülő családtanulmányok mesterképzési szak létesítéséhez szükséges képzési és kimeneti követelmények összeállítása jelenleg a véleményezési fázisban tart, ebben a folyamatban a Budapesti Corvinus Egyetem is részt vesz.”

„Amennyiben a feltételek adottak, a BCE nyitott a mesterszak indítására. Az egyetem 2017 szeptemberétől a szakot megalapozó szakirányú továbbképzés indítását tervezi.„

A tervezett képzési programja „alkalmazott statisztikai és kutatási módszertant, szakspecifikus társadalomtudományi (jogi, közgazdaságtani, politológiai, szociálpolitikai) ismereteket, családszociológiát, demográfiai ismereteket, valamint családpolitikai tervezést és elemzést” tartalmaz.

A képzés célja, „hogy a végzett hallgatók képesek legyenek a családok vizsgálatára fókuszáló tudományos tevékenységre, a demográfiai kihívásokra adandó tudományos igényű válaszok kidolgozására és a családokat érintő szakpolitikai koncepciók, intézkedések hatásainak elemzésére.”

„A Budapesti Corvinus Egyetem a társadalom és a gazdaság fontos alapegységeként tekint a családokra. 2016-ban az egyetem a német Stiftung Familienunternehmennel együttműködve például létrehozta a Családi Vállalatok Központot, ami a családi tulajdonú vállalatokat kutatja, hogy az így létrejövő tudással is segítse a magyar gazdaság és társadalom erősödését. Az indítandó családtanulmányok mesterszak is a BCE ezen törekvését támogatja.”

Amennyiben további információkat kapunk, a cikket frissítjük.

Címkék: corvinus családtudomány

Szólj hozzá!

08.
március

„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral

Az egyetemek feladatáról, társadalomban betöltött szerepéről, az oktatás hatékonyságáról és a tanulmányi versenyekről kérdeztük Király Gábort, egyetemünk docensét.

Mikus Áron  |  Szólj hozzá!

Mi az egyetem feladata?

Az egyetemeknek az oktatást és a kutatást szokták stabilan az alapvető két funkciójának tekinteni. Az elmúlt 20-30 évben ezzel kapcsolatban volt egy elbizonytalanodás. Megjelentek újabb funkciók és megkérdőjeleződött, hogy mi a harmadik missziója az egyetemeknek. Itt lehet említeni a regionális beágyazódást, a tudás transzfert, vagy akár a tudomány népszerűsítését. Alapvetően az a kérdés, hogy mit gondolunk tudásnak és mit értékes tudásnak, amit érdemes átadni a hallgatóknak. Ha pedig a tudás átadást és a tudás termelést tekintjük alapfeladatoknak, akkor az a kérdés merül fel, hogy miképp lehet ezt a kettőt összeegyeztetni. Jó-e ha ez a kettő együtt jár? Az egyetemek mögötti alap elgondolás az volt, hogy igen. Viszont ezzel kapcsolatban szokott az felmerülni, hogy a kutatóegyetemeken nem tanítanak olyan jól, mert ott inkább kutatók vannak és nem tanárok. Azonban az erre vonatkozó vizsgálatok ezt nem támasztották egyértelműen alá.

Milyen szerepet tölt be az egyetem a társadalomban?

Az egyetemeknek az a szerepe, hogy tudást hoznak létre és tudást adnak át, nem csak a munkaerőpiac számára hasznos. Kutatások bizonyítják, hogy az egyetemet végzettek tovább élnek, egészségesebbek, politikailag aktívabbak és jobban rálátnak a világra. Tehát a gazdasági tényezőkön túl rengeteg pluszt tudok említeni.

Ön hogyan látja az egyetemek profiljában történő változásokat?

Akik ezt kutatják, azok szerint azt lehet látni, hogy a tudományegyetemek és az alkalmazott tudományok egyetemei – amik már Magyarországon is megjelentek – közelednek egymáshoz és egyre jobban hasonlítanak. A klasszikus főiskolai szektorral – ami mára részben alkalmazott tudományok egyetemévé vált – szemben is megjelent az az elvárás, hogy magas szintű alkalmazott kutatásokat folytassanak.  Ennél fogva ők elkezdenek többet foglalkozni a tudományos termeléssel, kutatással. A tudományegyetemektől pedig azt várják el, hogy piacorientáltabbak legyenek, és nagyobb hangsúlyt fektessenek a munkaerőpiac igényeire. Tehát ha nem is rövid, de hosszú távon egyfajta izomorfizmus figyelhető meg. Erről DiMaggio és Powell beszélnek szervezetelméleti szinten, hogy idővel elkezdenek hasonlítani egymásra a különböző típusú szervezetek egy adott területen.

pszk7.jpg

A tudományegyetemekkel szemben fel szokott merülni a kritika, hogy nem kifizetődőek piaci szempontból.

A tudomány mindig is luxus volt. Ha elkezdjük méregetni, hogy mi éri meg, mi nem éri meg, akkor azt kell mondanunk, hogy a tudomány nem éri meg. Mindazonáltal rengeteg kutatásnak, amiket nem a piaci értékesíthetőségük miatt végeztek el, mégis volt konkrét piaci eredménye. Ha nagyon leszűkítjük a használhatóságnak a fogalmát, meg azt, hogy miből lehet később piaci érték és csak alkalmazhatóságra és a piac igényeire fókuszálunk az véleményem szerint nagyon leegyszerűsítő és akár kontraproduktív is lehet. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, hogy mi lesz 10 év múlva például a munkaerőpiacon. Továbbá sok olyan készség van, amit nem lehet direktben fejleszteni. Személyes példám, hogy amikor elkezdtem dolgozni akkor kiderült, hogy jó vagyok jogi szövegek olvasásában, attól függetlenül, hogy azelőtt soha nem olvastam ilyen szövegeket, viszont Habermas olvasásával megszerzett szövegértési készséget ott is tudtam hasznosítani. Másik példa a kulturális antropológia, ami első ránézésre a piac számára haszontalannak tűnhet, pedig a telekommunikációs és mobilfejlesztő cégek antropológusokat alkalmaznak azzal kapcsolatban, hogy milyen rituáléink vannak a technológiával, hogy használjuk, hogyan kötődünk hozzá, hogyan használjuk a teret a technológia segítségével. Mindezek miatt én a tudományegyetemek mellett vagyok, és szerintem az egy érték, hogy sok féle szak van és sok féle irányba képezheti magát az ember. Viszont akár azokról, akár alkalmazott tudományok egyeteméről beszélünk fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól oktatni, tudást átadni.

Ezek szerint az oktatás módjával kapcsolatban beszélhetünk egy út keresésről.

Az eredeti elképzelés az, hogy a tudományegyetem inkább elméleti oktatást nyújt, míg a főiskolák és az alkalmazott tudományok egyetemei inkább gyakorlatorientált képzéseket kínálnak. Ez nyilván egyben egy piaci szegmentáció is. Az alapkérdés viszont az, hogy hogyan tudunk hatékonyan oktatni és bármilyen tudásról is beszélünk, honnan tudjuk, hogy ténylegesen sikerült átadni a hallgatóknak. Hogyan tudunk olyan tanulási környezet létrehozni, ami azt próbálja elérni, hogy rendszerekben gondolkodjanak a hallgatók. Személyes oktatói hozzáállásom az, hogy bármilyen tudásról is van szó nem az a kérdés, hogy mit tudnak megtanulni, hanem hogy hogyan tudnak kapcsolatokat teremteni az anyagon belül, a saját tudásuk és a tananyag között. Mennyire tudják kreatívan használni azt a tudást, azokat az elméleteket, amiket megtanulnak. A kihívás az, hogy milyen módszerrel tudja az egyetem jól mérni, ha ezt keressük. Más tanulási környezetekben, mint például a sport vagy a zene, nehezen lehet azt elképzelni, hogy elmegyünk zongorát tanulni akkor az oktató tart egy másfélórás előadást a zongoráról, amit otthon elméletben megtanulunk, majd visszamegyünk és folytatjuk, aztán abból vizsgázunk… Itt egy nagyon gyakorlati jellegű oktatásról beszélünk, és ezt jó lenne beemelni. Ezt persze a felsőoktatás tömegesedése nehezen teszi lehetővé.

Lehet, hogy leegyszerűsítő a kérdés, de a tömegesedésből adódó problémákat nem lehetne kivédeni azzal, ha több tanár lenne?

Mindig Horn Györgynek, az AKG igazgatójának, gondolatai jutnak erről eszembe: „igazából tudjuk, hogy milyen lenne a jó oktatás, csak elképesztően drága lenne az átalakulás.” Persze kivédhető lenne több tanárral és alacsonyabb hallgató/oktató aránnyal, de itt a méretgazdaságosság is egy kérdés. A különböző képzési szintek elválasztásának egyik alapötlete az lehetett, hogy ahogy halad előre a hallgató, mester, vagy PhD szinten már egyre inkább személyes és akár partneri viszony is lehet az oktató és a hallgató között, ahol nagyobb hangsúly helyeződik a hallgató személyes fejlesztésére, érdeklődésére.

Viszont ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy azok a hallgatók, akik már a tömegképzési rész után kiszállnak, azok rendelkeznek-e versenyképes tudással?

A munkaerőpiac azt jelzi vissza, hogy igen és ha azt vesszük, hogy mekkora a diplomás munkanélküliség aránya más fiatal csoportokhoz képest, akkor azt látjuk, hogy akinek diplomája van az sokkal könnyebben és gyorsabban talál munkát – még az elvileg nem gyakorlat-, vagy piacorientált képzések elvégzése után is. Amennyiben az a kérdés, hogy személyesen hozzáteszünk-e valakinek az életéhez azáltal, hogy egyetemre járt, akkor azt másképp kell vizsgálni. Nényei Pál HVG-ben megjelent interjújában mondta: "Ha egy iskola nem a gondolkodó diákokért dolgozik, zárjon inkább be!". El kell gondolkodnunk, arról, hogy mit szeretnénk! Versenyképes tudással, a munkaerőpiacon jól hasznosítható készségekkel rendelkező hallgatókat képezni, vagy kritikusan, a világban a saját helyzetükről gondolkodó embereket. Persze nem feltétlenül zárja ki egymást a kettő. A saját szerepemet tekintve én a másodikat szeretném. A tömegesedéssel kapcsolatban meg: Sétálhatnánk három fővel a Margitszigeten féléven keresztül a világról elmélkedve, de ez nem megoldható és azt kell kitalálni, hogy milyen más utak vannak. Ide kapcsolódik Eric Mazur a harvardi egyetem fizika professzorának észrevétele, aki azt fedezte fel, hogy miután a hallgatók levizsgáznak fizikából kis idő elteltével alapvető folyamatokkal sincsenek tisztában. Egy másik professzort idézve arra jutott, hogy a számonkérés a farok, ami csóválja a kutyát, mert a hallgatók nem a tananyagot tanulják meg, hanem azt, amit számon kérnek tőlük. Ezért ha úgy kérjük a hallgatókat számon, hogy a rendszerező készségükkel, a megtanult tudást mozgósítva oldjanak meg egy problémát, akkor ők is ezeket a készségeket próbálják majd fejleszteni.

Ebben nagy segítséget nyújthatnak a problémamegoldó versenyek.

Igen, ebből a szempontból nagyon jók a problémamegoldó versenyek, különösen abban az értelemben, hogy az egyetemen tanult, különböző tantárgyak között megtalálhatják a hallgatók az összefüggéseket. Egy esettanulmányi verseny esetén például több tudományág tudásanyagát kell egyszerre mozgatni, egy TDK esetében egyszerre kell elméleti és módszertani kérdésekkel foglalkozni. Ezek pont azokat a készségeket mozgatják, amik szerintem a munkaerőpiacon is értékesek.

Írta: Mikus Áron

Címkék: interjú felsőoktatás egyetem corvinus chm corvinusonline

Szólj hozzá!

Ősz. Rétegesen öltözködöm, a hideg beálltával alig járok el, a tüntetéseket is csak streamelem, otthon iszom, előkerülnek a halogatott sorozatok. Ha mégis mozdulok, a belvárosban ezt tömegközlekedéssel teszem. Az aluljáróban megcsap a bepállott kabátok és egy elhibázott hajléktalanpolitika szaga. Nők, férfiak, elesettek, a betonvalóságon. Ha megkérdek egy öregurat, hogy miért nem megy szállásra, azt feleli, ott csak kirabolnak. Amennyiben egy idős hölgyet kérdezek ugyanerről, hozzáteszi, megerőszakolnak. A felszínre érve a diszkontok szellőzőrácsain magasló tüskék és a fekvésgátló padok képében szemlélem a magyar, szervezeti humanizmus bukását. Mit lehet tenni?

Kukorelly Endrét, József Attila-díjas írót, költőt, az Országházi Divatok szerzőjét (2014, Libri), volt LMP-s képviselőt kérdeztem a hajléktalan-segítő projektjéről.

 

Tegeződhetünk?         

Aha.

 

Nyugodt Szív A Lakhatásért, kinek a nyugalmáról van szó?

Az enyémről.

 

Mit gondolsz, az irodalmi elismertséged segít az ügynek?  

Nem.

 

Adekvát kérdés: miként segíthetünk? 

Az segít, ha elég sokszor kérdez a média. Elég sokszor kérdez. Fölmész a Nyugodt Szív A Lakhatásért Fb-oldalára – vagy a csoportra –, megkeresed a számlaszámot (OTP - 11707000-20490166), és befizetsz valamennyit, jelképes összeget akár. Két sör ára. Inkább sokan keveset, mint kevesen sokat. Leginkább sokan sokat, és ha van kedved-időd, gyere el az egyik megbeszélésre, vállalj mentori feladatot. Igyekszünk azokat kicsit gondozni is, követni a továbbiakban, akiket azzal a pénzzel támogatunk, amit befizettél.

 

kukorelly_endre_jogtiszta.jpg           Fotó: Szilágyi Lenke

Hogyan dolgoztok? Mekkora a csapat? 

Öt tagú kuratórium, Hoffmann Andrea, Bod Judit, Németh Boglárka, Kovács Marianne meg én – és egyéb hölgyek, akik mentorálnak. Csupa kedves és kitartó nő, fantasztikus! Megbeszéljük a dolgokat, ami nem olyan könnyű, mert kicsik vagyunk, és sok a kérelem. Cirka 23 milliót fizetett be cirka 900 ember, 400 családnak segítettünk. Sok és kevés.

 

Ha jól tudom, a Nyugodt Szív nem csak hajléktalanokkal, hanem a kilakoltatás szélén álló családokkal is törődik. Értük mit tudtok tenni? 

Az nagyjából ugyanaz. Ha benn tartunk a rendszerben valakit – kifizetjük az elmaradt lakbérét vagy közüzemi számláját –, az nyomban egy hajléktalannak kevesebb.

 

Meg tudod ragadni a pillanatot, amikor megszületett a projekt? 

Tavaly január 10-én éjjel elcsíptem az utolsó metrót, és ahogy feljöttem a lépcsőn, mellbevágott az aluljáróban fekvő emberek látványa. Így, vacsora után, durva kontraszt. A Vapianóban vacsoráztunk amúgy. Minden nap látod, semmi új, mégis, egyszerre csak megcsap, ami addig csak taszigál. A szag nem, azt hidegben kevésbé érzed. Otthon leültem a gép elé, és azonnal, mielőtt jobban belegondoltam volna, hogy mi lesz ebből, csináltam egy oldalt meg egy csoportot Nyugodt Szív névvel. Szombat volt amúgy. És hideg, ezt már mondtam. Délután a barátaimmal, egykori egyetemi csoporttársaimmal fociztam, aztán vacsora, tök jó volt minden, aztán meg a mellbecsapás.

 

Szerinted milyen a hajléktalan-program ma, Magyarországon?  

Semmilyen. Valamilyen, de az így semmi. A tömegszállás nem megoldás, aki rászorul, fél tőle, egymástól is tartanak. A végrehajtó hatalom túl sok dologban diszfunkcionális, ha nem érez megfelelő civil nyomást, nem megfelelően teljesít, ez érthető, ilyen a létezés, minden csakis nyomásnak enged. A társadalom bizonyos csoportjainak nincs megfelelő lobbiereje, nem artikulálják, nem képviselik az érdekeiket, nem szavaznak, nem tényezők szavazatmaximálási szempontjából tehát nem kerülnek a hatalmon lévők horizontjába. Valamiként segíteni kell nekik, hogy be kell léptetni őket ebbe a térbe, és korántsem szívjóságból. Hanem önös érdekből. Ezért nyomatom, ahol tudom, hogy a politika a civilek dolga. Vegyél részt és vegyél rá másokat, hogy részt vegyenek.

 

Az országházi tapasztalataid hasznosíthatók egy ilyen szervezet működtetésében?  

Nem.

 

Vannak javaslataid a döntéshozók számára? 

Amit csinálunk, nettó javaslat. Szociális bérlakás-program, jól fölszerelt intézményrendszer testi-lelki sérültek ellátására, sok-sok jól fizetett szociális munkás. Nem ördöngösség – de nem is angyalkodás. A heves részvétel az agorán az álladalmat arra készteti, hogy rendesen funkcionáljon.

Szólj hozzá!

Emlékszel arra a szeretett tanárodra, aki elindított a pályán, akihez mindig fordulhattál jó tanácsért, szakmai támogatásért? Ha ismersz ilyen tanárt, edzőt, jelöld őt a Mester-M Díjra!

mester-m_program_moderniskola_hu_640x448_v2_2.jpg

Emlékszel arra a tanárodra, aki érdekessé tett számodra egy tudományt vagy edződre, aki megszerettette veled a sportot és segített, hogy mindig a legjobbat hozd ki magadból? Ezek a pedagógusok méltók a Mester-M Díjra! Segíts nekünk megtalálni őket! A Mester-M Díj anyagi és erkölcsi elismerés, a díj értéke 1.000.000 forint személyenként. A legérdemesebb jelöltek közül évente egyszer az Új Európa Alapítvány kuratóriuma összesen 10 személyt választ ki a sport, a művészetek, valamint a bölcsészet- és természettudomány területeiről. Jelölni a jelölt nevének, elérhetőségének megadásával és rövid indokolással lehet online módon. Jelölt lehet minden olyan tanár, edző, pedagógus, aki 18 év alatti fiatalokat oktat, diákjai szakmai pályafutását önzetlenül és eredményesen segíti, ezen keresztül pedig szakmai és emberi példát állít tanítványai elé.

Online jelölés 2016. december 31-ig: www.ujeuropaalapitvany.hu; Díjátadás: 2017. tavasz

Kapcsolódó link:

Szólj hozzá!

Meguntad az otthoni munkavégzést, szeretnél kiszakadni a megszokott rutinodból és kreatív légkörben bővíteni ötlettárad? Olyan helyre vágysz, ahol napközben dolgozhatsz a belvárosban, nincs tömeg és kényelmes a munka? A Budapesten már több éve működő közösségi irodákban mindez egyszerre van jelen, emiatt egyre több magyar, illetve külföldi szabadúszó vagy mikrovállalkozásban dolgozó személy veszi igénybe ezeket az úgynevezett “coworking” irodákat. Mondhatnánk, hogy a munkahely és kávézó ötvözéséről van szó, de mégis minden iroda több dolgot rejt magában, ami megadja az egyes helyek saját kis atmoszféráját.

KUBIK Coworking

A KUBIK coworking a Jászai Mari téren található, ezáltal tökéletes választás azoknak, akik munka közben sportolásra adnák a fejüket, ugyanis egy Margit-szigeti kocogás után lehetőség van használni a kulturált zuhanyzót, majd felfrissülve visszatérni a feladatokhoz. A közösségi reggelik, ebédek és különféle rendezvények összekovácsolják az ott dolgozókat.

tumblr_inline_mzuoj1eni61sxdy5p.jpg

Forrás: http://kubikbudapest.tumblr.com/galeria

KAPTÁR Coworking

A KAPTÁR rendkívül előnyös, belvárosi elhelyezkedésével és kedvező áraival sok szabadúszó törzshelyévé vált az elmúlt években. A közösségi programok által próbálnak egy minél színesebb és inspirálóbb közeget kialakítani, ahova szinte mindenki szívesen visszajár. A rendszeresen szervezett közösségi ebédek által a networking is tökéletesen megvalósul.

 fixi.png

Forrás: http://kaptarbudapest.hu/rolunk/kepek-videok/

LOFFICE Coworking

A több díjat is elnyerő LOFFICE Budapesten már több közösségi irodát is nyitott, ahova a hét minden napján, éjjel-nappal el lehet látogatni, annak függvényében, hogy milyen csomagot választunk. A legelső, Paulay Ede utcai iroda egy 7 szintes épületben, 1200 m2-en található, amely megújuló energiaforrásokkal működik, emiatt gázfelhasználás nem történik az ingatlanban. A többi designer stúdió irodájuk szintén nagyon kedvező elhelyezkedésű.

saletrom_by_loffice5_hg_hu.jpg

Forrás: http://budapest.lofficecoworking.com/index.php?pageid=62&mgalleryAction=Gallery&mgallery_gid=2&baseAction=Item

Greenspaces

Az Oktogonon található Greenspaces egy polgári lakásból lett kialakítva, amely nyugodt, baráti környezetben fogadja az ügyfeleit, és ahogy a nevéből is adódik, a természettudatos gondolkodás dominál tereiben.

img_0649_k.jpg

Forrás: http://greenspaces.hu

Colabs Buda

Ahogy a neve is arra utal, a Colabs Buda a város ezen részén helyezkedik el, de nemrég a Duna túloldalán is nyitottak egy közösségi irodát. Azon kívül, hogy a munkahelyi körülményekre nagy hangsúlyt fektetnek, a kikapcsolódás sem szorul háttérbe, hiszen ügyfeleiknek pingpongozásra, csocsózásra is lehetőségük adódik, vagy akár a babzsákokban üldögélve is kipihenhetik a munka fáradalmait.

ly0aesagbgsxpid43zxq.jpg

Forrás: http://www.colabs.hu

1 komment

Mit fognak megkérdezni az állásinterjún? Vajon alkalmasnak fognak találni? Biztosan ezt az inget kellene választanom, hogy elég szakmainak tűnjek? Sok-sok ehhez hasonló kérdés kavaroghat bennünk egy ilyen megmérettetés előtt. Sokan azonban nem is gondolják, hogy a lentiekhez hasonló kérdésekkel találják szemben magukat, és inkább ilyenek átgondolására kellene fordítani a figyelmet. Amikor felkészülünk szakmaibbnál szakmaibb jellegű kérdésekre, és mégsem azokkal találjuk szemben magunkat, hanem a felsoroltakhoz hasonlóakkal, az esetenként elég kellemetlen pillanatokhoz vezethet.

  1. Előfordult már, hogy valahonnan kirúgták?
  2. Miért szeretné otthagyni a jelenlegi munkahelyét?
  3. Az önéletrajzában azt írja, hogy dinamikus, eközben jelentős túlsúllyal küzd. Ez a kettő hogyan egyeztethető össze?
  4. Mennyi idő múlva szeretné elnyerni a főnök állását?
  5. Miről gondolkozik, amikor egyedül ül a buszon?
  6. Hány fodrászat van Szingapúrban?
  7. Lopott már tollat a munkahelyedről?
  8. Ha 80 éves lenne mit tanácsolna az unokáinak?
  9. Hogyan működik az internet?
  10. Tervez-e a közeljövőben gyereket vállalni?
  11. Melyik dal írja le a legjobban a munkamorálját?
  12. Ha lenne egy millió dollárja milyen vállalkozásba kezdene?
  13. Meg tudna nevezni három Nobel-díjast?
  14. Mi lenne ha most felhívnám az előző főnökét és kikérném a véleményét Önről?
  15. Ön hogyan döntene az én helyemben?
  16. Milyen érdemjegyet kapott matematika alapjaiból? És mikroökonómiából?
  17. Mennyi ideig tervez a cégnél dolgozni?
  18. Hogyan írná le magát egy szóval?
  19. Hazudott valamiről a motivációs levelében?
  20. Mit mondana Önről egy olyan személy, aki nem kedveli?

Szólj hozzá!

Olaszország a művészetek, a kulináris élmények, a természeti csodák hazája, melynek déli területén, Szicíliában alakult ki a világ egyik legrégebbi és legbefolyásosabb maffia szervezete. Felmerülhet bennünk azonban a kérdés, hogy miért pont Dél-Olaszországban alakult ki ez a társadalmi formáció, s hogy volt képes ennyi éven át fennmaradni. A kérdést Papp Gergővel, a Szociológia és Társadalompolitika Intézet doktoranduszával jártam körbe.

 

Számos feltételezés létezik arról, hogy mikorra tehető a maffia csoportok első megjelenése. Feltehetően már a középkorban is léteztek különböző titkos társaságok, melyek az idegen csoportok betörései ellen szerveződtek, azonban az első, hivatalos feljegyzések a 19. századból származnak. A jelenség kialakulásához elsősorban a Habsburg spanyol uralom alatt kialakult bizonytalan állapotok járultak hozzá. Ebben az időszakban nem létezett kimondott központi hatalom, bizonytalanság övezte a törvényeket, a gazdasági életet és a szicíliaiak egymás közötti viszonyát is. A kiszámíthatatlan állapot következtében a kereskedelem és az ipar területén stagnálás volt megfigyelhető, s a gazdasági érintkezések száma jelentősen csökkent, hiszen az emberek mozgástere meglehetősen lekorlátozódott. Ezen folyamatok eredményét egy szicíliai közmondás is jól szemlélteti: "Ellenséged a szakmádbeli másik ember", azaz ezentúl nem a versenytársak megelőzése lett a cél, hanem azok lesüllyesztése, megtévesztése. Az említett faktorok tehát torzítják a piaci versenyt, így aki egy ilyen környezetben előrébb akart lépni, sikereket akart elérni, annak más eszközökhöz kellett folyamodnia, amit a maffia világa biztosítani tudott. S habár társadalmi szinten ez a bizonytalanságból fakadó magatartás káros, azonban a körülményeket figyelembe véve megállapítható, hogy egyéni szinten racionális tevékenységnek számít.

Kérdés azonban, hogy a bizonytalanság hogyan alakít ki egy ennyire tartós társadalmi formációt. Fennmaradásuk titka egyrészt az általuk nyújtott szolgáltatásokban rejlik, hiszen olyan tevékenységeket folytattak, amelyek a kialakult bizonytalanságból fakadtak. Tehát olyan területeken tevékenykedtek, ahol a legerősebb pozícióval tudtak rendelkezni, monopol helyzetet tudtak kialakítani. Ezen törekvésüket nevük - "Cosa Nostra", "a mi dolgunk" - is jól szemlélteti, ami egyrészt összetartozásukat, másrészt a különböző szereplők piacról való kizárását fejezi ki. Továbbá a szicíliaiak maffiához való alkalmazkodása, a helyzet elfogadása is elősegítette erejük megerősödését. Végül pedig jelentős faktornak számít az adott területen kialakult politikai rendszer is. Benito Mussolini diktatúrájának idején a maffia csoportok jelentősen visszaszorultak, ami arra vezethető vissza, hogy ez a rendszer független volt az őt fenntartó érdekektől. Ezzel szemben egy demokratikus rendszerben a lakosságra való támaszkodásnak nagy szerepe van, így a rendszernek valamelyest kezelnie kell társadalom tagjait befolyásoló csoportokat.

13 komment

A gazdasági vezérigazgató helyettesi terület senior szakértője húsz éve kezdte pályafutását a Telekomnál. Véleménye szerint azért inspiráló az ICT szektorban dolgozni, mert ez maga a jövő.  Az aktuális trendek mindinformatikai megoldásokra építenek, melyeknek sokszor alapfeltétele a telekommunikációs hálózat, és ebben sok lehetőség rejlik. 

Szólj hozzá!

Jog és Politika a fantasykban címmel tart előadássorozatot az ELTE ÁJK HÖK, amelynek dr. Tóth Csaba rendszeres előadója, valamint a 2016-ban megjelent, A Sci-fi Politológiája című könyv szerzője.  Ezek kapcsán kérdeztük a Sci-fi, a fantasy és a politika kapcsolatáról.

Közgazdász: Honnan jött az ötlet, hogy a Sci-fi és fantasy világok politikai rendszereivel foglalkozzon?

Tóth Csaba: Nálam okosabb emberek mindig azt mondták, hogy olyannal kell foglalkozni, amit az ember nagyon szeret. Gyerekkorom óta érdeklődtem mind a sci-fi, mind a politika iránt, és szerencsére a politológia tanulmányaim lehetőséget adtak arra, hogy ezt a két területet kombináljam.

Vannak olyan sajátosságok, amelyek kizárólag a fantasykban található politikai rendszerekre jellemzőek?

Szerintem nincsenek. Sőt! Pont ez az érdekes, hogy – miközben ezek nagyon kreatív szerzők által alkotott világok – a politika alapjai ugyanúgy jelennek meg mint a mi világunkban, talán ezért is alkalmas arra, hogy egyetemen is a sci-fi és fantasy világokon keresztül mutassuk be a politikát, vagy akár a jogot és a közgazdaságtant. Van néhány olyan szerző, aki próbálkozik egzotikus politikai rendszerek felvázolásával. Csak hogy egy példát mondjak: Alastair Reynoldsnak van egy demarchia nevű politikai rendszere, melyben sorsolással választják ki a politikai vezetőket. De igazából nem ezek a jellemzőek.

Hogyan hat a fantasyk társadalmára a varázslat?

A mágiának azért van fontos szerepe, mert sok világban megakadályozhatja a kapitalista fejlődést, a polgárság kialakulását, az iparosodást. Egészen egyszerűen azért, mert a nagyobb teljesítmény eléréshez nincs szükség fejlődésre, nincs szükség gépekre, hanem mindent el lehet érni varázslattal. Ebben az esetben a tehetséges fiatalok nem iparosnak tanulnak és vállalkozók lesznek, hanem varázslók lesznek. Ez az egyik magyarázat arra, hogy miért van az, hogy a legtöbb fantasy világban nincs polgárság. A Gyűrűk Urának például van egy olyan értelmezése, amely szerint Mordor, a gonosz, voltaképpen egy iparosodás irányába induló társadalmat jelentett a dolgos orkokkal, akik igyekeznek egyre többet dolgozni. Pont ezért jelentenek fenyegetést a mágiában érdekelt konzervatív embereknek, mert ők egy ilyen folyamatosan dolgozó társadalom helyett, inkább egy idillikus, kissé nemesi, agrárius, konzervatív világot szeretnének. Ebben az értelmezésben Mordor valójában a progressziót képviseli, amelyen nevetünk, de ez jól mutatja, hogy milyen témákat lehet feldolgozni az ilyen könyveken keresztül.

Mit tanulhatunk a fantasykból politikai szempontból?

Rengeteget. Ezek a világok lehetőséget nyújtanak nekünk arra, hogy gondolatkísérleteket végezzünk. A társadalomtudományok egyik nagy problémája az, hogy nem tudjuk újrajátszani a történelmet. Viszont gondolatkísérlet szintjén ez a sci-fi, fantasy világokban lehetséges. Például Philip K. Dick Az ember a fellegvárban c. híres könyvében – aminek a sorozatfeldolgozása most fut az Amazonon ­­­– azt vizsgálja, hogy hogyan nézne ki az Egyesült Államok, ha náci és japán megszállás alá kerül a második világháború után. Vagy Ursula Le. Guin egyik művében az embereknek alapvetően nincs nemük, de minden hónap egy meghatározott időszakában vagy férfivé, vagy nővé válnak. Ebben az esetben lehetőségünk nyílik arról az egyébként kimondottan fontos társadalmi kérdésről gondolkodni, hogy a biológiai és a társadalmi nemnek pontosan hol húzódik a határa

unnamed.jpg.

Melyik filmnek vagy könyvnek van a legjobban kidolgozott jogi vagy politikai rendszere?

Most már egyre több olyan világ van, amelynek rendkívül részletesen kidolgozott a politikai rendszere. Könyvekben és sorozatokban persze mindig könnyebb, mint a filmekben, hiszen azok eleve hosszabb időszakot ölelnek fel. A Trónok Harcát mindenképp kiemelném, különösen a könyvverziót, valamint a Dűnét, amelyben egy nagyon izgalmas, egzotikus politikai rendszert láthatunk, de a Star Wars előzmény trilógiája is voltaképpen egy politikai dráma.

Mi lehet az oka annak, hogy egyre inkább kidolgozott politikai rendszerekkel találkozunk sci-fi és fantasy művekben?

Csak spekulálok, de úgy látom, hogy a populáris kultúrában az elmúlt 10-15 éven elmozdultak a realizmus felé és úgy néz ki, hogy egyre jobban szeretjük a realisztikus történeteket. A Gyűrűk Ura helyét átveszi a Trónok Harca. Az Elnök emberei optimista légkörét felváltja a House of Cards sötétebb, realistább világa. A realitáshoz viszont hozzá tartozik a politika is. Minél inkább elhagyjuk a magányos hősöket és az adott univerzum fontos szereplőivel és azok kapcsolataival foglalkozunk, annál inkább előtérbe kerülnek a politikai kérdések.

 

Lát valami párhuzamot a jelenlegi magyar vagy amerikai politika és egy fantasy vagy sci-fi politikai helyzete között?

Mindig óvakodom attól, hogy egyértelmű párhuzamokat vonjak, de ha például a Star Wars-ban Palpatine felemelkedésére gondolunk, amit egy külső fenyegetés, a populizmus erősödése, egy erős vezető iránti igény, a demokratikus intézmények gyengülése, és a bizalmi deficit okozott, akkor ezeket a jelenségeket könnyen felismerhetjük világszerte.

Ön szerint van rá esély, hogy az előadássorozatnak vagy a könyvének köszönhetően olyan embereket is elkezd érdekelni a politika, akiket addig hidegen hagyott?

Én nagyon bízom ebben, viszont elsősorban ez egy „geek” terület azok számára, akiket a társadalomtudományok és a sci-fi egyaránt érdekel. Ezek az univerzumok pont azt tanítják meg, hogy a politika számít, akkor is számít, hogy ha mi nem szeretjük. Az egyik kedvenc példám a Star Wars kapcsán, hogy a régi köztársaság nem bukott volna el, ha a jedik hajlandók lettek volna részt venni a politikai küzdelmekben és nem távolságtartással figyelik azokat. Ha a politikáról azt mondjuk, hogy csak a gonoszok meg a rosszak terepe, ez végül önbeteljesítő jóslattá válik: tényleg csak azok az emberek kezdenek majd politizálni, akiknek túlzott hatalmi ambícióik vannak. Az egyetlen lehetőség ennek a megakadályozására, hogy ha azok is részt vesznek a politikai életben, akiket pozitív érdekek mozgatnak.

Lehetne ezzel a módszerrel esetleg középiskolások számára is politikai tudást átadni?

Persze, ez nagyon hasznos lenne. Nyilván én nem hívnám politikainak vagy politológiainak, mert az talán önmagában is taszító, de azok a kérdések, hogy miért emelkedett fel Palpatine, vagy az, amit a legújabb Marvel univerzum a szuperhősök kapcsán felvet, hogy kell-e a szuperhősöket kontrollálnia valamilyen állami intézménynek, velejéig politikai, vagy jogi kérdések. Ezekkel lehetne középiskolában is foglalkozni. Talán mindenki szívesebben beszél Amerika Kapitányról és Vasemberről, mint a FIDESZ-ről és az MSZP-ről.

Van erre példa itthon vagy külföldön?

Mindenféle példák vannak, Magyarországon én is voltam már középiskolás közösségben és itthon is vannak olyan programok, amik a középiskolába a politikai kultúrát a popkultúrán keresztül viszik be. Ilyeneken mi is dolgozunk a Republikon Intézetben. Én azt érzékelem, nyilván elfogultan, hogy egyre nagyobb az érdeklődés eziránt a szemlélet iránt, a Corvinus és az ELTE is elég nyitott ezekkel a témákkal kapcsolatban, de szerintem ez a figyelem erősödni fog.

Lát még más alternatív módszereket, melyeknek köszönhetően könnyedebb formában adható politikai tudás fiatalok számára?

Szerintem a hangsúly a gyakorlatiasságon és a kézzel foghatóságon van. A populáris kultúra az egyik ilyen eszköz. A másik a különböző szerepjátékok, viták, az olyan helyzetek, amikor az embereknek bele kell képzelniük magukat olyan álláspontok képviseletébe adott esetben, amelyekkel nem feltétlenül értenek egyet. A vitakultúra javítása, az interakció eltérő véleményű, vagy más szociokulturális hátterű emberekkel szerintem mind segítenek abban, hogy egy demokratikusabb, és talán toleránsabb társadalmunk legyen.

 

Kérdezett: Mikus Áron

Fotó: Bauer Emese

 

Címkék: oktatás politika interjú fantasy sci fi politológia dr. Tóth Csaba

8 komment

Visszajelzes  |   Impresszum  |   Kapcsolat