Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

Kategóriák

HTML

Induló blogjáról, az empirikus politikai elemzésről és a közvélemény-kutatásokról kérdeztük Róna Dánielt, egyetemünk oktatóját.

rona_1.jpg

Miért döntött úgy, hogy blogot indít?

Több oka is volt. Egyrészt több meglátásom is van, amit szeretnék megosztani, és szeretném, hogy ezeket hozzám kössék. A mandátumbecslő módszer például, amit közzétettem, azt már korábban elkészíttettem, de mindig valakinek a megrendelésére használtam, és így nem rögzült a köztudatban, hogy ez az én fejlesztésem. Szóval egy kis exhibicionizmus is közrejátszott. Valamint amióta megírtam a könyvemet a jobbikról, azóta sok médiamegkeresést kaptam, ahol mindig kérdésekre válaszoltam, és ezért úgy éreztem, hogy jó volna, ha lenne egy olyan felület, ahol visszakereshetően úgy tudom elmondani a véleményemet, hogy az nem egy félperces reakció, ami után a műsorvezető kiugrik a székéből, hogy ne beszéljek annyit. Továbbá úgy éreztem, hogy az empirikus politikai elemzés műfaja hiánycikk mostanában.

Mi a célja a bloggal?

Az előbb említettek célok is, és persze az is fontos, hogy érdekes legyen és olvassák. Habár ezzel kapcsolatban nincsenek illúzióim. Amikor megírtam a doktori disszertációmat, akkor az egyetem kitette a honlapjára, és Török Gábor megosztotta. 260 oldalról beszélünk, 45 táblázattal és fél perc múlva már meg is jelentek az első kommentek, hogy „ezt a szart”, 8 perc múlva már konszenzus volt arról, hogy pocsék. Viszont emellett is azt gondolom, hogy jó lenne, ha a tudósok és kutatók a nagy nyilvánossághoz is beszélnének, persze nem népnevelő jelleggel, sokkal inkább tájékoztatás, elemzés céljával, valamint szeretnék visszajelzéseket is kapni, és azokból tanulni.

Miért adatok és közvélemény-kutatások?

Azt gondolom, hogy ehhez értek, és ahogy említettem, szerintem ez hiánycikk. Persze nem akarom azt mondani, hogy aki nem használ sok adatot, az nem írhat jó elemzést, mert sok olyan kiválót tudnék említeni, ami nem adatgazdag, de én a politikatudományon és politikaelemzésen belül annak vagyok a híve, hogy próbáljunk meg minél inkább alátámasztott kijelentéseket tenni, visszakereshető, visszaszámolható, ellenőrizhető dolgokat állítsunk, földhözragadtan, konkrétumokra alapozva elemezzünk, használjunk közvélemény-kutatásokat. Sajnos itthon még sokszor úgy érzem, hogy küzdenem kell azért, hogy elfogadtassam, hogy ami a közvélemény-kutatásban van, az igaz. Persze nem mindegy, hogy hogyan értelmezzük, és számomra az egy küldetés, hogy a közvélemény-kutatások helyes értelmezését szélesebb körben is népszerűsítsem. Én abban hiszek, hogy a tudomány és a világ úgy halad előre, hogy megfigyelünk, adatokat gyűjtünk, azokat szisztematikusan rendszerezzük, majd levonjuk a következtetéseket. Emellett nem lesz minden elemzés ilyen, mert nem mindig állnak rendelkezésre adatok.

Hogy állunk adatok terén? Milyen mértékben gyűjtünk adatokat Magyarországon, és azok mennyire hozzáférhetőek?

Pocsékul állunk minden tekintetben. Kevés adatot gyűjtünk, és abból még kevesebb jut el a nyilvánossághoz, valamint azokat többnyire rosszul értelmezik. Sajnos elterjedt egy olyan gyakorlat, hogy a pártok a közvélemény befolyásolására, önigazolásra használják a közvélemény-kutatásokat, és ez a szakma hitelét aláássa. Nagyon kevés a valódi tudományos kíváncsisággal történő adatgyűjtés. A pártok mentségére annyit még hadd mondjak, hogy egy dolog a nyilvános szféra, és egy másik a nem nyilvános, ahol azért gyakoribb, hogy valódi kérdéseket tesznek fel, amire nem csak egyféleképpen lehet válaszolni. Hann Endrével és sok neves közvélemény-kutatóval együtt aláírtunk egy petíciót, melyben arra hívtuk fel a figyelmet, és az ellen tiltakoztunk, hogy a nemzeti konzultáció a kormányzati sajtóban és a közbeszédben közvélemény-kutatásként jelent meg, pedig nagyon nem az.

A tudományos igényű közvélemény-kutatás fellegvára az Egyesült Államok. Ott az ANES (American National Election Studies) az 50-es évektől kezdve évente frissülő panel kutatásokat tartalmaz. Tehát megtudják mondani, hogy az x válaszadó kire szavazott az elmúlt 60 évben és ezek az adatok, tanulmányok a kutatók számára hozzáférhetőek. Magyarországon nagyon kevés ilyen van. Az óráimon is többször érzem, hogy nem jó, hogy 2017-ben sokszor 2013-as 2014-es adatokat mutatok arról, hogy az osztály, a társadalmi csoport hovatartozás és a pártpreferencia hogyan függ össze. Kevés nyilvános adat van, ami megbízható, teljes körű, átfogó. A Sándor Péter nevéhez fűződő Magyar Választáskutatási Program keretén belül nagyon jó tanulmányok születtek és sokat tudtunk meg a magyar társadalomról, viszont ez 2010 után kifulladt.

Azt lehet tudni, hogy miért?

Erre csak mérsékelt rálátásom volt, a következőket tippelném: egyrészt 2010 után nehezebb lett a kutatáshoz kormányzati támogatást szerezni. Ez alatt nem csak pénzügyi támogatásra, hanem együttműködésre gondolok. Másrészt azok az intézetek, akik 2010 előtt jelentős megrendelést kaptak a kormánytól (Medián, Ipsos) előszeretettel vettek részt benne, a 2010 után helyzetbe kerülő Századvég és Nézőpont már kevésbé. Ahogy a projekt gerincét adó Medián, Ipsos, Tárki egyre nehezebb helyzetbe került úgy egyre kevésbé jutott energia a tudományos kutatásra. Valamint Karácsony Gergely, aki a projekt lelke volt, úgy döntött, hogy politikusnak áll.

Mit gondol a közvélemény-kutatók romló megítéléséről?

Nagyon igazságtalannak és szomorúnak tartom, ahogy Magyarországon kezelik a közvélemény-kutatókat, ebben persze némi felelősségük nekik is van. Nagyon fontos lenne, hogy az emberek jobban értsék a közvélemény-kutatásokat, és akkor jobban tisztelnék a szakmát. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a közvélemény-kutatók kiváló munkát végeznek itthon. A kutatások pontossága nemzetközi viszonylatban is nagyon jónak mondható. A 2002-es volt az utolsó parlamenti választás, amikor majdnem minden intézet hibahatáron túl tévedett, viszont annak az okait feltárták, kötetek is jelentek meg róla. Nagyon erős az önreflexió ebben a szakmában. Ez ugyanígy volt a Brexitnél is. Összeültek a közvélemény-kutatók és megbeszélték, hogy miért tévedtek. Szeretném, hogyha a politikai elemzők is ezt a mércét alkalmaznák magukkal szemben. Nem a Cannossa-járás, a megalázkodás a fontos, hanem a diskurzus. Egy másik eset, amikor a Tárki rosszul vett fel egy adatot, és a kiadott közleményben pont az ellenkezője szerepelt a valóságnak. Ezt észrevették, és egy újabb közleményben elnézést kérve javítottak. Nagyon rossz volt, hogy nem a facebook kommentelők, hanem a komoly pozícióban lévő értelmiségiek nevették ki a Tárkit, ami kilencventől kezdve kiváló felméréseket készített, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy növekedjen a tudásunk a magyar társadalomról. Ez is mutatja, hogy mennyire alacsony a megbecsülés és a bizalom a közvélemény-kutatások iránt. Ahogy említettem, ezért a közvélemény-kutatók is tehetnének többet. Sokszor nagyon tág teret hagynak az értelmezésre, és mivel a sajtó nem közvélemény-kutatásban képzett emberekből áll, ezért többször rosszul értelmezik az adatokat. A kutatók ennek elébe mehetnének és elemezhetnék bővebben a kutatásokat ahelyett, hogy leírják 3 sorban, hogy mekkora a hibahatár.

Kinek a feladata, hogy közérthetően értelmezze a kutatásokat?

Mindig kettőn áll a vásár. Az újságírónak és a közvélemény-kutatónak egyaránt feladata. Előbbinek fontos, hogy ne kritika nélkül értelmezze a kutatásokat, ne olyan címmel hozza le, ami figyelmen kívül hagyja a hibahatárt. Például, amikor választás előtt egy intézet 5%-ra mér egy pártot, akkor ne az legyen a cím, hogy „négy párti parlamentet jósol” az intézet, mert az 5% azt jelenti, hogy az adott párt a hibahatár miatt éppúgy bejuthat, mint nem. Egy politikával, közélettel foglalkozó újságírótól az elvárható lenne, hogy ennyire értsen hozzá. Ez valahol az egyetemek feladata is lenne, hogy minden szakirányú végzettséggel a közvélemény-kutatási ismeretek legalább olyan szintig biztosítva legyenek, hogy a végzettek értelmezni tudják őket és megkülönböztetni a rosszat a jótól. Ami a közvélemény-kutatókat illeti, nagyon sok buktató van, melyekre néha felhívják az emberek figyelmét, de van amelyikre nem, és sokszor a közlemények is nagyon szűkszavúak. Továbbá azzal, hogy az elemzést - mely persze sok plusz időt jelentene -, nem veszik magukra, nagyon tág teret hagynak alternatív értelmezéseknek.

Mik a leggyakrabban elkövetett hibák?

Egyrészt a fentebb már említett hibahatár, valamint ezzel függ össze a megbízhatóság is. Például, amikor egy kutatásban azt állítják, hogy „az LMP-sek 60%-a ellenzi a migránsok beáramlását” azzal vigyázni kell, mert, ha ez egy 1000 fős kutatás, akkor abban van harminc-negyven LMP-s összesen. Ebben az esetben arra a részsokaságra már más hibahatár vonatkozik.

Gyakori hiba, amikor egy darab felmérést kiragadnak, és nem folyamatában nézik az adatokat. Mert a szignifikancia szint általában 95%.  Ami még 99%-nál azt jelentené, hogy 100-ból egy mérés félre mehet és legjobb intézet is mérhet olyat, ami nem felel meg a valóságnak. Ezért baj, hogy nagyon sok olyan elemzés van, ami csak egy felmérésre támaszkodik. Másik példa, amikor egy furcsa adatba belekapaszkodnak. Erre egy saját példa: Hann Endrével végeztünk antiszemitizmusról szóló felmérést és egyik évben kijött, hogy Budapesten magasabb az antiszemiták aránya, mint vidéken. Az azt megelőző 5 évben, valamint azóta is folyamatosan az ellenkezője volt kimutatható. Ezért javasoltam, hogy mivel nem tudjuk, hogy miért van ez a kiugrás, ezért azt hangsúlyozzuk a közleményben, hogy óvatosan kell kezelni ezt az adatot. Gyakorlatilag a saját adatunkról írtuk, hogy hacsak nem ez jön ki jövőre is, ne higgyük el. Erre a címlapokon az jelent meg: „Döbbenetes adat, Budapest fele antiszemita”.

Érvényességel kapcsolatban nagyon gyakori a rosszul megfogalmazott kérdés. Ezt sokan nem is értik, hogy miért baj. Egy olyan közvélemény-kutatási kérdés esetén, hogy a koordinált indulás vagy a közös lista közül melyiket preferálják inkább a baloldali választók, mindig kétségbeesek. Az átlagember nem érti, hogy mi a különbség a kettő között, ezért szakmailag helytelen ilyet kérdezni tőlük, még nagyobb hiba aztán politológusként egy ilyen adatot komolyan venni. Végig kell gondolni, hogy mi az, amit a választó tud értelmezni és világos, egyértelműen eldönthető kérdést kell feltenni. Török Gábor szokta mondani a fagyis példát: azt meg lehet kérdezni, hogy az epres vagy a barackos fagyit szereted jobban. De azt, hogy ha nincs epres fagyi, akkor milyen fagyit fogsz kérni, az már necces. Mikor fogsz elmenni fagyit venni? Legutóbb milyen fagyit ettél? 3év múlva milyen fagyit fogsz enni? 3 év múlva elmész-e a fagyi árushoz? Ezek már mind rossz kérdések. Valamint ne legyen olyan a kérdés se, hogy mit szeretsz jobban: A finom epres fagyit, vagy a rosszízű barackosat? Mert sajnos ez is elég gyakori.

Milyen okok játszottak szerepet az elmúlt év nagy hibáiban? (Brexit, Trump)

Több ok is volt. Az egyik az úgynevezett megfelelési kényszer, amit úgy hívnak, hogy social desirability. Ez azt jelenti, hogy olyan választ adsz, amit szerinted elvárnak tőled. Ha a véleményed nem polkorrekt, akkor lehet, hogy nem is állsz szóba a közvélemény-kutatóval. Ezt hívjuk non response bias-nak, amikor a nem válaszolásból adódik a torzítás. A Trump hívek sokszor nem is válaszoltak a kérdésekre és a Brexitnél is volt egy ilyen a hatás. Egy másik, hogy a közvélemény-kutatásnak szerintem, bármennyire is furcsa, a 21. sz-ban is a személyes adatfelvétel a jó útja és nagyon elszaporodtak a telefonos és az online kutatások. A telefonos kutatásnál rosszabb a válaszadási hajlandóság. Az online kutatással szerintem nem lehet reprezentatív felmérést készíteni, többek között azért, mert Magyarországon a lakosság egy jelentős része nem is rendelkezik internet hozzáféréssel.

 A blogon megemlíti Nate Silvert. Ő miben különleges?

Amiket eddig felsoroltam, azokat mind elég jól csinálja. Ahogy tavaly követtem az amerikai elnökválasztást és próbáltam megérteni, hogy miért úgy változik egy jelölt népszerűsége, ahogy, miért az adott államokban tartanak gyűléseket, stb., akkor az ő blogja egy jó tájékozódási pont volt. Nagyon jól összeszedte közvélemény-kutatásokat államonként és kidolgozott egy súlyozott modellt azok összevetésére. Sokféle adatot gyűjtött össze, rendszerezett, elemzett, majd viszonylag közérthetően nyilvánosságra hozta. Szerintem ez egy kutató feladata. Persze nem szeretném másolni és nem szeretnék én lenni a „magyar Nate Silver”. Csak jeleztem, hogy ha valaki megpróbálja elhelyezni a blogomat, akkor ez valami hasonló és a fivethirtyeight (Nate Silver blogja) egy jó viszonyítási pont.

A politikusok hogyan tudják használni az adatokat?

Profi politikusoknál nagyon nagy szerepe van. Egy profi politikus mielőtt fontos döntést hoz, közvélemény-kutatásokat elemez, és az alapján dönt. Például Demszky Gábort egy elég profi politikusnak tartottam – ezzel most semmit nem mondtam arról, hogy szerintem milyen főpolgármester volt – és ő nagyon sok kutatást végeztetett, például fókuszcsoportokkal, azzal kapcsolatban, hogy 2006-ban újrainduljon-e. Egy ilyen döntést nem lehet előzetes tudás nélkül meghozni. A Fidesz is nagyon profi ebben, Habonyék kutatások garmadáját csinálják és pontosan tudják, hogy a társadalom hogyan rezonál az egyes intézkedésekre. Rényi Dániel írt egy nagyon jó cikket a Magyar Narancsba erről. Bajnai Gordon visszatérése előtt sokáig gondolkoztak azon, hogy hogy lehetne lejáratni és a közvélemény-kutatásokból az jött ki, hogy még a jobb oldali szavazók is jónak tartják a kormányzását. Viszont kiderült, hogy a „libagate” az, amivel népszerűtlenné tehet, annak ellenére is, hogy Bajnai mind a 8 ezzel kapcsolatos perét megnyerte.

A baloldal viszont ebben a tekintetben kimondottan amatőr. Kedvenc példám Falus Ferenc. Most nem a vizes vödrös akciójára gondolok, mert az nyilvánvalóan nem volt jó húzás és azért bukott meg, mert hülyét csinált magából. Amire én gondolok az az, amikor visszalépett Bokros Lajos javára tudtommal anélkül, hogy közvélemény-kutatást végzett volna arról, hogy ki a népszerűbb. A Nézőpont kihozott egy kutatást arról, hogy Bokros igen népszerű, jön fel, Falus pedig folyamatosan teret veszít – de itt nem éreztem azt, hogy ez a kutatás minden politikai felhangtól mentes lett volna. Szándékosan használom az éreztem szót, mert ezt nem tudom bizonyítani, csak éreztem.

Hann Endrével volt ezzel kapcsolatban egy interjú és ő mondta, hogy döbbenetes, hogy ilyen kérdéseket, hogy: „ki induljon” anélkül döntenek el pártok, hogy megmérnék, hogy ki a népszerűbb. Pedig már pár százezer forintból is nagyon jó közvélemény kutatásokat lehet készíteni.

És milyen szerepe van a Big Data-nak?    

Ha közvélemény-kutatásnak van alternatívája, az a Big Data, és egyre inkább úgy néz ki, hogy van. Trump győzelmében például nagyon nagy szerepet játszott. Erről Rév István írt egy cikket a Magyar Narancsba. Ma ez már olyan szinten megy, hogy amikor a facebookon like-olsz valamit, kitöltesz egy online kérdőívet, rákattintasz egy oldalra, akkor minden egyes alkalommal, a tudtod nélkül adatokat szolgáltatsz valakinek, és ha elég sok adatbázist egyesítenek, akkor fantasztikusan erős adatokat lehet kinyerni. Ez a Trump kampányban annyira jellemző volt, hogy a bevándorlás ellenes üzeneteket tudtak elképesztően szegmentáltan célcsoportoknak küldeni. Megnézték, hogy kik a bizonytalan szavazók – mert ugye csak nekik van értelme üzenetet küldeni — és például a bizonytalan nagycsaládosak kapták az olyan üzeneteket, hogy „a bevándorlók megerőszakolják a lányodat”. Ez a szintű tudás, ami összegyűlt, kifejezetten ijesztő. Nem véletlen, hogy a CIA és az FBI Zuckerbergnek rendszeres tárgyaló partnere.

Például az áruházak adatbázist vezetnek arról, hogy ki milyen csokit vesz, ki mikor vesz csokit. Ha egy áruháznak több millió vásárlója van és ezt az adatbázist sikerül valamilyen szempontból egyesíteni egy olyan adatbázissal, ami már politikailag is releváns, akkor már azt is fogjuk tudni, hogy aki csokit vesz az inkább demokrata vagy republikánus, esetleg bizonytalan. Ebben az esetben egy olyan javaslat egy politikustól, hogy a csoki áfáját csökkentsük, vagy növeljük, az nem valószínű, hogy önmagától született. Magyarországon ez még nincs ilyen szinten, de az ellenzéki pártoknak ez például egy nagyon jó kitörési pont lehetne.

Tehát megvehetem az adatbázisokat? Például egy párt a Walmart adatbázisát?

Erre nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni. Ez egy nagyon komoly issue amerikában is, elhúzódó perekkel, vádaskodásokkal. Pedig ott egyébként sokkal megengedőbb a szabályozás, mint Európában. A szabályozásnak nehéz lépést tartania a technológiával – és attól még, hogy tiltanak valamit, nem biztos, hogy azt senki sem csinálja.  Persze nem úgy működik, hogy Trump megveszi a Walmart-tól az adatbázist. Hanem például van egy Cambridge Analytica nevű elemző cég, ami teljesen legálisan megvesz az adatbázisokat, például a facebookét (melynek egyik igazgatósági tagja Peter Thiel, aki Trump legszűkebb stábjának is a tagja). Ezeket egyesíti és ezáltal olyan terméket hoz létre, ami egy politikus számára aranyat ér. Akik ilyen adatbázisok fölött diszponálnak, azok nyeregbe kerülnek, és nem véletlenül kötnek ki politikusok környékén. Ez napjaink politikájának egyik legkomolyabb morális problémája, viszont nem értek egyet a fentebb már említett cikk végköveztetésével, hogy a politika végét jelentené a Big Data, mert az ókorban sem volt sokkal kevésbé manipulált az átlagpolgár. Az ellenfeleknek is ott a lehetőség a Big Data-ra, Hillary Clintonnak dolgozott a Google, például.

A Big Data kutatóknak is hasznos lenne.

Igen, viszont kutatók nem férnek hozzá ilyen adatokhoz és nincs is pénzük megvenni. Persze ez a kutatók álma, ahogy nekem is, hogy ilyen adatbázisokat láthassak és elemezhessek. Viszont még senki sem osztott meg velem ilyet és pénzem sincs rá. Emellett nyilván hasznos lenne a tudomány számára is a Big Data, de nehéz dolga van, ha a politikusokkal szeretné tartani a lépést.

Mondhatjuk, hogy ez közérdek lenne?

Igen, ez abszolút az lenne, hogy a tudomány ebben előre haladjon, de ne legyenek illúzióink! Az, hogy ez közérdek, az még nem fogja előremozdítani a helyzetet.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A MOL-csoport díjnyertes, friss diplomás programja, a Growww idén is várja azoknak a friss diplomásoknak (vagy maximum egyéves tapasztalattal rendelkező fiatal szakembereknek) a jelentkezését, akik el tudják képzelni a jövőjüket a régió egyik legnagyobb vállalatánál.

 

176 nyitott pozíció: lehet, hogy az egyik rád vár?growww_kep_1.jpg

Szólj hozzá!

Azok a civil szervezetek, amelyek egy adott közpolitikai üggyel foglalkoznak, szakértelmük és rálátásuk miatt komoly szerepet tölthetnek be a közpolitika formálásában. Ugyanakkor a civil társadalom gyengülésével önmaga is képes közpolitikai kérdéssé válni.Ezek kapcsán kérdeztük Wessenauer Vesznát, a Political Capital elemzőjét, aki az intézet, civil társadalommal kapcsolatos kutatásaiért felel.

pchonlap_bio_wesves_hires.jpg

Mi az a civil társadalom?

Anélkül, hogy politikaelméleti mélységekbe mennék, a civil társadalom, dióhéjban, az a semmiképp sem homogén massza, ami állampolgárokból áll össze és egy-egy társadalmi ügy mentén, függetlenül és önkéntesen szerveződik meg. Létezik intézményesült és mozgalmi jellegű, alulról jövő (grass root) civil társadalmi egység. Fontos jellemzője továbbá, hogy többségében a civil társadalom ügyek mellett áll ki (pl.: állampolgári jogok védelme) és nem valami (pl.: kormány) ellen. Persze könnyen kialakulhat olyan politikai környezet, amely azt kívánja meg, hogy felszólaljanak döntések ellen vagy kritikát fogalmazzanak meg egy politikai rendszerrel szemben, de ezt az általuk képviselt értékek védelmében teszik.

Kik azok a civilszervezetek?

A civilszervezetek a civil társadalom intézményesült formái. Végeláthatatlan számú civilszervezet létezik és működésük sok szempontból eltér. Ugyanúgy civilszervezetnek számít egy vidéki sportklub, horgászegyesületek, egy fővárosi jogvédő szervezet és egy brüsszeli székhelyű nemzetközi civilszervezet. Meghatározó tulajdonság a civilszervezetek csoportosításakor, hogy mennyiben végeznek politikához kapcsolódó, arra reflektáló vagy azt kritizáló munkát. A civilszervezetek nagy százalékának semmi köze a politikai eseményekhez, lokális szinten tevékenykednek és teljesen apolitikusak (pl.: vidéki falunapokat szervező nonprofit szervezetek – persze elméleti szempontból minden politikai tevékenységnek számít, maximum nem tudatos). Emellett vannak olyan, sokkal kisebb számban fellelhető civilszervezetek, amelyek erősen kapcsolódnak a politikához, mert természetüknél fogva hivatásuk, hogy azt monitorozzák, véleményezzék a jogalkotást, felszólaljanak képviselt csoportjaik védelmében stb. Ezek a civilszervezetek lehetnek érdekérvényesítő szervezetek, amelyek egy-egy társadalmicsoport (pl.: magyar állampolgárok, roma közösségek, autisták stb.) érdekeit próbálják érvényesíteni kampányok és döntéshozatal felé megfogalmazott kritika segítségével. Léteznek szolgáltatást nyújtó civilszervezetek, amelyek valamilyen szociális problémára kívánnak választ adni (pl.: hátrányos helyzetű diákok segítése, jogsegély szolgálat, szexmunkások segítése). Attól azonban, hogy ezek a szervezetek próbálnak hatni a döntéshozatalra, felhívni a problémákra a figyelmet és felszólalnak a számukra elfogadhatatlan intézkedések ellen, nem válnak pártpolitikai szereplőkké, csupán a politikaitér részévé – a releváns jelenlét átka. Megjegyezném, hogy a civilszervezetek olyan területeken működnek a legintenzívebben, ahol az állam rosszul teljesít.

Milyen szerepet játszanak a politika, közpolitika/szakpolitikák formálásában?

Egy egészséges demokráciában fontos szerepet játszanak a civilszervezetek, egészen pontosan a civilszervezetek azon kis része, amely valamilyen közpolitikai ügyön dolgozik.  Gyakorlatilag térítésmentes auditálást végeznek a mindenkori kormány számára, hiszen a saját szakterületüket érintő döntéseket, jogalkotást és intézkedéseket figyelik, véleményezik és ajánlásokat fogalmaznak meg. Ideális esetben a kormányok ezt figyelembe veszik, érdekérvényesítésre lehetőséget adva egyeztető kerekasztal beszélgetéseket hívnak össze teret nyújtva ezzel a társadalmi párbeszédnek.

Milyen állapotban van a mai magyar civiltársadalom? Milyen nehézségekkel néz szembe a magyar civilszféra?

2014-es KSH adatok szerint kb. 63 000 bejegyzett civilszervezet van Magyarországon és ezen felül még léteznek nem szervezeti keretek között működő, civiltársadalmi egyégek is. Félrevezető és nem lenne helyes a civiltársadalomról egységes pólusként beszélni, mert a bejegyzett szervezetek csupán csekély százalékáról tudunk információkat. Egy hamarosan megjelenő elemzésünkből kiderült, hogy nagyjából milyen állapotban van a magyar civiltársadalom, de ahogy említettem, ez csupán egy kis szegmense az amúgy számos szervezetet magában hordozó civil szférának:

Leggyakoribb kihívások a forráshiány, az ellenséges és elutasító politikai környezet, a gyenge társadalmi támogatottság és a megosztottság. A politikához való viszony alapján négyféle típusú működés figyelhető meg: léteznek a mindenkori hatalommal szemben (így a jelenlegivel is) kritikus civilek, léteznek a jelenlegi politikai akarat és érdekek mentén működő civilek, valamint léteznek, egyre számosabban, a kettő között lebegő civilek, a fennmaradásért küzdve. A civilek negyedik, legnagyobb csoportja azon szervezetekből tevődik össze, amelyek egyáltalán nem tudatosak politikailag, nem jellemző rájuk a civil kurázsi, és nem folytatnak érdekérvényesítést.

A válaszok alapján a következő fő területekre különíthetőek el a civil szervezetek kihívásai:

Politikai kihívások

  1. Ellenséges politikai lépések a civilekkel szemben és azok hatása a szervezetekre
  2. Állami szereplőkkel való szakmai párbeszéd, érdekérvényesítés és együttműködés ellehetetlenítése
  3. Az állami támogatás átláthatatlan, szakmai helyett ideológiai alapon történő elosztása

Pénzügyi nehézségek

  1. Forráshiány és az ebből fakadó munkaerőhiány
  2. Korlátozott pályázati lehetőségek az átalakult politikai térben

Intézményesülésből származó adminisztratív, jogi, operatív és szervezeti kihívások

A közvélemény korlátozott tudása a civil szervezetek munkájáról, ami a társadalmi megítélés gyors megváltozásához, a bizalom csökkenéséhez vezethet a kormány által esetlegesen indított lejáratókampány következtében. 

Civil társadalom túlzott megosztottsága, belső identitásválság, ezekből fakadó együttműködés hiánya.

Annyi bizonyos, hogy a civiltársadalom egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon, de itt leginkább azokra a szervezetekre és mozgalmakra kell gondolni, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal szemben, olyan értékeket képviselnek, amelyek nem illenek a központilag meghatározott „Nemzeti egység” értékrendszerébe. Politikai kommunikáció szintjén ezek a szervezetek korábban Norvég állam által támogatott szervezetekként jelentek meg, most pedig Soros-pénzből működő konspirátorokként emlegetik őket. Az úgynevezett „szűkülő tér” („shrinking/closing space of civil society) nem csak magyar jelenség, sok másik országban próbálják a független és kritikus hangokat politika lejáratókampányok keretében elhallgattatni.

Amit még talán érdemes figyelembe venni, hogy egyre több olyan civilszervezet és mozgalom jelenik meg, amely 

Vagy a kormány által kerül megszervezésre és kvázi-civilszervezetként működik (angolul szokták QANGO – quasi-autonomous non-governmental organisation, vagy GONGO – government-organized non-governmental organization-nek nevezni őket). Ezek a szervezetek leginkább azt a célt szolgálják, hogy látszatszerepet betöltve, kormányhoz hű és annak intézkedéseit támogató civilhangot testesítsék meg.

Vagy szélsőséges eszmék mentén kerül megszervezésre. Szélsőjobbról szóló kutatásainkból kiderült, hogy egyre erősebbek és nagyobb számban vannak jelen vidéken a szélsőjobb által szervezett „civiltársadalmi” szereplők, mozgalmak. Közösségszervezők szerint ez nem tekinthető hagyományos értelemben közösségszervezésnek, inkább politikai szerveződésekről van szó. Az elmondható, hogy a szélsőjobbos szerveződések vidéki jelenléte és ezáltal érték- és közösségteremtő ereje erősebb és sikeresebb.

Hogyan lehetne ezen javítani?

Leginkább az utolsó pontból fakad a válaszom, amelyet már sokan megfogalmaztak korábban: a főként budapesti székhelyű intézményesült (infrastruktúrával, munkatársakkal rendelkező), nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező civilszervezetknek meg kell kezdeniük a vidéki Magyarországgal való kapcsolatfelvételt (pl. azért, mert a nonprofit szektor teljes bevételének több, mint 55%-a felett a KSH adatai szerint budapesti szervezetek rendelkeznek). Rendszerváltás óta fennálló elmaradása a civilt társadalomnak, hogy nem fordított kellő figyelmet a társadalmi bázis és támogatottság megszerzésére, ami mindmáig nem jelentett nagy problémát, de az átalakuló politikai térben erősen szükségszerűvé vált. A probléma ismert, jelenleg a kapacitás és az erőforrások előteremtésén van a hangsúly.

Magyarországon milyen szerepet játszanak a civilszervezetek a politika, közpolitika/szakpolitikák formálásában?

Mivel a civil szervezetek közelebb vannak a mindennapi problémákhoz, sokkal gyorsabban felismerik azt, hogy valamilyen területen nem teljesít az állam. Miközben ezekre a problémákra civil szervezetek megoldásokat fejlesztenek ki, kevés támogatást kapnak az államtól, még akkor is, ha ezeket a megoldásokat szívesen is ajánlják.  Lássuk be, önmagában szerencsétlen a problémára rámutató szerep, mert az állami tisztviselők mindezeket munkájukkal szembeni kritikának élik meg.  A „Magyarország jobban teljesít” narratívába is nehezen beilleszthető az, ha egyes kormányzati szereplők, elismerik, hogy problémák vannak. Nem marad más, egyszerűen besorolódnak a politikai ellenség kategóriájába a kritikus szervezetek. A legtöbb esetben ezzel gyakorlatilag ellehetetlenül annak a lehetősége is, hogy részt vegyenek a közpolitika formálásában. A már említett kutatásunk egyik megállapítása az volt a kutatásban résztvevő civilszervezetek igazgatóinak részéről, hogy az egyik nagy kudarca a magyar civil szférának, hogy nagyon minimálisan sikerült az elmúlt 27 évben hatni a döntéshozatalra.

Korábban léteztek civil egyezetető kerekasztalok egy-egy téma mentén (pl.: korrupció, átláthatóság), de azok idővel megszűntek és látszatfórumokká alakultak. Jó példa az OGP: A Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) egy 2011-ben életre hívott, az országok önkéntes részvételén alapuló nemzetközi kezdeményezés. Az OGP-nek az a célja, hogy a csatlakozó államokban elősegítse a polgárok felé nyitott kormányzás megteremtését és erősítse a közhatalom átláthatóságát. A kezdetben nyolc országot tömörítő szervezethez időközben 65 kormány csatlakozott, Magyarország 2012 óta tagja az OGP-nek. Aztán a magyar kormány 2016-ban kilépett. Indoklás: „A jelentésekben a hazánkat folyamatosan bíráló, úgynevezett civil szervezetek véleménye megjelent, a kormányzati választ azonban negligálták. Semmi értelme, hogy egy ilyen – az alapításkor kitűzött céloktól és elvektől teljesen eltért – szervezetben fenntartsuk tagságunkat. Szijjártó Péter a mai napon a kormány döntéséről értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát."

Interjút készítette: Mikus Áron

5 komment

Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere tegnap bejelentette, hogy családtudományi mesterszak indul a Corvinuson. Ezzel kapcsolatban kerestük fel a BCE oktatási rektor helyettesét, hogy választ kapjunk az alábbi kérdésekre:

  • Mióta tervezik, és mikor indul a szak?
  • Melyik intézet keretein belül fog megvalósulni a mesterszak?
  • Kik rakják össze a koncepciót és a tananyagot?
  • Mit fog a tananyag tartalmazni?
  • Kik lesznek az előadók?
  • Mit gondolnak, mekkora igény van erre a szakra?
  • Kik alkotják a szak célközönségét?
  • Hány hallgatóval terveznek?

A Kommunikációs Igazgatóság által küldött sajtóközleményből megtudtuk, hogy „a nemzetközi mintákra (family studies) épülő családtanulmányok mesterképzési szak létesítéséhez szükséges képzési és kimeneti követelmények összeállítása jelenleg a véleményezési fázisban tart, ebben a folyamatban a Budapesti Corvinus Egyetem is részt vesz.”

„Amennyiben a feltételek adottak, a BCE nyitott a mesterszak indítására. Az egyetem 2017 szeptemberétől a szakot megalapozó szakirányú továbbképzés indítását tervezi.„

A tervezett képzési programja „alkalmazott statisztikai és kutatási módszertant, szakspecifikus társadalomtudományi (jogi, közgazdaságtani, politológiai, szociálpolitikai) ismereteket, családszociológiát, demográfiai ismereteket, valamint családpolitikai tervezést és elemzést” tartalmaz.

A képzés célja, „hogy a végzett hallgatók képesek legyenek a családok vizsgálatára fókuszáló tudományos tevékenységre, a demográfiai kihívásokra adandó tudományos igényű válaszok kidolgozására és a családokat érintő szakpolitikai koncepciók, intézkedések hatásainak elemzésére.”

„A Budapesti Corvinus Egyetem a társadalom és a gazdaság fontos alapegységeként tekint a családokra. 2016-ban az egyetem a német Stiftung Familienunternehmennel együttműködve például létrehozta a Családi Vállalatok Központot, ami a családi tulajdonú vállalatokat kutatja, hogy az így létrejövő tudással is segítse a magyar gazdaság és társadalom erősödését. Az indítandó családtanulmányok mesterszak is a BCE ezen törekvését támogatja.”

Amennyiben további információkat kapunk, a cikket frissítjük.

Címkék: corvinus családtudomány

Szólj hozzá!

08.
március

„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral

Az egyetemek feladatáról, társadalomban betöltött szerepéről, az oktatás hatékonyságáról és a tanulmányi versenyekről kérdeztük Király Gábort, egyetemünk docensét.

Mikus Áron  |  Szólj hozzá!

Mi az egyetem feladata?

Az egyetemeknek az oktatást és a kutatást szokták stabilan az alapvető két funkciójának tekinteni. Az elmúlt 20-30 évben ezzel kapcsolatban volt egy elbizonytalanodás. Megjelentek újabb funkciók és megkérdőjeleződött, hogy mi a harmadik missziója az egyetemeknek. Itt lehet említeni a regionális beágyazódást, a tudás transzfert, vagy akár a tudomány népszerűsítését. Alapvetően az a kérdés, hogy mit gondolunk tudásnak és mit értékes tudásnak, amit érdemes átadni a hallgatóknak. Ha pedig a tudás átadást és a tudás termelést tekintjük alapfeladatoknak, akkor az a kérdés merül fel, hogy miképp lehet ezt a kettőt összeegyeztetni. Jó-e ha ez a kettő együtt jár? Az egyetemek mögötti alap elgondolás az volt, hogy igen. Viszont ezzel kapcsolatban szokott az felmerülni, hogy a kutatóegyetemeken nem tanítanak olyan jól, mert ott inkább kutatók vannak és nem tanárok. Azonban az erre vonatkozó vizsgálatok ezt nem támasztották egyértelműen alá.

Milyen szerepet tölt be az egyetem a társadalomban?

Az egyetemeknek az a szerepe, hogy tudást hoznak létre és tudást adnak át, nem csak a munkaerőpiac számára hasznos. Kutatások bizonyítják, hogy az egyetemet végzettek tovább élnek, egészségesebbek, politikailag aktívabbak és jobban rálátnak a világra. Tehát a gazdasági tényezőkön túl rengeteg pluszt tudok említeni.

Ön hogyan látja az egyetemek profiljában történő változásokat?

Akik ezt kutatják, azok szerint azt lehet látni, hogy a tudományegyetemek és az alkalmazott tudományok egyetemei – amik már Magyarországon is megjelentek – közelednek egymáshoz és egyre jobban hasonlítanak. A klasszikus főiskolai szektorral – ami mára részben alkalmazott tudományok egyetemévé vált – szemben is megjelent az az elvárás, hogy magas szintű alkalmazott kutatásokat folytassanak.  Ennél fogva ők elkezdenek többet foglalkozni a tudományos termeléssel, kutatással. A tudományegyetemektől pedig azt várják el, hogy piacorientáltabbak legyenek, és nagyobb hangsúlyt fektessenek a munkaerőpiac igényeire. Tehát ha nem is rövid, de hosszú távon egyfajta izomorfizmus figyelhető meg. Erről DiMaggio és Powell beszélnek szervezetelméleti szinten, hogy idővel elkezdenek hasonlítani egymásra a különböző típusú szervezetek egy adott területen.

pszk7.jpg

A tudományegyetemekkel szemben fel szokott merülni a kritika, hogy nem kifizetődőek piaci szempontból.

A tudomány mindig is luxus volt. Ha elkezdjük méregetni, hogy mi éri meg, mi nem éri meg, akkor azt kell mondanunk, hogy a tudomány nem éri meg. Mindazonáltal rengeteg kutatásnak, amiket nem a piaci értékesíthetőségük miatt végeztek el, mégis volt konkrét piaci eredménye. Ha nagyon leszűkítjük a használhatóságnak a fogalmát, meg azt, hogy miből lehet később piaci érték és csak alkalmazhatóságra és a piac igényeire fókuszálunk az véleményem szerint nagyon leegyszerűsítő és akár kontraproduktív is lehet. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, hogy mi lesz 10 év múlva például a munkaerőpiacon. Továbbá sok olyan készség van, amit nem lehet direktben fejleszteni. Személyes példám, hogy amikor elkezdtem dolgozni akkor kiderült, hogy jó vagyok jogi szövegek olvasásában, attól függetlenül, hogy azelőtt soha nem olvastam ilyen szövegeket, viszont Habermas olvasásával megszerzett szövegértési készséget ott is tudtam hasznosítani. Másik példa a kulturális antropológia, ami első ránézésre a piac számára haszontalannak tűnhet, pedig a telekommunikációs és mobilfejlesztő cégek antropológusokat alkalmaznak azzal kapcsolatban, hogy milyen rituáléink vannak a technológiával, hogy használjuk, hogyan kötődünk hozzá, hogyan használjuk a teret a technológia segítségével. Mindezek miatt én a tudományegyetemek mellett vagyok, és szerintem az egy érték, hogy sok féle szak van és sok féle irányba képezheti magát az ember. Viszont akár azokról, akár alkalmazott tudományok egyeteméről beszélünk fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól oktatni, tudást átadni.

Ezek szerint az oktatás módjával kapcsolatban beszélhetünk egy út keresésről.

Az eredeti elképzelés az, hogy a tudományegyetem inkább elméleti oktatást nyújt, míg a főiskolák és az alkalmazott tudományok egyetemei inkább gyakorlatorientált képzéseket kínálnak. Ez nyilván egyben egy piaci szegmentáció is. Az alapkérdés viszont az, hogy hogyan tudunk hatékonyan oktatni és bármilyen tudásról is beszélünk, honnan tudjuk, hogy ténylegesen sikerült átadni a hallgatóknak. Hogyan tudunk olyan tanulási környezet létrehozni, ami azt próbálja elérni, hogy rendszerekben gondolkodjanak a hallgatók. Személyes oktatói hozzáállásom az, hogy bármilyen tudásról is van szó nem az a kérdés, hogy mit tudnak megtanulni, hanem hogy hogyan tudnak kapcsolatokat teremteni az anyagon belül, a saját tudásuk és a tananyag között. Mennyire tudják kreatívan használni azt a tudást, azokat az elméleteket, amiket megtanulnak. A kihívás az, hogy milyen módszerrel tudja az egyetem jól mérni, ha ezt keressük. Más tanulási környezetekben, mint például a sport vagy a zene, nehezen lehet azt elképzelni, hogy elmegyünk zongorát tanulni akkor az oktató tart egy másfélórás előadást a zongoráról, amit otthon elméletben megtanulunk, majd visszamegyünk és folytatjuk, aztán abból vizsgázunk… Itt egy nagyon gyakorlati jellegű oktatásról beszélünk, és ezt jó lenne beemelni. Ezt persze a felsőoktatás tömegesedése nehezen teszi lehetővé.

Lehet, hogy leegyszerűsítő a kérdés, de a tömegesedésből adódó problémákat nem lehetne kivédeni azzal, ha több tanár lenne?

Mindig Horn Györgynek, az AKG igazgatójának, gondolatai jutnak erről eszembe: „igazából tudjuk, hogy milyen lenne a jó oktatás, csak elképesztően drága lenne az átalakulás.” Persze kivédhető lenne több tanárral és alacsonyabb hallgató/oktató aránnyal, de itt a méretgazdaságosság is egy kérdés. A különböző képzési szintek elválasztásának egyik alapötlete az lehetett, hogy ahogy halad előre a hallgató, mester, vagy PhD szinten már egyre inkább személyes és akár partneri viszony is lehet az oktató és a hallgató között, ahol nagyobb hangsúly helyeződik a hallgató személyes fejlesztésére, érdeklődésére.

Viszont ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy azok a hallgatók, akik már a tömegképzési rész után kiszállnak, azok rendelkeznek-e versenyképes tudással?

A munkaerőpiac azt jelzi vissza, hogy igen és ha azt vesszük, hogy mekkora a diplomás munkanélküliség aránya más fiatal csoportokhoz képest, akkor azt látjuk, hogy akinek diplomája van az sokkal könnyebben és gyorsabban talál munkát – még az elvileg nem gyakorlat-, vagy piacorientált képzések elvégzése után is. Amennyiben az a kérdés, hogy személyesen hozzáteszünk-e valakinek az életéhez azáltal, hogy egyetemre járt, akkor azt másképp kell vizsgálni. Nényei Pál HVG-ben megjelent interjújában mondta: "Ha egy iskola nem a gondolkodó diákokért dolgozik, zárjon inkább be!". El kell gondolkodnunk, arról, hogy mit szeretnénk! Versenyképes tudással, a munkaerőpiacon jól hasznosítható készségekkel rendelkező hallgatókat képezni, vagy kritikusan, a világban a saját helyzetükről gondolkodó embereket. Persze nem feltétlenül zárja ki egymást a kettő. A saját szerepemet tekintve én a másodikat szeretném. A tömegesedéssel kapcsolatban meg: Sétálhatnánk három fővel a Margitszigeten féléven keresztül a világról elmélkedve, de ez nem megoldható és azt kell kitalálni, hogy milyen más utak vannak. Ide kapcsolódik Eric Mazur a harvardi egyetem fizika professzorának észrevétele, aki azt fedezte fel, hogy miután a hallgatók levizsgáznak fizikából kis idő elteltével alapvető folyamatokkal sincsenek tisztában. Egy másik professzort idézve arra jutott, hogy a számonkérés a farok, ami csóválja a kutyát, mert a hallgatók nem a tananyagot tanulják meg, hanem azt, amit számon kérnek tőlük. Ezért ha úgy kérjük a hallgatókat számon, hogy a rendszerező készségükkel, a megtanult tudást mozgósítva oldjanak meg egy problémát, akkor ők is ezeket a készségeket próbálják majd fejleszteni.

Ebben nagy segítséget nyújthatnak a problémamegoldó versenyek.

Igen, ebből a szempontból nagyon jók a problémamegoldó versenyek, különösen abban az értelemben, hogy az egyetemen tanult, különböző tantárgyak között megtalálhatják a hallgatók az összefüggéseket. Egy esettanulmányi verseny esetén például több tudományág tudásanyagát kell egyszerre mozgatni, egy TDK esetében egyszerre kell elméleti és módszertani kérdésekkel foglalkozni. Ezek pont azokat a készségeket mozgatják, amik szerintem a munkaerőpiacon is értékesek.

Írta: Mikus Áron

Címkék: interjú felsőoktatás egyetem corvinus chm corvinusonline

Szólj hozzá!

Ősz. Rétegesen öltözködöm, a hideg beálltával alig járok el, a tüntetéseket is csak streamelem, otthon iszom, előkerülnek a halogatott sorozatok. Ha mégis mozdulok, a belvárosban ezt tömegközlekedéssel teszem. Az aluljáróban megcsap a bepállott kabátok és egy elhibázott hajléktalanpolitika szaga. Nők, férfiak, elesettek, a betonvalóságon. Ha megkérdek egy öregurat, hogy miért nem megy szállásra, azt feleli, ott csak kirabolnak. Amennyiben egy idős hölgyet kérdezek ugyanerről, hozzáteszi, megerőszakolnak. A felszínre érve a diszkontok szellőzőrácsain magasló tüskék és a fekvésgátló padok képében szemlélem a magyar, szervezeti humanizmus bukását. Mit lehet tenni?

Kukorelly Endrét, József Attila-díjas írót, költőt, az Országházi Divatok szerzőjét (2014, Libri), volt LMP-s képviselőt kérdeztem a hajléktalan-segítő projektjéről.

 

Tegeződhetünk?         

Aha.

 

Nyugodt Szív A Lakhatásért, kinek a nyugalmáról van szó?

Az enyémről.

 

Mit gondolsz, az irodalmi elismertséged segít az ügynek?  

Nem.

 

Adekvát kérdés: miként segíthetünk? 

Az segít, ha elég sokszor kérdez a média. Elég sokszor kérdez. Fölmész a Nyugodt Szív A Lakhatásért Fb-oldalára – vagy a csoportra –, megkeresed a számlaszámot (OTP - 11707000-20490166), és befizetsz valamennyit, jelképes összeget akár. Két sör ára. Inkább sokan keveset, mint kevesen sokat. Leginkább sokan sokat, és ha van kedved-időd, gyere el az egyik megbeszélésre, vállalj mentori feladatot. Igyekszünk azokat kicsit gondozni is, követni a továbbiakban, akiket azzal a pénzzel támogatunk, amit befizettél.

 

kukorelly_endre_jogtiszta.jpg           Fotó: Szilágyi Lenke

Hogyan dolgoztok? Mekkora a csapat? 

Öt tagú kuratórium, Hoffmann Andrea, Bod Judit, Németh Boglárka, Kovács Marianne meg én – és egyéb hölgyek, akik mentorálnak. Csupa kedves és kitartó nő, fantasztikus! Megbeszéljük a dolgokat, ami nem olyan könnyű, mert kicsik vagyunk, és sok a kérelem. Cirka 23 milliót fizetett be cirka 900 ember, 400 családnak segítettünk. Sok és kevés.

 

Ha jól tudom, a Nyugodt Szív nem csak hajléktalanokkal, hanem a kilakoltatás szélén álló családokkal is törődik. Értük mit tudtok tenni? 

Az nagyjából ugyanaz. Ha benn tartunk a rendszerben valakit – kifizetjük az elmaradt lakbérét vagy közüzemi számláját –, az nyomban egy hajléktalannak kevesebb.

 

Meg tudod ragadni a pillanatot, amikor megszületett a projekt? 

Tavaly január 10-én éjjel elcsíptem az utolsó metrót, és ahogy feljöttem a lépcsőn, mellbevágott az aluljáróban fekvő emberek látványa. Így, vacsora után, durva kontraszt. A Vapianóban vacsoráztunk amúgy. Minden nap látod, semmi új, mégis, egyszerre csak megcsap, ami addig csak taszigál. A szag nem, azt hidegben kevésbé érzed. Otthon leültem a gép elé, és azonnal, mielőtt jobban belegondoltam volna, hogy mi lesz ebből, csináltam egy oldalt meg egy csoportot Nyugodt Szív névvel. Szombat volt amúgy. És hideg, ezt már mondtam. Délután a barátaimmal, egykori egyetemi csoporttársaimmal fociztam, aztán vacsora, tök jó volt minden, aztán meg a mellbecsapás.

 

Szerinted milyen a hajléktalan-program ma, Magyarországon?  

Semmilyen. Valamilyen, de az így semmi. A tömegszállás nem megoldás, aki rászorul, fél tőle, egymástól is tartanak. A végrehajtó hatalom túl sok dologban diszfunkcionális, ha nem érez megfelelő civil nyomást, nem megfelelően teljesít, ez érthető, ilyen a létezés, minden csakis nyomásnak enged. A társadalom bizonyos csoportjainak nincs megfelelő lobbiereje, nem artikulálják, nem képviselik az érdekeiket, nem szavaznak, nem tényezők szavazatmaximálási szempontjából tehát nem kerülnek a hatalmon lévők horizontjába. Valamiként segíteni kell nekik, hogy be kell léptetni őket ebbe a térbe, és korántsem szívjóságból. Hanem önös érdekből. Ezért nyomatom, ahol tudom, hogy a politika a civilek dolga. Vegyél részt és vegyél rá másokat, hogy részt vegyenek.

 

Az országházi tapasztalataid hasznosíthatók egy ilyen szervezet működtetésében?  

Nem.

 

Vannak javaslataid a döntéshozók számára? 

Amit csinálunk, nettó javaslat. Szociális bérlakás-program, jól fölszerelt intézményrendszer testi-lelki sérültek ellátására, sok-sok jól fizetett szociális munkás. Nem ördöngösség – de nem is angyalkodás. A heves részvétel az agorán az álladalmat arra készteti, hogy rendesen funkcionáljon.

Szólj hozzá!

Emlékszel arra a szeretett tanárodra, aki elindított a pályán, akihez mindig fordulhattál jó tanácsért, szakmai támogatásért? Ha ismersz ilyen tanárt, edzőt, jelöld őt a Mester-M Díjra!

mester-m_program_moderniskola_hu_640x448_v2_2.jpg

Emlékszel arra a tanárodra, aki érdekessé tett számodra egy tudományt vagy edződre, aki megszerettette veled a sportot és segített, hogy mindig a legjobbat hozd ki magadból? Ezek a pedagógusok méltók a Mester-M Díjra! Segíts nekünk megtalálni őket! A Mester-M Díj anyagi és erkölcsi elismerés, a díj értéke 1.000.000 forint személyenként. A legérdemesebb jelöltek közül évente egyszer az Új Európa Alapítvány kuratóriuma összesen 10 személyt választ ki a sport, a művészetek, valamint a bölcsészet- és természettudomány területeiről. Jelölni a jelölt nevének, elérhetőségének megadásával és rövid indokolással lehet online módon. Jelölt lehet minden olyan tanár, edző, pedagógus, aki 18 év alatti fiatalokat oktat, diákjai szakmai pályafutását önzetlenül és eredményesen segíti, ezen keresztül pedig szakmai és emberi példát állít tanítványai elé.

Online jelölés 2016. december 31-ig: www.ujeuropaalapitvany.hu; Díjátadás: 2017. tavasz

Kapcsolódó link:

Szólj hozzá!

Meguntad az otthoni munkavégzést, szeretnél kiszakadni a megszokott rutinodból és kreatív légkörben bővíteni ötlettárad? Olyan helyre vágysz, ahol napközben dolgozhatsz a belvárosban, nincs tömeg és kényelmes a munka? A Budapesten már több éve működő közösségi irodákban mindez egyszerre van jelen, emiatt egyre több magyar, illetve külföldi szabadúszó vagy mikrovállalkozásban dolgozó személy veszi igénybe ezeket az úgynevezett “coworking” irodákat. Mondhatnánk, hogy a munkahely és kávézó ötvözéséről van szó, de mégis minden iroda több dolgot rejt magában, ami megadja az egyes helyek saját kis atmoszféráját.

KUBIK Coworking

A KUBIK coworking a Jászai Mari téren található, ezáltal tökéletes választás azoknak, akik munka közben sportolásra adnák a fejüket, ugyanis egy Margit-szigeti kocogás után lehetőség van használni a kulturált zuhanyzót, majd felfrissülve visszatérni a feladatokhoz. A közösségi reggelik, ebédek és különféle rendezvények összekovácsolják az ott dolgozókat.

tumblr_inline_mzuoj1eni61sxdy5p.jpg

Forrás: http://kubikbudapest.tumblr.com/galeria

KAPTÁR Coworking

A KAPTÁR rendkívül előnyös, belvárosi elhelyezkedésével és kedvező áraival sok szabadúszó törzshelyévé vált az elmúlt években. A közösségi programok által próbálnak egy minél színesebb és inspirálóbb közeget kialakítani, ahova szinte mindenki szívesen visszajár. A rendszeresen szervezett közösségi ebédek által a networking is tökéletesen megvalósul.

 fixi.png

Forrás: http://kaptarbudapest.hu/rolunk/kepek-videok/

LOFFICE Coworking

A több díjat is elnyerő LOFFICE Budapesten már több közösségi irodát is nyitott, ahova a hét minden napján, éjjel-nappal el lehet látogatni, annak függvényében, hogy milyen csomagot választunk. A legelső, Paulay Ede utcai iroda egy 7 szintes épületben, 1200 m2-en található, amely megújuló energiaforrásokkal működik, emiatt gázfelhasználás nem történik az ingatlanban. A többi designer stúdió irodájuk szintén nagyon kedvező elhelyezkedésű.

saletrom_by_loffice5_hg_hu.jpg

Forrás: http://budapest.lofficecoworking.com/index.php?pageid=62&mgalleryAction=Gallery&mgallery_gid=2&baseAction=Item

Greenspaces

Az Oktogonon található Greenspaces egy polgári lakásból lett kialakítva, amely nyugodt, baráti környezetben fogadja az ügyfeleit, és ahogy a nevéből is adódik, a természettudatos gondolkodás dominál tereiben.

img_0649_k.jpg

Forrás: http://greenspaces.hu

Colabs Buda

Ahogy a neve is arra utal, a Colabs Buda a város ezen részén helyezkedik el, de nemrég a Duna túloldalán is nyitottak egy közösségi irodát. Azon kívül, hogy a munkahelyi körülményekre nagy hangsúlyt fektetnek, a kikapcsolódás sem szorul háttérbe, hiszen ügyfeleiknek pingpongozásra, csocsózásra is lehetőségük adódik, vagy akár a babzsákokban üldögélve is kipihenhetik a munka fáradalmait.

ly0aesagbgsxpid43zxq.jpg

Forrás: http://www.colabs.hu

1 komment

Mit fognak megkérdezni az állásinterjún? Vajon alkalmasnak fognak találni? Biztosan ezt az inget kellene választanom, hogy elég szakmainak tűnjek? Sok-sok ehhez hasonló kérdés kavaroghat bennünk egy ilyen megmérettetés előtt. Sokan azonban nem is gondolják, hogy a lentiekhez hasonló kérdésekkel találják szemben magukat, és inkább ilyenek átgondolására kellene fordítani a figyelmet. Amikor felkészülünk szakmaibbnál szakmaibb jellegű kérdésekre, és mégsem azokkal találjuk szemben magunkat, hanem a felsoroltakhoz hasonlóakkal, az esetenként elég kellemetlen pillanatokhoz vezethet.

  1. Előfordult már, hogy valahonnan kirúgták?
  2. Miért szeretné otthagyni a jelenlegi munkahelyét?
  3. Az önéletrajzában azt írja, hogy dinamikus, eközben jelentős túlsúllyal küzd. Ez a kettő hogyan egyeztethető össze?
  4. Mennyi idő múlva szeretné elnyerni a főnök állását?
  5. Miről gondolkozik, amikor egyedül ül a buszon?
  6. Hány fodrászat van Szingapúrban?
  7. Lopott már tollat a munkahelyedről?
  8. Ha 80 éves lenne mit tanácsolna az unokáinak?
  9. Hogyan működik az internet?
  10. Tervez-e a közeljövőben gyereket vállalni?
  11. Melyik dal írja le a legjobban a munkamorálját?
  12. Ha lenne egy millió dollárja milyen vállalkozásba kezdene?
  13. Meg tudna nevezni három Nobel-díjast?
  14. Mi lenne ha most felhívnám az előző főnökét és kikérném a véleményét Önről?
  15. Ön hogyan döntene az én helyemben?
  16. Milyen érdemjegyet kapott matematika alapjaiból? És mikroökonómiából?
  17. Mennyi ideig tervez a cégnél dolgozni?
  18. Hogyan írná le magát egy szóval?
  19. Hazudott valamiről a motivációs levelében?
  20. Mit mondana Önről egy olyan személy, aki nem kedveli?

Szólj hozzá!

Olaszország a művészetek, a kulináris élmények, a természeti csodák hazája, melynek déli területén, Szicíliában alakult ki a világ egyik legrégebbi és legbefolyásosabb maffia szervezete. Felmerülhet bennünk azonban a kérdés, hogy miért pont Dél-Olaszországban alakult ki ez a társadalmi formáció, s hogy volt képes ennyi éven át fennmaradni. A kérdést Papp Gergővel, a Szociológia és Társadalompolitika Intézet doktoranduszával jártam körbe.

 

Számos feltételezés létezik arról, hogy mikorra tehető a maffia csoportok első megjelenése. Feltehetően már a középkorban is léteztek különböző titkos társaságok, melyek az idegen csoportok betörései ellen szerveződtek, azonban az első, hivatalos feljegyzések a 19. századból származnak. A jelenség kialakulásához elsősorban a Habsburg spanyol uralom alatt kialakult bizonytalan állapotok járultak hozzá. Ebben az időszakban nem létezett kimondott központi hatalom, bizonytalanság övezte a törvényeket, a gazdasági életet és a szicíliaiak egymás közötti viszonyát is. A kiszámíthatatlan állapot következtében a kereskedelem és az ipar területén stagnálás volt megfigyelhető, s a gazdasági érintkezések száma jelentősen csökkent, hiszen az emberek mozgástere meglehetősen lekorlátozódott. Ezen folyamatok eredményét egy szicíliai közmondás is jól szemlélteti: "Ellenséged a szakmádbeli másik ember", azaz ezentúl nem a versenytársak megelőzése lett a cél, hanem azok lesüllyesztése, megtévesztése. Az említett faktorok tehát torzítják a piaci versenyt, így aki egy ilyen környezetben előrébb akart lépni, sikereket akart elérni, annak más eszközökhöz kellett folyamodnia, amit a maffia világa biztosítani tudott. S habár társadalmi szinten ez a bizonytalanságból fakadó magatartás káros, azonban a körülményeket figyelembe véve megállapítható, hogy egyéni szinten racionális tevékenységnek számít.

Kérdés azonban, hogy a bizonytalanság hogyan alakít ki egy ennyire tartós társadalmi formációt. Fennmaradásuk titka egyrészt az általuk nyújtott szolgáltatásokban rejlik, hiszen olyan tevékenységeket folytattak, amelyek a kialakult bizonytalanságból fakadtak. Tehát olyan területeken tevékenykedtek, ahol a legerősebb pozícióval tudtak rendelkezni, monopol helyzetet tudtak kialakítani. Ezen törekvésüket nevük - "Cosa Nostra", "a mi dolgunk" - is jól szemlélteti, ami egyrészt összetartozásukat, másrészt a különböző szereplők piacról való kizárását fejezi ki. Továbbá a szicíliaiak maffiához való alkalmazkodása, a helyzet elfogadása is elősegítette erejük megerősödését. Végül pedig jelentős faktornak számít az adott területen kialakult politikai rendszer is. Benito Mussolini diktatúrájának idején a maffia csoportok jelentősen visszaszorultak, ami arra vezethető vissza, hogy ez a rendszer független volt az őt fenntartó érdekektől. Ezzel szemben egy demokratikus rendszerben a lakosságra való támaszkodásnak nagy szerepe van, így a rendszernek valamelyest kezelnie kell társadalom tagjait befolyásoló csoportokat.

13 komment

Visszajelzes  |   Impresszum  |   Kapcsolat