Levelek Burmából
Aung San Suu Kyi, Nobel-békedíjas, burmai ellenzéki vezető előadása a Corvinuson

A Külügyminisztérium és a Budapesti Corvinus Egyetem közös szervezésében tartott előadást Egyetemünkön 2013. szeptember 13-án, pénteken Aung San Suu Kyi. A burmai ellenzék Nobel-békedíjas vezetője Kövér László házelnök meghívására érkezett Magyarországra, de találkozott Áder János államfővel és kormánytagokkal is, hazánk mellett pedig Csehországot és Lengyelországot érintette mostani útján. Suu Kyi közel 20 éven át volt házi őrizetben hazájában és 2010-es kiszabadulása óta másodszor jár Európában. A politikusnő  egy tanulságos és valamennyiünk számára példaértékű előadást tartott a Fővámpalota aulájában. Levelek Burmából című könyvének magyar példányai októberben fognak kikerülni a könyvesboltok polcaira. Ebben a könyvben ez a nagyszerű asszony egy a modern, „szabad” világ számára teljesen ismeretlen szemszögből mutatja be politikai harcait. Forradalmuk emberi arcát szeretné az olvasó elé tárni.

Fotó: Corvinus Média / Telegdi Adrián

Burma vagy Mianmár? (Burma átalakulása)

A Burmai függetlenség atyja, Aung San 1947-ben, fél évvel Nagy-Britanniától való elszakadása előtt, politikai ellenfelei merényletének áldozatául esett. Ekkor volt lánya Aung San Suu Kyi két éves. 1948. január 4-én kikiáltották az ország függetlenségét.

Burma államformája 1948-1962-ig köztársaság volt, azonban 1962-ben a katonai puccs után megkezdődött a diktatórikus rendszer felállítása. Az elkövetkezendő évtizedekben Burma egypártrendszerű, szocialista állammá alakult és a világ egyik legizoláltabb, legszegényebb országai közé került be. 1988-ban diáktüntetések majd felkelések törtek ki, melyeket a hadsereg vérbe fojtott. Ennek során több ezren vesztették életüket. 1989-ben a katonai junta Burmáról Mianmarra változtatta az ország nevét. 1990-ben választásokra került sor, melyen a demokratikus ellenzék (Nemzeti Liga a Demokráciáért) a szavazatok 80%-át szerezte meg, azonban a kormányzat nem adta át a hatalmat, az ellenzéki pártot betiltották, több politikust bebörtönöztek, Aung San Suu Kyi-nak pedig megkezdődött 20 éves házi őrizete. Az USA embargót, az EU pedig szankciókat vezetett be, mivel az ország vezetősége semmibe vette az alapvető emberi jogokat és gazdasági intézkedései nyomorba döntötték az országot.

2005-ben új fővárost alapított a diktatórikus párt, Nepijda (Királyok városa) néven. Az emberek azonban továbbra is Yangonra (Rangun) tekintettek fővárosként, mivel ott található az ország egyik kultikus buddhista szentélye a Shwedagon Pagoda. Nepijdába ezért felépíttette a rezsim ennek a szentélynek a mását, bár köztudottan ateista a szocialista kormány.

2007-ben buddhista szerzetesek vezetésével kitört a „sáfrányos forradalom”, melyet a hadsereg ismételten levert.  2008-ban a rettentő erejű tájfun ellenére, mely az ország egy részét a földdel egyenlővé tette, népszavazást írtak ki egy új alkotmányról. A szavazók 90%-a elfogadta ezt, míg 10% elutasította. Ez annak a következménye volt, hogy a szavazók 90%-a azt sem tudta, hogy mire szavaz.

2011-2012 azonban politikai és társadalmi változásokat hozott. Aung San Suu Kyi-t húsz éves házi őrizete után parlamenti képviselővé választották 43 képviselőtársával együtt. Azonban 600 képviselőből 44 szinte semmi. Újabb választások 2015-ben lesznek, újabb reményekkel.

Fotó: Corvinus Média / Telegdi Adrián

A valós demokrácia „levelei” Burmából

Igazán a rabságban élő emberek tudják, hogy mi is az a szabadság, hogy mekkora érték az. Aki szabadnak született, annak természetes ez az állapot, azonban múltbéli ideológiákat hallva rájönnek, hogy társadalmunk kötöttség. A kötöttség pedig a modern, indivídum központú ember számára az önbeteljesítés gátja, tehát a társadalmi együttélés rossz.

Ilyen szemszögből nézve örülhetünk, hogy vannak rabságban felnőtt értelmiségiek, akik el tudják magyarázni nekünk, a fejlett világ lakóinak, hogy mennyire jó nekünk és mennyire nincs okunk panaszra.

Aung San Suu Kyi asszonytól Németh Zsolt külügyi államtitkár szavaival élve „nekünk kellene tanulnunk tőle”. De nem csak a magyar politikusoknak, hanem a világon mindenkinek lenne tanulnivalója tőle. Számára a politika a tisztességről, a kölcsönös tiszteletről, párbeszédekről, az ellentétes gondolatokból való folytonos tanulásról szól. Legyen mindenki hálás az ellentéteinek, a különbségeknek, ugyanis ezekből lehet a legtöbbet tanulni.

Beszélt arról az átalakulásról, békés forradalomról, aminek ő az egyik vezetője. A forradalom szerinte a kezdet, az út a tartós változás felé. Az embereknek is meg kell változniuk lélekben, gondolkodásban, hozzáállásban, valamint a kulturális értékeket meg kell őrizni ahhoz, hogy az elért eredmények maradandóak lehessenek.

1990. óta egy maroknyi csoport legfőbb céljának tekintette, hogy ezeket az eszméket, a reményt megtartsák. 20 évig békésen kiálltak az igazuk mellet, pedig a rezsim ezt próbálta ellehetetleníteni. Ezekről a próbálkozásokról jókedélyűen mesélt, hogy olykor a házánál barikádokat emelt a hadsereg, néha maga bontotta le.

Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora "Ezüst Corvina"-t adományozott a Nobel-békedíjas vendégnek.

Fotó: Corvinus Média / Telegdi Adrián

Párhuzamok és különbségek a magyar múlt és a burmai jelen között

Aung San Suu Kyi asszony kitért a párhuzamokra és a különbségekre is a két ország között. Mindkét nép tudja, hogy mit jelent a szabadságért harcolni és mindkét nép tudja, hogy milyen rabságban és félelemben élni. 1848., 1956., 1990. mind megmutatták, hogy Magyarország szereti a szabadságot és ezért akár harcba is száll. 1990. Mianmarban is a választások éve volt, azonban itt ez nem hozott változást és vérbe fojtották a népakaratot.

Mianmar is megosztott ország, mint Magyarország, csak itthon két fő csoportra lehet bontani a 10.000.000 fős lakosságot, ott viszont 135 etnikum él egy 53.000.000 fős országban melyek mind mást gondolnak a világról.

Fő feladatának tekinti a politikusnő, hogy megtanítsa az embereket együtt élni, tárgyalni és tisztelni egymást.

Kitért a vallás kérdésére is, melyet nagyon fontosnak tart. A buddhizmus ott a meghatározó vallás, míg nálunk a kereszténység. Két teljesen különböző vallás, azonban az egymáshoz viszonyulásról ugyanúgy írnak. A buddhizmus fő pontjai a szeretet, kedvesség, lojalitás. A kereszténység pedig előírja, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagad”. Így szerinte a vallásnak nagyon fontos összetartó ereje van.

Fotó: Corvinus Média / Telegdi Adrián

A jövőről

A politikusnő bizakodóan várja a 2015-ös választásokat. Szerinte a legcélravezetőbb a föderalista államforma lenne. Ez képes kiszolgálni ennyi érdekcsoportot. Mindenekelőtt azonban szét kell osztani a három-hatalmi ágat. Ugyanis amíg a végrehajtó erő (a kormány), azon belül is egy személy kezében van a törvényhozói és az igazságszolgáltatói hatalom, demokráciáról nem beszélhetünk.

Emlékeztetett, hogy a félelem veszélyes. Mianmarban a fél évszázados elnyomás alatt az emberek megszokták a félelmet. Általában attól félünk, amit utálunk. Az utálat és a félelem között nagyon keskeny a mezsgye. Példaként felhozta, hogy aki fél a pókoktól, az utálja is azokat. Az utálatot próbáljuk legyőzni, mert az egy csendes gyilkos. Ha belenyugszunk abba a rossz állapotba, amiben vagyunk, akkor soha nem érhetjük el a céljainkat. 

Fotó: Corvinus Média / Telegdi Adrián

A bejegyzés trackback címe:

https://corvinusonline.blog.hu/api/trackback/id/tr735515994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.