Szeptember végén VIII. kerület önkormányzata Kocsis Máté fideszes polgármester javaslatára december 31-i hatállyal felmondta a Kék Pont Alapítvánnyal 2010-ben kötött megállapodását. Az Alapítvány a környék, illetve az egész városban biztosította az intravénás drgohasználók számára a biztonságos, steril tűt. Az érdekesség a helyzetben, hogy a szerződést, amely ugyan nem szünteti meg a Kék Pont munkáját, épp Kocsis Máté kötötte meg, és még egy évvel ezelőtt is elismerően nyilatkozott az Alapítványnál végzett munkáról. Most azonban hirtelen szúrni kezdték a szemét az utcán eldobált fecskendők, amiért az Alapítványt tartja felelősnek. Az új drogpolitika irányvonalával sem egyeztethető össze ez a fajta prevenció.
kép forrása: nol.hu
A drogozás, pontosabban az illegális kábítószerek fogyasztása (törvényi meghatározása a kontrollált anyagok) globális jelenség, amely nem csak magát a szerhasználót érinti, hanem szűkebb és tágabb értelemben vett környezetét is. Nem csak magának a fogyasztásnak van nagy társadalmi költsége, hanem a hozzá szorosan kapcsolódó egyéb tevékenységeknek is, kezdve a prevenciótól, a kezelésen és utógondozáson át a hozzá kapcsolódó bűnözésből adódó problémákig (testi épség- és az élet-, valamint vagyon elleni bűncselekmények, továbbá a szervezett bűnözés és a terrorizmus is súlyos probléma) rendkívül kiterjedt hatása van. Épp ezért a világ összes országa küzd ellene valamilyen módon, több-kevesebb sikerrel és eltérő eszközökkel. Számtalan vélemény, álláspont létezik a témával foglalkozó szakemberek, és a témával foglalkozó, már kevésbé szakértő személyek között, egy azonban ma már biztos tényként állítható. A drogozás ugyanis, akár csak a bűnözés, egyidős az emberiséggel, mindig is volt, és nagy valószínűséggel mindig is lesz. A drogmentes világ képe egy eszményi, ám elérhetetlen illuzióvá irodalmiasodott az elmúlt éveben.
Ha pedig a problémát nem lehet megszüntetni, kezelni kell, és minél inkább csökkenteni kell a vele járó károkat. Ezt juttatja érvényre az ártalomcsökkentő drogpolitika, amely főleg az injekciós szerhasználókat célozza meg, akik nem tudnak ezen változtatni. Olyan alacsony küszöbű szolgáltatások (vagyis olyan szolgáltatások, amelynél az igénybe vevők nem kerülnek nyilvántartásba) tartoznak ide, mint a tűcsere, a fenntartó kezelések és a felügyelt belövő helyiségek. Ezek közül a tűcsere az, amely már a kilencvenes évek óta Magyarországon is elérhető. Célja elsősorban, hogy begyűjtsék a sznál tűket és helyettük steril, biztonságos tűt juttassanak a használóknak, hogy megelőzzék olyan ferzőző betegségek elterjedését a közös tűhasználat által, mint a HIY vagy a Hepatitis C.
Ilyen tűcserével foglalkozik lassan már húsz éve a Kék Pont Alapítvány, melynek központja jelenleg a VIII. kerületben, a Magdolna és a Lujza utca sarkán található, ahol a legelterjedtebb a drogfogyasztás.
Az Alapítványhoz való bekerüléshez a regisztrációnál meg kell adni az érintettnek a korát, nemét, lakóhelyét és az anyagot, amit használ, továbbá ilyenkor egy fertőző betegség szűrésen is részt vesznek. Ezekből tudnak aztán következtetéseket levonni a szakemberek és felállítani a tendenciákat. Az kliensek 70-80%-a férfi, aki a huszas, harmincas éveiben jár és cigány származású. Ugyanakkor a nők száma, valamint a tizenévesek száma is egyre növekszik.
A használat közösségi jellegű, generációról gyenerációra öröklődik, a fiatalok ebbe születnek bele és aztán ebben nevelkednek. Nyomor anyagozásnak nevezhető, mert ahogy a családba beleszületik valaki, azzal együtt a nyomor is az öröksége lesz, amelyből nincs kiút. Bántalmazók és bántalmazottak, kirekesztődnek az oktatából és az egészségügyből, sokan a börtönt is megjárták. Átfogó megelőzési programra lenne szükség a jelenség felszámolásához, ami jóval túlmutat a kábítószer-politikán.
A tűcsere során az elhasznált tűket elsősorban a kábítószerezőnek kell behoznia, amelyért az Alapítványtól új, steril tűket kap. Emellett az Alapítvány munkatársai is, valamint a közterületfelügyelet végzi a tűk gyűjtését. Míg 2011-ben 220 ezer tűt adtak ki, melynek 70%-t sikerült begyűjteni, addig idén csak 100 ezer tűt sikerült eljuttatni az utcákra. Ennek főként finanszírozási okai vannak, és minél kevesebb tűt képesek szétosztani, annál kisebb a hajlandóság a kábítószerezőkben arra, hogy gyűjtsék a használtakat. Ezt a problémát tovább súlyosbítja, hogy az újfajta designer drogok elterjedésével, hatásuk fenntartásához már nem elég napi néhány használat, mint pár éve az amfetamin, heroin stb. esetében, hanem akár napi 15 szúrásra is sor kerül, így jelentősen növekszik a szükséges tűk száma.
Most az önkormányzat azt kezdte nehezményezni, hogy rengeteg az utcán eldobált tű, a közterületfelügyelet ugyanis 2000 elszórt injektort gyűjtött be (ami ha belegondolunk nem is olyan nagy szám a kiadott, valamint elhasználtakhoz képest, és vajon mi lenne a helyzet a Kék Pont nélkül). További panasz volt, hogy a Kék Pont miatt ilyen magas a drogosok száma a kerületben, mivel ők odavonzzák őket a szomszédos kerületekből, valamint az egész városból. Nos, az adatok alapján elmondható, hogy a hozzájuk járó klienseknek több, mint a fele a kerület lakosa, így szó sincs valami misztkus csáberőről, ami miatt odaözönlenének a tiszta tűkre váró drogosok. Ennek ellenére az önkormányzat mégis felmondta a megállapodást, amely ugyanakkor nem érinti közvetlenül a Kék Pont munkáját, ebben ugyanis csak kedvezményes helyiség használatot biztosított, aminek keretében nem kellett bérleti díjat fizetniük. Az Alapítvány az Állam juttat normatív támogatásokat, továbbá a finanszírozást olyan nevek segítik, mint a Mac Cosmetics (amely tavaly öt millió forinttal járult hozzá a programhoz, többel, mint a magyar állam), Magyar Telekom, valamint a Norvég Királyság. Valójában tehát a szerződés felbontása nem szünteti meg az Alapítvány munkáját. Ugyanakkor egy indikátorra annak, hogy milyen irányba tart a kábítószer-politika ma Magyarországon.
Szerző: Szász Nóra
