Till Attila maradjon a „trillalá”-nál

Érdekelt, hogy áll össze egy tehetségkutató? Mi a dolga egy profi műsorvezetőnek? Mik zajlanak a kulisszák mögött? Nos, ezek azok a kérdések, amelyekre nem kapott választ a szerdai előadáson résztvevő érdeklődő.

tilla.jpg

Aki az előadás előtti napokban meglátta a plakátot, többnyire arra gondolhatott, hogy „hű, eltöltünk egy szuper estét Tilla szórakoztató előadásán, hisz a tévében olyan jópofa, biztos szuper lesz”. Negyed órával a kezdés előtt már gyakorlatilag mindenki megérkezett, elhelyezkedett a méretes előadóban, s várta a kezdést. Tilla kérdésére, miszerint kit zavar, ha csinál a társaságról egy képet, amit aztán posztolhat Instagramra, senki nem ellenkezett, így akit érdekel, csekkolhatja a képet a hivatalos oldalán. Lazán indult, kezdte mindenki átérezni a hangulatot. Majd pár perces késéssel, hogy az egy-két nem időben érkezőt se hagyjuk ki semmi jóból, nekikezdett az mondandójának.

Látványosan zavartan elkezdett hangosan gondolkozni, hogy ugyan miről is kellene beszélnie, majd meglátta a kivetítőn a fent említett három kérdést és pillanatok alatt megválaszolta néhány szóban.

Érdekel, hogy áll össze egy tehetségkutató? Nem.

Mi a dolga egy profi műsorvezetőnek? Nem tudom.

Mik zajlanak a kulisszák mögött? Semmi.

Jót mosolyogtunk rajta, de gyorsan hozzátette, hogy viccen kívül majd még mesélni fog róla részletesebben az előadás folyamán. Mondanom sem kell, egy szóval több sem esett róla.

Ellenben megtudtuk, hogyan és hol nőtt fel. Képzőművészeti általános iskolába járt, gyermekkorában Van Gogh és Gauguin volt rá nagy hatással, az ő művészetük miatt akart ő is festő lenni. Az ügyessége meg is volt, járt kerámia szakkörre, amelyről munkáit mai napig őrzi. Tanárai szintén segítették, támogatták, s középiskolába is ilyen irányba terelték.

Majd egyszer csak tudatosult benne, hogy igaziból ő nem az, aminek gondolta magát, nem illik hozzá a képzőművészet, és nagy kanyart véve barátaival műsorokat kezdett időnként adni egy közeli szórakozóhelyen. Időközben elkezdte a Magyar Képzőművészeti Főiskola intermédia szakát, s szépen lassan beindult a tévés karrierje. Először az MTV1-nél dolgozott, egy kulturális műsor vezetését bízták rá, majd idővel átkerült a TV2-höz, s ezáltal az egész ország megismerte vigyorgós, kisfiús arcát.

Leírva még egész érdekes életútnak is tűnhet, viszont képzeld el ezt taglalni másfél órán keresztül, időnként filozófiai mélységig süllyedve – holott nem is volt olyan rész, amin igazán filozofálni lehetett volna. Érthető, hogy nem egyszerű úgy összerakni egy másfél órás előadást, hogy kronologikusan bemutasd az életed magadtól, kérdező nélkül – bár nem ez lett volna a kiírás szerinti fő téma –, de ha tudja magáról az ember, hogy nem igazán megy neki, legalább készítsen egy jegyzetet. Zavaró volt a sok beszédhiba, egy tévés műsorvezetőtől nem ezt várná az ember. De ha jól belegondolunk, ott a szájukba van adva, mit kell mondaniuk, egyszerre 2-3 percnél tovább nem kell beszélnie, és a tehetségkutatókban, illetve valóságshow-kban a lényeg, hogy tudja húzni az időt és halandzsázzon. Ahhoz pedig tökéletesen ért, humoros, gyorsan pörög a nyelve, kedves arcú, tévéképernyőre való. Ebben is kipróbálta magát, nem sikerült, maradjon csak a műsorvezetésnél, ott továbbra is örömmel nézzük.

 

Gyimesi Bernadett

A bejegyzés trackback címe:

https://corvinusonline.blog.hu/api/trackback/id/tr685552079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.