Hogyan lehet az amerikai a kilencvenes évek amerikai kisváros útszéli kisboltjában konzervált életérzést magyar kontextusba helyezni? Hát adjunk hozzá egy trafik, elnézést, nemzeti dohánybolt koncessziót, érleljük picit a hazai, elnézést, nemzeti kilátástalanság pocsolyájában, és rögtön megkapjuk Kevin Smith kultikus Shop-stop (Clerks) filmjét, Dömötör Tamás színházi darabja magyaros tálalásában.

A KOMA Bázis fiatal gárdája állította színpadra a Nemzeti Vegyesboltot, a magyar valóságra rászabva, átültetve az eredeti történetet, képes volt arra, amire az elmúlt időszakban a média alkalmatlan volt. Kulturáltan, szórakoztatóan, igaz a karikatúra határai között elnagyoltan, ám elemi mód valósághűen ábrázolja a magyar (és kelet-európai) „pénzzel minden jogszabály értelmezhető másként is” mentalitást.

Nem is meglepő talán, hogy ezt egy kevésbé ismert, apróbb, ám nagyon tehetséges társulat vállalkozott erre a húzásra (érdekes is lett volna, teszem azt a Vígben beülni erre a műsorra). A színház kicsi, az épület az előző évtizedek művelődési ház jellegét árasztja, belül azonban a csupasz téglafalak és fém székek biztosítanak róla, hogy egy amolyan „alternatív” színházban járunk. Itthon fenntartásokkal kezelik az ilyen közösségeket; kicsit a modern értelmiség réteg sznobsága lengi körül, noha rengeteg ilyen kisebb színházat találhatunk a külvárosi kerületekben. A nézőtér sem nagy, egyszerre csak kevesen élhetik át az élményt, ettől még erősebbé válik a bensőséges érzés; egymás cinkosai vagyunk.

A történet a film cselekményét követi, de annak sem kell megijednie, aki nem látta az eredeti művet. Önmagában is teljes egész az előadás, legfeljebb a felismerés jelentette aha-ról és cinkos mosolyról marad le. A darab témaösszeállítása éppen olyan vegyes felvágott, mint a szereplők karakterei, vagy mint egy vegyesbolt kínálata.  Egyszerre van benne jelen a fiatalkori útkeresés, szerelem gyötrelmei, mint a magyar valóság jogszabályokkal behálózott, trafik mutyival hímzett mindennapjai.

A cselekmény középpontjában a vidéki, külvárosi (?) – nem tudjuk, hogy hol vagyunk, de lényegtelen, hiszen akárhol lehetnénk – Tarka ABC és a vele összenőtt és jobb napokat is megélt Sóhaj Téka, kisebb-nagyobb fazonírozás után jövendőbeli Nemzeti Dohánybolt microvilága áll, élükön az elválaszthatatlan eladó-hős-antihős páros, Dante és Oszi. Hamarosan aztán feltűnik a színen a boldog hitgyülis pár, Kristóf, a jóravaló jótét lélek, kisebb dühkitörési problémákkal, és a boltban dolgozó Sára.  A problémák forrását két hétköznapi, ártatlannak tűnő objektum, egy fal és egy kiégett villanykörte. A kis bolt magára hagyott alkalmazottainak (a főnök ugyanis elruccant Prágába) kell helytállnia egyszerre a bolt kötelezettségeiért és a saját magánéletük útvesztőiben, így az élet dolgaiban kicsit járatlanul, a trafik megnyitását illetően érdektelenül fogadják a boltba érkező ellenőröket. Hiszen kit érdekel a kétszáznyolcvanvalahányadik törvény, ami szerint a trafikban cigit és jégkrémet igen, de DVD-t nem lehet árusítani, vagy a kötelező nyitva/zárva matricák mérete, ha az ember szerelmi élete és boldogsága forog épp kockán. A két ellenőr figurája, mintha egy egykori Ludas Matyi címlapról lépett volna elő, a bürokrácia papjaiként hirdetik a szent írás bölcsességeit, amit azonban a pogány népek sehogy sem akarnak megérteni. No meg azt sem, hogy annak a százezer forintos büntetésnek van alternatív kezelési módja. Kezdetnek a kávé is megteszi. Szerencsére a távoli főnök, deus ex machina, tudja, hogy mi fán terem a mutyi.  A szereplők vegytiszta kivonatai egy-egy sztereotip, sarkosított karakternek, a jellem- és helyzetkomikum együttese, valamint a színészek átlényegült játéka garantálja a szórakozást. Fontos akkor is tudni nevetni, amikor legszívesebben csak sírnánk.

Attól olyan erős ez a történet, mert mindenki tudja milyen fiatalnak, milyen szerelmesnek lenni, és milyen egy tejüveggel kitakart 18-as karikás boltban cigit venni. Egy kicsit tág és merész értelmezéssel, Dante, 22 éves bolti eladó, akinek élete a szemünk előtt kerül válságba, aki a kapocs az egész történetben, olyan, mint maga Magyarország. Folyton csak panaszkodik, de ő sem tudja, hogy mit akar valójában, elmenne, de nem indul el, és kudarcaiért mindig csak mást hibáztat.

Kis magyar valóság. Osztozunk benne.

Szász Nóra