A budapesti Institute for Cultural Relations Policy alapítvány és Dialógus Intézet által elindított Diplomacy & Beyond (Diplomácia – és azon túl) című beszélgetéssorozat első vendége André Goodfriend volt. Az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője 2013 augusztusa óta tölti be a posztot és egyúttal – jelenleg – a magyar média egyik leginkább keresett arca. A netadó elleni tüntetés óta szinte hétről-hétre a hírportálok címoldalain láthatjuk, és sorra készülnek vele interjúk, mivel hazánkban kevésbé szokványos, hogy a Magyarországon tevékenykedő diplomaták – kvázi – közszereplővé váljanak. A szervezők tehát keresve sem találhattak volna felkapottabb személyt a programsorozat december 4-i nyitányára. A Dialógus Intézet egyik termében megrendezett beszélgetésen a közönség döntő többsége egyetemista volt, sőt, a moderátor is: Zádor Zsófia a Corvinus nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója.

A párbeszéd javarészt angolul folyt, bár Goodfriend néhány mondat erejéig megcsillogtatta magyar tudását is, ám a mi nyelvünk csupán az egyike az általa beszélt kilencnek. A beszélgetés néhány személyesebb jellegű kérdéssel kezdődött, melyek főként az ügyvivő képzettségére és karrierjére irányultak. Kiderült például, hogy Goodfriend az egyetemen négy szakot végzett el: filozófiát, klasszikus görögöt, franciát, illetve rádió-televíziót, majd későbbi tanulmányait kommunikációs területen folytatta. Pályafutása újságíróként kezdődött Izraelben, ezután jelentkezett a Külügyi Szolgálathoz. A ’80-as évek óta számtalan országban fordult meg az Egyesült Államok diplomáciai testületének tagjaként, úgymint Szíria, India, Oroszország, Izrael és Magyarország.

Goodfriend elmondta, hogy Magyarországgal szemben magasabb elvárásokat támasztott, feltételezvén azt, hogy hazánk értékrendje – az Európai Unió tagjaként – nagyban hasonlít az amerikai értékekhez, amelyek közül a jó kormányzást, az átláthatóságot, a jogok uralmát és a civil társadalom szerepét emelte ki. Szerinte a nagykövetségek feladata, hogy e prioritásokat reprezentálják. A társadalmat egy nyitott könyvhöz hasonlította, akik igenis szeretnének nyíltan beszélni ilyesfajta dolgokról. Az ideglenes úgyvivő többször kiemelte a közösen vallott értékek fontosságát, melynek kapcsán azt is megjegyezte, hogy ők nem megmondani akarják, mit kellene tenni, csupán közös – és általánosan elfogadott – elveket és sztenderdeket javasolnak. Ennek kapcsán felidézte Bibó Istvántól a „szabadságok kis köreinek” gondolatát.

Arról is beszélt: fontosnak tartja, hogy a demokrácia a közbeszéd tárgya legyen; utalt Obama azon beszédére, amelyben az elnök a civil társadalom működésképtelensége miatt Magyarországot Egyiptommal egy kategóriában említette. Goodfriend minden interjúban hangoztatja, hogy hisz a civil társadalom erejében, de ennek építőkövei is lényegesek, úgymint fejlett infrastruktúra, üzleti kultúra és olyan jogrendszer, mely elősegíti a civil társadalom épülését. Magyarországról alapvetően azt gondolta, hogy az emberek nem tesznek fel kérdéseket, bár erről az esemény végére némileg változott a véleménye.

A beszélgetés további részében szó volt a szír és ukrán válságban az amerikai szerepvállalásról, az orosz agresszióról, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok együttműködéséről, illetve arról, hogy egy nemzetközi konfliktus esetén milyen nehéz megtalálni az egyensúlyt az erőalkalmazás és egyéb eszközök között.

Szó esett továbbá az új nagykövet, Colleen Bell személye körüli vitákról. John McCain-nel ellentétben ő úgy gondolja, a jelölt megfelelő kompetenciákkal rendelkezik, mivel a diplomácia kulcsának a kommunikációt tartja. Diplomataként azt vallja, hogy inkább kritizálják azért, mert túl sokat tett, mint amiatt, hogy egész nap a követségen ült és nem csinált semmit; ő mindig szereti első kézből tapasztalni a társadalom viszonyulását egy-egy kérdéshez, ezért vett részt megfigyelőként az ominózus tüntetéseken is.

Szalai Réka