Agyfalók

Rohamosan nőtt a hülyék száma.

A dolog sokáig nem tűnt fel senkinek, elvégre azok, akik észrevehették volna, hogy az emberek elhülyültek, már rég hülyék lettek azelőtt, mielőtt észrevehettek volna bármit is. S mivel a hülyék nem vették észre, hogy heveny elhülyülés áldozatai lettek, igen sok időbe tellett, mire a kellően nem hülyék észrevették, mennyi a hülye körülöttük.

A járvány kitörése előtt is hülye egyedek bizonyára nagyon örültek volna, ha képesek lettek volna agyilag felfogni, mennyire megszaporodott a létszámuk. Így viszont csak egyre növekvő létszámban hülyültek tovább a maguk kis környezetében, egészen addig, amíg számuk el nem érte a kritikus tömeget és meg nem próbálták átvenni az irányítást szerte a világon. „Az nem járja, hogy a kevés nem hülye mondja meg, mit csináljon a sok hülye” – harsogták hülyén, és vasvillákat ragadva próbálták meg megrohanni azokat a szellemi fellegvárakat, amiket a hülyeség elől menekülő nem hülyék már jó előre felkészülve – lévén nem hülyék – felépítettek maguknak.

De hát mivel hülyék voltak, lehettek bármilyen sokan is, kudarcot vallottak: hülyeségükben például nem jöttek rá, hogy hogyan kell kinyitni a fellegvárba vezető ajtókat. Így hát odakint ragadtak. A hülyék, mivel nem részesültek szexuális felvilágosításban, vagy ha részesültek is, képtelenek voltak felfogni, éjjel-nappal keféltek, de a világ szerencséjére végzetes elszaporodásukat is megakadályozta hülyeségük, bizonyos hülyék ugyanis néha elfelejtették, hogy az életben maradáshoz táplálkozniuk kell és egész egyszerűen halálra éheztek; más hülyék, akik előrehaladott hülyesége már a reflexeiket is használhatatlanná tette, lélegezni felejtettek el és rövid kínhaláluk során egyetlen gondolat járt az eszükben: „most mi va’?”

Mondanunk sem kell, a szexuális kéjtől vagy a haldoklástól nyöszörgő hülyék ezrei igencsak megnehezítték az elbarikádozott nem hülyék mindennapjait. Talán ezért nem volt népszerű az az elmélet, hogy hagyjuk csak a hülyéket szabadon barangolni a világban, előbb-utóbb az evolúció megoldja a dolgot, és már csak pár nem hülye hülye fog maradni, akik pontosan olyanok, mint a nem hülyék, és őket reintegrálva meg is oldódik a probléma.

Nem, ezt nem kívánta senki megvárni, már csak az elviselhetetlen nyöszörgés miatt sem. A hülyéktől meg kellett szabadulni. Meg kellett találni a hülyeség terjedésének okát és véget kellett vetni ennek a szörnyűségnek.

Ez embert próbáló feladat volt. Még csak azt sem lehetett tudni, mi terjeszti a hülyeséget: fizikai érintkezés egy hülyével, vagy egy hülye által megérintett tárgy használata is elég a bajhoz? A legnépszerűbb elmélet a nem hülyék között az agyfaló baktériumokat tette felelőssé a hülyék számának elképesztő felduzzadásáért, bár tény és való, hogy az csak amolyan városi legenda volt, hogy egy szomorú napon egy vegyesbolti asszisztens parányi, műszerekkel alig regisztrálható agyát egy maroknyi, rothadt banánról lepattant vad és gonosz baktérium támadta meg, hogy végérvényesen elpusztítsa azt.

A legokosabb nem hülyék tehát összegyűltek a világ minden pontjáról, építettek egy különbejáratú kis erődöt maguknak, amiben teljes biztonságban érezték magukat – amihez ennyi okosság kell, azt a hülyék ezer nap alatt sem veszik be –, és elkezdtek gondolkodni, hogy ugyan mi lehet a hülyeség oka.

Kezdetben azzal próbálkoztak, hogy egy hatalmas listában összegyűjtik a járvány előtti hülyéket, hogy megállapítsák, milyen változások álltak be a populációban. Őket nevezték volna el őshülyéknek. Sajnos már az őshülyék száma is akkora volt, hogy még a legokosabb nem hülyék számára is igazi hülyeség lett volna azzal próbálkozni, hogy megszámolják és kategorizálják az összeset. Hülyeséget márpedig ők nem csinálhattak – egyből karanténba zárták volna őket vagy akár ki is vethették volna mindannyiukat a hidegbe, a rengeteg kefélő és haldokló, szabadidejükben rengeteg hülyeséget csináló hülye közé. Azt már nem!

Így hát más módszerhez nyúltak: megpróbálták tudományos módszerekkel igazolni vagy cáfolni az agyfaló baktériumok létezését. Ehhez viszont nagyon nagy veszélynek kellett kitenniük magukat: szükségük volt egy hülyére.

„Mi lenne, ha csinálnál valami hülyeséget? Akkor hülye lennél” – kérdezte az egyik a másiktól. Nagyon nem akaródzott nekik kimenni a vadonba egy háziasítatlan hülyéért. Még a végén összenyálazná a számításokat, vagy valami még rosszabbat csinálna. Talán még a kórt is elterjesztené. Ha közülük, a legokosabb nem hülyék közül válna valaki hülyévé, akkor talán az másfajta hülyeség lenne. Amolyan nem hülye, már-már okos hülyeség.

„Hülye vagy? Hát micsoda hülye ötlet ez!” – kiáltotta a másik, aztán eszébe ötlött egy klasszikus nem hülye gondolat: „De hiszen te épp most mondtál egy hülyeséget! Akkor te hülye vagy! Fogjátok le, vizsgáljuk meg!” – kiáltotta a többieknek.

Lefogták, megvizsgálták és azt találták, hogy a hülyék semmiben sem különböznek a nem hülyéktől. Tény és való, hogy ez a hülye valahogy nem úgy volt hülye, mint a többi hülye, elvégre egész kulturáltan viselkedett – az időnkénti fingást leszámítva – és lélegezni sem felejtett még el, hogy az állandó és kielégíthetetlen szexuális vágyak hiányáról már ne is beszéljünk. Elkönyvelték hát amolyan mutáns hülyének, aztán dolgoztak tovább a többi elméleten. De azért a fél szemüket mindig rajta tartották. Elvégre egy hülyével volt dolguk, akkor is, ha a szóban forgó hülye éppenséggel mutáns.

Na de ez a szerencsétlen mutáns hülye egészen más szemmel látta a dolgokat! Amikor lefogták és vizsgálgatni kezdték őt, a Yale professzorát, hogy megnézzék, milyen is ő, az állítólagos hülye, hirtelen megvilágosodott: mindannyian hülyék körülötte. Ez a sok nagytudású ember, akikről eddig azt hitték, hogy a legokosabb nem hülyék, valójában a legokosabb hülyék mind közül: sikeresen elvegyültek a nem hülyék között és ráadásul ki is emelkedtek közülük: a nem hülyék annyira hülyék voltak, hogy hülyékre bízták a hülyeség problémájának megoldását.

Ez viszont azt jelentené...

...hogy a nem hülyék is hülyék. Elvégre ki bízna meg a hülyeség eltüntetésével hülyéket, aki nem hülye maga is?

Egyetlen megoldást látott csak: mivel mindenki hülye körülötte, csak a hülyék tanításával szabadulhat meg a hülyéktől. Na persze nem a vadon élő, magukat kvázi halálra kefélő hülyékre gondolt, ők már menthetetlenek voltak. Na de korábbi munkatársai meg a hülyék elleni barikádok mögött rejtőzködő hülyék: őket talán még vissza lehetne vezetni a nem hülyék útjára. A professzor már azzal is elégedett lett volna, ha a korábban nem hülyének hitt embereket valóban nem hülyévé tudná tenni.

Sajnos a körülötte lévő többi hülye, aki hülyén azt hitte magáról hogy nem hülye, meg voltak róla győződve, hogy a professzor állításai csupán hülyeségek, méghozzá különleges, mutáns hülyeségek egy mutáns hülye szájából.

„Milyen jó, hogy még időben felfedeztük a köztünk lévő hülyét” – dicsérgették egymást.

Tovább dolgoztak, de sosem jutottak semmire. Minden próbálkozásuk zsákutcához vezetett. „Ez azért van, mert hülyék vagytok!” – hányta állandóan szemükre a Yale professzora.

„Figyeljetek, lehet, ez nem is mond hülyeséget” – vetette fel egyikük egy szép napon.

„Hát hogy lehetsz ekkora hülye?” – kiáltották kórusban a többiek, majd becipelték a karanténba, hogy biztonságban legyenek a hülyeségétől. Előtte azért jó alaposan megvizsgálták: ő sem mutatott a többi hülyére jellemző tüneteket. „Még egy mutáns hülye” – gondolták aggódva. Ha a kór mutálódni kezd és nem hülyéket úgy tesz hülyévé, hogy a nem hülyéknek fel sem tűnik, hogy hülyék vannak köztük, a veszedelem elhatalmasodhat.

„Ez olyan, mint Trója városa, amit kilencszer építettek újjá” – mondta egyikük. „Pontosan ugyanez történt a járvány kezdetekor, nem emlékeztek? A nem hülyék nem vették észre a hülyéket, mert a hülyék elvegyültek közöttük.

Lehet, ez már a sokadik alkalom, hogy a hülyék hordája kihasít egy darabot a megmaradt nem hülyék közül. Maguk hogy nem gondoltak erre?”

És ekkor rájött: azért nem gondoltak erre, mert hülyék. Ezt a felfedezését azonban egyelőre megtartotta magának. Megvárta az estét, amíg mindenki elaludt, aztán az összes hülyét becipelte egy hatalmas raktárba, amit kinevezett karanténnak. Rájuk zárta az ajtót, még csak meg sem vizsgálta őket: ő is végiggondolta mindazt, amit a Yale professzora, csak ő arra jutott, hogy ő maga az utolsó nem hülye a világon.

Megvárta hát a reggelt, nem törődött az újonnan elzárt hülyék felháborodott kiáltásaival – ami egyébként a vadon hülyéinek nyöszörgéseire emlékeztette – és megkereste a Yale professzorát, az eredeti mutáns hülyét.

Nem kertelt. „Igaza volt, ezek mindannyian hülyék” – mondta szomorúan.

„Akkor maga is az, mert elhitte, hogy hülyeségeket beszélek” – válaszolt nyugodtan a másik.

„Lehet” – sóhajtott lemondóan az előbbi.

Nagy levegőt vett, elgondolkodott egy kicsit – már amennyire egy hülye erre képes lehet –, majd hirtelen belévillant a gondolat:

„De akkor maga is hülye.”

„Ugyan miért?” – hökkent meg a másik.

„Mert tudta, hogy mi mind hülyék vagyunk, és mégis megpróbálta elmagyarázni nekünk a dolgot, mintha nem lennénk hülyék. El tud képzelni ennél nagyobb hülyeséget?”

„Most, hogy mondja...”

Elhatározták, hogy kiengedik az összes mutáns hülyét a karanténból, elhagyják az erődjüket és kimennek a vadonba. Ott a helyük, hiszen hülyék.

Távozásuk előtt kifüggesztettek egy hatalmas zászlót erődjük csúcsára, amin az állt: „Hülyék vagytok mind!” Soha többé senki nem hallott felőlük.

A magukat nem hülyének gondoló hülyék először csak nevettek a kiíráson, azt hitték, a kutatás közben magukat is megfertőzték a híres tudósok. Aztán lassacskán mindannyian rájöttek, milyen hülye gondolat volt ez – és saját hülyeségük teljes tudatában elhagyták barikádjukat, csak úgy, mint a hülyeség ellenszerét kutató hülyék tették egykoron.

Amikor az utolsó hülye is elhagyta a többi hülyétől elválasztó védvonalát, egy szép és dicsőséges korszak ért véget – mégpedig rendkívül hülye véget – az emberiség történetében.

Lehet, hogy az agyfaló vírus nem is létezett? Talán járvány sem volt, hiszen mindenki mindig is hülye volt és csak azt hitték, hogy valami hatalmas változás állt be? Nem volt senki, aki válaszolhatott volna – sőt, mint kiderült, mindenki túl hülye volt ahhoz is, hogy egyáltalán felfogja a kérdéseket.

süti beállítások módosítása