Rengeteget halhattunk az utóbbi időszakban az Európai Unió és az Egyesült Államok között tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP). Kormányunk novemberben még mellszélességgel kiállt a tervezet mellett, decemberben mégis arról szóltak a hírek, hogy a Miniszterelnök akár a megállapodás megvétózására is kész. A markáns politikai nyilatkozatok ellenére azonban rendkívül kevés konkrét információt tudunk a készülő egyezségről. A tájékozódáshoz Dr. Magas Istvánnak, a Világgazdasági tanszék vezetőjének segítségét kértük.

Fotó: vg.hu

Tulajdonképpen mi is az a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség?

A TTIP a gazdasági válság idején született ötlet továbbvitele. Mind az USA-ban mind az EU-ban felismerték, hogy szükséges egy nagyobb perspektívájú terv, amely szavatolja gazdasági növekedés tartósságát és lendületet ad a munkahely teremtésnek. A megállapodás mögötti alapgondolat, hogy a vámhatárok lebontásával kereskedelmet lehet generálni, hiszen ez olcsóbbá teszi az importot. A létrejött környezet jó a fogyasztónak, mivel alacsonyabb áron juthat hozzá az áruhoz, és a termelő is örül, mert megnövekszik a terméke iránti kereslet, tehát azonnal beruházást fog növelni. Habár a két térség között rengeteg vám létezik, de a lebontásukkal elérhető növekedés nem olyan jelentős, mint azt sokan gondolják. Az akció legfeljebb évi 0,4-0,5%-t GDP növekedéshez vezetne.

Egy ilyen horderejűnek látszó döntéshez képest ez az adat meglepően kevésnek tűnik…

Éves szinten 6-700 milliárd eurós transzatlanti kereskedelemről beszélünk, ennek 5-10%-os növekedése komoly sikernek számítana, mértéke megegyezne a fele magyar GDP-vel. Mindemellett azt is érdemes látni, hogy ma a kereskedelem nem annyira nemzetgazdaságok-, hanem a vállalatok között, néha azokon belül folyik. Hogy amerikai példát említsek az ottani óriáscégek – mint a General Electric vagy a Monsato – olyan környezetet szeretnének Európában is, ahol a jelentős jogi konfliktusokban nem a nemzeti kormányokkal vagy a brüsszeli bizottsággal kell szemben állniuk, hanem egy olyan választott bírósággal, ami gyorsabb, hatékonyabb és kiszámíthatóbb. Akkor hajlandóak nagyobb beruházásokat és befektetéseket tenni, ha nagyobb biztonságban érzik magukat idegen földön.

Nagyon sok vita övezi a felvázolt befektetésvédelmi-rendszert. Miért számít ez olyan kardinális kérdésnek a nemzetközi cégek számára?

Vállalati részről kiemelt szerepe van a kiszámíthatóságnak. Emlékezhetünk arra, hogy a Microsoft például elég kemény büntetéseket kapott az európai versenyhatóságoktól, mert operációs rendszerén akadályozta a rivális szoftverek térnyerését. Az eset jól jelzi, hogy a jogértelmezések közötti különbségek mihez vezetnek.

A megállapodás egyik fontos eleme lenne, hogy az európai cégek is indulhatnának amerikai közbeszerzéseken és fordítva. Milyen változásokat vonzana magával az új szabályozás?

Rendkívül érzékeny kérdésről van szó, nem csoda, hogy elkezdtek kiszivárogni részletek. Hogy kurrens témát érintsek: ha az Unió kiírna egy gázvezeték vagy más nagy energiarendszer építésére egy tendert, akkor azon megjelenhetnének amerikai részről teljesen átalakítva a jelenlegi helyzetet. Más példa: a pénzügyi szféra szabályozásában is rengeteg az olyan terület, ahol az amerikaiak érzik a tőkepiacuk fejlettségéből adódó fölényüket, az ottani bankok óriásiak európai viszonylatban.

Akkor mondhatjuk a megállapodás az USA érdekét szolgálja?

Valószínű, hogy nem lesz teljes szimmetria, de csak akkor tudunk mérleget vonni, ha megvan a végső megállapodás. Nyilvánvaló akkor jön létre a megállapodás, ha mindenki a saját engedményeit megkapta. Az USA a mezőgazdaságban szeretne engedményeket a GMO-k vagy a vágott állatok bevitele kapcsán, míg mondjuk Európa a vegyipari és a technológiai termékek terén szeretne nagyobb teret kapni az amerikai piacokon, ehhez viszont változást kéne elérniük a szabadalmi jogok kezelésével kapcsolatosan. A tárgyalásokat úgy kell elképzelni, hogy felülről lépkednek lefelé. Először a kiemelt ügyekben sikerül megegyezni a feleknek, aztán a kisebbeket egyengetik el. Nem lesz olyan megoldás, amely egyértelművé teszi, hogy a nagy nyertes Amerika vagy Európa. A növekedési hatásokat tekintve talán az EU járhat jobban 60-40% arányban.

Hogyan lehetséges, hogy a megállapodásról ilyen kevés információval rendelkezik a közvélemény?

Óriási a tét. Senki nem szeretné, ha egy-egy olyan megállapodás tervezet kiszivárogna, amely egy-egy iparágat sért vagy átalakít. A politika rögtön gyárbezárásokról és munkahelyek megszűnéséről kezdene el beszélni. Az érdeksérelmet pillanatok alapján meg lehet találni, de ritkán látni a hosszú távon pozitív végeredményét. Helyes a Miniszterelnök Úr kifejezése miszerint itt tulajdonképpen „újraosztják a lapokat”, de a világ mindig is erről szólt.

Magyarország gazdaságára milyen hatása lehet a TTIP-nek?

Minden attól függ majd, hogy az európai alku hogyan sikerül majd. Ha partnerekre akadunk az Unióban azokban az ágazatokban, amikben sikeresek vagyunk, akkor beépülhet a magyar érdek is a megállapodásba. Egyedül erre nincs esélyünk. Magyarországnak emellett meg kell találnia azokat a tudásigényes, gyors alkalmazkodást szükségessé tévő ágazatokat, amelyek Finnország esetében látszott, hogy hamar eredményre vezetnek. A hazai gyógyszeripari-, járműfejlesztési- vagy anyagipari kutatási hagyományok esetleg a mezőgazdasági tudásunk jól hasznosulhat, ha ezeket felfejlesztünk, akkor a megoldásból komolyan profitálhatunk.

(Az interjú a februári Közgazdászban is megjelent)