Bő egy hete a kommunikációs képzés megszüntetéséről szóló, azóta a döntéshozók által többször cáfolt, hírek bukkantak fel. Múlt szombaton Horányi Özséb mondta el, hogy ez a kósza ötlet miért lenne óriási hiba, most Nyíri Kristóf oktatásfilozófust, a Mindentudás Egyetemének egyik alapítóját kérdeztük a kommunikációs szakok fontosságáról.

Ön a Magyar Kommunikációtudományi Társaság online megbeszélésén azt írta: „világossá kell tennünk, hogy az egyetem nem munkaerőt képez, hanem alapműveltséget ad.” Hogyan értette ezt?

Szerintem nem az az egyetem feladata, hogy közvetlenül a munkaerőpiac igényeit elégítse ki, bár szerencsés esetben – és a kommunikáció ma Magyarországon ilyen – adott szak elvégzése kitűnő ajánlólevél az elhelyezkedéshez is. Elsősorban azonban az egyetemi tanulmányoknak olyan alapműveltséget kell nyújtaniuk, amelyre építkezve a későbbi specializációk jobban elsajátíthatók. A kommunikációs képzést eszményi alapozó szaknak látom, hiszen a kommunikáció mondhatni az ember lényegéhez tartozik. Az ember kommunikáló és közösségi lény. A közlés és a közösség nem véletlenül rokon szavak.

Miért van szükség ilyen alapozó szakokra? Ön szerint miért nem lehet rögtön specializálódni?

Az egész életen át tartó tanulásról szoktunk beszélni, mint olyan jelenségről, amely a mai világ óhatatlan igénye. Ezért szerencsés elsőre olyan műveltségre szert tenni, amely széles alapokat nyújt az ilyen vagy olyan irányú specializációhoz. A filozófiát is ilyennek tartom egyébként, és talán a pszichológiát is. De a kommunikáció áll a legközvetlenebb kapcsolatban az élet mindennapjaival, miközben stúdiumként hatalmas történeti és elméleti anyagot mozgat meg.

Elvégre a kommunikáció nem valami új, technikai jelenség vagy diszciplína: amikor a kommunikációs technológiák történetéről beszélünk, egészen az ősi eredetekhez megyünk vissza. A taglejtésekhez és arcjátékokhoz, az erre ráépülő szónyelvhez, majd az íráshoz, a könyvnyomtatáshoz, az elektromos és elektronikus kommunikációhoz, fényképekhez, filmhez, rádióhoz, internethez, mobiltelefonhoz. Ez a történet ma drámai ütközéseket is jelent – értem ez alatt a Gutenberg- és a Turing-galaxisok ütközését.

Olyan mindennapi tevékenység a kommunikáció, hogy felmerülhet a kérdés: minek kell ezt tanulni, és miért kell ezt éppen az egyetemen?

Éppen mivel a kommunikáció szakon rengeteg ismeretet kell közvetíteni. Nagy kultúrtörténeti ismeretanyag kell ahhoz, hogy valaki éppen ma mélyen meg tudja érteni a „hardcopy” és a digitális dokumentumok párhuzamait és radikális különbségeit, vagy a szó és a kép párhuzamait és egészen radikális divergenciáit. Esetleg képes legyen eligazodni a közösségi média világában nemcsak technikailag, hanem mintegy a közösségi ember nézőpontjából. Mondhatni pszichológiai és szociológiai nézőpontból is: hiszen éppen ezt hajtogatom, hogy a kommunikáció elmélete igencsak átfogó elmélet. Gyakorlata pedig igencsak sokrétű gyakorlat.

Az a tudás, amit a kommunikáció szakon sajátítunk el, milyen specializációkat tesz könnyebben elérhetővé?

Rengetegfélét. Triviálisan a média területén történő specializációt – magyarul színvonalas újságíróképzést. Nem szeretném tréfára venni, mert a helyzet inkább keserű, azonban éppen a napokban tapasztaltuk meg, hogy milyen az, amikor képzetlen újságírók próbálnak feladatot megoldani.

De vissza a specializációkhoz: épülhet a kommunikációs képzésre később a pszichológia, a szociológia, a jog, de talán még a mérnöki tárgyak is, hiszen a mérnök se gépek számára tervez gépet vagy épületet, hanem emberek számára. A kommunikáció szak nagyon jól megtaníthatja, hogy milyen is az ember. Persze a minőségi kommunikációs képzésre gondolok – tehát ez is az egyik kihívás. Követelnünk kell magunktól, miközben lerúgjuk a méltatlan kritikákat, a hozzá nem értő bírálatokat.

Vagyis elérni azt, hogy a kommunikációs képzés tényleg minőségi legyen?

Igen, hogy mi magunk is tisztában legyünk azzal: a kommunikáció szakok nem érhetik be földhözragadt tárgyak és témák tanításával. Tudatában kell lennünk annak a mélységnek és magasságnak, amit a kommunikáció jelent. És persze ki kell állnunk mellette azokkal szemben, akiknek erről fogalmuk sincs.

A kommunikáció szak mégsem olyan fókuszált, mint mondjuk egy mérnökképzés.

A tudás mindig hálózott tudás, a hálónak vannak csomó- és tengelypontjai. Ha a kommunikációt oktatók érdekes vitákat folytatnak egymással arról, hogy hol is vannak itt a tengelypontok – az antropológiai, kultúrtörténeti, pszichológiai tengelypontok – akkor a szerteágazó tudás és a gyakorlat mégis összefüggő mintázatba rendezhető. Tehát látok itt egy nagyon gyümölcsöző kihívást a külső – szakértelemmel nem rendelkező – bírálatok nyomán. A kihívás az, hogy mi szakemberek vegyük komolyan az egymással folytatott vitáinkat, hogy tudatosan szervezzük azt a tudományos közéletet, amely világosabbá teszi a kommunikáció szakok előtt álló elméleti feladatokat.

A kommunikáció oktatói között az az érdekes, hogy rengeteg diszciplínából jönnek. Ön matematikai-filozófia-, Horányi Özséb mérnök-, Aczél Petra magyar nyelv és irodalom-, Bajomi-Lázár Péter politológia szakon végzett.

Igen, ez éppen a kommunikáció szak eleve adott interdiszciplinaritását vagy multidiszciplinaritását mutatja. Rendkívül szerencsés jelenség. Korunk bizonyosan nem a szakmai bezárkózások kora.

Viszont akkor logikusan felmerül a kérdés: az önálló kommunikáció szak fel tud-e készíteni a tudományos munkára?

Mindenképpen. Ha azzal az igénnyel tanítunk, ha tudatosan úgy építjük fel a képzéseinket, hogy tisztában vagyunk ezzel a kihívással is. Azaz, ha újra meg újra rákényszerítjük magunkat a tudományos elmélyülésre, még a napi munka örvényeiben is. Ez megintcsak egy kollektív kihívás és feladat, és nagyszerű, hogy a jelen méltatlan helyzet ennek kimondására is alkalmat adhat. Nyilvánvalóvá vált az intézményeken belüli és az intézmények közötti szolidaritás szükségessége. Szolidaritás a tényleges együttműködés értelmében. Tudományos, mély szakmai együttműködés. Kölcsönös kritika és bíztatás.

Nagyjából 10 éve Ön azt nyilatkozta, hogy "Amerikában a szoftverfejlesztők csúcsfizetésekkel vonzzák magukhoz a legtehetségesebb filozófuspalántákat", mivel a filozófia képzésen megszerzett tudás rendszerezettsége és az abból meríthető kreativitás jót tesz az iparnak. Egy minőségi kommunikáció szakon szerzett tudás hasonlóan értékes lehet?

Igen, pontosan így gondolom.  Sőt, a kommunikáció szaknak – a nagyon minőségi kommunikáció szaknak – a filozófiához képest azt az előnyét látom, hogy eleve életközelibb. Az eszményi helyzet persze a filozófia és a kommunikációelmélet együttműködését is igényli – jómagam ezen dolgozom sok-sok éve…

Korábban említette, hogy a Gutenberg- és a Turing-galaxis ütközését éljük meg jelenleg. Ez mennyiben teszi életszerűbbé a kommunikáció tanulását a filozófiával szemben?

A filozófia a görög kezdeteknél még persze magában foglalta a szóbeli kommunikációt is, de azután az utak elváltak, a rétor szónokolt, a filozófus írt, és egyre inkább a könyvek világának lakója lett. Ma a könyvek világa visszaszorulóban van, miközben pótolhatatlan örökséget hordoz. Korunk nagy kihívása, hogy a nyomtatott szó és a digitális kommunikáció világát szintézisbe hozzuk. Ez a kommunikáció elméletének és gyakorlatának mai világtörténelmi feladata.

Szükség van a mostani kommunikáció szakok átalakítására, hogy a képzési rendszer minőségibbé váljon?

Nem használnám azt a szót, hogy „átalakítás”, de fejlesztésre mindenképpen szükség van. Szerintem ez nyilvánvalóan nem a kommunikáció szakok sajátos problémája. Ma a kutatás és az oktatás nem állhat egyhelyben pillanatokra sem. A kommunikáció szakoknak lépést kell tartaniuk a valóban szédítő technológiai változásokkal, miközben szilárd klasszikus könyvműveltséget is képviselniük kell.

Kinek a feladata a fejlesztéseket kieszközölni?

A szakma autonóm feladata.

Nem látok a kormány részéről olyan a felsőoktatással foglalkozó személyiséget, akinek akár szaktudása, akár politikai felelősségérzete elegendő volna a felsőoktatás gondjaival való megfelelő törődéshez. A kommunikáció szakok jövőjével kapcsolatos kijelentések ezt minden eddiginél világosabbá tették. Ezért a magunk feladata ezt megtenni. Ami most történik, segített ezt felismerni.