Közgazdász Online

"Nem születtem vezetőnek" - kerekasztal-beszélgetés Galambos Mártonnal

"Nem születtem vezetőnek" - kerekasztal-beszélgetés Galambos Mártonnal

Forbes Magyarország: a magazin, amelyből több mint 17 ezret adnak el, és amelynek az értékrendje a vállalkozó – és piacpárti szemléletmódban gyökerezik, miszerint kreativitással, szorgalommal és hittel sikert lehet elérni, még Magyarországon is. Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője is hasonló elvek mentén került a magazin élére: a 2013-as indulás óta segít megmutatni azokat, akik jobb hellyé teszik az országot. A kerekasztal beszélgetés alkalmával arról kérdeztük, hogyan lett újságíró, hogyan zajlott a casting, mitől működik a Forbes és honnan jönnek a sikersztorik?

A reklámszakmától az újságírásig

Galambos Márton a beszélgetés legelején leszögezte, hogy mindig nagyon örül, amikor egyetemeken beszélnek a Forbesról, majd elgondolkodva, messziről indította a történetet , hogy hogyan is lett újságíró. Szociológiát végzett az ELTE-n, majd kommunikációt és bussiness administration-t a McDaniel College-ban, részben Amerikában. Amikor hazajött, tudta, hogy a kommunikáció valamelyik ágával szeretne foglalkozni. Először egy médiaügynökségnél, helyezkedett el gyakornokként, majd három hónap után médiatervező asszisztens lett - annak ellenére, hogy nem ez volt az ő világa. Hamar megfogalmazódott benne, hogy valami olyasmit akar csinálni, amiben hisz. Ekkor huszonhárom éves volt: jött a Kreatív, a maga lendületes és elszánt csapatával, és rovatvezetővé fogadta Galambost.

img_0128.JPG

A három egy meseszám: Kreatív, Figyelő, Origo

Három, a Kreatívnál eltöltött év után kiment egy évre Berlinbe, amikor visszajött egy számára kellemetlen kanyarral - a Kreatívnál főszerkesztő-helyettesnek akarták őt épp és már igent is mondott rá - végül a Figyelőhöz szegődött, úgy, hogy lényegében az utcáról csöngetett be hozzájuk. Akkoriban az egy igazi európai, üzleti hetilap volt, egy biztos és „jófej” nemzetközi kiadóval a háta mögött. „A legjobb munkahelyek egyikének számított, amit csak újságíró kívánhat magának.”

Itt is három éven át dolgozott újságíróként. Azonnal megkapta az energiaszektort, amihez korábban semmi köze nem volt: először egy címlapsztorit kellett írnia a MOL-ról. „Az első héten ültem a telefon mellett és elemzőket hívogattam, hogy képezzenek ki valahogy a témából. Végül a cikk megjelent, ma is emlékszem a címlapra.”

Három évvel később a Figyelőt eladta a Sanoma kiadó, és az előző magyar tulajához került. Ekkor Galambos érezte, hogy így ez nem lesz jó, és tovább állt az Origóhoz, ahol a gazdaság rovat vezetője lett – ez az időszak maga volt a pokol, túlhajszolt volt és kihívással nézett szembe: újságíróból rovatvezető lett, ő pedig nem volt igazán komfortos a pozíciójában.

Casting és marcipán

Hamarosan azonban az Origónál érte a telefonhívás, hogy a Forbes belép Magyarországra és ennek kapcsán szeretnének vele beszélgetni – hamar kiszimatolta hogy főszerkesztőválasztás zajlik. „A Corinthia Hotel aljában akkor még volt Szamos Marcipán, ott esett meg az interjú, amitől úgy éreztem, hogy az életemben minden okkal történt; hogy voltam Amerikában, voltam havilapnál, hetilapnál és online-nál.” Részben ezek voltak azok a dolgok, amik meggyőzték a kiadó tulajdonosát arról, hogy ő a legjobb választás. Az interjún méregették egymást: Galambost érdekelte, hogy miért gondolják, hogy 2013-ban érdemes nyomtatott lapot kiadni. Annyira óvatos volt, hogy a szerződésbe beleíratta, hogy mi történik, ha nem indul el, vagy ha két hónap, esetleg fél év után bezárják a lapot.

Az első nagy nehézség

„Irtózatos küzdelemnek” nevezte a magyarországi Forbes indulását. Az első számot két hónap alatt hozta össze az akkori szerkesztőség, ami négy újságíróból állt. Galambos több éjszakán át nem aludt; azt gondolta, hogy a rovatvezető a legmunkásabb pozíció, kiderült, hogy még annál is többet lehet dolgozni, ha lapot indít az ember lapszervezői tapaszalat nélkül. A kapkodás és a nem alvás miatt bevallása szerint vállalhatatlan elütések és hibák vannak az első számban, de akkora lendülettel és beleéléssel csinálták, hogy még így is átüt a tartalom a hibákon.

img_0124.JPG

„Nem születtem vezetőnek”

Szerinte vannak emberek, akik vezetőnek születnek: ők általában nem kellemes társaság, nem egyszerű egy háztartásban élni velük. Galambos nem született vezetőnek, viszont, ahogy annyi minden mást, ezt is meg lehet tanulni: hosszú ideig járt coach-hoz, ami egy fontos önismereti út volt számára, most pedig a pszichodrámával barátkozik.

Mitől működik a Forbes Magyarországon?

Galambos szerint azért, mert a Forbes egy óriási, nemzetközi márka, azonban pozitív, helyi sztorik vannak benne. Ha kinyitod a magazint, azt látod, hogy vannak emberek, akik építkeznek, akarják és meg is csinálják végül. „Mindig azt mondom az újságíróinak, hogy ne szobrot állítsanak, mert nem arra van szükség, hanem reális sikersztorikra: a Forbes nem információt ad át, hanem történetet mesél, ami, bár az angolszász újságírásban alapvető, nálunk még szokatlannak számít."

Honnan szedik a sikertörténeteket?

„Tele van az ország jó sztorikkal – persze, ez nem azt jelenti, hogy rendben van az ország. Velünk kapcsolatban fontos elmondani, hogy nem méregetjük, hogy egy vállalkozás kicsi, vagy esetleg még nem nyereséges, ha jó a sztori. Ha elmesélnéd otthon is, vagy este a kocsmában, akkor a lapba is be fog kerülni.” Az újságírók dolga hogy észrevegyék a jó sztorikat, de be is esnek néha maguktól. Valójában nem olyan nagy kihívás ez, mint ahogy az ember elsőre gondolja, mondja. 4-5 cikktémát mindenki be tud dobni egy szerkesztőségi ülésen.

A Forbes már régóta nem csak magazin, több lábon is állnak. Galambos szerint, mivel már 4 éves a cég, nincsenek a „nagyon lelkes kiscsikó” állapotban. Elégedett a 17 ezres eladott példányszámmal, úgy gondolja, hogy a különszámokkal érdemes terjeszkedni, valamint a Forbes online-al, illetve az eseményekkel terveznek többet foglalkozni.

"Nem születtem vezetőnek" - kerekasztal-beszélgetés Galambos Mártonnal Tovább
Önkéntes munka a budapesti FINA Világbajnokságon- Az önkéntesség nem korhoz kötött

Önkéntes munka a budapesti FINA Világbajnokságon- Az önkéntesség nem korhoz kötött

Ingyen munka vagy életre szóló élmény? Dolgozni egy nemzetközi sportrendezvényen fizetés nélkül? Megéri-e egyáltalán segíteni egy sportesemény lebonyolításában és ha igen, hány éves koráig végezhet valaki önkéntes munkát?

Az önkéntesség kultusza gyerekcipőben jár még Magyarországon Nyugat-Európához képest. Itthon nálunk a hagyományos modellnek számító nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás felosztás uralkodik, ebbe a szerkezetbe sokak számára nem illeszkedik ez a tevékenység.

Ezt a hozzáállást mozdította el pozitív irányba idei budapesti vizes világbajnokság. A rendezvényre több ezer önkéntes jelentkezett, akik közül végül háromezert választottak ki. A résztvevő segítők többsége természetesen a fiatalabb, főleg a 16-25 év közötti generációból került ki. Sok más társamhoz hasonlóan én is a kalandvágy, a nyelvgyakorlás, a sportszeretet és az óriási élmény miatt jelentkeztem.

A tapasztalataim azonban igencsak vegyesek voltak, amivel nem voltam egyedül. A tény, hogy a világbajnokság rendezését a tervezett hat év helyett két év alatt készítették elő, nem látszódott a nyilvánosság és a turisták számára. Az önkénteseknél azonban minden hiba és hiányosság lecsapódott, a kapkodás és a csúszások pedig mindennaposak voltak.

Az önkéntesek rengeteg helyszínen és sokféle feladattal voltak megbízva. Én egy sportolók számára kijelölt hotel infópultjánál teljesítettem szolgálatot. Munkánk az ott elszállásolt versenyzők segítése és információkkal való ellátása volt.

Itt találkoztam Dr. Végh Györgyivel (képünkön), aki szintén önkéntesként vett részt  és akiről senki nem mondaná meg, hogy elmúlt már hetvenhat éves. A mindig mosolygós, életvidám, soha el nem fogyó energiával rendelkező hölgy hatalmas benyomást tett rám, nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg néhány dologról. Györgyi a világbajnokság idején munkába menet eltörte a kezét, ennek ellenére rendkívül derűsen beszélt élményeiről, mintha semmi sem történt volna.

25_koztudat_vizes_vb2.JPG

Györgyi, mint a legáltalánosabb dologról, úgy beszélt számtalan önkéntesmunkájáról, melyeket nyugdíjba vonulása után végzett. „Önkénteskedtem már kertrendezőként, írok cikkeket a Mária egyháznak, angolból fordítok és hírszerkesztő vagyok, különböző adományszervezeteknél is segítettem már.”

Világbajnoksági munkáját azért is szívesen vállalta, mert számos senior versenyen is megmérettette magát. Elhivatottságának másik fő oka, nagybátyja Dr. Homonnay Tivadar emléke. „Ő volt a Magyar Úszószövetség elnöke 1927 és 1933 között, emellett országgyűlési képviselő és Budapest főpolgármestere is egészen Magyarország német megszállásáig. Amint bejöttek a németek, azonnal lemondott, egy percig sem kívánta tovább szolgálni az akkori kormányt és a háború idején zsidó származású gyermekeket bújtatott. Munkáját életében sohasem köszönték meg igazán, később deportálták is Magyarországról. Kitüntetést csak halála után kapott. Emiatt nagyon szerettem volna, ha legalább egy kis cikkben, de megemlítik a nevét..

Györgyi három nyelven beszél. A német és a francia mellett angolul is tud, amiből a szakmai nyelvvizsgát mindössze másfél év alatt tette le 55 éves korában.

Beszélgetőtársam képes mindig optimista és derűs maradni, ezért mikor megkérdeztem tőle, milyen negatívumokat tapasztalt a vb ideje alatt, azt válaszolta semmi. Egyedül a szervezés terén emelt ki néhány dolgot: „látszott, hogy a szervezésre csak két év jutott, de szerintem így is hihetetlen munka, amit végig csináltak a felkészülés két évében. Ezen kívül csodálatos volt látni titeket, lelkes fiatalokat dolgozni és azt, hogy mennyire önállóan meg tudtok oldani problémákat, milyen talpraesettek vagytok. Emiatt is szerettem volna itt dolgozni, hogy én lehessek a ti jelképes  nagymamátok és egy igazi szupernagyinak érezzem magam”

Önkéntes tényleg bárkiből, bármilyen életkorban lehet, ha az ember valóban komolyan segíteni akar. Györgyi erre az élő bizonyíték.

25_koztudat_vizes_vb_3.jpg

Életútja, tapasztalatai és személyisége révén új megvilágításban látom a vb alatti munkát. Rájöttem arra, hogy az önkéntességet mi vállaltuk, teljesen szabadon. A felmerült kellemetlenségek okozta panaszkodás helyett (mely már szinte magyar népbetegséggé vált) azoknak az élményeknek örülni, amiket a rendezvény ideje alatt élhettünk meg önkéntesként. A negatívumok és árnyoldalak mellett óriási dolog volt számomra, hogy részese lehettem ennek a hatalmas sportrendezvénynek.

szerző: Szenyéri Viktória

Önkéntes munka a budapesti FINA Világbajnokságon- Az önkéntesség nem korhoz kötött Tovább
Otthagyta a multik világát, most Európa egyik legjobb sörét főzi

Otthagyta a multik világát, most Európa egyik legjobb sörét főzi

Éjszakánként a konyhában, lavórban és konzervből kísérletezett első söreivel, miután egy nemzetközi vállalatból kilépve adott magának pár hónapot, hogy kitalálja, mihez kezd az életben. Negyvenes fejjel, vezetői múlttal ment ingyen segédkezni sörfőzdékhez, hogy tanulhasson. Amikor elhatározta, hogy saját főzdét alapít, volt, hogy 36 órát dolgozott egyhuzamban, a bemutatkozó söröket az utolsó pillanatban, hajnalban címkézte fel kollégáival, hogy kész legyenek a fesztiválnyitásra. Benevezte őket egy nemzetközi versenyre,  és csak akkor jött rá, hogy a European Beer Star megmérettetésen szerzett érem mekkora elismerés, amikor záporoztak a gratuláló levelek. Ő Ali Rawech Szami, a HopTop kézműves főzde alapítója, főmérnöke, és ha úgy hozza a helyzet, karbantartója is.

Kezdjük a legelején. Hogyan lesz valakiből hivatásos sörfőző?

Leginkább a véletlen hozza. Multinál dolgoztam, volt, amikor több mint százfős részleget vezettem, és az onnan való kilépés után az volt a tervem, hogy pár hónap múlva hasonló pozícióra pályázok. A köztes időben hobbit kerestem magamnak, és teljesen véletlenül többször is elmentem egy kis sörfőzde előtt. Egyszer megálltam, vettem pár sört. Előtte húsz évig nem ittam, de amikor megkóstoltam az újhullámos söröket, megtetszettek, és belevetettem magam.

Hogyan tanultál meg sört főzni?

Éjjelenként kezdtem otthon – mert a feleségem kitiltott a konyhából –, és egészen hajnalig főztem, lavórban. Ez egy 7-8 órás művelet, rengeteg elrontható részlettel, de nagyon élveztem. Az első söröm, amit konzervből készítettem, nem érte el azt az alkoholszázalékot, amit kellett volna, úgyhogy felhívtam a bolt tulajdonosát, ahol az alapanyagokat vettem. Ő volt Olasz, a Legenda Sörfőzde tulajdonosa, nála láttam először profi mérőműszereket. Onnantól kezdve akartam ebbe az irányba menni.

Az otthoni próbálkozások után két lehetőség állt előttem: elmenni az akkori Corvinusra, most már Szent István Egyetemre másoddiplomát szerezni, vagy OKJ-s oktatásban részt venni. Mivel az egyetemi képzés kétéves lett volna, de nekem viszonylag hamar kellett a papír, az OKJ-t választottam, ami féléves. Egy hónap után rájöttem, hogy ott nem fogok megtanulni sört főzni, magam kezdtem így utánajárni a dolognak. Mivel senkit nem ismertem, interneten kezdtem el keresgélni, ahol rátaláltam a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületére. Az ő elnökük  ajánlott be Gyenge Zsolthoz, a Fóti Sörfőzdéhez tanulni. Nagyon vicces volt öltöny-nyakkendőről gumicsizma-overallra váltani, kvázi gyakornokként ingyen dolgozni. Elmentem még megnézni pár más sörfőzdét is, mindenkitől rengeteget tanultam. Láttam, mit hogyan és hogyan nem szeretnék csinálni, de még ekkor is nagyon messze voltam a saját sörfőzde indításától.

Mennyire jellemző az, hogy ezen a piacon mindenki segíti a másikat?

Nekem egyelőre az a tapasztalatom, hogy eléggé. Sok az olyan ember, akivel nagyon jól lehet együttműködni.

20_biznisz_hoptop_csere.jpg

Mi volt az a pont, amikor láttad, hogy ebből vállalkozást fogsz építeni?

A vége felé már megfogalmazódott bennem, hogy komolyan szeretnék a sörfőzéssel foglalkozni. Ehhez rengeteg támogatás kellett a feleségem részéről, hiszen az ember ilyenkor feléli, vagy éppen befekteti tartalékait. Megismerkedtem a szakmában jártas emberekkel, kockázat- és piacelemzést készítettünk, és arra jutottunk, hogy még érdemes belevágni és piacra lépni.

Mi volt az első lépés?

Először is elkészítettünk egy üzleti tervet, de a teljes képtől még nagyon messze voltunk. Az első egy-két hónapban rá kellett döbbennem, hogy a tervet folyamatosan módosítani kell, és állandóan nő az az összeg, amit bele kell forgatni a vállalkozásba. Nem ismertem az adminisztratív folyamatokat, és egyedül csináltam a nagy részét, rengeteg idő volt mindent felderíteni és az összes engedélyt megszerezni.

Hogyan találtatok megfelelő telephelyet a főzdének?

Ez egy kalandos történet. Szűk a piac, újként senkinek nem akartam belerondítani a dolgaiba. Felírtam, milyen dolgokra lenne szükségem: csatornahálózat, áram, gáz, de sajnos nem sok megfelelő hely van a városban. Végre találtam egy területet, de ott a szomszéd épületet pont megvette az Olasz, így az kiesett a versenyből. Ingatlanosokhoz fordultam, akik szintén csak egy sörfőzde melletti területet találtak, így egyedül folytattam a keresést. Az M47 Vállalkozói Parkban találtam egy újabb helyet szintén egy sörfőzde - a MONYO Brewing Co. - mellett, akikkel nagyon jóban voltam még a „gyakornokságom” idejéből. Mivel ők szívesen fogadtak, és nekem is szimpatikus volt a sörfőzéshez való hozzáállásuk, szomszédok lettünk.  

Mi volt a legfontosabb szempont?

Nekem az, hogy a főzdét minél kevesebb átalakításból létre lehessen hozni. Szűk büdzséről van szó: ez egy családi vállalkozás, nincs befektető, így fontos volt a költségek alacsonyan tartása. Ami egyébként emellett a legfontosabb volt, hogy megfelelő mennyiségű víz és áram legyen. A fix költségek alacsonyan tartása miatt a fűtéshez gázt használunk. Ezenkívül a csatornarendszer még az, amire rengeteg pénzt lehet elkölteni, de ezen a telephelyen szerencsére nagyon jó, strapabíró hálózat van.

Hogyan szereztétek be a berendezéseket?

Először használt eszközöket kerestem, de nem találtam megfelelőket. Fontos volt a minőség megfizethető áron, amit le is tudok ellenőrizni. Magyarországon kezdtünk keresgélni, majd egyre nagyobb körben – Kínáig jutottunk el végül, ahol az üzleti kultúra miatt különböző cseleket kellett alkalmazni a tárgyalásoknál, és rengeteg átalakítást kellett kérni a berendezéseken, hogy az én elvárásaimnak és az európai sztenderdnek is megfeleljenek. Hét hónap alatt kb. hetven ottani céggel vettük fel a kapcsolatot, ebből öt volt olyan, ami megfelelt a kritériumoknak. Közben rájöttünk arra, hogy majd egy idő múlva érdemes lenne nekünk is behozni és árulni ezeket a sörfőző berendezéseket Magyarországon. Az öt cégből kettő volt hajlandó az ilyen jellegű közös üzletre, az egyikkel – különböző forrásokon keresztüli többszöri ellenőrzés után – meg is állapodtunk. Kiutaztunk három hétre felügyelni a gyártási folyamatokat, részt vettünk teszteken, és kisebb időbeli csúszások után megkaptuk a berendezéseket. Ez a keresés kezdetétől közel egy évet jelentett. 

Mennyi ideig tartott a főzde kialakítása?

A sörfőző és a tartályok összerakása a kínai mérnök kockás füzetbe lejegyzett utasításai alapján 25 napig tartott; a víz-, gáz- és áramhálózat kialakítása problémásabb volt, hónapokat csúszott. Ennek a sztorinak is vannak érdekes részei, például amíg Kínában voltunk, egy brigád ellopta mindenemet, ezt kintről kellett megoldanom. Normális szerelőket szinte lehetetlen találni, nekem kellett megtanulnom a mérnöki részét is a dolgoknak.    

21_biznisz_hoptop-interju_bauer_emese.jpg

Kanyarodjunk a termékre. Hogyan született meg az első sörötök a HopTop név alatt?

2016 júniusában tudtunk elkezdeni főzni. Gondolkozni kellett azon, hogy milyen sörök divatosak a piacon, és azok közül melyiket éri meg előállítani – ez már nem olyan, mint otthon kísérletezgetni, a vállalatot fenn is kell tudni tartani. Emiatt választottunk kicsit populárisabb söröket. Az elején ötfélével jöttünk ki, ezek pont egy éve debütáltak egy sörfesztiválon. Fogalmunk sem volt a fogadtatásról, minden az utolsó pillanatban készült el – hajnalban értem haza vidékről a palackcímkékkel, reggel 7-kor kezdtük el őket kézzel ragasztani, hogy délben a sajtótájékoztatóra ki tudjuk őket tenni.  Sok bizonytalanság volt bennem, a fogyasztók nem ismertek minket, de a fesztivál nagyon jól sikerült, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk akkor és azóta is. Született öt újabb sörünk, most úton van a tizenegyedik.

Hogyan kerültetek ki a nemzetközi körforgásba?

Valaki a sörfőzők közül szólt, hogy van egy verseny, ahova szabadon lehet nevezni. Nem volt időnk utánanézni, hogy pontosan melyikről van szó, 11 napunk volt elküldeni a söröket. Reggeltől estig dolgoztunk, volt olyan, hogy 36 órán keresztül folyamatosan főztünk. Az eredményhirdetésnél jöttünk rá, hogy milyen díjról van szó – bronzérmesek lettünk, amihez mindenki gratulált. Európa legnagyobb és a világ egyik legnagyobb sörversenye volt. A European Beer Starról beszélünk, a verseny történetében mi voltunk az első magyar díjazottak. Nürnbergben volt a díjátadó, nagynevű cégekkel voltunk együtt, jó rálátást kaptunk a világpiacra is.

Mi volt a szándékod a nemzetközi megmérettetéssel?

Az, hogy ott már egy sokkal kiterjedtebb sörkultúra van több olyan zsűritaggal, aki ténylegesen ismeri a különböző típusokat, és nagyobb tapasztalata van velük. Így talán reálisabb képet kapunk arról, hogy milyenek is a söreink.

Mit tanultatok belőle?

Marha kicsik vagyunk. Nem csak mi, hanem egész Magyarország. Külföldön rengeteg tőkeerős cég van nagyobb méretben, a legmodernebb technológiával. Már a díjátadón találkoztunk egy szintén díjazott német sörfőzde versenyzőivel, akik büszkén mesélték, mekkora eredménynek számít ez egy magukfajta kis főzdének. Aztán a kivetítőn láttuk, hogy vagy 50 fős cégről van szó… (nevet).

Szerinted hogy állnak a magyar kézműves sörök a nemzetközi porondon?

Sok nagyon jó minőségű sör van, de az állandóság hiányzik: nem pontosan ugyanolyan az íze a söröknek. Ehhez két dolog lenne szükséges: az egyik a labor, a másik a minél professzionálisabb berendezések. Az ipar fejlődéséhez a laboros hátteret kellene kiépíteni. A nemzetközi piacon nagy múltja van a kézműves söröknek kiváló szakemberekkel, és megvan a laboros háttér is. Ebben van a jövő.

Mik a további terveitek a HopTop-pal? A magyar piacra koncentráltok, vagy kifelé tekintetek?

Mind a kettő nagyon fontos. A magyar piacon egyre többen vannak, már nem elég jó minőségű sört gyártani. A bárok folyamatosan változtatják, milyen söröket rendelnek, igyekeznek variálni kínálatukat. Szeretnek olcsóbban hozzájutni a termékekhez, ahhoz viszont nagyobb mennyiségben, állandó minőséggel kell tudni sört főzni. Biztos, hogy a nemzetközi piacra is menni kell – ez az elejétől kezdve szándékunk volt. Kanadában már hivatalosan is jelen vagyunk, az első szállítmány ott van, várjuk a fejleményeket. Lesz egy új kollégánk, aki csak a nemzetközi értékesítéssel fog foglalkozni. A nemzetközi piac ellátásához a berendezéseinket is fejlesztenünk kell, következik egy újabb beruházási kör. 

 Milyen országokban érdemes gondolkodnia egy magyar főzdének?

Van helyünk Nyugat-Európában mint különlegesség, de érdemes a kontinens keleti felére is tekintgetni, ahol még nincs ekkora sörforradalom. Ezek a sörök nem olcsók, a magyar piac pedig véges.

Lezárásként muszáj rákérdeznem: nem sok arab nevű sörfőző van, pláne nem Magyarországon. Mi a Te háttértörténeted?

Édesapám jemeni, a legelső arab egyetemi hallgatók közt érkezett az országba. Megismerkedett a szőke hajú magyar lánnyal, édesanyámmal. Én már itt születtem Magyarországon. Hét hónapos voltam, amikor egy évet kint töltöttünk Jemenben. Ott nem volt rózsás a helyzet – most sem az, de akkor még inkább –, így édesanyám úgy döntött, a két kisgyerekkel hazaköltözik. Édesapám mindenképpen Jemenben akart maradni, politikai pályára készült, javítani akart az országán, így nem működött a kapcsolat

Az interjút készítette: Toma Franciska és Sándor Krisztián 
Képek: Bauer Emese

Otthagyta a multik világát, most Európa egyik legjobb sörét főzi Tovább
Szemben az ARC-cal – interjú Bakos Gáborral

Szemben az ARC-cal – interjú Bakos Gáborral

Vajon mit fogunk fel a körülöttünk lévő világból? Mi kik vagyunk benne? Inkább sodródunk vagy evezünk? Az ARC kiállítás szervezői és létre hozói minderre kíváncsiak. A már 17. éve meghirdetett pályázat azokat a felnőtteket célozza, akik szeretnének kifejezni és egyúttal közvetíteni is valamit a mindennapi benyomásaikból és tapasztalataikból. Az alkotók „arcai” óriásplakát formájában az Ötvenhatosok terén szeptember 24-ig várják az elgondolkodni vágyókat. Bakos Gáborral, a kiállítás egyik alapítójával beszélgettünk.

Mi volt előbb, a pályázatra való igény vagy egy téma, amit feldolgozásra érdemesnek találtatok?

Hamarabb volt meg az az igény, hogy csináljunk egy köztéri képkulturális eseményt, ami sokak fantáziáját mozgatja meg. Miután megszületett a pályázat és kiállítás ötlete, azután jöttek a témák, akkor még nem volt egy központi, hanem számos különböző. Azonban a pályázati kiírásunkba mindig beleírjuk, hogy szabadon választott témával is lehet pályázni. Amit mi adunk az csupán egy sokak által nézett „üres felület”, amit meg lehet tölteni bármilyen tartalommal.

Van jelentősége annak, hogy az Ötvenhatosok terén van a kiállítás?

A plakátoknak hely kell és Budapesten nem igazán van hely máshol. A köztér azért kifejezetten fontos eleme a kiállításnak, mivel a 2000-res évek elején például még kiülős kávézók sem igazán voltak, vagy olyan helyek, ahol ilyesfajta események okán összegyűltek volna az emberek. A köztéri plakát az a képfajta, amit nem lehet kikerülni, nem lehet nem észrevenni. Éppen ezért is fontos, hogy olyan helyszínen legyenek, ami mindenki számára hozzáférhető.

Az idei pályázat témája az, hogy „Vigyázat, civilek!”. Ez egy olyan téma, amit nagyon nehéz elvonatkoztatni a politikától. Kell egyáltalán?

Szerintem nem nagyon van olyan téma, aminek nincs politikai töltete, hiszen a politika szó eredeti jelentése az, hogy a közösség ügyeivel való foglalkozás. Nagyon érdekes az, hogy manapság bizonyos, hivatásos politikai szereplők azt próbálják elhitetni az állampolgárral, hogy a politizálás az csak a számukra fenntartott tevékenység. Ez egy nagy félreértés. A demokráciának az lenne a lényege, hogy akik benne élnek, azok gondolkodjanak és véleményt formáljanak az élet különböző dolgairól. A véleményüknek pedig legyen helye a nyilvánosságban.

23_kultura_arc_interju.jpg

Gondoltatok arra, hogy esetleg az alkotókat megszólaltatjátok, hogy egy párbeszéd alakuljon ki a látogató és köztük?

Ez egy jó ötlet és valójában létezik is, csak kisebb körben. Mivel ez egy jeligés pályázat, nemcsak, hogy a néző és az alkotó nem találkozik egymással, de a kiállítók sem. Mindig szokott lenni egy délután, mikor összegyűlünk az alkotókkal és mindenki bemutatkozik és elmondja, melyik az ő plakátja és miért éppen úgy dolgozta fel az adott témát. Ahhoz, hogy ezt a „kört” kibővítsük a látogatókra is, nincs elég forrásunk sajnos.

Segítene, hogyha belépőt szednétek?

Úgy gondoljuk, hogy óriásplakátok formájában megjelenő képeket köztéren pénzért bemutatni nem lenne igazán autentikus és helyes. Fontos, hogy ezekhez bárki hozzáférhessen. Nem csak az elvi okok miatt vetettük el az ötletet azonban, hanem ki is számoltuk, hogy ráfizetés volna. Nem jönnének el annyian és nem kapnánk meg kedvező áron a közteret sem. Jelenleg a kiállítás „arcostársaink”, partnereink segítségével áll meg a lábán, de idén is fel fogjuk hívni minden szimpatizánsunk figyelmét arra, hogy ha szeretik, amit csinálunk, akkor bármilyen kis összeggel is, de támogassák munkánkat.

Mi kell ahhoz, hogy létrejöjjön egy ilyen kiállítás?

A hétköznapokban ketten dolgozunk Molnár Hédi kollégámmal. A harmadik társunk Geszti Péter, az utóbbi években már jóval kevesebbet foglalkozik az ARC ügyeivel. Klasszikus értelemben vett csapatunk nincs. Minden évben együtt dolgozunk kommunikációs ügynökséggel, kreatívokkal, fotóssal, PR szakemberrel, plakátragasztókkal, kiállításépítő szakemberekkel, és így tovább. A pénzügyi nehézségek miatt irodánk sincsen, így nagyrészt otthonról tevékenykedünk. A szervezés lehetőségei sajnos szűkültek, mert manapság kevés potenciális szponzor mer támogatni egy ilyen nagy szabadságfokkal bíró rendezvényt...

Az értékelésnél melyik számít jobban, a kreatív megvalósítás vagy a jó ötlet?

Abszolút lehetséges, hogy elég egy egyszerűen megjelenített ütős mondat elnyeri a zsűri tetszését. Idén is az egyik pályázat ilyesféle megoldással lett díjazott. Látszólag semmi különös a megvalósítás, de a tartalmát tekintve, a formával együtt nagyot üt és tökéletesen működik. De ez természetesen nem recept, mert ennek az ellenkezője is működhet. A több, majdnem húsz tagú, zsűriben mindenki más területet, nézőpontot képvisel és ezáltal nagyon sok meglátást kell közös nevezőre hozni.

Hogyan néz ki a zsűrizési folyamat?

Arra törekszünk, hogy jellemzően érvek alapján döntsünk, tehát nem csak szavazatokat számolgatva. A zsűrizés két szakaszból áll. Először a zsűritagok online megnézik a beérkezett pályázatokat és szelektálnak. Ez a része kicsit elkedvetlenítő, mert sok még kiforratlan tervvel találkozunk és észre kell venni a gyöngyszemeket, ami nem mindig egyszerű. A második szakaszban következik a közös értékelés, ahova azok a művek kerülnek be, amik legalább két szavazatot kaptak. Ilyenkor összegyűlünk és mindegyik kép sorsáról egyesével döntünk majd egy fél napon keresztül. Sokszor megkapjuk azt a kritikát reklámszakemberektől, hogy a kiállított képek minősége túlságosan „autodidakta”. Azonban mivel bárki pályázhat, nem elvárás a „professzionális” hozzáállás, viszont ezáltal olyan meglátások, olyan színek tudnak bekerülni a kiállított képi megoldások közé, amelyek a reklám világából hiányoznak.

Az interjút készítette: Palotás Zsuzsi

Fotó: Bauer Emese

Szemben az ARC-cal – interjú Bakos Gáborral Tovább
Hol kávézz és hol egyél a Corvinus közelében?

Hol kávézz és hol egyél a Corvinus közelében?

bce_terkep_2017_pontok_kijelolve.jpg

A kávé olyan, mint a szex, mindenképpen jó, ha van, de azért az sem árt, ha minőségi. Ennek az axiómának a jegyében készült a „Corvinus közeli Top 5 kávézó” listája – ha kényeztető koffeinforrásra vágytok, akkor mi inkább ezeket ajánljuk nektek az automatás hosszúkávé helyett.


1. Tamp and Pull (Czuczor utca 3.)

A Tamp & Pull név az eszpresszókészítés utolsó két lépését jelöli a csészébe öntés előtt. Ha hihetünk a honlapjuknak, ez volt az első olyan Espresso és Brew Bar Budapesten, amit baristák saját kezükkel építettek fel azért, hogy a kávészeretőket és a barátokat vendégül tudják látni. Ez a speciality kávézó gyakorlatilag a C épület sarkában található. Ugyan nem fogunk kétszáz forintért bekávézni, cserébe a kifogástalan minőséget fele annyiért kapjuk meg, mint a nemzetközi kávézóláncok bármelyikében.

2. 39esek önkiszolgáló étterme (Czuczor utca 2-10.)

A 39esek kávéja talán nem újhullámos, de jól iható, a választék pedig elképesztően széles, a Chai Lattétól kezdve a különféle szirupokon át az Americanóig mindent megtalálhatunk náluk, laktózmentes verzióban is. A kiszolgálás gyors – gyakorlatilag öt percen belül juthatunk kávéhoz, ami az órák közötti szünetekben jól tud jönni.

3. Jónás Kézműves Sörház (Fővám tér 11., Bálna)

A Jónás Kézműves Sörház az a hely, ami miatt még mindig érdemes ellátogatni a Bálnába – a több mint hatvanféle sörön túl széles borválasztékkal, finom ételekkel és tökéletes kávéval várják a vendégeket, nem is beszélve a forró csokikról, amik közül a fehér csoki alapú erdei gyümölcsös variáció a legnépszerűbb. Ezen kívül levendulás, vadrózsás mentás kézműves szörpöket is ihatunk – tehát van mit kipróbálni. 

4. Café Frei (Váci u. 74.)

Frei Tamás kávézólánca már nem csak Magyarországon, hanem például Angliában és Romániában is képviselteti magát. Ez az ínyencek helye - válogatott kávékülönlegességeket kóstolhatunk a világ mintán tájáról, akár időben visszafelé haladva: ott van például a Costa Rico-i kókusz macchiato, amit állítólag Stevenson ivott először, illetve a csokoládés kókusz-latte édes rózsafűszerrel, ami szinte futurisztikusan összetett ízélményt tár elénk.

5. OneCup Espresso Bar Budapest (Baross u. 1.)


A 2014-es magyar baristabajnok Nagy Krisztián nevéhez fűződik a néhány perc sétával megközelíthető OneCup a Kálvin tér közvetlen közelében. Többek között azért nyílt meg, hogy a tulajdonosa ki tudja hozni a tudásából a maximumot, amit ebben a kávézóban nem a kávégép árával, hanem az emberi intuícióval kívánnak elérni. Az elképesztően gazdag ízvilágú kávék mellett finom szendvicsek, sütik és croissantok is szerepelnek az árlapon.

 

Megmutatjuk a nyilvánvalót, és azt is, ami azon túl van, hogy ne kelljen a büfé melegszendvicsével megelégednetek az ebédszünetben. Kifőzdére, olasz konyhára, esetleg keleti ízekre vágytok, egyetemista tárcára szabva? Jó hír: a Fővám tér közelében szó szerint bármit meg lehet találni.

1. 39-esek önkiszolgáló étterme (Czuczor u. 2-10.)

Évek óta szolgálja hűségesen a Corvinus hallgatóit az „E” épület alsó alagsorában, illetve a „C” tövében található 39-esek étterme megfizethető ételekkel és gyors kiszolgálással: ez az a menza, amelyre gimnáziumi éveink alatt mindvégig vártunk, amelyben szociálisak lehetünk és beszélgethetünk sorstársainkkal az ebéd vagy a reggeli közben. Ha édességre, süteményre, kávéra, teára stb. vágyunk, akkor is érdemes ide ellátogatnunk.

2. Il Treno (Múzeum körút 41.)

Grill ételek, rizottók, levesek, tésztaételek és tradicionális, helyben sütött pizzák: ismerjétek meg a környék legolaszabb gasztronómiai pontját! A kellemes hangulat, a széles kínálat és a minőségi hozzávalók ellenére nem drága opció, ráadásul Erzsébet-utalvánnyal is fizethettek.

3. Padthai Wokbár (Papnövelde u. 10.)

„Európa egyik legszebb nagyvárosában élve a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy az élet felgyorsult. Bármennyire is élvezzük a pörgést, a nyugati szemléletű urbánus pezsgésben egyre többünkben merül fel az igény a keleti kultúrák felől áradó nyugalomra”, írja magáról az étterem. És valóban, ez a hely olyan, mint a béke gasztroszigete egyetemisták számára is megfizethető látványkonyával, friss alapanyagokból készült tészta- és rizsalapú ételekkel, feltétekkel és ingyen szószokkal.

4. Kék Fazék

Házias ízvilágot előtérbe helyező, kedves személyzettel rendelkező ételbár a Ráday utca Kálvin tér felőli végén. Ha kicsit szeditek a lábatokat, akár egy óraközi szünetben is ki tudtok szaladni ide ebédért, ha elvitelre kéritek. Remek választás, ha nem tudtok huzamosabb ideig meglenni leves és főtt étel nélkül, ezenkívül abszolút pénztárcabarát hely – nem csak a Ráday utca turistavadász miliőjéhez képest.

5.Andreas Bisztró

Azt a tényt nem tudná letagadni a pincehelyiségben található bisztró, hogy a Váci utca egyik mellékutcájában bújik meg, állandó étel- és italkínálatának árszínvonalát nagyjából ennek megfelelően kell értékelni. Napi ajánlataik és menüik azonban a halandó egyetemista számára is megfizethetők, nem utolsó sorban pedig igen ízletesek és kiadósak. Mivel a környék irodáiból sokan járnak ide ebédszünetben, ezért érdemes élni az asztalfoglalás lehetőségével.

Hol kávézz és hol egyél a Corvinus közelében? Tovább
Teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy a CEU Budapesten folytathassa tevékenységét

Teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy a CEU Budapesten folytathassa tevékenységét

 

Úgy tűnik, mintha a budapesti amerikai követség ideiglenes ügyvivői vonzanák a turbulensebb időszakokat a magyar-amerikai kapcsolatokban: André Goodfriend hivatali idejében történt a kitiltási botrány és nála kért tolmácsot Vida Ildikó, Colleen Bell 2017. januári távozása után ügyvivőnek előlépő David J. Kostelanciknak pedig a CEU körüli hercehurca jutott. Nem csak erről, hanem Ukrajnáról, az orosz szankciókról, kereskedelemről, földgázról és a NATO által várt védelmi kiadások növeléséről is megkérdeztük.

Kovács-Dobák Géza: Kiutazása előtt találkozott az új washingtoni magyar nagykövettel, Dr. Szabó Lászlóval. Miről beszélgettek?

Szabó László nagykövet úrral washingtoni kiutazása előtt volt alkalmam találkozni. Beszélgetésünk során lehetőségünk nyílt megvitatni mindazt, ami a magyar-amerikai kapcsolatok erőssége. Ilyen a védelmi együttműködésünk, melyben országaink együtt dolgoznak azon, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak Európában és máshol a világban. Beszélgettünk az USA és Magyarország közötti kereskedelemről és üzleti kérdésekről. Az amerikai vállalkozások és mi, mint Magyarország második legnagyobb befektetési partnere munkahelyek százezreit teremtettük meg Magyarországon. Beszéltünk a folyamatban lévő és folytatódó rendvédelmi együttműködésről országaink között. De ami még ennél is lényegesebb, az az emberek közötti, kulturális összefonódás, különösen a fiatalok számára. Amerikaiak érkeznek Magyarországra és magyarok utaznak ki az Egyesült Államokba azért, hogy tanuljanak vagy dolgozzanak, olyan csereprogramok keretében, mint például a Nyári Diákmunka/Utazás Program és más, tanulmányi lehetőségek.

Az Egyesült Államok és Magyarország baráti kapcsolatot ápolnak egymással, egymás szövetségesei, ezért kötelességünk és kötelezettségünk barátként beszélni a másikkal, mikor egymás országaiban aggodalomra okot adó helyzetekkel találkozunk. Szóba került a CEU, amely továbbra is aggodalmat keltő ügynek számít az Egyesült Államok számára. Határozott szándékunk, hogy Magyarország és New York állam között megállapodás szülessen arról, hogy a CEU továbbra is tanszabadsága teljes birtokában működhessen, ugyanúgy, mint a többi itt működő egyetem, mint például a marylandi McDaniel College. Őszinte vitát folytattunk a civiltörvényről, arról, hogy a magyarok képesek legyenek arra, hogy szerveződhessenek és aktívan hozzájárulhassanak a saját társadalmuk fejlődéséhez olyan ügyek tekintetében is, melyek néha nem feltétlenül a legfontosabbak vagy éppen üdvözlendők a kormány számára. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minden tagállamának felelőssége, hogy teret biztosítson a civil társadalom számára, hogy aktív demokratikus és polgári részvétel valósulhasson meg. Magyarországon kérdéseket vet fel, hogy aggodalmakat ébresztő akadályokat látunk ezzel kapcsolatban.

KDG: Ha már a CEU-t említette, nekünk, egyetemi hallgatóknak ez komoly aggodalom. Van jelenleg olyan platform, ahol az amerikai kormány és a magyar kormány egyeztet ezzel kapcsolatban?

Az Egyesült Államokban nem a szövetségi kormány felelős az egyetemekért, ez az állami kormányzatok hatásköre. Szóval attól kezdve, amikor a CEU-tól megkövetelték, hogy kössön új kormányközi megállapodást a megfelelő kormányzati szinttel az Egyesült Államokban, ez nem a szövetségi kormányzat hatásköre volt, hanem New York államé. Végül a magyar kormány megkezdte a tárgyalásokat New York állam képviselőivel.

10_11_kostelancik_interju_ressely_kinga.jpg

Sándor Krisztián: Mikor kezdett tárgyalásokba a magyar kormány New York állammal?

Úgy hiszem, június közepe, vége felé került sor erre. Volt egy találkozó New York állam képviselői és a magyar kormány között június végén New Yorkban. Ezután ezek a megbeszélések folytatódtak. Ezen a ponton tehát reménykedünk, és arra bátorítjuk New York államot és a magyar kormányt, hogy jussanak megállapodásra, lehetővé téve a CEU-nak, hogy továbbra is teljes akadémiai szabadsággal folytathassa működését.

KDG: A jogszabály jövő évtől hatályos, véleménye szerint lehetséges, hogy megállapodás szülessen még az év vége előtt?

Erősen reméljük, és úgy gondolom, az az elvárásunk, hogy az év végére megszülessen a megállapodás. A CEU mindig is lényeges eleme volt az amerikai-magyar kapcsolatoknak. Több mint 25 éven keresztül szolgált erős alapként tanulmányi- és egyéb csereprogramok lebonyolításához az Egyesült Államok és Magyarország között. Az Egyesült Államokban mind a kongresszusi republikánusok és demokraták részéről, mind Amerika-szerte az akadémiai közösségen belül, és itt Budapesten is erős támogatást élvez. Már ezen indokok miatt is, mivel ilyen lényeges szerepet játszik a bilaterális kapcsolatainkban, teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy Budapesten folytathassa tevékenységét.

Megkérdeztük az ügyvivő urat a 2016-os elnökválasztásba való orosz beavatkozásról, és arról, hogy igazak-e a pletykák, miszerint Gorka Sebestyént el fogják bocsátani a Fehér Házból. Noha Kostelancik úr elutasította, hogy a témák bármelyikét illetően spekulációkba bocsátkozzon, egy héttel később Gorka távozott a Fehér Házból. A Rolling Stone magazinban megjelent véleménycikkel kapcsolatban (amely Gorka szakmai felkészültségét kérdőjelezte meg a Corvinuson írt doktori disszertációja alapján – szerk.) Kostelancik úr a Corvinus védelmére kelt: “A Corvinus kiváló egyetem, melyről tudjuk, hogy Magyarországon, Európában és Egyesült Államokban is elismert, és úgy gondolom, ez rendkívül igazságtalan jellemzése volt [az egyetemnek].”

KDG: Térjünk rá a kereskedelemre. Annak fényében, hogy az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában hajlik a protekcionizmusra, hogyan hathat ez a TTIP (szabadkereskedelmi megállapodás az USA és az EU között) tárgyalásokra?

Az Egyesült Államok, mint bármely más ország, a kereskedelmi tanácskozások során mindig is arra törekedett, hogy tisztességes és méltányos, növekedést elősegítő, munkahelyeket teremtő és befektetéseket ösztönző megállapodást kössön. Ez a megközelítés ugyanaz maradt a Trump adminisztráció számára is. Jelenleg az új kereskedelmi képviselőnk bejelentette, hogy az Európai Unióval folytatott szabadkereskedelmi tárgyalások, illetve kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások prioritást élveznek, és az Egyesült Államok elismeri, hogy hatalmas gazdasági potenciál van az USA és az EU között. Bármely országban, bármikor, bármely tárgyalás alkalmával felmerülhetnek aggodalmak a hazai iparágakkal kapcsolatban – hogy garantálják azt, hogy bizonyos szektorok jól teljesítsenek bármilyen megállapodás feltételei szerint. Ez folytatódik majd a Trump adminisztráció alatt is egyes iparágakra vonatkozóan az Egyesült Államokban, és elképzelhetőnek tartom, hogy Európában is halljuk majd ezeket az aggályokat. A lényeg azonban annak a felismerése, hogy olyan megállapodást kössünk, amely csökkenteni tudná a vámokat és lehetővé tenné a gazdasági növekedést, munkahelyteremtést, valamint a nagyobb befektetéseket.

SK: Az USA számos alkalommal jelezte, hogy szívesen szállítana földgázt Európába. Milyen akadályai vannak ennek? Mi szükséges ahhoz, hogy akár Magyarországra is érkezzen amerikai földgáz?

Az USA régóta támogatja Európa diverzifikációs törekevéseit a földgáz és más energiahordozók tekintetében. A technológiai változásoknak köszönhetően már képesek leszünk földgázt exportálni Európába. Ehhez bizonyosan szükséges a pénzügyi támogatás és ösztönzők, valamint az LNG (cseppfolyósított földgáz)-szállítás hatékonnyá tétele kereskedelmileg és gazdaságilag. De fontos még az infrastruktúra is, valamint a fizikai kapcsolatok egyes európai országok között vezetékeken keresztül . Trump elnök részvétele a Három Tenger Kezdeményezés (melynek célja, hogy a Balti-tenger, Adriai-tenger és a Fekete-tenger közötti országok földgázvezetékeit összekösse, és Magyarország is része – szerk.) júliusi varsói csúcstalálkozóján fontos jelzés volt az USA részéről, hogy érdekeltek vagyunk abban, hogy európai országoknak cseppfolyós földgázt értékesítsünk. Szorosan együtt akarunk dolgozni, különösen a közép-európai államokkal. Különböző útvonalakon érkezhetne földgáz Magyarországra: északról Lengyelországon, vagy dél felől Horvátországon keresztül. Folytatjuk az együttműködést az EU-val és az egyes országokkal, országcsoportokkal - továbbra is támogatjuk a diverzifikációs törekvéseket, valamint hogy elérhetővé tegyük az amerikai LNG-t, amennyiben ezek az országok érdeklődnek iránta.

Rákérdeztünk a Kongresszus által elfogadott, Oroszország elleni új szankciókra, melyek hatása az ügyvivő szerint kizárólag Oroszországra és annak kelet-ukrajnai hadviselési képességeire korlátozódik. “Az orosz agresszió évek óta nő, és NATO tagállamokként a mi országaink közös felelőssége a régió biztonsága. Magyarország és az USA javát legjobban egy erős, szuverén Ukrajna szolgálná, melyben a demokrácia mély gyökeret ver, a korrupció ellen fellépnek és kiirtják, és ez az Ukrajna válna a legjobb környezetté az ország összes nemzetisége számára.” Ezeket nem sokkal az előtt mondta, hogy James Mattis, az USA védelmi minisztere felvetette, hogy élet kioltására nem alkalmas fegyvereket szállítanának Ukrajnának védelmi célokra.

KDG: Üdvözli az amerikai adminisztráció Magyarország kötelezettségvállalását, hogy a NATO által elvárt szintre emeli a védelmi kiadásait?

Üdvözöljük a magyar kormány döntését, hogy betartja a walesi NATO-csúcson elfogadott követelményt, miszerint a GDP 2%-át kell védelemre fordítani. Külön üdvözöljük a kormány nyilatkozatait, hogy felpörgetik a kiadások növelésének tervezett ütemtervét, hogy mielőbb elérjék a 2%-os célt.

KDG: Számít az, mire költik el ezt a 2%-ot?

Igenis számít, hogyan költik el ezt a 2%-ot. Ami azt illeti, a cél az, hogy a tagországok egy bizonyos (magasabb) százalékot fordítsanak olyan új technológiák beszerzésére, melyek növelik az interoperabilitást, az összekapcsolódási képességet a magyar haderő és a többi NATO-tag között. A döntés a védelmi kiadásokról végső soron az egyes országok önálló döntése. Az a fontos, hogy hajlandóak vagyunk szövetségesekként együtt gyakorlatozni, együtt kommunikálni, és – ha úgy hozza a helyzet – együtt harcolni. Ennek érdekében szükséges az országok közötti koordináció. Ezt teszi a NATO, a védelmi, katonai személyzetén keresztül. A magyar képviselők, az Egyesült Államok képviselői és a többi fél között folyamatos a párbeszéd, ki mit tud tenni a különböző területeken, mire koncentrálnak annak érdekében, hogy javítsák a kapcsolatokat a szövetségeseikkel.

SK: Mi az USA álláspontja egy közös európai hadseregről?

Az Egyesült Államoknak az a legfontosabb, hogy a NATO képességei ne essenek áldozatul egy európai uniós haderőfejlesztésnek. Azaz, azokat az erőforrásokat, pénzeket és személyzetet, amit az Európai Unió védelmi struktúrájához rendelnek, ne a NATO struktúrájától vegyék el és csoportosítsák egy EU-s zászló alatt. Mi régóta támogatjuk az erősebb védelmi együttműködést az uniós tagországok között, sőt, a NATO maga is együttműködik számos uniós, de nem NATO-taggal – közülük kiemelkedik Finnország és Svédország.

David J. Kostelancik életútja:

David J. Kostelancik gyerekkori élményei hatására választotta a diplomáciai pályát: Chicago közép-európai negyedében nőtt fel cseh, szlovák, horvát, szerb, lengyel és magyar bevándorlók között. Oroszul tanult, ami később lehetővé tette, hogy nemzetközi megállapodások megkötésében segédkezzen.

Egyetemi tanulmányai alatt az USA külügyminisztériumában volt gyakornok, ahol a Szovjetunióval kapcsolatos ügyeken dolgozott. Ez meghatározó élménynek bizonyult számára: a világ különböző pontjain szolgáló amerikai diplomatákkal találkozott és dolgozott együtt. Diplomája megszerzése után az akadémiai pálya helyett a diplomáciai karriert választotta. Budapesti kiküldetése előtt – a teljesség igénye nélkül – részt vett az EBESZ és a NATO munkájában, szolgált Albániában és Törökországban diplomataként, valamint vezette az amerikai külügy európai és eurázsiai irodájának oroszországi ügyekkel kapcsolatos részlegét.

“A legfontosabb, amire hangsúlyt helyezünk, az az interakció amerikaiak és magyarok között. Különösen, de nem kizárólag, a fiatalok között. Erre jelentenek példát az olyan programok, mint az utazással egybekötött nyári munkalehetőségek a tengerentúlon, a tanulmányi lehetőségek az USA-ban vagy akár itt Budapesten, vagy a CEU és egyéb programok, melyek magyaroknak és amerikaiaknak adnak lehetőséget arra, hogy találkozzanak és együtt dolgozzanak és tanuljanak. Ez különösen fontos számunkra.”

Az interjút készítette: Kovács-Dobák Géza, Sándor Krisztián
Fotó: Ressely Kinga

Teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy a CEU Budapesten folytathassa tevékenységét Tovább