A nemek közti különbségek nem ártalmatlanok

Nagy Beátával, egyetemünk tanárával, és a BCE-n működő TársadalmiNem- és Kultúrakutató Központ társigazgatójával beszélgettünk a társadalmi nemek tanulmányáról, saját kutatásairól és arról, hogy miért fontos, például a nők gazdasági aktivitása.

Mi a társadalmi nemek tanulmánya és miért kell vele foglalkozni?

Az a kiinduló helyzet, hogy  biológiailag léteznek, létezhetnek a nemek között bizonyos fajta különbségek. Azonban ezek nem ártalmatlan különbségek, hanem a legtöbb esetben egyenlőtlenséget eredményeznek. Közgazdász-szociológusként engem alapvetően az a kérdés foglalkoztat, hogy egy olyan ártalmatlannak tűnő jellemző, mint hogy az ember férfinak vagy nőnek születik, hogyan határozza meg a társadalomban elfoglalt pozícióját. Miként befolyásolja a nem a pályaválasztást, a karrierutat vagy éppen azt, hogy miért milyen elismerést kapunk? A társadalmi nemek tanulmánya által feltett kérdésekkel tehát azért fontos foglalkozni, mert a nemek közti vélt vagy valós különbségek egyenlőtlenségeket generálnak.

Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a nemek esetében sokszor inkább kontinuumról, mint polaritásról van szó. Ez már több országban jogilag is elismert: például Németországban és Ausztriában nemrég vezették be a harmadik nemet a csecsemők anyakönyveztetése során.

Egyesek úgy vélik, hogy mivel a gender kutatásoknak politikailag is értelmezhető céljai vannak, ezért nem tudomány, hanem sokkal inkább egy ideológia.

A szegénység kutatásnak, vagy a családpolitikai elemzésnek nincs célja? Több különböző szakterület alkalmazza a gender megközelítéseit. Az olyan kutatásokban például, amikor egy földrajztudós bemutatja, hogyan használják a teret a férfiak és a nők, vagy amikor elmondjuk, hogy a vezetői pozíciókban hány százalék a nők és a férfiak aránya, akkor abszolút leíróan, csak a számokról beszélünk. Én is ezt csináltam nagyon sokáig. De ha meg akarjuk érteni a társadalmat, akkor meg kell nézni a mögötte lévő mechanizmusokat. Ez mindennel így van.  Például, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért megy sok fiatal külföldre, akkor annak is az okait kell megérteni. Azonban az ember akkor ért meg dolgokat, ha kritikus szemmel közelít hozzá. Az, hogy gender studiesra rásütik, hogy ideológia és nem tudomány, az egyrészt tudatlanságból fakad, másrészt viszont szándékos elterelő akció azok részérül, akik a saját hatalmi pozíciójukat féltik.

11_kozpol_nagy_beata.jpg

Ön milyen kérdésekkel foglalkozik kutatóként?

Munkáim során alapvetően munkaerőpiaccal kapcsolatos kutatásokat végzek, ami az egyik legkevésbé kritikus terület a társadalmi nem kutatása során: a kérdés egzakt, így nagyon jól leírható különböző mutatókkal és indikátorokkal. Könnyű elérni és megvizsgálni a számokat, és így nehezen vitatható az, hogy például a nőknek hány százaléka milyen pozícióban dolgozik, és hogy az hogyan változik az idő függvényében.

A pályám kezdetén a női vezetőkkel foglalkoztam, valamint azzal, hogy milyen lehetőséggel rendelkeznek a nők a gazdasági eliten belül, de társadalomtörténeti munkákat is végeztem, például a kávéházakkal kapcsolatban. Az utóbbi időben egyre inkább a technológiai és műszaki pályákon vizsgálom a nők lehetőségeit. Ez világszerte felfutó téma, mivel ezeken a területeken óriási a munkaerőhiány.

Emellett tagja vagyok a Lovász László MTA elnök által létrehozott „Nők a Kutatói Életpályán” elnevezésű elnöki bizottságnak, ami azt igyekszik feltárni, hogy milyen akadályokkal találkoznak a nők a tudomány területén. Ennek kapcsán a munka-magánélet egyensúly kérdése is egyre inkább kutatásaim részét képezte. Mostanában kollégáimmal együtt foglalkozom még a szülők és a gyerekek együtt töltött idejének és a technológiahasználatnak a viszonyával. Erről a Kutatók Éjszakájára egy társasjátékot is készítettünk. A szülőnek is nyilván van neme, így előkerül az, hogy vajon mit gondolunk arról, hogyan kell gyereket nevelni: az anyaság, apaság mítosza szintén izgalmas kérdése.

A kutatás mellett az Corvinuson tanítok bevezetést Gender studies kurzust angol és magyar nyelven, továbbá Szervezet, menedzsment és nemek, valamint Női vezetők, szerepmodellek című kurzusokat is tartok.

A jól megfogható mutatók ellenére mégis gyakran vitatják a nemek közötti bérrés meglétét.

A nemek közti bérkülönbségnek számos strukturális oka van, amelyeket a közgazdászok szétbontanak megmagyarázható és nem megmagyarázható tényezőkre. Az utóbbiak esetén beszélünk diszkriminációról. A megmagyarázható tényezők jelentős része összefügg a férfiak, és nők eltérő nemi szocializációjával: milyen pályát választanak a nők és a férfiak, például a lányok nem mennek műszaki pályára, viszont sokan végeznek kommunikációs képzéseken, ahogy a pedagógus és egészségügyi pályán is jelentős többségben nőket találhatunk. Tehát máshol dolgoznak a nők és férfiak, ezt nevezzük szegregációnak. Azonban ezek megint nem ártalmatlan különbségek, mivel ezek a szakmák másképp vannak beárazva. Így azt láthatjuk, hogy a nemek aránya egy foglalkozáson belül szorosan összefügg az elérhető keresettel. A diplomás pályakövető rendszernek köszönhetően tudjuk, hogy minden tudomány- és szakterületen már a pályakezdés pillanatban is van bérkülönbség: minél erősebb a szegregáció, például a műszaki területeken, annál nagyobb a kereseti hátránya a nőknek.

Egy másik ok, ami a nemek szerinti kereseti rés mögött meghúzódik, hogy a férfiak több munkaórát teljesítenek mint a nők, ha kizárólag a fizetett munkaórákat nézzük. Különösen igaz ez azok esetében, akik gyerekvállalási életkorban vannak. Viszont ha az összes elvégzett munkát nézzük, mint például a házimunkát, a gyereknevelést, a házkörüli munkákat, akkor ez a helyzet megfordul, és azt látjuk, hogy a nők összeségében többet dolgoznak.

Sokan szükségszerűnek, természetesnek tartják ezt a helyzetet.

Különböző fórumokon olyan visszatérő tévhitek próbáljak magyarázni az egyenlőtlenség okait, mint a női agy és a férfi agy közti különbség, vagy az evolúciós szükségszerűség. Szerintem ez a tévhit azért van, mert az emberek nem olvasnak ezzel kapcsolatos tudományos eredményekről, holott rengeteg remek írás jelenik meg. Tavaly a Scientific American egy különszámot szentelt annak a kérdésnek, hogy nincs nőiagy, vagy férfiagy, hanem az agyak mozaikszerkezetűek ebből a szempontból: mindenkinek az agyában vannak olyan részecskék és struktúrák, amely mind két nemre jellemzőek. A moderntechnológiáknak köszönhetően már tudjuk, hogy még egy tudós sem tudja megállapítani, hogy egy férfinek vagy nőnek az agyát látja.

Egy másik mítosz az anyaiösztönre vonatkozik, és arra, hogy a gyereknek az a jó, ha az anya három évig mellette van. Azonban az ezzel kapcsolatos vélekedés történeti koronként és országonként eltérő. Magyarországon azóta várják el a nőktől, hogy otthon maradjanak három évet a gyerek mellett, amióta 1967-ben bevezették a hároméves gyest. Korábban ezt senki nem kérte számon. A skandináv országokban, ahol nagyjából egy évig tart a gyermekgondozási szabadság, ott a társadalom szerint egyéves otthonlétre van szüksége a gyereknek. Megint más a helyzet Amerikában, ahol nincs fizetett gyereknevelési szabadság, így ott az a természetes, hogy hat hét után visszamennek a nők dolgozni.

Szintén klasszikus evolúciós érvelés, hogy a férfiak abban érdekeltek, hogy minél több nővel létesítsenek szexuális kapcsolatot, míg a nők monogámiára vágynak. Ehhez képest egy új amerikai kutatás szerint a megkérdezett fiatalok 80%-a monogámiára törekszik, és ez független attól, hogy fiú vagy lány válaszolt. Emögött az a magyarázat húzódik meg, hogy az ad biztonságot családi, de akár még fajfenntartási szempontból is, ha kiszámíthatók a körülmények. Ezek a tévhitek azért kerülnek újra és újra elő, mert az emberek bár nem ismerik a kutatási eredményeket, saját személyes tapasztalatukra alapozva alkotnak véleményt, hiszen mindenkinek személyes pozíciója van a nemek helyzetével, szerepével vagy a nemi normákkal kapcsolatban.

Milyen olyan intézkedések vannak, amelyek a nemek közti egyenlőség előremozdításáért tesznek?

Az EU nagyon régóta foglalkozik a nemek közti esélyegyenlőség kérdésével: az 1957-es Római Szerződésben ott van az egyenlő bérezésre vonatkozó elvárás. Az immár húsz éve hatályban lévő esélyegyenlőségi politikát úgy hívják, hogy gender mainstreaming, azaz a nemek főáramba helyezése. Ez azt jelenti, hogy mielőtt megszületik egy döntés, megvizsgálják, hogy az hogyan fog hatni a nemekre. Elvileg szinte minden európai szintű közpolitikai intézkedéstervezet esetében már készülnek a nemekkel kapcsolatos előzetes hatásvizsgálatok is. Bécsben például 15-20 éve a városi költségvetés tervezése során megnézik, hogy a tervezett kiadások eredményeképp javulni fog-e a nemek egyenlősége. Egyenlő mértékben lesznek-e hozzáférhetőek például a közterek, vagy a tömegközlekedés? Ezek mellett egyre jellemzőbb, hogy az olyan nagy pénzügyi szervezetek, mint az Európai Befektetési Bank vagy a Világgazdasági Fórum egyre többet foglalkoznak a nemek közti egyenlőséggel. Ugyanis a munkaerőpiacon szükség van a képzett, női munkaerőre. Ugyanis amíg a nők nem jelennek meg a munkaerőpicon, addig az veszteség lesz minden ország számára. Tehát a nők gazdasági aktivitásának növelése mögött nagyon komoly gazdasági érdek is van.

12_kozpol_nagy_beata.jpg

Hogyan viszonyul a Corvinus a gender studieshoz?

Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni és Hadas Miklóssal létrehoztuk a TársadalmiNem és Kultúrakutató Központot, akkor senkinek nem volt ezzel kapcsolatban fenntartása. Sőt egy ideig a TársadalmiNem és Kultúra mellékszakirány is működött, amit az egyetem alapvetően támogatott és a diákok is szerették. Általában azt látom az egyetemen, hogy a női kollégák közül többen is kimondottan örülnek, hogy ezekkel a témákkal foglalkozunk. Például Hofmeister Ágnes, a Gazdálkodástudományi-Kar korábbi dékánja nagyon támogatta, hogy a női vezetőkről szóló kurzus a Gkaros hallgatók számára is nyitott legyen. Továbbá a szakdolgozatok egyre nagyobb része – a G-karon is – kapcsolódik  valamilyen módon: vezetővé válási lehetőségek nőként, gyerekvállalás és munkavállalás, részmunkaidő, anyaságot segítő vállalati programok, csak, hogy néhányat említsek. Egyértelműen látszik, hogy a hallgatói érdeklődés növekedése a nemekkel kapcsolatos témák irányába.

A vezetőség részéről nincs expliciten támogatva. Másfél éve volt egy terv arról, hogy kiadvány készüljön a Corvinus professzornőiről. Ez sokáig úgy tűnt, hogy meg fog valósulni, azonban elsikkadt az ötlet, nem lett belőle semmi. Az egyetem azért elég rendkívüli abból a szempontból, hogy női kancellár van. Fontos, hogy egy ilyen jelentős pozícióban nő van, aki szemlátomást hatékonyan végzi a dolgát.

Terveznek együttműködést a családtudományi mesterszakkal?

A jelenleg folyó programok között nincs, viszont a jövőt illetően vannak egyeztetések. A családtudományt nem lehet úgy oktatni, hogy ne néznénk meg, hogy kinek mi a neme, ahogy az általam tanított gender studies esetén sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy kinek milyen a családban elfoglalt helyzete, pozíciója és kötelezettsége. A két terület között tehát jelentős átfedés van.

Képek: Ressely Kinga

A bejegyzés trackback címe:

https://corvinusonline.blog.hu/api/trackback/id/tr3014474256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

új felhasználó 2018.12.13. 00:59:24

Ha meg akart győzni bárkit is a gender szak szükségességéról, ez most nem sikerült. Aki ilyen hozzáállással nyilatkozik, annak nincs is szüksége opponensre. Mi az hogy kiadvány készül a női professzorokról? Ha fordítva, csak a férfi professzorokról készülne akkor mit reagálna erre agy genderfeminista? Saját szemben a gerendát illene már észrevenni

clemens 2018.12.13. 04:30:39

Kérdés:
"Egyesek úgy vélik, hogy mivel a gender kutatásoknak politikailag is értelmezhető céljai vannak, ezért nem tudomány, hanem sokkal inkább egy ideológia."
Válasz:
"A szegénység kutatásnak, vagy a családpolitikai elemzésnek nincs célja?"

Tehát nem cáfolja a politikai célt, innen hiteltelen a mondandója.

midnightcoder2 2018.12.13. 09:28:20

Az igazi probléma ezzel az egésszel nem maga a kutatás, inkább az az eszement ideológia, hogy az emberiség akkor lesz boldog, ha mindenki egyenlő.

új felhasználó 2018.12.13. 09:56:11

"Bécsben például 15-20 éve a városi költségvetés tervezése során megnézik, hogy a tervezett kiadások eredményeképp javulni fog-e a nemek egyenlősége. Egyenlő mértékben lesznek-e hozzáférhetőek például a közterek, vagy a tömegközlekedés? "

Kétlem, hogy a kiéhezett fiatal muszlim férfiak tömeges beengedésén fáradozó bécsi szocik, vagy bármelyik migránspátyolgató készített volna hatástanulmányt arról, mit fog eredményezni ez a nők számára a "közterek hozzáférhetősége" szempontjából

Terézágyú 2018.12.13. 12:14:06

ez a nő egy sorosbérenc zsidólippsi!!!!!!!

xclusiv 2018.12.13. 22:56:40

Off: kéne kicsit moderálni
On:
Szóval Nagy Beáta maga is elismeri, hogy a fizetésbeli különbségnek vannak indokolható okai, pl. a karrierválasztás. Egy kórházban a nővérek szinte kizárólag nők, míg az orvosok nagyrészt férfiak, ez csak egy példa.

Amit pedig ír, hogy a nők ugyan kevesebbet dolgoznak _a munkahelyen_, de házimunkával meg mindennel együtt többet, nos ez nem más mint egy nagy bullshit. Mit érdekli a munkahelyet az, hogy összességében többet dolgozik Kriszti mint Peti, ha a munkahelyen pont Peti dolgozik többet? Ez nem érv, hanem nettó bullshit.

Más: volt egy interjú Jordan Peterson-nal, ahol a riporter (Cathy Newman) nagyrészt ezt a témát feszegette. Ha valakit érdekel, akkor: www.youtube.com/watch?v=aMcjxSThD54
Az egész interjú nagyon érdekes, de kb. 7:18-tól van egy hagsúlyos rész. Szóval van egy tulajdonság, amit Peterson angolul "agreeable"-nek mond, erre precíz magyar fordítást nem tudok, leginkább a hajlandó, beleegyező, lehet a jelentése. A nőkre ez inkább jellemző, viszont ez a munkaerőpiacon hátrányt jelent, ugyanis ez - nemtől függetlenül - kevesebb fizetést jelent. Nyilván nemen belül is vannak jelentős eltérések, de átlagosan a nőkre inkább jellemző ez fajta a konflikuskerülés, míg a férfiak hajlamosabbak az asztalra csapni, hogy "megadod azt a fizetésemelést amit kértem, vagy elmegyek máshova ahol megadják"?

És ugye a gyerek. Szóval egy nő elmegy szülni, kiesik a munkaerőpiacról 2-3-5-10 évre, aztán visszatér úgy, hogy az elmúlt X évben nem dolgozott. Van ahol ez nem probléma, pl. egy színésznő valószínűleg nem felejtett el színészkedni, de sok helyen szinte juniorként kezdhet újra mindent, annyi minden megváltozott. A korábbi férfi kollegája pedig lehet, hogy már 3 céggel odébb dolgozik, a céges hierarchiában jóval feljebb.
Ja, és azt se felejtsük el, hogy a kisgyerekek sokat betegeskednek, szóval lehet arra számítani, hogy Anyuka évi 10-20 napot simán otthon lesz a kicsivel ezért.