Ha a magyar BBC, azaz a Budapest Business Club szervezésében szabadkőművesek helyett szabadegyetemisták gyűlnek össze a Corvinuson sztármenedzsert hallgatni, abból csakis jó származhat. Ezt pedig még Ybl Miklós sem gondolta volna… - Szatmári-Schubauer Solt beszámolója.

Ybl Miklós csípőre tett kézzel, méltán elégedetten szemlélte legújabb művét, a Fővámpalotát, míg a Duna-szagot szállító szél pajkos szerető módjára cirógatta őszes szakállát. A tehetséges építész akkor még biztosan nem gondolta, hogy építménye később kicsit hosszabb néven, a Budapesti Corvinus Egyetem E épületeként él majd a köztudatban. Azt sem sejtette, hogy a szabadkőműveseknek tervezett titkos szoba a „III. Előadó” feliratot kapja. Amiről viszont végképp fogalma sem volt, hogy ebben a levegőtlen teremben 2020. február 18-án Kende-Hofherr Krisztina - a hazai sztármenedzsment úttörője - teltház előtt fog mesélni tapasztalatairól, meglátásairól és a siker zárát nyitó kulcsok lehetséges variációiról.

Valójában ez utóbbit másfél évvel ezelőtt maga a sztármenedzser sem merte volna megjósolni, hiszen állítása szerint nem mert nyilvánosan beszélni. Csak mikor egy hasonló felkérés során észrevette, hogy az embereket érdekli az ő története, illetve a mondanivalója, akkor hagyott alább hangszálai túlzott mértékű rezonálása nagyobb nézőközönség előtt.
Node, hogy is ne lenne feszült a figyelem? Hiszen története annyira emberi, hogy mindenki találhat benne olyan mozzanatot, amely önmagára is igaz, ezáltal érezve, hogy nem egyedüli a helyzete. Tanácsai pedig rendkívül hasznosak és inspiratívak. Már fiatalkora óta szeret embereken segíteni, ezért is tart a „titkos szobában” rendezetthez hasonló motivációs előadásokat a… a… a sztárme… A mi is?

„Nem tudom, mi vagyok” - nos, ezt Kende-Hofherr Krisztina is bevallotta. A nemtudás tárgya pedig nyilvánvalóan nem identitászavarra utal, hanem foglalkozásának bajosan behatárolható megnevezésére. Nem használná magára a lifecoach kifejezést, mert az manapság a nagyszájú dilettánsok miatt kicsit értékvesztetté vált. A sikergyárost nem szereti, mert az skatulya és a skatulyákat sem kedveli. Bár hivatalosan menedzser, személyes márkaépítő és producer, nem igazán használta magára ezeket a megnevezéseket, ezért hát ő egyszerűen ő. Ő. Aki elbeszélésében valós dilemmákon és helyzeteken keresztül gondolkodtatta el a közönségét.

„Maximalizmus, befektetett munka és idő nélkül nincs siker.”

A kényelem korában, mikor a mikor az mindig most, mert mikor máskor, talán kicsit megfeledkeztünk a munka értékéről. És a tanuláséról! Hiszen a felgyorsult világ azt is eredményezi, hogy a dolgok állandó változása folytán csak folyamatos önképzéssel lehetünk szakmánk mesterei. Nem is szólva arról, hogy a módszer agytornának sem utolsó.

Mindig kell egy hosszabb távú cél, amely felé haladhatunk. A rövidebb intervallumra szóló életúti desztinációk pedig segíthetnek abban, ha elakadnánk, erőt nyerjünk abból, hogy látjuk, meddig sikerült már eljutnunk. Jó példa erre maga Kende-Hofherr Krisztina, aki annak ellenére, hogy a helyében más már rég napozóágyában hátradőlve süttetné a hasát, ő még nem is gondol ilyesfajta kikapcsolódásra - ugyanis unalmasnak tartja -, hanem nagyratörő tervei vannak a jövőre nézve.

„Mindenkinek a saját életét kell élnie.” Merjünk meghozni önálló döntéseket, amelyek afelé hajtanak, amit igazán szeretnénk! A velünk született vagy a sors által eszkábált korlátoktól pedig nem szabad megijednünk, mert ahogy a lifecoach kifejezést nem szerető lifecoach minőségben megszólaló sztármenedzser mondta:

„A korlátok azok kapaszkodók is.”

Ami pedig cikkem címét illeti… „Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem szarja le!? Már bocsánat!” Ebből a nézetből egyértelműen kitűnik, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy embertársaink véleményeivel foglalkozzunk, ha meg akarunk valósítani valamit. Persze jogi és erkölcsi határokat azért nem feltétlenül kell útlevél nélkül áthágni. „Kapcsolatrendszer nélkül pedig sok helyre nem lehet eljutni” - úgyhogy valóban fontos, hogy helyesen értelmezzük ezt a barátságos gondolatot.

Míg, ha valaki életútja sztrádáján éppen kitenni készül elakadásjelző háromszögét, a magamfajta firkász csak hátbaveregeti és annyit mond: „Fel a fejjel!”, addig Kende-Hofherr Krisztina Autóklubos diszpécsert megszégyenítő módon képes lelki üzemanyagot önteni az emberbe. Éppen ezért ajánlom nem csak az útszélen rekedteknek, de azoknak is, akik különleges adalékkal szeretnének megtankolni, s úgy folytatni a száguldást.

Szatmári-Schubauer Solt

Képek: Budapest Business Club

2020. február 21.