Az utóbbi években sokat hallottunk és tanultunk az információs társadalomról. A jelenlegi járványhelyzetnek erre gyakorolt hatásairól azonban egyelőre csak elmélkedni tudunk. Dr. Rab Árpád információs társadalom kutatóval, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélgettünk arról, hogy a koronavírus-járvány a jövőben hogyan változtathatja meg az oktatást és a munkaerőpiacot, illetve hogyan befolyásolhatja a távmunka a mindennapjainkat. Kétrészes anyagunk első felét olvashatjátok.

Írta: Bera Viktor

Pontosan mit jelent az információs társadalom kutatójának lenni?

Napjaink társadalmaiban az információ és az adat kiemelt jelentőségűek, igaz, minden eddigi társadalomban is fontosak voltak, de a miénkben nagyon. Számomra az információs társadalom kutatása az infokommunikációs eszközök, az adatok és az emberek viszonyával foglalkozó társadalomtudományt jelenti. Az információs társadalom, mint fogalom már legalább 30 éve létezik, 1998-ban létrejött egy Információs Társadalom nevű kutatóintézet a BME-n, emiatt nem más szót, például hálózati társadalmat használunk a jelenségre.

Hogyan változtatja meg az eddigi információs társadalmat az új technológiák megjelenése?

Én annak szenteltem az életemet, hogy hogyan lehet az emberek életét az infokommunikációs eszközökkel jobbá tenni. Az emberiség többek közt ezen eszközökkel próbálja megoldani a problémáit. Az, hogy ennyi ember magas színvonalon élhessen, nem elképzelhető ezen eszközök nélkül. Viszont terjedésük nem egyszerű folyamat, vannak, amik könnyen népszerűvé válnak. Például azt, hogy az okostelefon jó, mindenki felismerte.

A ma zajló változások miatt az emberek egy tudásszint-ugrást kényszerítenek magukra, meg kell tanulniuk másképpen gondolkodni, fejleszteni kell magukat egész életükben.

Most azt kell megtanulni, hogy nem kell a fejünkben lennie minden információnak, mert azt tárolhatjuk valahol, például az interneten. Az, hogy mit kezdek ezzel, mi a jó információ és azt hogyan használom fel, ezek most a legfontosabb kérdések.

Milyen volt eddig a digitalizáció az oktatásban?

Az infokommunikációs eszközök egyrészt látványosabbá teszik az oktatást. Ekkor az oktatás maga nem változik, csak az eszközkészlete nagyobb és látványosabb. Csakhogy most már nem a content, a tartalom a lényeg, hanem a connect, vagyis hogy tudja az egyén, mit akar és mikor. Ezt én oktatóként persze teljesen nem tudom kiszolgálni, hiszen sokan csak egy diplomát akarnak, de tanulni nem.

Ilyen értelemben a formális oktatás mindig hátrányban lesz az egyéni tanulással szemben. Az utóbbinál van egy erős motiváció, mivel tudom, hogy mit akarok tudni. Formális tanításban az oktatók mondják meg, hogy „szerintem évek múlva ezt kell majd tudnod”.

Jó esetben ezt jól mondják, rossz esetben tele lesz az agyi winchester és törölni kell belőle dolgokat. Viszont az e-learning lehetőséget nyújt arra, hogy színesebben, jobban és hatékonyabban tanítsunk. Egy tanár gyengeségeit könnyen lehet ellensúlyozni ezzel az eszköztárral, ennek ellenére a már vagy 15 éve elérhető e-learning megoldások nem nagyon terjedtek el. Azt látjuk, hogy csak akkor töri át a küszöböt, ha kötelezővé válik. Ha a Moodle nem lenne kötelező a Corvinuson, akkor alig lenne online anyag.

Hogyan hatott az oktatásra a vírus?

Társadalomtudományilag és innováció terén most egy éles teszt zajlik, és azt látjuk, hogy az elmúlt pár hét tele volt káosszal, de megugorják a lécet az emberek. Rengeteg ötletes megoldás született. Mikor véget ér majd ez a távolságtartó helyzet, biztos vagyok benne, hogy jóval magasabb lesz az e-learning aránya, mert már használták, megtanulták az emberek, hogy hogyan kell csinálni. Az ember egy kényelmes állat, maguktól a legtöbben nem kezdenek ekkora tanulási folyamatba. Az persze gond, hogy ennyire gyorsan és pánikszerűen kell áttérni erre a rendszerre, de ez a szélsőséges forma ideiglenes. Higgyük el, hogy sokat ér a most megszerzett tudás, az emberiség a pofonokból tanul. Az e-learning ilyen fokú elterjedése felmérhetetlen hatással lesz a magyar társadalomra.

Bizonyára sok tanárnak nehezen megy a távoktatásra való átállás. Velük mi lesz?

Bajban van az oktatás, nagyon kevés motivált tanár van. Akik nem nyitottak, azok valószínűleg egyre kevésbé fogják jól érezni magukat a környezetben, ebben az értelemben el tudom képzelni, hogy lesz valamilyen szintű cserélődés. Ha elavult módon tanít valaki, azt észre fogja venni a hallgatóság reakcióiból. Manapság már igazából nem elég az, hogy csak úgy beszél az a tanár, ennél hatékonyabb világot élünk. Az oktatónak meg kell mondania, hogy ő kicsoda, mi a szerepe, honnan hová juttatja el a hallgatót és ehhez milyen lépéseket kell tenni. Ha ez megvan, akkor már szinte kipottyan, hogy mi lesz a számonkérés, és az e-learning tananyagot is könnyen össze tudja rakni.

Az egyetemi környezet nagyon támogató egy oktató számára. Ha gőze sincs a digitális világról, akkor is besétál, egy kolléga megcsinálja neki a Moodle-t, feltesz mindent, igazából nincs technológiai korlát. Nem ezeken múlik, hanem a nyitottságon.

Lesz az oktatásban egy modellváltás, mivel magasabb színvonalat kell nyújtani, nem elég az általános ismeretterjesztés.

Azok a tanárok, akik ezt nem tudják megugrani, bajba kerülnek, mert maguk a hallgatók szelektálják ki őket. Ez lenne az ideális állapot. Persze az élet bonyolultabb.

Fotók: Pexels.com