Hamarosan a második távoktatásos hét is véget ér a Corvinuson. Hogyan sikerült az átállás, mik az első hét tapasztalatai? Milyen kihívásokat kellett megoldania az egyetemnek? Mi várható még, hogyan zajlik majd a vizsgaidőszak? Többek között ezekről beszélgettünk Dr. Szabó Lajos Györggyel, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettesével.

Írta: Kovács Máté

A távoktatás módszertanát korábbi cikksorozatunkban mutattuk be a Corvinus Tanárképző és Digitális Tanulás Központ (TDTK) anyagait felhasználva. Az első részben az egyéni tanulás támogatását, a másodikban a videó streaming módszert, a harmadikban pedig az e-learning alapú oktatást mutattuk be.

Nemrég elindult a távoktatás a Corvinuson, melynek módszertanáról már sok szó esett. Mi várható a következő hetek során, lesznek további módszertani anyagok, fejlesztések? Lehet már tudni, hogy mi lesz a vizsgaidőszakkal?

Folyamatos fejlesztésben vagyunk, várhatók még módosítások, finomítások a rendszerben, például jelenleg is zajlik a kiemelt tárgyakhoz tartozó oktatóvideók forgatása. Arra is fel kell készülnünk, hogy a vizsgaidőszak is távoktatásos formában marad. Egyre kisebb a realitása annak, hogy visszatérjünk a tantermi vizsgáztatásra, meg kell terveznünk az átállást. Növelnünk kell a Moodle rendszer kapacitását, hogy egyszerre nagy számban is tudjanak vizsgázni a hallgatók, ezen dolgoznak az informatikus kollégák. A Tanárképző és Digitális Tanulás Központ (TDTK) munkatársai különböző vizsgáztatási megoldásokat dolgoznak ki. Arra is készülünk, hogy a vizsgák mellett a záróvizsgák is megvalósíthatók legyenek online platformon.

Hazautazó nemzetközi hallgatóink számára egyébként eleve garanciát adtunk arra, hogy tantermi vizsgáztatás esetén is biztosítjuk számukra az online vizsga és záróvizsga lehetőségét, amennyiben nem tudnak visszautazni hozzánk. Voltak olyan hallgatók is, akik például az Egyesült Államokból érkeztek. Nekik a magyar órarend szerinti tárgyak éjszakára vagy hajnalra esnek, éppen ezért arra kértük az oktatókat, hogy ilyen esetekben rögzítsék is az előadásaikat. Emellett többen a magyar idő szerinti esti órákban extra konzultációt is vállaltak, hogy azok a nemzetközi hallgatók számára jobb időpontokban  is elérhetők legyenek.

Ami még a jövőt illeti, a szakdolgozatok leadási határideje két héttel későbbre került, ezzel is a hallgatókat szerettük volna segíteni.

A folyóirat ellátottság eddig is jó volt az egyetemen, a rendkívüli helyzetben pedig további szakirodalmi források váltak ingyenesen elérhetővé. Úgy gondoljuk, hogy a két hét halasztással minden feltétel adott a szakdolgozatok leadásához. Ráadásul még a papíralapú beadást is eltöröljük, a szakdolgozatokat csak elektronikus úton kell majd feltölteni.

Általánosságban milyenek az első hét visszajelzései az oktatók és a hallgatók részéről, sikeres volt az átállás?

Nagyon elkötelezett oktatóink vannak az egyetemen, akik szeretnek tanítani, és mindenképpen szerették volna sikeresen befejezni a félévet. Éppen ezért nagyon pozitívan álltak a változásokhoz, még akkor is, hogyha különböző módon és különböző fejlettségi szinten foglalkoztak eddig digitális oktatással.

Amikor a munkatársaimmal terveztük a rendszert, végig bennünk volt a kérdés: vajon működni fog?

Többször megkérdeztem az Informatikai Szolgáltató Központ (ISZK) vezetőjét és a Tanárképző és Digitális Tanulás Központ (TDTK) munkatársait, hogy a rendszerünk bírja-e majd a terhelést, de biztos választ erre csak az első napon kaphattunk.

Jóleső izgalommal vártuk a hétfő reggelt, amikor lement a Stratégiai és üzleti tervezés előadás. Az órára nagyon sokat készülő előadókkal, a módszertani és informatikai támogatást biztosító munkatársakkal, a dékánokkal és a szakfelelősökkel együtt izgultuk végig a rendszer élesítését. Szerencsére minden rendben ment, nem volt semmilyen technikai fennakadás.

Külön öröm volt számunkra, hogy nagyon sok hallgató volt az előadáson, utána pedig sorra kaptuk a pozitív visszajelzéseket. Néhányan írták, hogy ez még érdekesebb is volt, mintha tanteremben ültünk volna.

Volt olyan, aki „otthon az ágyon vagy a kanapén fekve élvezte az előadást”.

Az órán voltak körkérdések is, a válaszok pedig összegezve megjelentek a képernyőn, tehát az interaktivitással sem volt probléma.

Általánosságban tehát pozitív a kép oktatói és hallgatói szempontból is.

Hogyan sikerült megvalósítani a teljes módszertani átállást? Milyen eszközök közül választhattak az oktatók?

Nagyon kevés időnk volt az átállásra, melyet csak a központilag szabályozott nagy rendszerek elvét követve tudtunk sikeresen véghezvinni. Több mint 1600 tárgy és ehhez kapcsolódóan 3000 kurzus fut ebben a félévben, ezekhez standard megoldásokat dolgoztunk ki. Az oktatók így három megoldás közül választhattak.

A három csomag mellé egységes távoktatási platformot is kínáltunk, hogy egyszerűbb legyen a technikai átállás. A Moodle és az Office 365 Teams rendszerét integráltuk egymásba, az utóbbin jöttek létre a Neptun alapján generált kurzuscsoportok.

Ez egy standardizált megoldás, a nagy rendszerek optimuma ugyanis soha nem a részrendszerek optimumának valamelyikével egyenlő.

Lehet, hogy néhány oktató más platformot vagy más megoldást jobbnak tartott volna, ahhoz viszont, hogy az egész rendszer jól működjön, egységes megoldásra volt szükség. Ez kiemelten fontos az informatikai és módszertani háttértámogatásnál is.

A kurzusokat tekintve többségben vannak az egyéni tanulást támogató eszközök, de nagyon sok helyen működnek a videostreamek is. Vannak olyan kollégák, akik már előrébb jártak az e-learningben, ők nyilván ilyenkor elővették az ezzel kapcsolatos anyagokat vagy anyagrészeket is.

Hogyan biztosították, hogy a megszabott követelmények minden esetben megfelelőek legyenek?

Miután az oktatók kiválasztották a számukra megfelelő módszert, a szakfelelősök minden tárgy módosított tantárgyi adatlapját ellenőrizték. Megnézték, hogy nincs-e esetleg túlzott vagy túl alacsony követelmény. Vannak persze olyan visszajelzések, hogy egy szakon sok lett egyszerre a tananyag, vagy kevés az élőben adott előadás, ilyenkor természetesen megtesszük a szükséges módosításokat, fejlesztéseket.

Hogyan figyel az egyetem a hallgatók visszajelzéseire, milyen módon lehet észrevételeket tenni? Ezeket később figyelembe veszik és beépítik a távoktatásba?

Hallgatói visszajelzések folyamatosan érkeznek, a Hallgatói Önkormányzat vezetése nagyon jó partner ebben. A hétvégén hosszasan értékeltük az első hét tapasztalatait, de már a távoktatás elrendelésekor konzultáltunk a hallgatók szempontjairól és elvárásairól. A távoktatási anyagokat is ennek megfelelően alakítottuk ki. Érkeznek emellett hallgatói visszajelzések e-mailben is, akár egy-egy kurzusra vonatkozóan. A hallgatókat közvetlenül e-mailben, Neptun üzenetben vagy a Corvinus Kommunikáción keresztül tájékoztatjuk a legfrissebb fejleményekről, de a honlapon elérhető egy Távoktatás aloldal is, ahol minden fontos információ megtalálható.

Van olyan terület jelenleg, ahol még komoly fejlődés szükséges? Érkeztek negatív visszajelzések is?

Természetesen minden területen lehet és kell is fejlődnünk.

Most leginkább a „learning by doing”, azaz a tapasztalat alapján történő tanulás zajlik, tartalmi és módszertani területen is készülnek egyre fejlettebb anyagok.

Nem sok, de nyilván érkezett negatív visszajelzés is. Ezek számunkra nagyon hasznosak, építő kritikaként fogjuk fel és megpróbáljuk a lehető leggyorsabban megoldani őket.

Mi jelentette az első héten a legnagyobb kihívást az oktatók és a módszertani-technikai hátteret biztosító szakemberek számára?

Az oktatók számára a gyors átállás jelentette a legnagyobb kihívást. Át kellett gondolni, hogyan lehet az eredeti tantárgyi célokat más módon teljesíteni. Ehhez a TDTK szakembereinek ki kellett dolgozniuk a módszertani támogató rendszert, készültek többek között útmutatók, videóprezentációk és figyelemfelhívó anyagok is.

Informatikai szempontból kihívás volt a Moodle és a Teams integrációja. Komoly munkát végzett az ISZK, hogy minden zökkenőmentesen működjön, és 23-án reggel nem volt technikai leállás. A Hallgatói Szolgáltatások Központnak (HSZK) is át kellett állnia, hiszen a hallgatók nem jöhetnek be az egyetemre, így ügyeket sem tudnak intézni. Mindent át kellett vinni digitális platformra.

A félév ütemezése okozott még némi problémát. Az intenzív hét végül az utolsó hétre került, mivel vannak olyan választható tárgyak, melyeket külsős vagy külföldi oktató tartott volna, ők pedig nem tudták vállalni a kurzus megtartását. Ebben az esetben az illetékes intézet más tárgyat kínál majd fel, melyre a hallgatók át tudnak jelentkezni.

A távoktatás során kiépült rendszerek a jövőben is használhatók lesznek?

Az Corvinus 2030-as oktatási stratégiánkban szerepelt, hogy az e-learning rendszereinket is fejlesztjük. Az erre való készülés tehát tudatos volt, a veszélyhelyzet csak felgyorsította a folyamatot.

Nyilván nem leszünk távoktatásos egyetem, nem lesz minden kurzusunk e-learning alapú, de az anyagok nagyon jól kombinálhatók a tanteremi órákkal is.

Mesterszakon például a kreditpótló tárgyak akár e-learning formában is teljesíthetők lehetnek, így nem lenne ütközés a normál tanteremi órákkal. Ezt például eddig is terveztük, a veszélyhelyzet csak felgyorsította a fejlesztéseket, a kialakított rendszerekből nagyon sokat fogunk használni a helyzet rendeződése után is.

Ezúton szeretném megköszönni az ISZK, a TDTK és a HÖK vezetésének és minden munkatársának a távoktatás fejlesztésében nyújtott elkötelezett, magas színvonalú munkáját.

Fotók: Budapesti Corvinus Egyetem, Pexels.com, Shutterstock