A Practice living Tevékenységtervező segít rendezni az életünket egy olyan új élethelyzetben, mint akár a koronavírus-okozta krízis. A letisztult, dizájnos és ingyenesen elérhető füzetet bármelyik olyan életpillanatban elővehetjük, amiben úgy érezzük, szükségünk van a napirendünk alapos átgondolására, az újratervezésre. A Tevékenységtervező alkotói az elmúlt másfél hónap alatt olaszországi karanténlakókat interjúvoltak meg, home officeban hozták létre az új terméket, és sok olyan problémát feltártak, ami minket, egyetemistákat is nap mint nap érint. Mesélnek az alkotás izgalmas, innovatív folyamatáról, és arról, hogyan tudjuk hatékonyan használni, miért éri meg egyáltalán kitölteni a Tevékenységtervezőt.

Írta: Taxner Tünde / Grafikák: Csizik Balázs, forrás: Hype & Hyper

Elsődlegesen kinek ajánlanátok a Tevékenységtervezőt?

Attila: Nagyon sok embernek releváns probléma, hogy egyik napról a másikra megváltozik a napirendje. Ezek problémák eddig is léteztek, ezután is létezni fognak, sokan a GYES-re vonuláshoz vagy a külföldre költözéshez hasonlítják a mostani, koronavírus okozta helyzetet. Nem véletlenül, hiszen egyik napról a másikra teljesen megváltozik a társas környezeted, és hogy mit tudsz csinálni. De az is jó termékhasználat, ha most csak átlapozod a füzetet, megérted, hogy mire jó, és majd előveszed amikor releváns lesz. (A képen Miklya Attila)

Fanni: Ha el kellene képzelni egy célcsoportunkat jól reprezentáló személyt, akkor lehetne az az ember, akinek kedve támad egy kis önismerethez,  akinek felszabadult valamennyi ideje vagy akár nem szabadult fel semennyi ideje, de szeretné úgy érezni, hogy mégis. Pont a múlt héten beszélgettünk nyugdíjas korúakkal, az Életet az éveknek Egyesület tagjaival a füzetről, mert ez a helyzet nem csak a járvány idején aktuális, hanem nagyon sokban hasonlít arra az életszakaszra is, amikor az ember nyugdíjba megy, felborul a napirendje és újra kell szervezni. (A képen Szilvás Fanni)

Mindenkinek más lehet a füzet egysoros üzenete, nekem az, hogy csak próbálgatás útján lehet megközelíteni az egyensúlyt az életünkben azok között a dolgok között, amiket kell és amiket szeretnénk kivitelezni.

Szerintem a célcsoportunkba az tartozik, aki gyakorlással szeretné megközelíteni az érintett témákat.

Mi az a fontos problémakör, amire a tervező épít?

Kitti: Sokáig fogalmazódott bennem a „nem baj” kérdésköre. Amikor beütött a karantén, ami egy mindenkit megrázó krízis volt, nagyon hirtelen és nagyon hevesen jött rá egy erőteljes pozitív reakció is. Azt kezdtem el érezni magamon, és sok klienstől, ismerőstől jött olyan visszajelzés, hogy már az is szorongató, hogy válságban a világ, de a másik oldalon ott vannak azok az üzenetek is, hogy olvass ki azonnal 3 könyvet vagy gyúrd ki magad, mert most van időd rá. Ezek eredetileg jó unaloműző javaslatok voltak, de nagy mennyiségben érkeztek, és az a felszólítás kötődhetett hozzájuk, hogy most aktívan kell időt tölteni mindennel. (A képen Jakobovits Kitti)

A két véglet között nem volt meg annak a lehetősége, hogy kicsit leüljek, és azt mondjam: én most rohadtul szorongok, nem tudom mi lesz, nem csak a járványtól félek, hanem lehet egy csomó közvetett szorongásfaktor is, például az állásomat, a családomat féltem, és oké, elolvastam egy novellát, de nem tudok hirtelen végigolvasni egy Háború és Békét.

Azt fogalmaztam meg, hogy nem baj az, ha valaki nem áll át pár hét alatt teljesen pozitívba, és egyelőre nem tudja, hogy mi legyen. A füzet eszköz lehet akkor,  ha még nem tudod, mi legyen. Elkezded kitölteni, és közben kicsit közelebb jutsz a megfejtéshez.

Hogyan indult a projekt?

Attila: A projekt nagyjából akkor indult, amikor a koronavírus miatti veszélyhelyzetet európai országokban is kihirdették. Nagyon sok és intenzív emberi reakciót váltott ki hirtelen, és kényszerített helyzetek álltak elő, ezért nagyon sok fájdalompont szinkronizáltan, tömeges szinten jelent meg. Ötlet az elején nem volt, csak egy design szemléletű nyitottság, hogy értsük meg, mi történik most az emberekkel.

Fanni: Pszichológusként nagyon érdekelnek minket a ritka adatgyűjtési lehetőségek. Az elején nem tudtuk, hogy milyen kimenetel felé haladunk, az interjúk egy akadémiai kutatást előkészítő adatgyűjtési folyamat vagy akár egy design folyamat első lépései lesznek-e. Az volt az érdekes, hogy feltáró jellegű interjúzással kezdtünk, és kiestek belőle olyan témák, amikre egy terméktervezési folyamatot tudtunk építeni.

Kitti: Engem Attila vont be a projektbe, és azonnal csatlakoztam, hiszen azt láttam, hogy egy olyan lelkiállapot megoldására szeretnénk valamit tervezni, aminek nagyon fontos eleme a gondolataink íráson keresztül való megfogalmazása, és úgy éreztem, ez az, amihez a szakmámmal nagyon jól hozzá tudok járulni.

Gabi: Leginkább azért figyeltünk fel az ötletre, mert a Pine Designnál nem csak digitális termékek fejlesztésével foglalkozunk, hanem nagyon szeretjük támogatni az olyan korai fázisú vállalkozásokat vagy saját projekteket, amiknek van valamilyen társadalmi hatása. Nekünk nem volt kérdés, hogy beleszálljunk, és támogassuk Fannit és Attilát. (A képen Csányi Gabriella)

Hogyan alakult ki a termék?

Fanni: Március 11-én, amikor még nem lehetett tudni itthon, hogy mennyire lesz komoly a járványhelyzet, Olaszországban már eléggé eszkalálódott. Ez egy nagy lehetőséget jelentett, hiszen pszichológusként nagyon ritka az a helyzet, amikor kutatóként hozzáférsz extrém helyzetben lévő emberekhez, és nekik van arra lehetőségük, hogy szánjanak rád időt, és egy interjú keretében 1-2 órát elbeszélgessetek. Lombardiában, ahol komoly gócpontja volt a járványnak, kezdtünk el embereket toborozni, akik nyitottak voltak arra, hogy megosszák velünk az élményeiket. Nem előfeltevésekkel álltunk neki a beszélgetéseknek, hanem az volt a célunk, hogy derüljenek ki azok a témák, amik a legjobban érintik őket. (A képen Pártos Claudia, a design csapat tagja)

Attila: Azt nagyjából láttuk, hogy egy idő után az interjúkban ismétlődtek a témák. A pánikreakciókon az emberek túl vannak, elkezdenek hozzászokni ehhez az új, kényszerített helyzethez, elkezdenek unatkozni, rengeteg idejük felszabadul.

Körvonalazódott egy problémafelhő, aminek a kulcsszavai az unalom, a szétzilálódott időérzékelés, a napirend megváltozása és az ezzel való küzdelem voltak.

A Demola Budapest és a Pine Design döntéshozói segítőkészen mögénk álltak. Aztán egy design folyamatban a sok téma közül kiválasztottuk a napirendváltozás problémakörét mint egy termékkel jól becélozható témát. A füzetet mint megfelelő formátumot gyorsan megtaláltuk. Elkezdtünk ötletelni a feladatokon, hogy honnan hová szeretnénk eljuttatni a felhasználókat, majd belementünk a részletek kitalálásába. Az első pillanattól kezdve sietősre fogtuk a tempót, mert az volt a fejünkben, hogy a lombardiai magyarok három héttel vannak előttünk, és a korlátozások hamar Magyarországra is el fognak érni.

Fanni: Mégis a fejünkben az elejétől kezdve nem egy korona-specifikus terv volt, hanem próbáltunk olyan irányba elmenni, hogyolyan terméket tervezzünk, aminek nem csak ebben a helyzetben van relevanciája.

Viszont most érhet sokunkat egy olyan intenzív élménycsomag, hogy igény van arra, hogy sokan kipróbálják. 

Egy másik fontos szempont, ami hozzátartozik a folyamathoz, hogy minden kutatási tevékenységnél az etikai megfontolások első helyen kell, hogy legyenek. Nagyon fontos volt nekünk, hogy olyan irányt jelöljünk ki, ami a lehető legkevesebb pszichológiai rizikóval jár. Ez a helyzet sokfajta tartalmat felhozhat, a gyásztól kezdve akár komolyabb szintű szorongásig, amire nem kínálunk megoldást. Nagyon fontos, hogy ez nem egy terápiás eszköz. 

(A képen Nagy Oszkár, a design csapat tagja)

Hogyan tudtatok ebben az helyzetben sikeresen együtt dolgozni?

Gabi: Nagyon érdekes, hogy az egész termékfejlesztési folyamat home officeban történt, ami azért különleges, mert a design sprintek klasszikusan öt vagy hét naposak, és szinte kötelező, hogy a résztvevők összejöjjenek és egy térben dolgozzanak, ami nagyon értékessé teszi őket, hiszen több területről jönnek a szakemberek és a személyesen vesznek részt az alkotási folyamatban. Nekem nagyon érdekes volt, hogy határidőre egy ilyen értékes termék alakult ki úgy, hogy közben személyesen senki nem találkozott senkivel. 

Fanni: Szerintem nagyon sokat javít a hatékonyságon a megelőlegezett bizalom, amivel nekiálltunk a közös munkának. Nem szoktunk olyan dolgokon aggódni, hogy vajon dolgozik-e a másik eleget, nem ellenőrizgetjük a másik hatékonyságát. Ez nagyon sokat lendített ezen a helyzeten. 

Módszertani szempontból pedig van egy olyan pont, aminek jót tesz a home office. Jó, ha az egyéni meg a csoportos megoldások tudnak váltakozni. Szerintem egészen más minőségű lesz az olyan egyéni gondolkodási folyamatok kimenetele, amit a saját környezetemben és munkastílusomban végzek, mint amit egy irodában. Valamint sokkal rugalmasabban hozzá lehet igazítani így a munkát a csapattagok szükségleteihez. Home officeból sokkal jobban tudtunk egymáshoz igazodni. (A képen Kunos Anna, a design csapat tagja) 

Hogyan hatékony a tervező kitöltése? Mennyi időt érdemes rászánni?

Attila: Átfutod és forgatod magadban a kérdéseket pár napig, mert sok az asszociatív, nyitott kérdés, amire nem fogod rögtön tudni tudni a választ. Mindenképp jót tesz, ha alszol rá egyet, utána egy-másfél óra alatt nagyjából ki lehet tölteni. A visszajelzések alapján maga a fókuszált idő lehet, hogy rövid, de hosszabb idő amíg dolgozol rajta, vagy amíg dolgoznak rajtad a kérdések. Amikor teszteltük, arra is törekedtünk, hogy ne legyen túl absztrakt, ne akadjon el senki teljesen, de azért legyen kihívás, hiszen kicsit arról is szól a kitöltés, hogy felismerd, hogy így még sosem gondolkodtál el a napjaidról, a tevékenységeidről.

Fanni: Szerintem a hatékonyságról alkotott elképzelések egy része kontraproduktív, mert nincs jól belekalkulálva az az idő, amikor az ember kiüríti az agyát és mentesíti a kognitív terhelés alól. Ezeket a szüneteket, ha nem ütemezzük be, akkor hosszú távon nem fog megvalósulni a hatékonyság vagy a jól szervezett életmód. A hatékonyságnak a semmittevés velejárója, és gyakorolni kell, hogy hogyan lehet az is minőségi.

Azt ajánljátok a füzet elején, hogy minden választ írjunk le. Miért tartjátok fontosnak az írást? 

Kitti: Azért tartom sokkal fontosabbnak, hogy egy gondolatmenetet leírjunk, ahelyett, hogy csak végig gondolnánk, mert úgy képzelem el, hogy sok ember agya úgy működik, hogy rengeteg gondolat kavarog benne, egyik félbeszakítja a másikat, átveszi a helyét, ütköznek egymással.

Ha elkezded őket leírni, olyan mintha az egész gondolathalmazt az írás beszívná és struktúrába rakná.

Azzal, hogy elkezded írni, rá vagy kényszerítve, hogy lineárisan gondold végig a dolgokat, mert egyszerre csak egy dolgot tudsz leírni.

A végén pedig rá tudsz nézni, és nem felejted el amit kettővel ezelőtt gondoltál, hanem ott van a nyoma. A füzetet kitöltése olyan, mint valamilyen folyamatábra: mire a végére érsz és visszalapozod, megláthatod, hogy honnan hova jutottál el közben. Látod, másfél óra alatt miken futtattad végig a gondolataidat, mi az, amit meg akarsz ebből tartani, mi az, ami azzal, hogy ott hagytad a papíron, kiégett, el tudtad engedni. Az is nagyon fontos funkciója az írásnak, hogy ki tudsz rakni magadból bizonyos dolgokat, és már az is felszabadító lehet, hogy kicsit eltávolítod magadtól a gondolataidat. 

Milyen felhasználói visszajelzéseket kaptatok eddig?

Gabi: Túlnyomóan nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, nem csak magára a füzetre és a tartalmára, de a designra is. Személyesen is sok köszönőüzenetet kaptam, a legtöbben azt mondták, hogy ez most nagyon betalált. Nagyon sokan küszködnek azzal a helyzettel, hogy extrovertált személyiségek, nem bírják a bezártságot, a home officet vagy felborult az életük. Ők is úgy érzik, hogy most alkotni kellene, szeretnének valamit kezdeni a szabadidejükkel csak nem tudják, hogyan rendszerezzék a tevékenységeiket, hogyan barátkozzanak meg az új helyzettel. Páran említették azt is, hogy nagyon tetszik nekik az is, hogy ez nem megint egy koronavírus-specifikus megoldás, többen akár ismételten is kitöltenék, látják, hogy egy új szituációban is hasznos lehet majd számukra. 

Készült: 2020. április 14.

Grafikák: Csizik Balázs, forrás: Hype & Hyper