Hogyan jussunk el az egyetemig? Mit mondjunk magunkról a bemutatkozáskor? Hogyan ismerkedjünk? Mit csináljunk az órákon? Csupa olyan kérdés, ami gólyaként mindannyiunkban felmerült. Néhány tippel mi is tudunk szolgálni, hogy könnyebb legyen megszokni az új helyzetet és túlélni az első hetet.

Írta: Sipos Sára, fényképezte: Szép Zsóka

Máig emlékszem, mikor a nyári szünet utolsó napján a szüleim felhoztak Budapestre a maradék cuccommal. Pár óra múlva elindultak, és én ott maradtam a szobában egyedül. Igazán egyedül. Akkor döbbentem rá, hogy - nagy családból érkezve - még sosem voltam ennyire egyedül. Emlékszem arra a rengeteg ambivalens érzésre, ami egyszerre volt jelen a következő napokban - és néha még most is. Izgatottság, bizonytalanság, félelem, jóleső önállóság. Mikor először veszek havi bérletet, ülök be előadásra, beszélgetek másokkal, melegítek ételt, állok sorba a büfénél, feltérképezem a környékbeli helyeket.

Hamarosan pedig - anélkül, hogy észrevettem volna - az új megszokottá vált, a félelem elmúlt, beleszoktam a hétköznapokba. Természetesen én is beleestem abba a csapdába, hogy azt hittem, immár tőzsgyökeres budapesti lakosnak nézek ki. Majd rájöttem, hogy még mindig nem tudok eligazítást adni a turistáknak, és felállok a villamoson a helyemről egy megállóval hamarabb. Azóta elmúlt három év, valóban budapesti lettem, az egyetem első hetére pedig már nosztalgiával tekintek vissza. Pár pontban összeszedtem nektek az első hetem tapasztalatait, hátha nem követitek el ugyanazokat a hibákat, mint én. Vagy kövessétek el nyugodtan, lehet, hogy egyszerűen ennek ez a rendje.

Tömegközlekedés

Bevallom, a budapesti életben a tömegközlekedést vártam a legjobban. Büszke voltam az első bérletemre - amit meg is őriztem -, mindegyik eszközt ki akartam próbálni, tanulmányoztam a megállók neveit, a villamosok számát. Általában a reggeli indulás előtt megnéztem valamilyen applikációban, hogy hány óra hány perckor érkezik a villamos. Így tettem akkor is, ha nem az egyetemre, hanem bárhova máshova igyekeztem. Összeadtam fejben, mennyi időm van, hány perc gyalog a villamosmegálló. 

Majd jött a felvilágosodás: mindig hat percre van a megálló, tehát teljesen mindegy, mikor jön a villamos, úgyis csak azt érem el, ami azután érkezik, mikor már a megállóban állok. Ez igaz akkor is, ha a zebrán várok a zöldre, és már csilingel az ajtó. Nem telt el sok idő, és felismertem, hogy az általam bejárt helyekre odaérni igazából 30 perc elegendő. Hiába ír a Google Maps vagy a BKK futár 18-at vagy 43-at, ha mindenre pont fél órát számolok, jó lesz. A BKK futár a budapesti tömegközlekedésben egyébként elengedhetetlen kellék, töltsétek le! (Három év bebizonyította, hogy van olyan része Budapestnek, ami ellenben valóban egy órára van.) Hétköznapokban azonban ez egy teljesen elfogadott hüvelykujj-szabály, ha valaki a belsőbb kerületekben mozog villamossal, metróval, busszal vagy trolival.

Bemutatkozás, ismerkedés

Az első hetem legrosszabb élményei egyértelműen az órák elején lévő szokásos bemutatkozáshoz kapcsolódnak. Mit mondjak magamról, hogy kellően érdekes, sokatmondó legyek, mégsem közönséges, és ne tűnjek nagyképűnek sem? Sok tanár kérte, hogy a kötelező név - szak - honnan jöttem hármas után mondjunk valami személyeset. Az első három nem okozhat gondot, ha már tudod a szakod nevét. Az érdekesség viszont nem kevés fejtörést okozott. Tökéletes tippem nincs erre, de azt megtanultam, mit érdemes kerülni: olyasmit, amit csak a múltban csináltál, ugyanis a jelenedben az már nem mérvadó. Igen, nagyon menő, hogy 8 évig hegedültél és 10 évig kosaraztál, és akár nagyon jó is voltál benne, de ha már abbahagytad, ne ezt említsd. Próbálj valami aktuális kedvencet, hobbit választani ezek helyett, ami most is éppen jellemző rád! 

Idén a személyes gólyaprogramok részben elmaradtak, ami nehezebbé teszi az ismerkedést is. Ijesztő, mikor az ember belép egy terembe, ülnek ott már legalább húszan, minden arc ismeretlen. Az órákon érdemes néha ismeretlenek mellé ülni, megpróbálni beszélgetést kezdeményezni. Sajnos ehhez ki kell mozdulni a komfortzónánkból, de csak gyakorlással fejlődnek a társas készségek. Az online órák még inkább megnehezítik kapcsolatok kialakítását, de szerencsére ma már nem nagy dolog csak úgy írni valakinek egy óra kapcsán és beszélgetni vele.

Tanórák

Gyorstippek az elején:

1. Készíts órarendet papíron vagy digitálisan - biztosan szükséged lesz rá!
2. Tanuld meg a tantárgy és a tanár nevét!
3. Lehet, nem túl népszerű az álláspontom, de járj előadásokra! Sok tantárgy esetében felesleges a szorgalmi időszak végén felkészítőkre pénzt kiadni, ha évközben jobban figyelünk.
4. Nyugodtan kérdezz! Azért jöttél, hogy tanulj, a tanár pedig azért, hogy tudást adjon át, ez ennyire egyszerű.

Gimnáziumban mindig jelentkeztem, válaszoltam, elvállaltam a feladatokat. Az egyetem kezdetekor azonban annyira megszeppentem, hogy másfél évig nem igazán szólaltam fel az órákon. Féltem, hogy mit szólnak mások a véleményemhez, vagy, hogy rossz választ adok egy kérdésre. Milyen rosszul tettem! Az óra interaktivitása rajtunk is múlik, megfelelően véleményt mondani áldásos dolog, a hibák azért vannak, hogy javítsuk őket, kérdezni pedig természetes. Utólag a tanárok nem a rossz megoldásra vagy az eltérő véleményre, hanem a bátorságra és tudásszomjra fognak emlékezni.