Korábban már kérdeztük a bőrdíszműves Kundra Istvánt és Kundra Dávidot családi vállalkozásukról és a szakma múltjáról. Interjúnk második részében a bőrdíszműves foglalkozás jelenéről és jövőjéről beszélgetünk, valamint arról, hogyan tud egy kisvállalkozás versenyképes maradni a rengeteg óriáscég között.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Mi a legnagyobb kihívás, probléma egy bőrdíszműves vállalkozás esetében?

Kundra Dávid: A probléma az emberek tájékozatlansága. Sokan a sarki diszkontban vett, Ázsiában gyártott műbőr táskákhoz vannak szokva: először nem értik, a mi termékeink miért kerülnek többe. Szerencsére egyre több a tudatos vásárló: tudják, hogy “az olcsó a drágább”, hiszen a silány minőségű termékeket párhavonta cserélni kell, nem a tartósságukról híresek... Az egyedi termék nagyobb befektetés, de évtizedekre vagy akár egy életre szól. Egy kis osztás-szorzás után kijön, hogy sokkal olcsóbb hosszú távon minőségi terméket venni. Több örömet is okoz, hiszen évtizedek alatt kialakul egy érzelmi kötődés az emberben.

Kikkel kell versenyezni?

K.D: Konkrét versenytársaink nincsenek. Mi mindig magunkkal versengünk, hogy egyre jobbak legyünk. A távol-keleti termékekkel nem tudunk versenyezni, nem is szeretnénk. A minőség és a  az egyedi termékek nagy előnyünk. Akik megengedhetik maguknak, gyakran már arra is gondolnak, mennyivel jobb, hogy egy helyi, magyar vállalkozást támogatnak a vásárlásukkal.

Van erre megfelelő kereslet?

Kundra István: Az igényes, jó munkára mindig van kereslet. Elkezdeni valóban nem egyszerű, elszántságot kíván. Üzemben dolgozva könnyű beleragadni egyetlen részmunkafolyamat végzésébe. Alapnak jók az iskolák, de a tapasztalatot nem ott kell megszerezni. Gyakorlatban dől el a legtöbb dolog: nagyon nem mindegy, kivel kezd el dolgozni az ember.

A miénkhez hasonló kisvállalkozásokban nagyon szélesek a munkakörök. Mi két személyben vagyunk az ügyvezető, az árubeszerző, a varrónő, a szabász, a tervező, a takarító. Emiatt könnyű megtalálni egy probléma forrását, viszont kétségtelenül fárasztó dolog.

Néha a kis tárgyak drágábbak, mint a nagyok: ezt is nehezen értik meg az emberek. Az alapanyagköltség alacsonyabb ezeknél, de a munkaköltség sokkal több. Egy óraszíj esetében milliméterekkel vívjuk a csatát, ebben ez a szép.

Hogyan sikerül kisvállalkozásként kitűnni a tömegből?

K.D.: Ez egy szofisztikált szakma, kell hozzá a know-how, a szakértelem, a gyakorlat. Olyan időket élünk, amikor mekkmesterekből Dunát lehetne rekeszteni. Nekünk a fő profilunk az egyedi termékmegvalósítás, ami nagyon nemes dolog, nem követi a “dobd ki, vegyél újat” logikát, amit a mai materiális világ ránk próbál erőltetni. Ha a szívedhez nőtt termék szétmegy, valószínűleg nem is kell kukába dobni, mert általában javítható. Persze ezek a kisebb összegű javítások nem jelentenek nagy üzletet nekünk, de ez nem is erről szól. Meg tudjuk javítani, és tovább lehet használni, ez a lényeg. 

Lehet beszélni átlagos vevőről? Kik készíttetnek termékeket bőrből?

K.D: Nagyon diverzifikált a vevőkör, sokféle ember bejön hozzánk. Tinédzserek nem nagyon, de javításért, egyedi termékekért sokan fordulnak meg itt; nem csak magánemberek, cégek is. Az utóbbi esetben van kapacitásbeli korlátunk: tízezres volumenű termék megrendelést nem tudunk teljesíteni pár hónap alatt. Létszámot növelni pedig nehéz, nem gyakori a jó munkaerő. Ritkán találni olyat, aki ügyes, gyors és nem foglalt. Érdekes, mennyire különböző elvárásokkal jönnek be az emberek. Van, aki teljesen rám bízza magát a megrendeléskor. Olyan is történt, hogy valaki - egyébként mérnök - kész tervekkel jött, hogy pontosan ezt a terméket szeretné megvalósíttatni. Az ilyen munkák némi pozitív stresszel járnak, de nagyon jó érzés, mikor az ilyen megrendelők is elégedettek a munkámmal. 

Esetleges hibáknál mi a teendő?

K.D: Van egy olyan mondás, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Egyedi darabok esetében  prototípust szoktunk készíteni.  -  tervezést, munkát igényel. Egy volt tanáromat idézve: “kétszer mérünk, egyszer vágunk”. Nemrég páran voltak nálam nyári gyakorlaton, és nagyon stresszeltek az esetleges hibák miatt. A képzéseken általában nem hagynak elég időt arra, hogy a tanulók elégszer elrontsák a dolgokat, így kellő gyakorlati tapasztalatuk sem lesz.

Hibázni kell ahhoz, hogy valaki jó legyen, ebből lehet a legjobban tanulni.

Ezért nem bőrön, inkább műbőrön vagy más anyagokon szoktunk tesztelgetni: nem katasztrófa, ha nem sikerül elsőre. Ennél a munkánál elengedhetetlen a sok gyakorlat, hiszen ha téved az ember, nem tud két billentyűcsapással vissza csinálni mindent.

Milyen tanácsot tudna adni annak, aki most szeretne belevágni ebbe a szakmába?

K.D: Mindig tudni kell újat tanulni. Kellenek az új ötletek, az új megoldások. Azt is látni kell, mikor nem lehet valamit kivitelezni. Ha az ember eléggé elhivatott, akkor előbb vagy utóbb célba ér.

Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz. Ez nem olyan munka, ami közben lehet nyomkodni a telefont.