2016-ban egyetlen nőt sem jelöltek MTA levelező tagnak, pedig a nők ma már jelen vannak a tudomány számos színterén. Az egyetemi hallgatók között több nő van, mint férfi. Hova tűnnek a nők az egyetem után? A 21. században is a feminista alapértékekért kell harcolni? Elnököt választhatunk, de tudományos vezetőt nem? Ezekről a témákról beszélgettünk Nagy Beáta egyetemi oktatóval és genderkutatóval. (A cikk írása közben jött a hír, hogy Freund Tamás, az MTA új elnöke, is fontosnak tarta a bizottság munkáját, így Nagy Beáta továbbra is részt fog venni ebben a megtisztelő feladatban.)

Írta: Belayane Najoua

Tanulmány: 2019 ismét a „nők éve” az akadémián – törekvések a nők tudományos pályafutásának támogatására

Miért jött létre a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság 2016-ban?

2016-ban az MTA közgyűlésén mindenki meglepetésére és megrökönyödésére egyetlen nőt sem választottak meg levelező tagnak, márpedig ez az teljes jogú akadémikussá válás első lépése. Ez az eset, ami a 21. században szokatlan és kiábrándító volt, nagy vitát generált a Magyar Tudomány hasábjain. Ez nem csak a Magyarországon kutatók körében zajlott: a magyar helyzet híre Oxfordig is eljutott, hiszen több magyar kutató tagja külföldi tudományos akadémiának is. (cikk) Lovász László, az MTA akkori elnöke ezért a bizottság létrehozása mellett döntött, és engem is felkért annak tagsági pozíciójára. A bizottságnak  három fő célja volt:

1. megvizsgálni, hogy melyek azok az akadályok, amelyek miatt a nők nem kerülnek be  akadémikusnak;

2. beszélgetni ezekről a problémákról a vezető pozícióban lévő férfiakkal a már akadémikus nők segítségével;

3. javaslatok és intézkedések kidolgozása, amelyek megváltoztatják a helyzetet.

Tud-e konkrét intézkedéseket mondani más országból, melyek elősegítik a nők előretörését a tudományos életben?

Németországban és az Egyesült Királyságban is komoly intézkedéseket vezettek be, hogy legyen egy nőket támogató rendszer. Mindkét országban vannak előnyben részesítési szabályok, amik előírják, hogy a szabad helyek bizonyos részére kizárólag nőket lehet jelölni.  

A belső kutatásuk szerint az akadémikusok 71%-a ismert alkalmas női jelöltet, de csak 61,5%-a tervezte, hogy jelölni is fogja. Mi lehet ennek az oka?

Ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy nem a saját tudományterületén belül lát rátermett jelöltet. Ráadásul az akadémiai osztályok szempontjából fontos olyan jelöltet indítani, aki esélyes a megválasztásra. A szabályok szerint, ha valakit háromszor jelölnek, és mindhárom sikertelen, akkor többet nem jelölik az adott tudóst. Véleményem szerint ez is  áll a számok mögött:  ha a jelölő ismer is egy megfelelő női jelöltet, de bizonytalan abban, hogy a jelöltnek lesz-e elég támogatója, akkor nagy valószínűséggel inkább nem fogja jelölni.

Kép: Abby Chung, Pexels

Mit jelent a tanulmányban említett szivárgó vezeték?

Ez a kifejezés a nők a tudományos világban kialakult helyzetére használt metafora. Képzeljünk el egy karrierpályát, amin nagyon sok tehetség elindul, és azt látjuk, hogy bizonyos pontoknál a legtehetségesebb nők eltűnnek: anyaság, gondoskodás, külföldi utazások hárítása miatt, ezért szépen  eliszivárognak. Ha egy kutató valamilyen oknál fogva, legyen az a családalapítás, idősgondozás, kikerül a “csőből”, akkor nagyon nehéz oda visszakerülni. A bizottság hároméves munkája során arra is fény derült, hogy a nők sokkal több olyan lehetőséget hagynak ki, ami a kutatói életüket fellendíthetné, mint a férfiak. Nehezebben fogadnak el egy külföldi pozíciót, vagy egy több hónapos külföldi kutatást, egyszerűen azért, mert több olyan tényező van az életükben, amiktől nem tudják, nem szeretnék függetleníteni magukat, a férfiak pedig sokkal jobban hárítják maguktól ezeket a társadalmi reprodukcióval kapcsolatos feladatokat.

Mit gondol Somogyi Péter javaslatairól, ami a nők MTA-ba kerüléséről szól?

Minden olyan felvetés ami oldja ezt a nagyon merev struktúrát, és elősegíti az akadémiai tagságra érdemes nők előrejutását, nagyon hasznos és megfontolandó az egész magyar kutatói élet számára. A nők számos tudományterületen bizonyították, hogy ugyanolyan értéket tudnak nyújtani a tudományos életnek, mint a férfiak.

Ennek ellenére sokkal többen hivatkoznak férfiak által írt tanulmányokra, mint a nők által írtakra. Ebből is látszódik, hogy a nőknek többet kell lerakniuk az asztalra  ugyanolyan szintű elismerésért, mint a férfiaknak. A férfiaknál elfogadott egyfajta szakmai önfényezés, míg a nőknél ezt általában negatívumként kezelik. 

Milyen tudományterületeken van a legnagyobb változás a nemek között?

Az orvostudomány változott legnagyobb arányban, illetve a társadalomtudományoknál is megnőtt a női kutatók száma. Nemzetközi szinten a STEM pályák (Természetudomány, Technológia, Mérnök, Matematika) tapasztalható nagyobb változás.

Kép: Chokniti Khongchum, Pexels

Ön szerint mi az oka annak, hogy az orvosi tudományoknál van a legtöbb női tag?

A kölcsönös támogatás és a szakmai szolidaritás a láthatóan fontos  támasza az orvosi területen kutató nőknek. Az elmúlt három év során is rengeteg fórumot és előadást tartottak fiatal nőknek, és hihetetlenül komolyan vették a pályakezdők által megfogalmazott problémákat. Nemcsak meghallgatták azokat, hanem tenni is próbáltak a megoldásért.

Milyen javaslatokat fogalmazott meg a bizottság?

Két fontos javaslatot érdemes megemlíteni, amiből egyet elfogadtak, a másikat pedig reméljük, hogy a jövőben sikerül majd alkalmazni. Az MTA létrehozott egy ösztöndíjat, amit olyan gyerekes szülők kaphatnak meg, akik a gyereknevelés miatt jelentős időhiányban szenvednek, így a kutatói produktivitásuk is alacsonyabb, mint a gyerekvállalás előtt volt. Egy másik kezdeményezésünkben pedig olyan előadásokat javasoltunk, amiben az egyes tudományterületeken tevékenykedő nők bemutathatják az eredményeiket, az éppen zajló kutatásaikat. Ez láthatóvá tenné a női teljesítményeket is. Ezért is örülök, hogy a bizottsági munka rövidesen folytatódik.