Az irodalom egyik nagyszerű és fontos tulajdonsága, hogy képes tanítani, előrevinni, szembesíteni. Könyvajánlónkban három könyvet hoztunk, melyek mind valami fontosat mondanak nekünk az élet különböző aspektusairól - három káprázatos írótól, akiket a napokban ünnepelünk.

2020.11.08. Írta: Sipos Sára, borítókép: Bera Viktor, Közgazdász

Amikor nem tudom eldönteni, mit olvassak, néha megnézem, milyen írók születésének és halálának van a közelben évfordulója. Így tettem a könyvajánló sorozatunk következő részének kapcsán is - szerencsémre a napokban három fantasztikus írót ünnepelhetünk. November 7-én Albert Camus születésének, valamint Hamvas Béla halálának, 9-én pedig Kertész Imre születésének évfordulója van. Mindhárman nagy hatású, lenyűgöző alkotók: tőlük választottam egy-egy regényt.

Albert Camus: A pestis

Albert Camus francia egzisztencialista író 1913. november 7-én született Algériában. Írói, filozófiai munkássága nagy hatással volt az európai kultúrára - 1957-ben Nobel-díjjal is jutalmazták. A díj átvételekor mondott beszédében így fogalmazott:

,,A művészet számomra nem valamiféle magányos mulatság. Eszköz, amellyel sok ember lelkét megindíthatjuk azzal az egyedi képpel, melyet közös szenvedéseinkről és közös örömeinkről alkotunk. Ez pedig arra kötelezi a művészt, hogy ne szigetelődjék el, hogy mindenki igazságát megszólaltassa, a legszűkebb körűtől a legáltalánosabbig.” (Albert Camus: Előadások és beszédek)

Kép: Henri Cartier-Bresson (Magnum photos)

Egyik legismertebb műve, A pestis egy kisvárosban játszódik, ahol járvány tör ki. A város próbál harcolni a pestissel, de a végkimenetel elkerülhetetlen, miközben a főszereplő Rieux doktor a küzdelemben keresi az emberi lét értelmét.

Már 1947-es megjelenésekor átütő sikert aratott. Maga Camus is úgy nyilatkozott róla, hogy több szinten értelmezhető, társadalmi és metafizikai jelentéssel bíró regény. Aktualitásából máig nem vesztett, és nemcsak a járvány, hanem átfogó filozófiai tartalma miatt sem.

Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért

Kép: Fortepan / Hunyady József (106292)

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. Legtöbben a Sorstalanság című regényét ismerik, melyért Nobel-díjat is kapott 2002-ben.

Bevallom, évekig elkerültem a találkozást Kertész Imre műveivel. Nemcsak stílusában tér el a klasszikus nagyregényektől, melyek korábbi olvasmányélményeit alkották, hanem visszavonhatatlanul szembesít és tükröt tart elénk. Így mikor végre megismerkedtem a műveivel, hidat épített a kortárs irodalomba számomra, ráadásul végérvényesen meg is változtatott bennem gondolatokat. Nagy szavak, de így van.

A kaddis Isten dicsőítéséről szóló ima, melyet gyászolók is szoktak mondani a zsinagógában. Ezzel azt fejezik ki, hogy a fájdalom ellenére él még bennük a hit. Kertész Kaddis című művéről írta Temesi László:

,,A gyermek: a jövő. A meg nem született gyermek: a jövőtlenség bevallása. Mert a történelem démonikus személytelenségét mindig az egyes ember élete, szenvedései teszik szembetűnővé. És lehet sors a sorsvesztés, és lehet jövő a jövő elveszítése. A regény egy végletes, halálos pontosságra törő tudat ön- és történelemanalízise. Egy ember beszél arról, mi történhet azzal, akivel megtörtént a század botránya. De vallomása oly mély, hogy megértjük, ami vele történt, bármely totalitárius államban bármikor megeshet.”

Hamvas Béla: A babérligetkönyv

Hamvas Béla író, filozófus, de könyvtárosként, sőt raktárosként és gondnokként is dolgozott. Művészete mellett életének története  is megér jó pár oldalt: a háborúktól a kertészkedésig. Leginkább esszéistának tartják, bár alkotásai és filozófiája is nehezen sorolható kategóriákba.

Ha szeretnénk vele megismerkedni, nehéz lehet első olvasmányt választani a filózófiai, esszészerű írásmódja és hatalmas mennyiségű írása miatt. Szerintem tökéletes első olvasmány lehet A babérligetkönyv. Az ebben található esszék 1930-42 között születtek, és így írt róluk:

Kép: hamvasbela.uw.hu

,,Szívem szerint való imák ezek, mert a természet imádkozik: a virág, a csillag, a madár, a könyv; de imádkozik benne a szem, a fül, az ujj, a nyelv, az ízlés, az összes érzék, és imádkoznak benne: a gúny, az irónia, a vidámság, a kedély, a jó étvágy, a szerelem, a bölcsesség.”

Ezt a könyvet olyan olvasni, mintha figyelmesen, nagyszerűen utaznál: kiszakadsz a hétköznapokból, nagyokat lélegzel és figyeled a környezeted. Örülsz az apró dolgoknak, egyszerűen csak létezel és elmerülsz a csodákban. A bőrödön érzed a nap melegét, és fűszeres virágillata van a levegőnek. Írni akart egy olyan könyvet, melyet lehet olvasni ,,két korty bor között és feketekávé után, (...) amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt.” Ez a könyv valóban ilyen.