Minden vágyad egy borongós őszi estén egy nagy, puha takaróban eltűnni, és érdeklődsz a magyar tervezők iránt? Ismerd meg Jurczyszak Elisabeth, volt corvinusos hallgató izgalmas kreációját, a Roomie-t, és kövesd végig a történetet, ahogy Liza vállalkozóvá vált!

Írta: Burkus Brigitta, képek: Jurczyszak Elisabeth 

Liza második évét kezdte meg az egyetemen, mikor elhatározta: vállalkozói pályára lép. Választása végigkísérte tanulmányait: mire kilépett az egyetemről, teljes állásban menedzselte a cégét. A szép iránti szeretetéből és a praktikusság iránti igényből született meg a Roomie: a kínálat főként kézműves takarókból, párnákból és kisállat-fekhelyekből áll, azonban nem ritkák az egyéni megrendelésre készült darabok sem.

Liza képes volt kihagyni egy évet, miután egy pont híján nem vették fel a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány szakára. “Csak erre az egyetemre, csak erre a szakra szeretettem volna bekerülni.” Mindig is a kommunikáció érdekelte, ezen belül pedig az online marketing. Első gyakornoki munkáinak bár nagyon örült, már azokban érezte azt, hogy az a foglalkoztatási mód nem felel meg az elképzeléseinek. Ezek után még adott néhány esélyt multinacionális cégeknek, ám az ott töltött idő alatt ugyanez igazolódott be számára.

Vajon mi készteti az embert arra, hogy a saját lábára álljon?

Nem azzal volt a baj, amilyen munkát végeztem, hanem azzal, hogy milyen feltételek mellett. Nem tudtam elképzelni, hogy életem nagy részét olyan emberekkel töltsem, akik nem a családom. Ekkor jöttem rá, hogy az egyetlen út számomra az, ha saját vállalkozást alapítok. Sosem tartottam magam igazán vállalkozó típusnak: csomó olyan jellemvonásom hiányzik vagy van meg, ami normál esetben ellehetetlenítené, hogy vállalkozzak, mégis belevágtam – mondja Liza.

“Alapvetően mindenféle különösebb kötési előismeretek nélkül kezdtem el az egészet, igazából tetszettek a nagy, vastag fonalból kötött takarók, és ezt gondoltam tovább. Maga a vonal és a név is a vállalkozás ötlete előtt született meg.”

Liza Kommunikáció- és Médiatudomány alapszakon végzett a Corvinuson. Úgy gondolja, nagyon fontos és hasznos volt rengetegszer prezentálni, kiállni és beszélni a többiek előtt. “A nyilvános beszédben megerősödött magabiztosságot mindenképp az egyetem hozta magával. A rengeteg projektfeladat rendszerezése és időbeosztás szempontjából szintén nagyon sokat hozzátett ahhoz, ahogy ma menedzselni tudom a teendőimet” - tette hozzá. “Az egyetem komplex csoportmunkái mellett az is hozzásegített ehhez, hogy közben dolgoztam is. Mindez elég szoros időbeosztást igényelt, és ezt meg kellett tanulni kezelni.”

Miért éppen kézműves termékek?

A kézműves lakberendezési termékek mellett döntött, mivel ő is nagyon szívesen vásárol saját készítésű, egyedi tervezésű tárgyakat. Nála nem volt opció, hogy valami olyat forgalmazzon, amit nem ő készít. Liza a fejlődést helyezi a középpontba, és olyan funkcionális termékek készítése a fő célja, ahol az esztétika találkozik a praktikummal. “Eleinte teljesen más anyagot használtam, ami nem volt praktikus. Bár fájó szívvel, de elbúcsúztam tőle, és lecseréltem. Ezt eleinte hibának könyveltem el, azóta viszont azt gondolom, hogy ha változtatni kell egy terméken, akkor ez azért van, mert mindig a fejlődésre kell törekedni. Nagyon igyekszem szem előtt tartani azt, hogy merjek változtatni, és jobbá tenni minden egyes termékemet, ha van rá lehetőségem.”

Arra törekszem, hogy megoldásokat találjak a felmerülő egyéni problémákra. Például egy öreg kutyusnak készítettem egy olyan módosított kutyaágyat, amibe ő is kényelmesen bele tud mászni.

Sokszor kérnek tőle egyedi színt vagy formát, egyedi igényeknek megfelelően is szívesen készít termékeket. Például év eleje óta munkálkodik babatermékeken, melyeknek fejlesztésében, kidolgozásában édesanyák is aktívan részt vesznek: nagy szerepük van a döntéshozás, a véleményezés folyamatában.

Manapság nem igazán található meg vásárló és eladó között az a közvetlen kapcsolat, ami a Roomie esetében fennáll. Liza meg szeretné őrizni ezt a személyességet, a jövőt is így képzeli el. “Egyenlőre azt is nehezen tudom elképzelni, hogy a gyártást kiadjam a kezemből, a kommunikációt viszont szeretném megtartani. Nagyon élvezem ezt a részét: megvan a kapcsolat a végzettségemmel, és lényegében az online marketing iránti érdeklődésemet is tökéletesen ki tudom élni abban, hogy a social média felületeket kezelem.”

Miket tartogat a jövő?

Szinte biztos, hogy Lizának idővel szüksége lesz segítségre. “A későbbiekben nagyon szívesen foglalkoztatnék olyan embereket, akik rugalmasabb munkakörben képzelik el az életüket, vagy akiknek kimondottan erre van szükségük bizonyos élethelyzetek miatt” - tette hozzá. Nagy álma, hogy legyen egy saját műhelye, ahol az alkalmazottaival közösen végezhetnék a munkát, azt viszont nem várja el, hogy kötelezően mindenki onnan dolgozzon. “Ha valaki az otthoni munkakörnyezetet részesíti előnyben, részemről az is teljesen rendben van. A cél egy olyan munkahelyi légkört teremteni, ami számomra hiányzott, amit mindig is kerestem, és végül a vállalkozásomban találtam meg. Mindenképp szem előtt szeretném tartani, hogy ezeket a feltételeket biztosítani tudjam a munkavállalóim számára. Fontos, hogy ne kelljen két héttel előre szólni, ha a nap közepén van valami elintéznivaló.”

Liza arra törekszik, hogy a termékeiben közvetített otthonosság megtalálható legyen az elkészítési folyamatokban is. 

Azt az otthonosságot találtam meg a vállalkozásomban, amit soha nem éreztem egyik munkahelyemen sem. Nem gondolom úgy, hogy azért, mert hamar feladtam a harmadik próbálkozás után, hanem mert egész egyszerűen nem erre vagyok berendezkedve.

A kézzel készített, személyes tárgyaknak valóban más hangulata van, mint a tömegesen gyártottaknak. Bár jóval kevesebb készül belőlük, éppen a személyességük miatt nagyobb értékkel bírnak. “Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom: úristen, ez mennyire gyönyörű! Én ezt sohasem tudnám megcsinálni. Aki készíti, annak pedig ez az élete: neki ez mindennapos.”

Liza szerint a technikákat nem volt nehéz elsajátítani - sokkal nehezebbnek találta a terméktervezés, a “kigondolás” folyamatát. “Ott nagyon sokat kell próbálgatni, elölről kezdeni, újra tervezni, még egyszer újragondolni az egészet…”

Hogyan vágj neki egy vállalkozásnak? 

“Sok olyan kortársam van, aki szívesen elindítana egy saját céget, mert szeret valamit csinálni, csak nem mer belevágni, vagy nem tudja tovább gondolni, mert nincs elég ismerete arról, hogy hogyan kell” - mondja Liza. Úgy látja, nincsenek biztosítva a feltételek és a tudás a mi generációnknak ahhoz, hogy vállalkozni kezdjen.

Annyit hibázik az ember, ezt nem lehet kiküszöbölni. Ez egy ilyen dolog: hibázol és utána tanulsz belőle. Illetve lehet, hogy meg vagy áldva valamilyen isteni tehetséggel, és csak jó döntéseket hozol, de abszolút nem ez a jellemző. Igazából azt a gondolatot kell elengedni, hogy úgyis hibázni fogsz. Úgy kell belevágni, hogy tegyél meg mindent, ami tőled telik, és hozd ki magadból a legjobbat – de nem szabad összeomlani, ha valami elsőre nem úgy sikerül, ahogy elképzelted.

Ha csak három dolgot mondhatna, ami elengedhetetlen egy vállalkozás elindításához és működtetéséhez, Liza legelőször a kitartást, majd pedig a bátorságot, illetve a szenvedélyt említené. “Nekem nagyon nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ebbe bele merjek vágni... És őszintén elgondolkodnék azon, hogy abbahagyjam, ha nem érezném azt, hogy örömmel tölt el mindaz, ami kikerül a kezeim közül.”