Égi halandó vagy bukott félisten? - Diego/Maradona

maradona_vilagbajnok_bob_thomas_getty_images.jpg

Egy öntörvényű zseni volt – a valaha volt legtehetségesebb játékos, minden idők egyik legjobbja, akinek igazi tragédiája, hogy a világhírnévhez vezető úton kicsúszott kezéből az irányítás. Nápolyban és Buenos Airesben túlzás nélkül Istenként tisztelik, mítosza már erősebb, mint valaha. 60 éves korában elhunyt Diego Maradona.

2020.11.29. Írta: Rada Bálint, borítókép: Bob Thomas, Getty Images

Villa Fiorito Buenos Aires legszegényebb külvárosa. Bádogházak és favellák egymás hegyén-hátán, sáros földutak, szinte nemlétező közbiztonság és közigazgatás. Itt nőtt fel Diego Armando Maradona négy nővérével, két öccsével és szüleivel. 12 évesen először az Argentinos Junior kölyökcsapatában, a Los Cebollitasban figyeltek fel rá, majd három évvel később az első csapathoz szerződtették. Innentől a kisfiú látta el a családot – a gyermek Diego nagy álma az volt, hogy egy elsőosztályú csapatban futballozzon, és vehessen egy házat a szüleinek.

maradona_gyerekkent_wikipedia.jpg

Kép: Maradona gyerekként (forrás: Wikipedia)

Még nem volt 16 éves, amikor álma valóra vált, alig három héttel később első gólját is megszerezte, és még egy év sem telt el, mire az argentin válogatottban debütált Magyarország ellen. A „Golden Boy” az utolsó pillanatban került ki a szövetségi kapitány, Cesar Minotti – később világbajnoki címet szerző – 1978-as nemzeti keretéből. Húsz évesen már több mint 100 bajnoki góllal a háta mögött igazolt az ország egyik legnagyobb klubjához, a Boca Juniorshoz, ahonnan egy bajnoki címmel záruló szezon után rekordösszeget fizetett érte az FC Barcelona. A spanyol kaland azonban kiábrándítóan sikerült: pályafutása legsúlyosabb sérülését szenvedte el a Bilbaós Andoni Goicoechea horrorisztikus becsúszása után, ráadásul nem is érezte jól magát a nyüzsgő katalán metropoliszban. Elmondása szerint nyugalomra volt szüksége.

maradona_napoli_ap.jpg

Kép: Maradona Nápolyban (forrsá: AP)

Van abban valami nagyon paradox, hogy a világ addigi legdrágább játékosát Európa egyik legszegényebb városának csapata igazolta le. Maradona és Nápoly házassága ugyanakkor egy egészen különleges, a futballban azóta is példátlan kapcsolatot szült. Az SSC Napoli szurkolói korábban sosem ünnepelhettek bajnoki címet.

A városban, melyben a maffia és az alvilág összefonódott a mindennapi élettel, melyben tombolt a szegénység, szükség volt egy hősre.

A kiábrándult tömegek valami egészen újjal találkoztak ekkor. „Az isteni Diego” felrázta az alvó Vezúv városát, melynek lakói azóta is élnek-halnak a futballért. Bemutatkozását 70 ezer néző tombolta végig a Stadio San Paolo lelátóin. A korábban a kiesés elől menekülő kiscsapat az 1985-86-os szezonban a 3. helyig kúszott a tabellán, a következő szezonban pedig megtörte az északiak dominanciáját: a bajnoki trófea ezúttal délre költözött. A város kékbe öltözött, az ünneplés az utcákon hónapokig folytatódott, Maradona portréja pedig Krisztus mellé került a városlakók falain. Hihetetlen játékosból tényleg isteni rangra emelkedett: fanatikus rajongói vallást is alapítottak az ekkor már világbajnok labdarúgó tiszteletére. 

Nápoly a város első olasz bajnoki címét ünnepli, 1987

Talán soha nem múlott egy válogatott sikere annyira egyetlen játékoson, mint 1986-ban, a mexikói világbajnokságon. Az Albiceleste tízese hét mérkőzésen tíz gólból vette ki a részét (öt gól, öt gólpassz). Az angolok elleni negyeddöntő összefoglalt mindent, amiért Maradonát imádni és gyűlölni lehetett. Az 51. percben Diego felugrott fejelni. Mivel az alacsony argentinnak nem sok esélye lett volna a kapus, Peter Shilton ellen, Maradona kézzel kapott bele a labdába, amely a hálóba vágódott. A játékvezető nem szúrta ki a kezezést, és megadta a találatot. Maradona később azt mondta, Isten vezette őt  – az eseményre azóta „Isten kezeként” emlékszik a közvélemény. Elmondása szerint a megmozdulás az argentinok bosszúja volt a falklandi háborúért – sosem rejtette véka alá a véleményét, ha a politikáról volt szó.

“Isten keze”. Világbajnoki negyeddöntő, Argentína - Anglia 2-1, 1986

Mindössze három perccel később Maradona meglőtte az egyetemes futballtörténelem talán legfantasztikusabb találatát, „az évszázad gólját”: a félpályán fordult le védőiről, majd az egész angol válogatottat faképnél hagyva elhúzta Shilton mellett a labdát, és a kapuba gurított.

Csalás és ravaszság, ihletettség és felfoghatatlan zsenialitás – ez a kétarcúság maga volt Diego Maradona. 

“Az évszázad gólja”. Világbajnoki negyeddöntő, Argentína - Anglia 2-1, 1986

Talán Fernando Signorini mutatta be legtalálóbban a legendás játékos ambivalens személyiségét a róla készült dokumentumfilmben. Korábbi személyi edzője szerint „Diego” jólelkű, családcentrikus és szerethető karakter – nem azonos „Maradonával”, aki azért született, hogy Diego megküzdhessen a modern futball, a sajtó és a közönség nyomásával, és aki egy percre sem mutathatja a gyengeség legkisebb jelét sem. „Diegóval a világ végére is elmentem volna, de Maradonával egy lépést sem tettem volna meg” – jegyzi meg Signorini. Egykori játékosa hozzáteszi: Maradona nélkül sosem jutott volna ki a Fioritóból…

Diego a nép bajnoka volt. A legkisebb fiú, aki a külvárosi favellákból vezette a világbajnoki címig nemzetét, majd Scudettóig a szegény déliek csapatát a gazdag északi óriásokkal szemben. Politikai és világnézeti álláspontja csak erősített ezen a mítoszon: bal vádliját jó barátja, Fidel Castro, jobb felkarját Che Guevara portréja díszítette. Folyamatosan kiállt a dél-amerikai baloldali rezsimek mellett, miközben kritikus hangot ütött meg az amerikai demokrácia-exporttal szemben. Gyakran beszélt a szegénységről és az ezáltal szült problémákról, kritikái alól vallásossága ellenére még a pápa sem volt kivétel.

maradona_szentely_getty_images.jpg

Kép: Maradona szentély (forrás: Getty Images)

Maradona ugyanakkor sosem volt szent életű. Barcelonában találkozott először a kokainnal. Nápolyban már arról szóltak a hírek, hogy a vasárnapi mérkőzések után belevetette magát az éjszakai életbe, majd a következő napokban igyekezett visszazökkenni, hogy a következő fordulóban ismét csúcsformában játszhasson, majd kezdhesse elölről. Bár feleségével és gyerekkori szerelmével, Claudia Villafañével, illetve két lányával igyekezett szoros és meghitt családi légkört kialakítani, 1986-ban egy másik nőtől is született gyermeke. A nápolyi maffiával, a Camorrával való kapcsolata miatt is egyre több kérdőjel merült fel a közvéleményben és a sajtóban. „Maradona” lassan átvette „Diego” felett az irányítást.

maradona_es_a_sajto_alfredo_capozzi_hbo.jpg

Kép: Maradona és a sajtó (forrás: Alfredo Capozzi/HBO)

Az 1990-es világbajnoki elődöntőben a házigazda Olaszország Nápolyban fogadta a címvédő Argentínát. Miután története első nemzetközi trófeáját (UEFA-Kupa), illetve második bajnoki címét is elhozta a déli városnak, Maradona arra kérte a helyieket, hogy Argentínának szurkoljanak a mérkőzésen. 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel végül a dél-amerikaiak jutottak be a döntőbe. Maradona kultusza megingott Itáliában, ráadásul a finálét is elvesztette a németekkel szemben. 1991-ben a Bari elleni bajnoki doppingellenőrzésén kokain nyomait találták a szervezetében – innen már nem volt megállás a lejtőn. Másfél éves eltiltása után a Sevillában, a Newell’s Old Boysban és a Boca Juniorsban is pályára lépett, majd 1997-ben szögre akasztotta a stoplist.

Azóta felnőtt egy generáció, akiknek a hétköznapi botrányokon és néhány megkérdőjelezhető edzői megnyilvánuláson kívül már csak megkopott VHS-felvételek és a sportrajongó szülők történetei jutottak osztályrészül Maradonából. Legendája azonban csak erősödött.

Mozdulatai a mai napig utánozhatatlanok. Szinte megigéző, ahogy táncol a labdával, miközben a fizika összes létező törvényét meghazudtolva úgy viselkedik, mintha a lába csak egy furcsa végtag lenne egy földöntúli játékos testén. Diego nem rendelkezett kiemelkedő fizikummal, nem volt magas vagy erős, nem fejelt jól. Ám technikai képzettségéhez, villámgyors irányváltásaihoz, döntéshozásaihoz és ösztönösségéhez hasonlót azóta sem láthatott senki.

Maradona melegít. UEFA-kupa elődöntő, Bayern München - Napoli, 1989

Halálával a mítosz végleg felülkerekedett megosztó személyiségén. Argentínában háromnapos nemzeti gyászt hirdettek, Buenos Aires utcáit gyászolók milliói lepték el. Nápolyban, ahol a 10-es mezszámot még életében visszavonultatták, hogy soha senki ne viselhesse többé, és ahol a város ezúttal feketébe borult, most azt tervezik, hogy a San Paolo felveszi a Stadio Diego Armando Maradona nevet. 

Buenos Aires Maradona halála után

Diego Maradona legendája már végképp az örökkévalóságnak szól. Azóta sem született olyan futballista, aki ekkora hatást gyakorolt volna a lokális és globális kultúrára, miközben ilyen elképesztő könnyedséggel és felszabadultsággal mutatkozott volna a pályán. Számára a futball egyszerre volt kiút és beteljesedés. Ahogy ő fogalmazott:

A pályán elszáll az élet. Elszállnak a problémák. Minden elszáll.

süti beállítások módosítása