A szórakoztatóipar, a kultúra és a sport viszonya radikális átalakuláson ment keresztül az utóbbi években. Hogy mit hoz a jövő? Hazai és nemzetközi sportszakértők segítségével kerestük a választ az V. SKEOF Konferencián. Cikksorozatunk második részében a motorsport, a kézilabda és a sportszervezés világával foglalkozunk.

2021.02.16. Írta: Rada Bálint, borítókép: JeppeSmedNielsen, Pixabay

Milyen jövőt kínál a digitalizáció a hivatásos sportnak? Hogyan gyorsította fel a járvány a sportanalitika térnyerését? Hogyan alakult át a sport és a szurkolók viszonya? „A harmadik évezred harmadik évtizedének kihívásai a sportban” címmel került sor a Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutatóközpontjának szervezésében az V. SKEOF (Sportgazdaságtani Kutatók és Egyetemi Oktatók Fóruma) Konferenciára, mely a vírushelyzetre való tekintettel ezúttal online formát öltött és melynek néhány kiemelten fontos témájáról az alábbiakban értekezünk. Cikksorozatunk első részét itt találjátok.

Teljesítményközpontú motorsport – utópia vagy valóság?

A digitalizáció nemcsak a labdarúgás világát változtatta meg drasztikusan. Michelisz Norbert, 2019 túraautó-világbajnoka a motorsportok hazai és nemzetközi átalakulásáról tartott előadást. Elmondása szerint versenyzővé válásában óriási faktort jelentett a szerencse, és ezzel nincs egyedül. A motorsportok világa elképesztően költséges, és csak egy nagyon szűk réteg tud benne versenyzőként megélni.

A közegben versenyzőként és mérnökként sem egyszerű a helytállás, hiszen „idő- és erőforráshiányos környezetben kell döntéseket hozni, melyhez nagyfokú nyomás is társul, amit az eredménykényszer szül”.

A családi háttér, illetve a támogatói kör fiatalkorban kiemelten fontos, a tehetségek kiválasztási folyamata ugyanakkor sokáig szerencsealapú volt. 

A legújabb korban bizonyos tendenciák mentén lehetőség nyílhat a változásra. Az egyik kulcs a digitalizáció. Michelisz maga is szimulátorversenyzőként kezdte, napjainkban pedig az online versenyzés nagyobb hangsúlyt kap, mint bármikor. A szimulátorversenyek jóval költséghatékonyabbak, mint az amatőr autóversenyek, és a tehetségek felkutatásához a szempontjából ugyanakkor sokkal egyszerűbb utat kínálnak. 2020-ban #NextMichelisz néven indult útjára egy olyan tehetségkutató sorozat, melynek végén a legtehetségesebb magyar szimulátorversenyzők képességeit laboratóriumi körülmények között elemezték (pszichológia, szem-kéz koordináció, reakcióidő, állóképesség stb.), majd tesztlehetőséget biztosítottak számukra a Hungaroringen – immár valós versenyautók volánja mögött. 

A tehetséges versenyzők további gondozása azonban újabb problémákat vet fel. Michelisz szerint egy versenyző Forma-1-ig kísérése többszáz milliós, de inkább milliárdos kiadást jelentene. Hogy ez mennyiben éri meg, azt azért is nehéz felmérni, mert (ahogy az olimpiánál is említettük) a sikerek és a pozitív hatások nem mérhetők pénzben. Néhány magyar bajnoki cím önmagában nem elég a szponzorok meggyőzéséhez – ehhez a személyes kommunikáció és PR fejlesztésére is szükség van. Michelisz ugyanakkor bizakodó. Saját versenycsapata, a M1RA olyan tehetségeknek adott már bizonyítási lehetőséget, mint Tassi Attila vagy Nagy Dániel. Elmondása szerint a tehetségek ott vannak a szimulátorok előtt és a gokartpályákon, csak meg kell találniuk őket.

Magyar üvegplafon és globalizáció a kézilabdában

A kézilabda változásairól Nenad Sostaric tartott előadást, aki szövetségi kapitányként 2020-ban hatalmas meglepetésre Eb-bronzéremig vezette a horvát női kézilabda-válogatottat. Sostaric szerint a kézilabda még nem globális sport – állítását alátámasztja, hogy olyan hatalmas piacokon, mint India, Kína vagy az Egyesült Államok, a sportágnak gyakorlatilag semmilyen kultúrája nincs. Ebben történt előrelépés az utóbbi években: az Egyesült Államok meghívást kapott az idei férfi világbajnokságra, Kínában már létezik profi liga, ráadásul az Európán kívüli csapatok egyre jobban szerepelnek a nemzetközi sorozatokban. A 2021-es férfi világbajnokságon Egyiptom és Katar is bejutott a legjobb nyolcba (előbbi csak büntetőpárbajban kapott ki a címvédő Dániától), Brazília az Európa-bajnok Spanyolország ellen szerzett pontot, az Eb-döntős Horvátországnak pedig Japánnal (döntetlen) és Argentínával (vereség) is meggyűlt a baja. 

Az érem másik oldalán ugyanakkor felmerül, hogy a sportág vezetősége talán túlságosan is piaci alapokra helyezte döntéshozási mechanizmusait. A játék lényegi elemei Sostaric szerint „tartalmaznak mindent, amit Amerikában kedvelnek: szerelések és agresszivitás, ugrások, sebesség, látványosság”. A feladat a sportág kultúrájának helyi meghonosítása lenne, ám ez nem érintheti hátrányosan a kisebb gazdasági erőt képviselő, de már beágyazott klubokat és válogatottakat, mint ahogy Grönland esetében történt. Az olló egyre tágabbra nyílik a topcsapatok és a kisebb klubok között, a jelenlegi rendszer pedig csak növeli az egyenlőtlenséget. Erre Sostaric találó példának tartja a Bajnokok Ligája friss indulási kritériumait is, melyek nem csupán sportszakmai, hanem kifejezetten pénzügyi és marketinges alapon határozzák meg, kik vehetnek részt a sorozatban…

Az előadás során szóba került a horvát női válogatott bravúros szereplése, illetve a magyar csapat csalódást keltő teljesítménye is. Horvátországnak csupán egyetlen profi csapata van, a Podravka játékosai azonban a vírushelyzet miatt nem utazhattak el a dán kontinenstornára.

Sostaric kiemelte, hogy a keret 17 játékosából 13-an egyetemen tanulnak vagy már elvégezték azt. Szerinte a junior korosztályból a felnőttbe való átlépés a kritikus pont: „ekkor dől el, hogy milyen játékos és milyen ember leszel”.

Az edző felelőssége nem csak a sportszakmai feladatokra, de a mentorálásra is kiterjed, ezért fontos, hogy a játékosok megkapják a kellő szabadságot és a lehetőséget arra, hogy a pályán kívül is megtalálják a számításaikat.

A magyar válogatott számára itt van a legfontosabb probléma Sostaric szerint. A játékosok (különösen a lányoknál) kiemelten eredményesek a korosztályos tornákon, a felnőtt csapatba kerülve azonban úgy tűnik, hogy hamar elérik az üvegplafont. Bár az akadémiák megvannak, a magyar versenyrendszer nem támogatja a fiatalok szerepeltetését. A saját nevelésű játékosok számát kvótával szabályozzák, de ha a legnagyobb klubok ezt ráfizetéssel kijátsszák, és kulcsszereplőként a légiósokra támaszkodnak, azzal a válogatott érdeke sérül. Franciaország kiváló ellenpélda, ahol szintén magas a légiósok aránya, ám a csapatok kulcsjátékosai franciák, a válogatott pedig remekel: 2020-ban döntőt játszhatott az Eb-n.

A női válogatott bravúros szereplése a férfiközpontú horvát kézilabdában különösen nagy jelentőséggel bírt. Sostaric bár több országos díjat is kiérdemelt idén, legnagyobb eredményének azt tartja, hogy „ebben a nehéz időben is mosolyt tudtak csalni az emberek arcára”.

Sportszervezés 2020 után

2022-ben Magyarország és Szlovákia lesz a férfi kézilabda Európa-bajnokság házigazdája. A szervezőbizottság ügyvezetője, dr. Bíró Szabolcs szerint a sportrendezvény-szervezés napjainkra teljesen új irányt vett: már maga a sportesemény nem elég, legalább ilyen fontos a körítés. A világbajnoki pályázat jelmondata (Watch Games. See More) is erre reflektál: fanatikusok mellett a sport világa iránt kevésbé érdeklődőket is meg kell győzni, ez pedig mindig is hatalmas kihívás volt a szervezői oldalon.

Kép: Tama66, Pixabay

A 2022-es Eb több szempontból is formabontó lesz. Bíró elmondása szerint a mérkőzések csupán egy élménycsomag részét jelentik: a szurkolók emellett megismerkedhetnek helyi gasztronómiával, kedvezményekben részesülhetnek például a közlekedést illetően, kulturális programokon és fesztiválokon vehetnek részt. A programok integrált részét képezik a szolgáltatásnak, és egy applikáción keresztül a digitális térben kapcsolódnak össze.

Emellett a játékok a fenntarthatóságot is kiemelt szempontként kezeli. A szervezőbizottság szövetségre lépett a WWF-el, közös programjuk pedig túlmutat a szelektív hulladékgyűjtésen: előhely-rekonstrukciós projektjük keretében faültetést szerveznek, mellyel az Eb-re érkező csapatok szén-dioxid kibocsátását igyekeznek ellentételezni. A közös cél az első „Zöld Európa-bajnokság” lebonyolítása.

A fent említett projekt is remekül reflektál a hivatásos sport és a szórakoztatóipar egyre szorosabb összefonódására, amire a Sportgazdaságtani Kutatóközpont igazgatója, Dr. András Krisztina is reflektált záróbeszédében.

A posztmodern sport furcsa kettőssége, hogy egyszerre jelenik meg benne a nyugalom és a kiszakadás iránti igény, valamint a teljesítmény folyamatos fokozásának vágya.

Hogy a technológiai és a gazdasági változások hogyan járulhatnak hozzá ezen igények beteljesedéséhez, az egyelőre nem teljesen egyértelmű. Azonban biztos, hogy a 2020-as éveket követően a sport már soha nem lesz ugyanaz, mint korábban volt.