Fenntarthatóság, küzdelem és jövő. A globális klímaválság csúcsán elkezdődött a rovaripar forradalma. A rovarevés nem újkeletű, hiszen már az ókorban élt a szokása, de a modern európai ember még csak ismerkedik a tücsökliszt és a rovarhamburger gondolatával. Milyen kedvező hatásai vannak a rovarok termesztésének? Mely rovarok kerülhetnek a tányérunkra? Többek között ezekről kérdeztük Aszalai Sándort, a Grinsect ügyvezetőjét.

2021.02.24. Írta: Belayane Najoua, borítókép: primalfuture, Pixabay

A rovarliszt termesztésének milyen kedvező környezeti hatásai vannak?

A rovarliszt ökológiai lábnyoma sokkal kisebb, mint bármely más takarmánynövényé, hiszen kevesebb az üvegházhatású gázok kibocsátása és kisebb a termesztéshez szükséges földterület. Míg egy négyzetméternyi területen másfél kilogramm rovarliszt állítható elő naponta, addig ugyanennyi földterület mindössze 0,537 kilogrammnyi búza előállítására elég évente. A szükséges vízmennyiség is töredéke a többi takarmánynövénynél használt vízmennyiségnek. A rovarlisztek termesztésével csökkenthető a túlhalászás mértéke, mivel a halliszt teljes egészében helyettesíthető rovarliszttel, illetve ez a megoldás a szójatermeléshez köthető erdőirtást is mérsékelhetné.

Milyen rovarokat érint az új uniós jogszabály? Kerülhet rovarliszt a tányérunkra?

Habár az új uniós jogszabály csak a lisztkukac esetében engedélyezi az emberi fogyasztásra való termelést, mégis fényes jövőt jelent a rovaripar számára. A Grinsect a hét takarmányozási célra engedélyezett rovarfaj közül a katonaléggyel foglalkozik, amit jelenleg emberi fogyasztásra még nem termesztenek, de azt gondolom, hogy a hét faj közül a közeljövőben még többet fognak élelmiszeripari célokra engedélyezni. Világszinten egyébként kétezer ehető rovarfajt tartanak számon. 

Miért pont a katonalégy?

A katonalégy növekszik a leggyorsabban és megy keresztül a biokonverziós folyamaton, ami azt jelenti, hogy a rovarok a már felhasználhatatlan melléktermékből állati eredetű fehérjét készítenek. A katonalégy tudja a legszélesebb körben átalakítani a takarmányozás során megmaradt mellékterméket, illetve egy-egy rovar felnevelése is rövidebb időt vesz igénybe - míg egy lisztkukac felnevelése negyvenöt nap, addig egy katonalégyé csak tizenöt nap. Éppen ezért egységnyi területen sokkal több katonalegyet lehet felnevelni, mint bármely más engedélyezett faj esetében. 

Milyen kulturális nehézségek lehetnek?

Kép: ivabalk, Pixabay

Az egyik legnagyobb akadály az a hozzáállás, miszerint az európai ember nem eszik rovart, aminek történelme van, hiszen ez elmúlt pár száz évet megfigyelve az európai kultúrában tényleg nincsen jelen a rovarevés, de a távolabbi történelem során az európai kultúrában is bevett szokás volt.

Először Arisztotelész említi, aki még arra is felhívta a figyelmet, hogy a nőstény kabóca a benne lévő tojások miatt ízletesebb, mint a hím.

"De a római Plinius is írt egy római lakomák csemegéjének számító rovarfogásról. A vallási tradíciókban is megjelenik, Mózes harmadik könyve például megengedő bizonyos fajtákkal szemben, de iszlám és zsidó szövegek alapján is elfogadott étel volt a rovar, elsősorban a sáska. A modern rovartudomány atyja, Ulisse Aldrovandus már 1602-ben írja, hogy a Távol-Keleten fontos tápanyagforrás a rovar, nyugaton mégis csak a tizenkilencedik században válik ismertté ez a szokás” - olvashatjuk egy korábbi tájékoztató cikkben.

A rovarfogyasztás régebben a szegénységgel függött össze, ami megakadályozta, hogy a rovarevés hagyománya olyan szinten elterjedjen, mint Ázsiában és a világ más részein, ahol közel kétmilliárd ember fogyaszt a mindennapokban rovart. Hasonló változás történt a garnéla fogyasztásában is. Harminc évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy észak-európai garnélát egyen, míg ma az egyik legkedveltebb tengeri étel, amit a luxus szállodák étlapján is megtalálhatunk.

Miért kulcsfontosságú a rovaripar Európa számára?

Az Európai Unió nettó fehérjeimportőr - évente csaknem harminc millió tonna szóját importál Amerikából - mind a takarmányozási célú fehérjék esetében, mind pedig az emberi fogyasztásra használatos fehérjék terén. A fehérjekitettséget az Unió szeretné csökkenteni, hogy kevésbé függjön a nemzetközi szereplőktől és az exportpiacoktól.

“A 2019-ben kiadott Fehérje Terv kitér arra, miszerint kiemelt szerepet kaphatnak a fehérjenövényekre vonatkozó kutatási és innovációs programok, így törekedve az európai fehérjeimport csökkentésére” - olvashatjuk egy korábbi cikkben.

Mi a Grinsect és miért egyedülálló Magyarországon?

A Grinsect a fekete katonalégy tenyésztésével, takarmányozási célú feldolgozásával foglalkozik. Egy olyan alternatív megoldást nyújtunk a melléktermék feldolgozására és a takarmány előállítására, ami hozzájárul a fenntartható gazdálkodáshoz. Az alapítók Bartha Gergely, Szemán Szonja, Könyves Nikolett, Aszalai Sándor már a Grinsect megalakulása előtt is egymástól függetlenül gondolkodtak a rovartermesztésen - volt, aki takarmányozási oldalról vizsgálta, volt, akit élelmiszeroldalról fogott meg a téma, és volt, aki az üzleti lehetőséget látta meg benne. 

Habár elsőre szokatlannak tűnhet a rovarlisztes sütemény és a rovarfehérjés energiaszelet, de ha az elkövetkezendő generációk jövőjére gondolunk, akkor minden változás, ami pozitívan hat a környezetre egy megoldást jelenthet a globális klímaválságra.

Kép: grinsect.com

Miért fogyassz rovarlisztet, ha van rá lehetőséged? 

• csökkentheted az ökológiai lábnyomod, így a globális klímaváltozást is
• megmentheted a vizeket a túlhalászattól és az erdőket az irtástól
• nem érezhető semmilyen mellékíz
• könnyen emészthető fehérje