456 gyerek, akik a spanyol polgárháború miatt száműzetésbe kerültek. Elhagyták az otthonukat, elváltak a családjuktól, és egy jobb jövő reményében felszálltak a Mexique hajóra. Egy könyv, ami a gyerekek szemével mutatja be a történelem egyik legbrutálisabb háborúját, és amivel átérezhetjük, hogy mit jelentett a háború és a száműzetés a legártatlanabbak számára.

2021.04.08. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Los Niños del Morelia hivatalos oldala

Morelia gyermekei, másnéven a Háború gyermekei azt az 1937-ben létrejött 456 gyermekből álló csoportot foglalja magába, akik a spanyol polgárháború legártatlanabb szereplői voltak, mégis hátat kellett fordítaniuk a hazájuknak, a családjuknak, és egyik percről a másikra felnőtté kellett válniuk. A republikánus színekben harcoló szülőknek a háború második évében felajánlották, hogy kimenekítik a gyerekeket a tűzben álló országból. A szülők azt hitték, hogy ez csak egy átmeneti megoldás lesz, de végül egy életen át tartott.

A történelem egyik legbrutálisabb háborúja

“Minden háború nehéz, de a polgárháborúk különösen” -  olvashatjuk a Los Ninos de Morelia hivatalos honlapján. A spanyol polgárháború a második világháborút megelőzően zajlott (1936. június 17. és 1939. április 1. között), ami a második spanyol köztársaság elleni puccskísérlettel kezdődött. A puccs után Spanyolország katonailag, politikailag és társadalmilag is megosztottá vált - egyik oldalon a nacionalista Francisco Franco hívei álltak, míg a másik oldalon a köztársaságpártiak. A politikai nézetek különböztek, de az emberek nem - spanyolok a spanyolok ellen, testvér a testvér ellen. A nacionalistákat Németország, Olaszország (Mussolinivel az élen) és Portugália támogatta, míg a baloldali köztársaságiakat Mexikó és a Szovjetunió. A többi európai nép hallgatott, figyelt, és csendben várta a kimenetelt.

A polgárháborúban a nacionalisták győzedelmeskedtek Francoval az élen, aki a második világháború hajnalán átvette az ország irányítását és diktatúrát alakított ki. A háború az indulatokról, a megosztottságról és a véres gyilkolásról lett híres. Mindkét oldalon több tízezer embert végeztek ki, és mire vége lett a polgárháborúnak, a világban újabb háború indult útjára. A halottak száma a mai napig kérdéses, de Antony Beevor történész szerint a három évig tartó háború közel 238.000 emberáldozatot követelt, akik közül 187.843 embert hidegvérrel végeztek ki - az adatokból is látszik, hogy  a spanyol polgárháború a történelem egyik legbrutálisabb háborúja volt, a halálesetek 78 százaléka kivégzés volt. “Azt hittem, hogy a háborúban az életben maradás a legfontosabb, pedig valójában az egyetlen dolog, ami elengedhetetlenül fontos, az, hogy megőrizzük az emberi mivoltunkat” - írja Mario Escobar Emlékezz rám! című könyvében.

A mentőhajó -  La Mexique

forrás: Los Niños del Morelia hivatalos oldala

Az emberek éheztek. A helyzet kilátástalan volt. És szülőként végignézni, hogy a gyermeked mindennapjait a félelem és a háború zajai kísérik, emberpróbáló feladat. Éppen ezért, amikor a köztársaság mellett harcoló családok hallottak egy “csodahajóról”, ami elviszi a gyermekeket Mexikóba, a lehető legmesszebb Spanyolországtól, sokan úgy döntöttek, hogy elküldik a gyermekeiket. “Az elválás rövid lesz: csak amíg a háború véget ér. Mikor győz a Spanyol Köztársaság, akkor a gyerekek visszajöhetnek. Legfeljebb egy év” - gondolták sokan, de senki nem készült fel arra, hogy a nacionalisták győznek és Spanyolországra évtizedekig tartó diktatúra vár.

Az akciót a “Comité de Ayuda a los Niños del Pueblo Español” (Spanyol Népet Segítő Iberoamerikai Bizottság) szervezte Maria de los Ángeles elnökkel az élen. A La Mexique hajó május 27-én indult el Bordeauxból 456 kiskorúval a fedélzeten, és 1937. június 7-én érkezett meg Mexikóba. A legfiatalabb gyermek csupán három éves volt, míg a legidősebb tizenhat. A gyerekeket a mexikói spanyol iskolában fogadták, ami Morelia Michoacán területén található, ezért lett a csoport neve Morelia gyermekei. Eredetileg csak átmeneti szállásnak és megoldának tartották, de a republikánusok veresége és a második világháború kezdete hosszú száműzetést eredményezett, amely sokak számára véglegessé vált.

A program segítséget és védelmet nyújtott a menekülteknek, megakadályozta, hogy a gyerekeket hazaszállítsák a tragikus helyzetben lévő Spanyolországba, statisztikát készítettek a gyerekek fejlődéséről, elintézték az ott ragadt gyerekek legális letelepedési iratait, taníttatást biztosítottak a nagyobb gyerekeknek, nevelőotthon építtettek és megpróbálták összekapcsolni a gyerekeket az otthon maradt rokonokkal.

A száműzött gyerekek nyilvántartása, forrás: Wikipédia

2014 februárjában a Niños del Morelia körülbelül negyven tagból álló csoportja, akik Mexikóban, Spanyolországban, Venezuelában és az Egyesült Államokban éltek, egy nemzetközi összefogás keretében találkoztak - közülük a legfiatalabb 80 éves volt, tehát csupán négy éves volt, mikor elszakították a családjától, és több ezer kilométert kellett megtennie egy idegen hajón, hogy végül egy idegen országba kerüljön.

Habár a program megpróbált mindent megadni a száműzött gyermekeknek egy dolog pótolhatatlan volt: a család.

Emlékezz rám!

Mario Escobar könyve 2021 februárjában jelent meg Magyarországon, és szinte rögtön a sikerlisták élére került. A könyv a Moreliai gyermekek történetét dolgozza fel három testvér szemén keresztül. A három testvér felkerül arra a bizonyos hajóra, de három év mexikói túlélés után úgy döntenek, hogy visszamennek Spanyolországba megkeresni koncentrációs táborba került szüleiket - nem is sejtik, hogy a sors gonosz fintora hamarabb keresztezte az útjukat, mint gondolták.

A könyv olvasása közben átérezhetjük, hogy mit jelentett a háború és a száműzetés a legártatlanabbak számára. “Sikerült elmenekülnünk a háború elől, ám bennünk tovább dúlt, felzaklatta gyermeki lelkünket. Akkor még nem tudtuk, hogy a háború kísértete további életünkben a nyomunkban jár majd...sokkal nagyobb kárt okozott, mint pusztán egymás ellen uszította a testvéreket - megfosztott bennünket a jövőtől és a belső békétől.” - részlet a könyvből.